Kommunikációnkat alapvetően a vizualitás jellemzi: szüntelenül képeket nézünk, készítünk, cserélünk. A ránk szakadó képözönben a helyes értelmezés éppoly elengedhetetlen, mint az írott szöveg esetében. Azt hisszük, hogy kedvünk szerint, szabadon mozgunk a képek világában, valójában a félreértésig leegyszerűsített, többnyire a média által uniformizált sémákat követünk, mi több, a kvalitásos képi beszéd vonatkozásában a vizuális analfabetizmus határát súroljuk. A hibás értelmezések egyik oka az iskolai oktatásban domináló narratív képelemzési módszer. Bodó Mihály könyve amellett érvel, hogy a képelemzések helyett jóval eredményesebb az alkotói üzenetek olyan megközelítése, melynél a festményeket és a fényképeket az „absztrakt felépítések” és a figurális jelentések kiolvasásához szükséges „játékszabályok” együtteseként fogjuk fel, egyfajta vizuális nyelvjátékként (Wittgenstein). Ebben a felfogásban az absztrakt elemek (foltok, vonalak, színek és tónusok) alkotta kompozíciók nem a… (tovább)
A festészet mint nyelvjáték 2 csillagozás
Várólistára tette 7
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
Bodó Mihály: A festészet mint nyelvjáték Cimabuétól Caravaggióig
Bár a cím csalóka – filozófiát ígér, de egy rövid bevezetőtől eltekintve csak művészettörténetet és műelemzéseket kapunk –, a tartalom remek. Ami kifogásolható, az az illusztrációk mérete. Picik, picurkák. Mindezt egy reprezentatív albumban kellett volna közre adni.
Érdemben két megjegyzésem volna:
1. Amikor a szerző lemond a tartalomelemzésről, akkor megengedhetetlen redukciót hajt végre, de a módszere mégis rendkívül tanulságos – egészen máshogy fogok ezentúl a festményekre nézni.
2. Már megint kiderült, hogy milyen iszonyúan műveletlen és felületes vagyok, vak mindarra, ami nem érdekel. Például volt az a Caravaggiótól Canalettóig című kiállítás a Szépművészeti Múzeumban, azon is hogy keresztül rohantam spoiler, most már nem tenném.
A könyvről alapos recenziók olvashatók, amelyek elérhetők a Typotex kiadó honlapján spoiler.
Bodó Mihály: A festészet mint nyelvjáték Cimabuétól Caravaggióig
Èrtèkes könyv, tele valódi ès èrdekes információkkal. Vicces, hogy egy iskolán kívüli könyv nyújtja azt a tudást amit a diplomának kellene. A Főiskolán hírből se hallottunk effèlèk lètezèsèről, nem vèletlenül csalódás az embernek, hogy azt hiszi ott majd tènyleg tanul valamit.
Népszerű idézetek
Lapozzunk fel egy a reneszánsz festészetről írt, reprodukciókkal teli könyvet, álljunk meg azoknál az alkotásoknál, amelyek elnyerték a tetszésünket, majd fordítsuk fejjel lefelé, és időzzünk el a már megtekintett oldalaknál.
A megfordított nézetben – a figurális jelentések részleges kiiktatása miatt – a festmények parcellákra, foltokra, vonalakra, színekre és tónuskülönbségekre esnek szét. Ezzel az egyszerű, ki tudja, milyen régóta használt festői fogással, mely Vaszilij Kandinszkijnak is megadta a végső impulzust az absztrakt festészet felfedezéséhez,* „absztrakt festménnyé” alakíthatunk át minden figurálisművet.
* Vaszilij Kandinszkij úgy emlékezett vissza, hogy egy takarítónő által fordítva visszahelyezett festményen pillantotta meg az első, az első önálló műként is értelmezhető „absztrakt festményét”:
9. és 185. oldal
Bodó Mihály: A festészet mint nyelvjáték Cimabuétól Caravaggióig
[…] a korabeli festői gyakorlatot az izolált egységek jellemezték: a festők minden egyes parcellánál szabadon eldönthették, hogy miként alakítsák ki annak tónusát.
Bodó Mihály: A festészet mint nyelvjáték Cimabuétól Caravaggióig
Megállapítható, hogy sem a késő középkori párhuzamos árnyékolások, sem a leonardói hálózatos árnyékolások nem tekinthetők „valósághűnek”, mivel mindkét eljárás az emberi elme találmánya a síkon történő ábrázoláshoz.
Bodó Mihály: A festészet mint nyelvjáték Cimabuétól Caravaggióig
A késő középkori festők általában oldalsávos árnyékolásokat festettek a figuráikra, melyek a figurális kompozíciókon párhuzamos árnyékolásokat képeznek. Az ebből fakadó árnyékolásszerkezet tekinthető a trecento és a quattrocento „standard” tónusszerkezetének. A cinquecento festészetére ezzel szemben az illesztett és a hálózatos árnyékolások jellemzők.
Bodó Mihály: A festészet mint nyelvjáték Cimabuétól Caravaggióig
[…] sem a festőnek, sem a közönségnek nem okozott nehézséget a térértelmezés, esetünkben egy elforgatott „kockán” belüli tájékozódás. Giotto minden segítséget megadott a térbeli rekonstrukcióhoz: helyes rajzolatokat, arányokat, geometriai összefüggéseket, árnyékolásokat, színezéseket, és természetesen a józan ész kritériumaival is számolt, aminek a középkori emberek sem voltak híján. A mai nézőknek mégsem kézenfekvő a festő által használt vizuális nyelvjáték, ami azzal indokolható, hogy a freskón a geometria játssza a főszerepet és nem a tónuskialakítások, melyek állandó jelenlétéhez hozzászoktatott minket a későbbi évszázadok festészete és a fényképezés.
Bodó Mihály: A festészet mint nyelvjáték Cimabuétól Caravaggióig
Hasonló könyvek címkék alapján
- E. H. Gombrich: Művészet és illúzió – A képi ábrázolás pszichológiája ·
Összehasonlítás - Somhegyi Zoltán: „A kifürkészhetetlen Túlnan” ·
Összehasonlítás - Szabó György (szerk.): A futurizmus ·
Összehasonlítás - John Ruskin: A XIX. század viharfelhője ·
Összehasonlítás - Mezei Ottó (szerk.): A tér a festészetben ·
Összehasonlítás - Arnold Gehlen: Kor-képek 1907–1914 ·
Összehasonlítás - Darida Veronika: A fenséges és a rejtőzködő jelenlét ·
Összehasonlítás - Kállai Ernő: A természet rejtett arca ·
Összehasonlítás - Földényi F. László: Képek előtt állni ·
Összehasonlítás - R. B. Kitaj: Szétszórva a világban ·
Összehasonlítás