Mi is volt a fehér terror? Ösztönös válasz a vörös terrora, a Tanácsköztársaság alatt elkövetett állami erőszakra, vagy jóval több annál? Kik voltak a fehérgárdisták és mit akartak? Hogyan szerveződtek, és mi volt a céljuk és szerepük a tiszti különítményeknek és a szabadcsapatoknak az első világháború utáni eseményekben és magyar politikai életben? Milyen szerepet játszott Horthy és a magyar katonai és politikai elit az állami és félállami erőszakban? Mikor, hol, hogyan, miért és ki ellen követték el a vörös- és fehérgárdisták borzalmas tetteiket? Honnan, mely régiókból és társadalmi csoportokból szedte a vörös- és fehérterror az áldozatait? Volt, és ha igen, hol húzódott a határ a politikai erőszak és a közönséges bűntett között? Voltak e pogromok a háború utáni Magyarországon? Alulról jött-e, vagy felülről gerjesztették az erőszakos antiszemitizmust? Milyen volt a kapcsolat a rend és rendellenesség, a rend őrei és annak megbontói, a törvény és az erőszak, a zsidóellenes numerus… (tovább)
A fehérterror 3 csillagozás
Enciklopédia 3
Kedvencelte 1
Várólistára tette 12
Kívánságlistára tette 12
Kiemelt értékelések
Talán nem véletlen, hogy ez a könyv először angol nyelven, egy külföldi kiadó (Routledge) gondozásában jelent meg. A művet elolvasva már az is meglepetés, hogy nemrég magyar nyelven, a könyvhétre időzítve kiadásra került – témája nem igazán illik bele a mai közéleti gondolkodásmódba, amelyik vörösterror szörnyűségei kapcsán, elfeledi azt, ami utána következett.
A szerzőről több évvel ezelőtt olvastam egy angol nyelvű könyv (https://moly.hu/konyvek/robert-gerwarth-the-vanquished) végen, a felhasznált irodalmak listájánál. Akkor még nem tudtam, hogy Ő már több mint 10 éve kutatja a magyarországi fehérterror témakörét – ennek az eszenciáját tartja kezében az olvasó, egy kitűnően megírt művet, amit különböző magyar levéltárakban végzett kutatás előzött meg.
Némelyik fejezethez/oldalakhoz erős gyomor kell, hiszen Bodó Béla az ismert tények (pl. a fehérterror legalább háromszor annyival több áldozatot hozott, mint a vörösterror) mellett rengeteg pár bekezdéses, megrázó, személy tragédiát ír le a kínzásokról és a milicisták kegyetlenkedéseiről, néhol középkort idéző gyilkosságairól. Emellett hiánypótló a könyv abban is, hogy tágabb kontextusba helyezi a magyar paramilitáris erőszakot, összehasonlítva a vörös és fehér milíciák társadalmi összetételét, valamint az általuk terrorizált rétegeket. Nem lehet kihagyni az értékelésből azt sem, milyen tisztán kimutatja a szerző a fehérterror alatti vidéki pogromok és a második világháború alatti zsidó jogfosztások, majd a gyorsan elvégzett deportálások közötti összefüggéseket.
A könyvhéten nagy örömömre személyesen is találkozhattam Bodó Bélával. A dedikált könyve jelenleg a legértékesebb mű a könyvespolcomon.
A könyv maga hiánypótló, olvasmányos a szövegezése. Jó, hogy egy esetet elég részletesen az olvasó elé tár a szerző. Viszont… Több helyen is láttam, hogy nagyot tévedett a szerző. A teljesség igénye nélkül: Szamuely családjánál keveri a személyeket. Szamuely öccsét Zoltánt ítélet nélkül felakasztották, kezeit lábait előtte levágták, az író ezt a kivégzést László öccsével azonosítja. Szamuely Lászlót elfogták Budapesten, 1920 január 20-án akasztották fel a Markó utcában. György nevű öccse, úgy emlékszem kiképzett rohamosztagos volt, de már nem került ki a frontra. Az író szerint még a középiskolát is éppen befejezte 1919-re. A vörös alakulatok parancsnokságánál viszont teljes a káosz. Ez nem az író hibája, ugyanis már a korban sem tudták megfelelően feltárni az alá-fölé rendeltségi viszonyt a vörös terror alakulatoknál. Továbbá Cserny apja nem volt csendőr, ezt csak az egyik antiszemita könyv írója találta ki, 1920-ban. Ezt a tényt viszont azóta is nagyon sokan átveszik. Egyébként a könyv a fehérterrorról szóló része részletes, olvasmányos, a témában egyedülálló. Akit érdekel a korszak, annak kifejezetten ajánlom.
Népszerű idézetek
Azok a fajta atrocitások és technikák, amelyeket ma a modern konfliktusok és az elnyomó rezsimek jellemzőinek tartunk, kevés kivétellel az első világháború idején születtek meg, vagy alakultak át oly mértékben, hogy előzményeiket már alig lehet bennük felismerni: a városközpontok tömegbombázása, a menekültek tömegei, az etnikai tisztogatások és a népirtások a háború összetéveszthetetlen jellemzőivé váltak, és vészjósló örökséget jelentettek a jövőbeni konfliktusok számára. Az első világháború hadifogoly- és internálótáborai átmenetet jelentettek a hagyományos börtönök, illetve a jövőbeni náci koncentrációs táborok és a szovjet Gulag között.
70. oldal
A hatalom olyan, mint a kábítószer: aki nem próbálta, nem is tudhatja, mennyire kellhet, akit azonban egyszer beavattak, meglehet, merő véletlenségből […], abban létrejön a függés, és ráadásul egyre nagyobb adag kell neki; ettől kezdve eltaszítja magától a való világot, s visszatér mindenhatóságról ábrándozó gyermek-önmagához.
296. oldal
| → |
|---|
A kortársak szerint mintegy ötezren gyűltek össze, hogy a tárgyalási színjáték és a kivégzések tanúi lehessenek. A látványosságot a vasárnapi mise utánra időzítették, így a téren álló templomból kijövőknek is lehetőségük volt, hogy csatlakozzanak. Az esemény beszédekkel kezdődött. Prónay egyik tisztje azt bizonygatta a tömegnek, hogy a helyi kommunisták százakat terveztek lemészárolni uralmuk utolsó napjaiban, hogy a “kommunista zsidók” a megyeháza pincéjét kínzókamrává változtatták, hogy egy papot keresztre feszítettek, és több apácát befalaztak, hogy a hatóságok 600 holtestet találtak Budapesten, az Országház pincéjében, és hogy a szadista bolsevikok egy szöggel verték át gróf Batthyány Tivadar fejét. Egy másik tiszt, aki fél szemén kötőt viselt, azt mesélte a részvétteli közönségnek, hogy a kommunisták kiszúrták az egyik szemét, és megölték az anyját és a testvéreit. Másnap sokan látták az utcán: már nem hordta a szemkötőt, és szeme valamiféle csoda folytán újra egészséges lett.
210. oldal
Néhány arisztokrata és katolikus egyházi méltóság kivételével, akik kezdettől ellenezték a fehérterrort, a megtorló hadjárat meglehetős támogatást élvezett a közvéleményben, különösen a középosztály nem zsidó részében. Horthy sem volt kivétel: nem adott parancsba semmiféle atrocitást, még kevésbé vett részt kivégzésekben vagy kínzásokban, sőt néha, ahogy a Tószegi-eset is mutatja, megpróbálta megvédeni az áldozatokat. Ám, főleg 1919-ben és 1920-ban, minden esetben tisztjei pártját fogta, és megvédte őket a felelősségre vonástól.
111. oldal
A nyugati hatalmak a bolsevik fenyegetés elhárítása után is beavatkoztak Magyarországon: Horthy a hatalmát részben a brit támogatásnak köszönhette. A demokratikus országok készek voltak szemet hunyni a fehértiszti különítmények bűntettei felett, hogy Magyarországot biztosan a nyugati érdekszférába illesszék.
156. oldal
A Tanácsköztársaság csupán négy hónapig tartott, és mintegy 350-1000 áldozatot követelt. A fehérterror 1919 augusztusától 1920 márciusáig húzódott, de a milíciák egészen 1924 elejéig öldösték a zsidókat és a szocialistákat. Az ellenforradalomnak 1500 és 3000 közötti áldozata volt.
123. oldal, 14. lábjegyzet
Sokan úgy gondolják, hogy a Lenin-fiúk és más vörös milíciák Szovjet-Oroszországban tanulták ki a csíziót, vagy – külföldi tanácsadók segítségével – legalábbis tudatosan utánozták a szovjet titkosrendőrség, a Cseka módszereit. Az is igaz, hogy magyar hadifoglyok fontos szerepet játszottak a Csekában: így például a tíz csekistából, akik 1918 júliusában a cári családot kivégezték, öten magyarok voltak, akárcsak a Cseka leghírhedtebb női kínvallatója és hóhéra.
140. oldal
1919 augusztusa után a hatóságok tízezrével tartóztatták le az embereket; napok, hetek, nemegyszer hónapok teltek el, mielőtt a családtagjaik híreket kaptak volna szeretteik sorsáról, hollétéről. Az információ hiánya néha a bürokratikus káosz eredménye volt. Ám gyakoribb volt, hogy a hatóságok szándékosan ködösítettek, titokként kezelték a letartóztatottakról szoló híreket, és arra ítélték hozzátartozóikat, hogy irodáról irodára kilincselve kolduljanak információért. A titkolózás és a bürokratikus káosz így kéz a kézben jártak: lehetővé tették a foglyok családtagjainak megalázását, és a kétségbeesett emberek fizette kenőpénzek formájában a titkok őrzőinek jövedelmét is kiegészítették.
46. oldal
1920. május 23-án a hadügyminiszter utasítására a rendőrök átkutatták és újra feldúlták a Népszava épületét. Azzal a hamis váddal, hogy a szocialisták kommunista röplapokat nyomtattak és raktároztak, a razziázók megsemmisítették a paramilitáris erőszakkal foglalkozó cikkek szedését és anyagait.
202. oldal
Az internálási törvény felhatalmazta a rendőrséget és a milíciákat, hogy védőőrizetbe vegyenek bárkit, tekintet nélkül arra, hogy elkövetett-e valamit, és határozatlan ideig fogságban tartsák, arra hivatkozva, hogy a nemzetre vagy az államra nézve valamiféle veszélyt jelent.
183-184. oldal
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Erich Fromm: A rombolás anatómiája 86% ·
Összehasonlítás - Szvetlana Alekszijevics: Utolsó tanúk 96% ·
Összehasonlítás - Art Spiegelman: A teljes Maus 96% ·
Összehasonlítás - Polcz Alaine: Asszony a fronton 94% ·
Összehasonlítás - Timothy Snyder: Véres övezet 96% ·
Összehasonlítás - Immaculée Ilibagiza: Megmaradtam hírmondónak 96% ·
Összehasonlítás - Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete 94% ·
Összehasonlítás - Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés 94% ·
Összehasonlítás - Ungváry Krisztián – Tabajdi Gábor: Budapest a diktatúrák árnyékában 93% ·
Összehasonlítás - Ben Macintyre: Kém és áruló 94% ·
Összehasonlítás