Kemény ​vaj 91% 41 csillagozás

Valahol az ország egy eldugott szegletében egy barakktelepen él egy néma lány, aki beszéd helyett leírja a gondolatait. Apjától egyetlen tanácsot kap csak, de az nagyon lényeges:

„kemény legyél mindig, mint a vaj, mondogatja apám, kemény, mint a vaj.”

Sári leírásából átérezhetjük a telep nyomorát, ahol a gyermekkorát tölti és a központi figura a nagymamája, Sára mama. Végigkísérhetjük ahogy nevelőintézetbe kerül, majd vissza a barakkba, majd idővel a nagyvárosba ahol prostituált lesz….

Bódis Kriszta regénye egy nagyon kemény és nehéz szociográfia. Lényegében két olyan témát markol meg, amely a hétköznapi beszédtémák között inkább tabunak számít az emberek számára. Az egyik a város illetve faluszéli nyomortelepek problémája. A történet ezen részéből nagyon érződik a társadalom ezen rétegének teljes reménytelensége a jobb életre, sokszor csak a bűnözésben látják pénzkereseti lehetőséget. Pedig ők is emberek, ezt legjobban a főszereplő egy gondolata közvetíti:

„Sokan nem ismerik fel, hogy mennyi szeretet van bennünk, hogy mennyire érzékenyek vagyunk a szeretetre, a művészetre, a zenére, csak nem hagyják, hogy megismerjenek minket, csak a harcos oldalunkat mutatják a tévében is, mert mindig azt az oldalt mutatják a tévébe is. Olyat nem mutatnak, hogy itt nő fel, sose nem jár iskolába, és jobban fest vagy nagyobb költő, mint aki ezer évig tanulta, mert benne van a vérébe.
Vagy rosszabb, mer ha mutatják, mint kivételt, hogy akkor ő meg is tagadja a fajtáját, mert ebből a fajtából csak a rossz gyöhet, ha a jó gyön az valami kivétel.”

A történetben megjelenik az állam törekvése a telepen élők felzárkóztatására, de ugyanakkor láthatjuk a szegregáció példáját is a külön iskola példáján keresztül, emellett megjelenik a barakk felszámolásának lehetősége is.
Másik nehéz téma a prostitúció kérdése. A néma lányból prostituált lesz és végigkövethetjük, hogy ez hogyan őrli fel őt testileg és lelkileg. Tanúi lehetünk a stricik kegyetlenkedésének és a társadalom nemtörődömségével is, de tanúi lehetünk ahogy a prostituáltak küzdenek a jogaikért. Talán a legdurvább rész ez a könyvben, hiszen betekintést nyerhetünk a legősibb mesterség aljas mindennapjaiba. A börtönben pedig láthatjuk hogyan alakul ki egy közösség benn ülő örömlányokból és láthatjuk, hogyan segítik őket az ott dolgozók a társadalomba való visszailleszkedésben.

A kötet szövege nem egy könnyed nyári olvasmány, a narrátor szinte ömlesztve zúdítja ránk gondolatait és nekünk ebből kell kihámozni a lényeget. Ezt a zseniális, posztmodernnek is mondható katyvaszt viszont a nehezebb szövegekhez szokott és a társadalom problémái iránt érdeklődő olvasók akár élvezhetik is. Elsősorban nekik ajánlom ezt a könyvet.

Szerettem volna olvasni valamit a cigányságról, a falusi nyomorról, és sikerült –bár ez a „történet” messze továbbmutat ezen. Az erősen dokumentarista írásban könyékig merülünk a barakki élet sarában, képet kapunk a párhuzamos valóságról, amit mi építünk, azzal, hogy nem veszünk róla tudomást. Döbbenetes körülmények, döbbenetes események; mindenki mindenkivel, mindenki, mindenki ellen, halál, börtön, megerőszakolások, pedofília, prostitúció, csömör…

Nincs sehol egy hely, ahol nyugalomra hajthatod a fejed.

Az eseményeket egy önkéntesen néma lány „szájából” ismerjük meg, aki belesodródik a sűrűjébe, csak önti, önti ránk az írott szavakat. Gyakran alig követhető a folyam, ami a lány tollából előjön. (A párbeszédek jelöletlensége és általában a tagolatlanság, vagy éppen számomra nem logikusan tagoltság elég nehézzé tették az olvasást, de az üzenet ennek ellenére átjött.)
Egy régi ismerős, Földi Ágnes is előkerült a könyv lapjain – meg is kapja a magáét :), vajon hová tűnt azóta?

Tetszett, mert osztott ide is és oda is, végig elhittem neki azt, amit leírt, őszinte volt, üzent és tíz év után sajnos semmit sem vesztett aktualitásából. A csillagot a stílus miatt vontam le, az egymásra halmozott szavak, mondattöredékek, keresztmondatok nehezítették a megértést.

Jobban meg kéne ismernünk egymást, sokkal jobban!!!

Ez nem egy egyszerű prostituált-történet, hanem van benne egy csavar is, egy női fejlődésregény. A néma lányból író lesz. Először csak magának talál ki történeteket, utána írásban is számot ad a saját életéről. „Írok”, mondja a regény végén.

A társadalmi szál és a lélekrajz nagyon szépen simul egybe. De ez nem mondható el a regény minden részéről. Például minek kellenek a részletek a büntető törvénykönyvből?

Nem feltétlenül az írót hibáztatom ezért, hanem a szerkesztőt. Nagyobb odafigyeléssel ki lehetett volna gyomlálni ezeket a regénybe nem való részeket.

Ha ezeket leszámítjuk, megrázó és csodálatos regény.

Ez egy brutálisan jó szociodráma. Minden érzékeny embernek ajánlom. Az érzéketleneknek értelmetlenség lenne.

Miután elolvastam a könyvet, órákig az pörgött a fejemben, hogy úristen, ez nem lehet igaz, ezt nem hiszem el, ezt egyszerűen nem hihetem el! – pedig tudom, hogy a valóság ennél sokkal szörnyűbb, ez csupán egyetlen tönkretett élet kálváriája, egy kis szelet a nálunk kevésbé szerencséseknek kijáró borzalmakból.
Igazából nem a nyomor, az erőszak, a kényszerprostitúció ténye a döbbenetes, mert lassan már a csapból is ezek folynak, hanem a kiszolgáltatottság – hogy gyerekek és nők ezrei élnek tudatlanságban, érzelmi sivárságban, elmondhatatlan nyomorban és folyamatos rettegésben; hogy egyes emberek számára az összes többi csak eszköz; hogy tömegek élnek úgy, hogy nem ismerik, sőt, el sem tudják képzelni, mi a szeretet, az otthon, a biztonság; hogy a nők örömmel alárendelik magukat egy erőszakos férfinak a szerelem és a törődés illúziójáért cserébe…
Meg kell állni, elgondolkodni picit, és hálásnak lenni, hogy nekünk nem ez az élet jutott – számomra ez volt a könyv tanulsága. Kötelező, de legalábbis ajánlott olvasmánnyá tenném.

Hihetetlenül erős regény. Egy különös karriertörténet, hiszen a főszereplő lányból végül is író lesz. nagyon erős a nyelve is. Ezt fájdalmason rombolták az oda nem illő szövegrészek. Kicsit olyan a könyv, mintha nem lenne megszerkesztve.. nem a szerző hibája, de így, ebben a formában az ő neve alatt jelent meg.

Nagyon kemény, és biztos vagyok benne, hogy maga a valóság. Vagy az még rosszabb. A mai nagy magyar büdös valóság. BK másik könyve jobban tetszett, színesebb volt, nekem sokszínűbb, de ez is megér ötöt. Mesterien kezeli a nyelvet, jól ismeri a különböző nyelvi rétegeket, és bátor, hisz egy olyan világot mutat be, ahol mindent átitat a fertő és a bűn. Néha tényleg úgy érzi az ember, hogy nincs e földön igazság. De pont ezért érdemes az ilyen típusú könyvekbe belemerülni.

Igazi csemege a magyar nyelv rajongóinak. Mesteri.

Nem tudom, hogy mit is írjak. Borzasztó kemény könyv. Ráadásul nekem az olvasást nagyon nehézzé tette, hogy a nagy részében csapnivaló a helyesírás. Tudom, hogy ez szándékos, és része a könyv mondanivalójának, de attól még nekem ez egy fájó pont. Azért megérte elolvasni.

A rendhagyó történetformálás miatt főleg az elején nehézkesebb olvasni. Sokszor egy bekezdésen belül tekinthetünk bele múltba, jelenbe és jövőbe, sőt, olykor a képzelet világába is.
A fentiek ellenére az első néhány fejezet után egyre jobban magával ragad és olvastatja magát a történet. Ugyanakkor számomra nem olyan könyv, amivel néhány nap vagy akár néhány hét alatt végezni tudtam. És nem egészen a téma keménysége miatt, mert semmi olyat nem olvastam, amiről ne lett volna valamilyen szinten film vagy olvasmányélményem (különféle médiumokat is ideértve).

Furcsa volt, hogy a hitelesség kedvéért rossz helyesírással és fogalmazással elregélt történet sorai között olykor olyan gyöngyszemek, olyan leírások, hasonlatok bújtak el, amik sorra megakasztottak, annyira tökéletesek voltak. (https://moly.hu/idezetek/1371286)

A főszereplő teljes nevét a sokadik oldalon ismerhetjük meg, a keresztnevét is szinte csak sejteni lehet addig. Neve a szerző szerint mondhatni lényegtelen is, egy interjúban beszélt arról, hogy a történet igazából nem egyetlen valós lány megpróbáltatásait mutatja be, hanem sok nő történetét gyúrta egybe.

A rövid, akkor jelennek tűnő szakasz után a gyerekkorral indít, abból ugrálunk sokszor hol előre, hol visszább, közben Sára lassan felnő, az övé mellett belelátunk a szülei, nagyszülei, a környezetében élők és hivatalosabb személyek életébe is.