Carlo ​Párizsban 44 csillagozás

Bódis Kriszta: Carlo Párizsban

Ha azt olvassuk, hogy Párizs és Eiffel-torony, mi más jut eszünkbe, mint egy romantikus utazás a francia fővárosba, kiskocsmákkal és szépséges háztetőkkel. De itt, Magyarországon is van egy Párizs. Egy gettót hívnak így, ahol a villanyoszlop csúfneve az Eiffel-torony. Az ott lakó telepi fiúk, ha más mondja Párizsra, hogy gettó, ölre mennek vele. Itt él Carlo, azaz Farkas Károly, tizenöt éves srác két unokatestvérével és a keresztanyjával. Carlo ki akar törni ebből az életből, ahol ez a lakcíme: Kettes köz, négyes blokk, négyes ajtó. Barátjával, Frankyvel híres focisták szeretnének lenni, mert nagyon tudnak focizni, és azt is tudják, ez szinte az egyetlen kitörési lehetőségük. De Carlónak előbb fát kell szereznie az erdőből, hogy meg ne fagyjanak, és ezen az útján rendőrökbe botlik…
Bódis Kriszta lebilincselő ifjúsági regénye nem egy múltbéli Magyarországon, hanem itt és most játszódik.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Pagony, Budapest, 2014
216 oldal · ISBN: 9786155441776

Kedvencelte 1

Most olvassa 4

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 18

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
vargarockzsolt P
Bódis Kriszta: Carlo Párizsban

Ha már Bódis Kriszta nem hisz a csodákban, legalább mi bízzunk benne. spoiler
Például az is egy kisebb fajta csoda lenne, ha ezt a regényt sokan elolvasnák. Fontos lenne, mert sokat lehet tanulni belőle.
Gondolom, ez elég riasztóan hangzik, de a könyv stílusához nem illik a mismásolás: kereken kimondom, néhány bekezdés elég didaktikus, kilóg a lóláb, a tanítási szándék, de talán ez egy ifjúsági regénynél megbocsátható. Annál is inkább, mert ez tényleg csak néhány bekezdés.
Ami még nem tetszett: lassan indul, a környezet felrajzolása és a szereplők bemutatása kicsit hosszadalmas. Egy ifjúsági regény vágjon a közepébe, ragadja magával az olvasóját az első bekezdéstől fogva, pörögjön a cselekmény, aztán majd később jöhet a körítés is.
És még. Kicsit egyszerűek a karakterek, és kicsit döcög a dramaturgia.
Viszont hiteles. Nincs benne semmi naiv, humanista piszi, a rasszisták is megtalálhatják benne a maguk kedvenc cigány bűnözőit, akiket utálhatnak és akiktől félhetnek. Csak éppen segít megérteni a helyzetet.
A regény az összes hibája ellenére megérdemli a maximális öt csillagot, mert úttörő és fontos munka.
Minden tiszteletem Bódis Krisztináé, örülök, hogy elolvastam a könyvét, és keresni fogom a többit is.

Ja, és még annyit, hogy ifjúsági regényt nem az én értékeléseim alapján köll választani, mert én már csak egy okoskodó ötvenes pali vagyok. :)

11 hozzászólás
>!
eme P
Bódis Kriszta: Carlo Párizsban

Focista akarok lenni. Csatár vagy kapus. Nem cigány, nem bűnöző, nem tolvaj, nem segélyre váró munkanélküli… Nem gettólakó. Ennyi az álom: emberként élni, embernek lenni.
Bódis Kriszta ifjúsági regénye erről az álomról szól spoiler.
Minden nyilvánvaló hiányossága és hibája (cselekménybonyolítás, karakterábrázolás stb.) ellenére nekem tetszett Carlo története. Tetszett a témaválasztás, az odafigyelés, a valós helyzetek, problémák hitelesnek érzett, realisztikus bemutatása, tetszett a kendőzetlenség, a szókimondás. Az, ahogy a szerző odahajol az álmaik, korlátaik, dilemmáik, útvesztőik közt tévelygő „párizsi” gettólakókhoz, ahogy rámutat a kint és bent egyaránt magasodó kerítésekre, a mindkét oldalon bőven meglévő előítéletekre, a sokszoros kiszolgáltatottságra és sokszoros kihasználásra, a kirekesztésre, az elfogadás lehetőségeire, a bűnözésre, erőszakra, ezek különböző okaira és magyarázataira. Hogyan látjuk mi, kívülállók őket? Hogyan látják ők önmagukat és kesernyés szájízzel „Párizzsá” avanzsált nyomortelepüket? Mit teszünk, mit tehetnénk értük? Mit tesznek, mit tehetnek ők önmagukért? Kitől és mitől függ a változás lehetősége? Pénz? Tehetség? Infrastruktúra? Odafigyelés? Mire lenne szükség az emberibb élethez?
Egy olyan világban vagyunk, amelyből ha valakinek sikerül kiszakadni, az már nem néz vissza, nemhogy visszatérjen. Olyan világban, amelybe kevesen merészkednek be a kívülállók közül. És ők is mire képesek? Mennyit tudnak változtatni rajta, mikor kintről és bentről egyaránt csalások, képmutatások és gyakran erőszak áll az útjukba? Meg a közöny, a nemtörődömség, az egyéni érdek mindenek felett.

Érződik, hogy a szerző belülről ismeri a világot, amelyről ír, és az is, hogy szeretettel fordul felé. Egy szűkszavú, magába forduló, emberi dolgokra különösen érzékeny, fantáziadús, megbízható kamasz főszereplőt választva vizsgálja a nyomorból való kiemelkedés lehetőségét, annak módjait. Nemcsak a testi-lelki-morális szennyet láttatja, hanem a ritka, ám rendkívül fontos pozitív példákat is, a kiemelkedésre tett próbálkozásokat, az értékeket, amelyek legtöbbször reménytelenül elkallódnak, hacsak nem kerül egy-egy segítő kéz.
Szomorú világ Carlo világa – Bódis humora, szeretete, törődése mégis mintha kicsit szebbé, élhetőbbé varázsolná. Maga a regény léte kicsit hozzácsatolja a kerítésen túli világhoz.

>!
ziara P
Bódis Kriszta: Carlo Párizsban

Elképzelhető, hogy sokan néhol didaktikusnak érzik, de engem nem zavart a dolog. Szerintem nagyon jó ötlet, hogy egy ifjúsági regényben, ami a fociról (is) szól, ilyen fontos kérdésekről legyen szó mint szegregáció, szegénység, elfogadás. De úgy, hogy közben nagyon is realista módon bemutatja a telepi viszonyokat, a bűnözést, a túlélés egyéb módjait. Megrázó és felemelő is egyben. Remélem, már sok fiatal és persze nem fiatal is elolvasta vagy majd elolvassa, mert akkor értékelni tudja, amije van, és talán másképp áll azokhoz, akiknek nincs annyi, valamint megfogalmazódik benne a segíteni akarás, a változtatás szándéka.

>!
AeS P
Bódis Kriszta: Carlo Párizsban

Bódis Kriszta az én fülemnek is bántó módon azokat a felismeréseket és erkölcsi tanításokat, amiket meg szeretett volna mutatni az olvasóinak, néha a szereplői szájába adta, autentikus cigány mondatok után azonnal, így aztán néha sántított kicsit.
Ennek ellenére, nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én elég jól hozzászoktam ahhoz, hogy minden áldott nap látom az emberi megaláztatást, a bántalmazást, ahogy kutyába veszed a hajléktalant, meg szorosabbra fogod a táskádat, ha szembejön egy cigánygyerek, és ezekkel az előítéletekkel még én is bőven el vagyok látva, dacára a sokéves szociális képzésnek, csak azt gondolom, hogy a világ, a mi világunk, a ti világotok, az ő világuk nem tud sokáig így létezni egymás mellett. Valamiért úgy érzem, hogy ezt a könyvet nagyon sokunknak el kellett volna már olvasni, de legalábbis el kellene mostantól, és hogy mindenkinek úgy kellene letennie, hogy szétfeszíti a düh és a tettvágy, és jobbá akarja tenni a világnak azt a szeletét, amiben él, de mi csak hallgatunk nagyokat. Mert ebben a könyvben nem a foci a fontos, meg a pap, meg Zsuzsi nene, hanem minden más apró rezdülés és jel, csak hát elfordulni persze mindig könnyebb.
Úgyhogy a Devla tegye rátok a kabátot, testvéreim, ez bizony tőlem öt csillag! (És szívesen kölcsönadom.)

4 hozzászólás
>!
ppeva P
Bódis Kriszta: Carlo Párizsban

Ötlet: kiváló. Megvalósítás (részleteiben és egészében): hát…..
Tény, hogy nem vagyok járatos a mostani ifjúsági irodalomban. Ezért aztán talán a felnőtt irodalomhoz mérem a könyvet, és azért tűnt helyenként eccccerűnek – lehet, akkor ez az én hibám. Meg azt is szoknom kell (szoknom kell?), hogy ez egy káromkodós ifjúsági regény. Jó, nem hiszem, hogy sokkolná ez a mai tizenéveseket (egy budai gimnázium utcájában dolgozom, naponta megyek reggelente a diákokkal együtt az utcán, hallok ennél különbeket is…), de akkor is szokatlan. Vagy csak nekem, az is lehet, hogy manapság ilyenek az ifjúsági könyvek…
A legfeltűnőbb hibája talán az volt, hogy kicsit didaktikusan a szereplők szájába adta az összes nagy megmondanivalót. Így aztán sokszor olyan direkt oktatósra, néhol tanmesésre váltott. Nem tudom, hogyan veszik ezt a fiatalok. Vagy pont miattuk ilyen a könyv? Mert számukra ezeket a dolgokat valahogy ki kell mondani? Ez megint egy kérdés, amire nem tudok válaszolni.
Azt pedig nagyon díjaztam, hogy cigány fiatalokról, cigány környezetről írta a regényt, és nem alakította a szereplőket se ördögökké, se angyalokká. És sok fontos dolog lett itt kimondva, amiről beszélni kellene, nyíltan, több oldalról.
Nagyon kíváncsi lennék tizenéves fiatalok véleményére is a könyvről, de az olvasásokat, értékeléseket nézve mintha pont ők nem kapnának utána. Pedig kár volna, ha ez a könyv elsüllyedne az elitgimnáziumokról szóló sorozatok, love story-k, vámpírok, fantasy-k, amerikai ifjúsági regények, rózsaszín meg piros-arany-pöttyös könyvek tengerében.

12 hozzászólás
>!
Juci P
Bódis Kriszta: Carlo Párizsban

Mint regény nekem nem volt hibátlan (az okok hasonlóak, mint amiket mások is említettek az értékelésükben), de fontos könyvnek tartom. Fontos olyan szempontból is, hogy „fehér” gyerekek olvassanak cigánygyerekekről, hogy lássák, micsoda hátrányból indulnak, ha bármit is el szeretnének érni; és olyan szempontból is, hogy cigánygyerekek saját magukat lássák reprezentálva az irodalomban. Több ilyenre lenne szükség; már a legkisebbeknek szóló könyvekben meg kellene jelennie cigány szereplőknek. Valószínűleg egy kezemen meg tudnám számolni azokat a gyerek- és ifjúsági könyveket, amelyek egy cigány szereplőt nem idegenként, kívülállóként, karikatúraként ábrázolnak (we're looking at you, Gárdonyi Géza), hanem olyan figuraként, akivel lehet azonosulni, akit meg lehet kedvelni.

5 hozzászólás
>!
Izolda +SP
Bódis Kriszta: Carlo Párizsban

Persze, valahol nagyon didaktikus, de közben meg sok tininek dunsztja nincs róla, hogy milyen is a white privilige -en kívüli világ. Kicsit szemnyitogató, eléggé szívelfacsaró, még a spoiler De kell a megismerés, első lépésnek nem is rossz.

>!
Dóriღ
Bódis Kriszta: Carlo Párizsban

Ajajj ez a könyv….
Alapötlet: remek!
Megvalósítás: szörnyű
Élvezhetetlen, vontatott, unalmas könyv néhol megszakítva egy oda nem illő kiselőadással. Nem kötött le egy percre se, nem tudtam 30 oldalnál többet egyhuzamban elolvasni.
Vártam egy jó történetet a cigány kisebbségről, az életükről, de ehelyett csak oktató bekezdéseket kaptam. Igen, volt hogy elgondolkodtatott: mi jogon gondolom sokszor én, hogy messzebbről indulok, mint mások? Mi jogon panaszkodom? Miért szólok le másokat?
Igen, ebben jó volt a könyv, pár elgondolkodtató rész, de ezeknek az „élvezetét” teljesen elvette a vontatott írásmód.
Úgy érzem én a célkorosztályba tartozom, de lehet kicsi vagyok még ehhez a könyvhöz, vagy én nem tudom. Azt tudom, hogy olvasás közben csak azt vártam, hogy legyen már vége.
Amúgy nem vagyok rasszista, nem is a cigány dologgal volt problémám.

>!
Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog P
Bódis Kriszta: Carlo Párizsban

Végre, itt van egy olyan könyv (és szerző), aki nem félt bemutatni egy cigánytelepet, kimondani azokat a dolgokat, amiket sokan jobban szeretnének elhallgatni. Bódis Kriszta nem csinált Hollywoodi sztorit a történetből, ugyanúgy megjelent a Carlo Párizsban a jó, mint ahogy a rossz is. Értékes olvasmány ez, nagyon örülök, hogy elolvashattam.

Kinek ajánlom? Mindenkinek! Kortól és nemtől függetlenül ajánlom ezt a könyvet, mert tele van olyan értékekkel és információkkal, amikkel igenis jó tisztában lenni. Őszintén bízom benne, hogy többen esélyt adtok majd a regénynek.

http://media-addict.hu/2015/03/11/konyvkritika-bodis-kr…

>!
cseri P
Bódis Kriszta: Carlo Párizsban

Gyanakodva fogtam bele, pedig a Kemény vaj igazán zseniális tőle. Itt is azért úgy érzem, eltalál dolgokat, nem is tudom, miből adódnak a kifogásaim, lehet, hogy csak abból, hogy ez egy ifjúsági könyv, amit nem olvasok gyakran, így annyira összehasonlítani se tudom, de nekem van, ami kicsit leegyszerűsített (némely jellem, de elsősorban nem a romák – mert hogy ez róluk szól, habár nincs leírva a fülszövegben), van, amiről meg úgy érzem, nincs eléggé kifejtve. Összességében nem lett rossz a könyv, a téma pedig fontos.


Népszerű idézetek

>!
vorosmacska P

– (…) a te anyádat nem érdekli, hogy jársz-e iskolába…
– Érdekli, csak amikor iszik, elfelejti, hogy érdekli, és nem ébreszt fel reggel.

86. oldal

>!
Amarysa

Ha már úgy kezelnek, hogy hülye vagy, akkor annak is látszol, az is leszel. Nem tudsz más lenni.

81. oldal

>!
vorosmacska P

Nem kellett ahhoz börtönbe menni, vagy a légióba, hogy megtanulja az ember a farkastörvényeket – papolt tovább Sárkány. – Ha meg mégis börtönbe kellett menni valamiért, akkor a Párizsban jó előre fel lehetett készülni a dologra. A Párizs az egyetem, a börtön csak szanatórium.

18. oldal

>!
TDorci

– Olyan fekete vagyok, hogy na. Utálom.
– Tudom, hogy hülyén veszi ki magát, amit most fogok mondani – Jázmin elpirult –, de a fehérek szoliba járnak, hogy ilyen macsó barnák legyenek.

>!
TDorci

– Te csak azért barátkozol velem, mert cigány vagyok? – kérdezte váratlanul Carlo.
– Én megfigyeltem, hogy te folyton parázol – válaszolta kisvártatva Jázmin. – Bár általában azt szoktad kérdezni: „Te azért NEM barátkozol velem, mert cigány vagyok?”

>!
vorosmacska P

Tizenkét éve volt haragban a két család. Jenő feleségének apja tizenkét Ármáni öltönyt hozott kárpótlásul a vejének.
– Ne vedd zokon, fogadd csak el! Nem kell félni, hamisítvány. De pont olyan mint az igazi.

11. oldal

>!
vorosmacska P

De a Párizsban megállt az idő. A telepiek kimaradtak a fejlődésből, a rendszerváltásból, a demokráciából. Nem volt módjuk élvezni a civilizáció olyan – időt és embert kímélő – technikai csodáit, mint az automata mosógép. Hiszen nem volt vízvezeték sem, amire ráköthették volna. Ha egy családban döntést hoztak a „technikai fejlesztés” kérdésében, akkor az új mosógéppel szemben a parabolaantenna, a tévé és a mobiltelefon győzött.

120. oldal

>!
vorosmacska P

Az volt a szokás, hogy a mindenkori szabadulót hősként ünnepelték, mintha legalábbis a frontról érkezett volna. A szabaduló továbbá a nap folyamán méltósággal itta magát kómába, és előtte kizárólag arról beszélt, hogy kit, hogyan tett helyre odabent. Mert a szabaduló sosem volt se „csíra”, se „vamzer”, se „csicska”, kizárólag maga a király.

134. oldal

>!
LaBelle P

– A pusztulást nem lehet megszokni, csak elviselni. Elviselni a nincset is úgy lehet csak, ha valahogy alkalmazkodsz hozzá… – mondta Carlo.

62. oldal (Tilos Az Á, 2014)


Hasonló könyvek címkék alapján

Erdős István: Rajkó
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Kemese Fanni: A viharszívű Mya Mavis
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!
Helena Silence: Ezüsthíd
Varga Katalin: Barátom, Bonca
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! II.
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A próbák palotája
Lilian H. AgiVega: A Bermudák királynője
Böszörményi Gyula: A tündérköd