Hipster 46 csillagozás

Bódi Péter: Hipster

Bódi Péter Hipster című regénye továbbviszi első regényének, a Szétírt falaknak azon törekvését, hogy érzékenyen, ugyanakkor hideg tárgyilagossággal belülről ábrázoljon egy szubkultúrát. A regény főhőse, Bence, az egyetemi fizetős fotó szak érdekében nekifut, hogy munkát és pénzt szerezzen, de néhány balul végződő próbálkozás után feladja. Azzal próbál boldogulni, amivel a környezete – füvet ad el. Ezt a bonyolult és többszintű dealer-világot egyszerre látjuk kívülről, Bence folyamatos agyalásán keresztül, ugyanakkor szemtanúi leszünk annak is, ahogy az ehhez a világhoz való tartozás lassan erodálja és kiüresíti a lelket, és csendben felszámolja a belső önreflexiót.
Túl azon, hogy a feszes és átgondolt szerkezet szinte beszippantja az olvasót, külön élményt jelent a szöveg közvetlensége és természetessége.

>!
240 oldal · ISBN: 9786155603990

Enciklopédia 3


Kedvencelte 3

Most olvassa 6

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Bódi Péter: Hipster

Jó, hát tényleg fura* úgy indítani egy könyvet, hogy kedves olvasó, kapard ki a csipogót a kötetből, és szaladj ki vele a könyvesboltból. Mindazonáltal el kell keserítsem Bódit: ebbe a könyvbe én személy szerint nem fogok csipogót rakni. Aligha akarja bárki ellopni**. Nem azért, mert rossz, hanem mert az antikvárium úgysem veszi át.

A címéből amúgy gondolom, ez a könyv a hipsterekről szól. No most én nem tudok sokat a hipsterekről, úgyhogy nem nyitnék vitát arról, Bódi pontos képet rajzol-e róluk. Fogadjuk el, hogy isznak és szívnak, képben vannak a kortárs irodalomban és underground zenében, sokat fecsegnek kecskesajtos rántottáról, tükörobjektíves Nikonról, és bizonyára minden reggel gyermeki örömmel fedezik fel magukban Marxot, Hegelt és Kierkegaard-t, mert annyit bölcselkednek az életen, a világmindenségen meg mindenen (különös tekintettel a fogyasztói társadalomra), hogy az fertelem. No, szóval fogadjuk el, hogy ilyenek ők***. (De legalábbis egy közülük.) Nem is ezzel van a baj. Hanem azzal, hogy nem tudtam nem a Trainspottingra asszociálni vele kapcsolatban**** – ugyanaz a „mit-kezdjek-most-magammal”-életérzés (ami ugye a korosztály szériatartozéka), ugyanaz a közeg (csak magyar szinkronnal), ugyanaz a konfliktus a külvilággal. Csak a drog ártalmatlanabb – fű, nem heroin. És hát valljuk meg: amennyivel ártalmatlanabb a fű a heroinnál, annyival ártalmatlanabb Bódi könyve Welsh-énél. Túl kevés a feszültség, ehhez mérten viszont túl sok a modor és túl sok a programbeszéd… Elvannak benne a szereplők, csak nem mindig tudják elérni, hogy érdekeljen engem a sorsuk.

Alapvetően persze nagyon bátor tettnek gondolom, hogy Bódi megkísérli megalkotni egy szubkultúra regényét, különösen így, elég fiatalon ahhoz, hogy akár ennek a szubkultúrának a része lehessen – nem a felnőttkor magasából néz le rájuk, hanem mintha a bátyjuk lenne. Ebben ott a potenciál. Csak sajnos talán még pár évig érlelni kellett volna – akkor esetleg Bódi elég tapasztalt lett volna ahhoz, hogy stilárisan és dramaturgiailag combosabb írást adjon ki a kezéből. Bár akkor meg már a felnőttkor magasából nézett volna le a hipsterekre (már ha a hipster-divat megéri azt a pár év múlvát) – lehet, az se lenne jó. Ördögi kör.

Záró megjegyzés: első gondolatom az volt, hogy irgalmatlanul lehúzom ezt a könyvet. Irritált – olyan volt, mint az a kiscsaj, aki a minap ült mögöttem a buszon, és végigcsicseregte az utat, bitang mennyiségű „vágod?”-ot keverve előadásába, aminek lényege így dióhéjban az volt, hogy Isten csak azért teremtette a hatodik napon az emberiséget, hogy azok konkrétan őt idegesítsék. Szóval az első fogalmazványom csöpögött a vitrioltól. De aztán haladtam a szövegben, barátkoztam vele, és rájöttem, igazságtalan vagyok. Nem is olyan rossz könyv ez. Amit vállal, azt elvégzi: bemutat egy típust, mégpedig teljesen vállalhatóan – hogy nem azt végzi el, amit én vártam, arról meg nem tehet.

* Mellesleg már ennek a könyvnek a fülszövegében is találkoztam ezzel az ötlettel. Amúgy a fülre rakni e felhívást praktikusabb, mint magába a szövegbe, mert a legtöbb esetben ha elkezdesz olvasni egy könyvet, akkor az már nálad van.
** Jelzem, Bódi mintha megérezte volna, hogy ezzel fogunk itt viccelődni (ugye, @grgrnt?), bele is írta az ominózus (0.) fejezetbe, hogy háhá, te hülye zsurnaliszta, aki épp leírnád a „bár inkább én is loptam volna ezt a könyvet, és nem fizettem volna ki”-mondatot, hát én már leírtam, megelőztelek, úgyhogy találj ki mást! (Azon vagyok, Péter, azon vagyok.) No most 1.) ebben az országban aligha van zsurnaliszta, aki egy fillért is kiperkálna egy regényért – hisz megkapta recipéldányban 2.) az, aki már írás közben tudja, hogy a kritikusok le fogják húzni, az vagy ELKÉPESZTŐEN magabiztos, és magára élből mint az irodalom megújítójára tekint, akit úgysem ért majd senki, vagy szimplán csak bizonytalan, és le akarja védeni magát.
*** Emellett ne feledjük, könyvet is lopnak. Ilyen értelemben a könyvkereskedők ősellenségei. Hipster tehát az, akit a könyvesboltos utál.
**** És egy picit az Amerikai Pszicho-ra. A márkanevek hangsúlyozása miatt.

77 hozzászólás
János_testvér I>!
Bódi Péter: Hipster

Nem az én világom, sem életkorom, sem érdeklődésem okán, ezt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy több szó jelentésének is utána kellett néznem. De küzdöttem, mint disznó a jégen, még Ting Tingset is hallgattam :) Kb. úgy voltam vele, mint mikor a nagy földrajzi felfedezők útleírásait olvastam gyerekkoromban. Ennek ellenére izgalmasnak találtam a könyvet, sikerült a hipster jelenséget nemcsak bemutatnia nekem, a totál laikusnak, de azon túl is menni, és az általános emberi működésre reflektálni. A főszereplő egy számomra szerethető, szerencsétlen figura, jól eltalálta az író.

Jó ötlet, és jól meg is valósította, hogy míg spoiler.

Az érvelések a fű mellett és a más drogok ellen érzésem szerint többször kilógnak a szövegből, didaktikusak.

Sheeana>!
Bódi Péter: Hipster

Várakozáson felüli. Egy kicsit tényleg Welsh-es, de legalább nem olyan hosszú. Érdekes képet fest egy általam egyáltalán nem ismert világról. Számomra szívszorító volt, hogy a vágyott cél hogy válik egyre távolabbivá, ahogy üresedik a lélek és csökken a motiváció. Valamint ettől a „kézben tartom a dolgot”-tól mindig falak megyek, mert általában azok hajtogatják kétségbeesetten, akik kezdik elveszíteni a kapcsolatot a valósággal.

Ólomöntő>!
Bódi Péter: Hipster

Lebilincselő. A magyar Irvine Welsh, pontosabban Irvine Welsh 2.0.
Az első fejezet ötletes, az már magával ragadott.
Kreatív alkotás, páratlan!

lotaria>!
Bódi Péter: Hipster

Teljesen véletlen akadtam a könyvre, nagyon pozitív csalódás volt.
Tetszett a sztori, nem éreztem távolinak, valótlannak, sőt… 5 nyáron voltam kint a Szigeten, átéreztem, amiket az elbeszélő ott látott, megélt.
Lekötött, érdekelt a történet, vártam a végkifejletet, izgultam – ezt ritkán érzem kortárs írásoknál, így mindenképp elolvasom a szerző másik két könyvét is.

Richárd_Havasi>!
Bódi Péter: Hipster

Közvetlen, friss, fiatal nyelvezet és gondolkodás. Nagyon mai. Csak ajánlani tudom.

Chase>!
Bódi Péter: Hipster

Adott egy hihetetlenül jó olvasás élményt. Sajátomnak éreztem ezt a könyvet, érződik rajta, hogy az író, ismeri azt a generációt amiről ír. Minden húszas éveiben járó fiatalnak ajánlom!
Megéri kézbe venni!

eszben93>!
Bódi Péter: Hipster

Az életszerű párbeszédek miatt gyorsan olvasatta magát a történet. Engem tuti rávett, hogy több magyar kortárst olvassak.
Leginkább az első része tetszett.
A Ting Things nem igazán, de Katie White okés.

Emma_q505>!
Bódi Péter: Hipster

Letehetetlen könyv, alig észrevehetően növekszik a feszültség a könyvben, az ismerős helyszínek miatt még jobban bevonódtam a történésekbe.


Népszerű idézetek

Ninácska P>!

Filmezés közben zabálnunk kell, zabálás közben beszélgetnünk, beszélgetés közben innunk, ivás közben zenét hallgatnunk, zenehallgatás közben táncolnunk, táncolás közben spuriznunk, spurizás közben kefélnünk, kefélés közben filmeznünk, hogy ne hallatszanak ki a hangok. Ami szerintem a legérdekesebb, az az, hogy a szellemi elmélyülés hiányát szokták a leginkább hangoztatni, pedig a figyelem mértéke nem változik meg, egyszerűen csak megosztódik, míg a test szükségleteinek tere folyamatosan elsorvad, nem szóródik szét millió apró darabra, mint az információáradat, egyszerűen csak funkcionálissá válik. Túlságosan technokrata társadalomban élünk már ahhoz, hogy bárminek is spirituális mélységgel adózzunk, így senki sem eszik már úgy, hogy közben nem csinál semmit, a szexhez minimum zenére van szükségünk és úgy általában, szerintem az internet, vagy nem is, inkább az ipari forradalom, sőt, talán már a könyvnyomtatás óta, folyamatosan lépünk ki a testünkből. Előbb-utóbb rácsatlakozunk az agyunkkal a netre, hogy aztán valami furcsa biológiai áttörés keretén belül a testünk összenőjön a technika történelmével. A jövő gyermekei jókat fognak nevetni azon, hogy az ősemberek – ezek leszünk mi – szervezetéből barna, büdös salakanyagként távozott az élelem, hogy a bőrfelületünket apró baktériumok, rákokra és férgekre emlékeztető élőlények milliói lepték el, és azon is, hogy egykoron fasszal és pinával szaporodtunk, pontosan azzal az eszközzel, amiből az a sárga vegyszer is szivárgott. Hogy lehetett így élni?, gondolják majd a leszármazottaink. Valljuk be, jogosan.

Bertwad>!

legjobb esetben is csak elolvasod a könyvet, de semmit sem fogsz megérteni belőle. Ott van az a rohadt unalmas életed, a hülye műsoraiddal meg a netes haverokkal, és igazából csak a filmekben látsz némi izgalmat. Minden film a lélek maszturbációja. Megtörténnek másokkal azok a dolgok, amikre mi is flashelünk, de csak nézzük őket. Minden film pornó. Lélekpornó. Ráadásul a könyvek is, csak van az a különbség, hogy ha olvasol, elhiszed magadról, hogy műveltebb vagy az átlagnál.

Sheeana>!

Akkortájt viszont a kosaras kártyák még fontosak voltak nekünk. Mi voltunk az utolsó olyan generáció, amelyik képes volt anyagi értékkel nem bíró tárgyakhoz szellemi értékeket kötni. Az internet gyermekei már csak olyan tárgyakkal játszanak, amik valódi, anyagi értékkel bírnak, ezekhez kötnek nem létező, reklámokból elsajátított érzelmeket. Több időt töltenek az okostelefonjukkal, mint a testvéreikkel. A személyes találkozások már nekem is egy kicsit fárasztóak, olyan sok mindenre kell figyelnem, ha valakivel szemtől szembe kerülök, hogy ahhoz nem mindig van kedvem. Az online tér kényelmes, mint egy jól megszokott párna. A legjobb az, ha fel sem hívsz, egyszerűen csak írsz egy levelet, én meg majd válaszolok, ha éppen nagyon nincs más dolgom.

49. oldal

Tirpák P>!

A diákmunka gyakorlatilag a rabszolgaság gyakornoki programja. Óránként két sör áráért vásárolják föl az emberi életet, hogy aztán adókedvezménnyel végeztessék el az olyan munkákat, amiket normális ember nem csinálna meg, csak ha kényszerítik rá.

Kapcsolódó szócikkek: munka · rabszolgaság · sör
Morph_>!

Manapság a felnőtté válás azt jelenti, hogy kialakítunk magunk körül egy unalmas, nem túl mozgalmas életet, majd belenyugszunk az állóvízbe. Aki nem így tesz, az a „sosem fog felnőni” kategóriába esik. Nem fura ez? Kedves kis robotokat nevelnek belőlünk. Eddig csak feketében vagy fehérben láttam a jövőt, pedig most minden olyan szürke.

137. oldal

dankoedit>!

Miközben kipróbáljuk a cuccot – nem mintha nem ismernénk tökéletesen, de a filmekben is így szokták –, megkérdem Tomit, hogy minek van annyi bakelitlemez a lakásán, ha nincs is hozzá lejátszója. Azt mondja azért, mert mikor az aluljárókban és az antikváriumok előtt meglát egy nagy halom olcsó lemezt, nem tud otthagyni olyan ritkaságokat, mint egy Jimmy Smith vagy egy Django Reinhardt. Aztán halkan megjegyzi azt is, hogy ha egyszer lenyugszik az élete, vesz egy profi hangrendszert, bakelitlejátszóstul, mindenestül. Majdnem elnevetem magam, mikor rájövök, hogy még Tominak is csak az a célja, hogy beilleszkedjen a fogyasztói társadalomba. A legnagyobb lázadók csak normális életet szeretnének élni, olyat, ami nem adatott meg nekik.

199. oldal

Bertwad>!

A legtöbben abba a hibába esnek bele, hogy nem veszik figyelembe azt az egyszerű tényt, miszerint a nyelv változik, tehát a hipster szónak is joga van hozzá, hogy egy bizonyos jelentésbeli átalakuláson végigmenjen.


Hasonló könyvek címkék alapján

Colleen Hoover: Too Late – Túl késő
Ruby Saw: A rezervátum titka
Ruby Saw: Csak két lépés Észak
Gillian Flynn: Éles tárgyak
Mike Smith: Savage
Lakatos Levente: Loveclub
Caroline Kepnes: Te
Diana Hunt: Őrület határán
Sienna Cole: Elmejáték
John Cure: Az ártatlanság vámszedői