Batman: ​Senkiföldje 89% 22 csillagozás

A Senkiföldje egyike volt, ha nem egyenesen a legnagyobb Batman-sztoriknak, hisz a prológust nem is számítva egy évig futott az összes létező Denevér-címen. Ez összesen 88 füzetet jelentett, amit sokáig kint is csak kivonatolva adtak ki, csupán az elmúlt pár évben jelent meg egy teljes gyűjtemény. A korlátozott terjedelem miatt sejthető volt, hogy az Eaglemoss-féle kiadás is csak egy kivonat lesz, egész pontosan 25 füzet történetét tartalmazza, ami az egészet tekintve nem valami sok. Alapvetően úgy éreztem, hogy elég jól követhető maradt a sztori, bár kisebb ugrások előfordultak a történetben, amin többnyire hümmögtem (utalások nem bemutatott eseményekre, a területek erős feloszlása, Cassandra Caine és Azrael mellékes szerepe), de akadt olyan is ami elég erősen fejvakarós volt (a David Cain-es fejezet, bár ez ténylegesen is ennyi, ill. a harmadik kötetben az épphogy elszökő Kétarc a következő fejezetben ismét ereje teljében), viszont volt, ami abszolút nem hiányzott (pl. Éjszárny a Blackgatben, pedig csípem a karaktert). Egy valamit viszont erősen hiányoltam: hogy az ördögbe lehetett kihagyni a Harley Quinn füzetet? A Senkiföldje többek közt arról is híres, hogy itt hozták be a karaktert a rendes DC világba, erre pont ez kimarad? Csak a 3. kötet végi nagy történetben bukkan elő a semmiből.
Maga az egész Senkiföldje elég változatos, vegyesen tartalmaz jobb és gyengébb történeteket is mind történet, mint grafikai kivitelezés szempontjából, ahogy az egy ilyen nagy crossovernél lenni szokott, de összességében élveztem az egészet. Még úgy is ütős volt a finálé, hogy tudtam mi fog történni, ugyanakkor némi hiányérzet maradt bennem az egészet illetően. Alkalmasint lehet nekifogok majd a teljes angol kiadásnak (akár a Fertőzéstől kezdve), úgy lehet jobb véleménnyel leszek erről a történetről. Így, ebben a formában csupán egy erős négyes nálam, nem feltétlen ezt hoznám fel elsőnek egy Top-Batman sztorik beszélgetés során.

A Senkiföldje nagyszerű folytatása lett a Földindulás képregényeknek, bár számomra nem közvetített annyi érzelmet, mint az elődje, mégis kiváló időtöltést nyújtott. Ebben a 3 kötetben már többnyire visszatérünk a klasszikus szuperhős képregény felálláshoz. A rombadőlt városban bandaháborúk folynak, minden rosszfiúnak meg kell védenie a területét, és a GCPD is próbál helytállni a maga módján. Orákulum belső monológjai jól összefogják az egész történetet, illetve az alap feszültséget is folyamatosan fenntartják. Egyébként ez a feszültség volt az, ami végig odaszegezett és lenyűgözött, egyszerűen ezeket a képregényeket szeretem a legjobban, ahol a körmömet is tövig lerágom, mire a végére érek. :) Azért voltak olyan fejezetek, amik kevésbé tetszettek, de voltak nagyon erős részek is. Néha meglepően brutális volt, például Joker feltűnése után nagyon eldurvultak a dolgok, ami kicsit sokkoló is volt. Furcsa volt Lex-et egy olyan történetben látni, amiben Superman nem tűnik fel, bár igazság szerint nem tudom, hogy a teljes verzióban mely karakterek vannak még benne, de jó lenne ezt is kideríteni. :) Ismét öröm volt látni a karakterfejlődéseket, spoiler, de az is örömteli volt, hogy karaktereink meg tudták oldani a személyes problémáikat is, nem csak a klisés „csendbe burkolózást” kaptuk. Megint láthattuk azt is, hogy milyen amikor egy jó embert teljesen megszállottá tesznek bizonyos ellenségképek, vagy élethelyzetek, számomra ez is nagyon fontos része volt a köteteknek. Annak köszönhetően, hogy nem a teljes történetet kaptuk, legalábbis úgy vélem, hogy valószínűleg ennek köszönhető, hogy vannak szereplők, akik egyszercsak úgy eltűnnek, viszont talán ők annyira nem is fontosak a történet szempontjából, bár azért elég furcsa érzést hagynak maguk után. :)
A grafika számomra itt is rendben volt, persze ugyanúgy elmondható, hogy voltak kevésbé szép, és hihetetlen jól kidolgozott rajzok, de összességében talán itt most jobban tetszettek, és talán egységesebbnek véltem az összképet, mint a Földindulásnál.

Miután a földrengés romba döntötte Gotham City-t a város teljesen magára maradt. Az Egyesült Államok ahelyett, hogy segített volna, inkább fekélyként kezelte és kivágta magából. Így vált Gotham a Senkiföldjévé. Az alapszituáció a Menekülés New York-ból című filmre (Na meg a The Dark Knight Rises-ra) emlékezet. A bentlakók teljesen magukra vannak utalva, oldják meg a dolgaikat, ahogy tudják. Különböző bandák/csoportosulások alakulnak, akik különböző területeket uralnak és gyakran összecsapnak egymással. Van területe pl.: Két-Arcnak, Pingvinnek, Méregcsóknak, de a jó oldalon a hátramaradt rendőröknek és persze később Batman-nek is. Az első kötet nagy része ezt a merőben új szituációt mutatja be részletesen és hangulatosan, de iszonyatosan töménynek érződik. Szerencsére a végére kapunk egy sokkal könnyedebb történetet, ami feloldja ezt a „megterhelő” szakaszt. Ebben Cassandra Cain kerül bemutatásra és hamar rájöttem, hogy Ő miért is akkora közönség kedvenc! Mindhárom kötetben vannak komolyabb pillanatok, ilyen Batman és Gordon felügyelő kapcsolatának az alakulása. Volt egy nagyon fura szerelmi szál is, nem akarom elspoilerezni kik között, de nekem valamiért tetszett! Az egyik legérdekesebb történet volt! Ami még kiemelkedően szórakoztató, az a Méregcsókos részek és Bane feltűnései. A végén azért Joker is odateszi magát! Akárcsak a Földindulásnál, a Senkiföldjéről is elmondható, hogy minőségileg a jó és a kiemelkedő között mozog, csak itt még kilátástalanabb helyzetben vannak a hőseink. Sok szereplő feltűnik, de mindnek létjogosultsága van. Két kisebb negatívumot tudok felhozni; a lezárás kicsit gyors volt és nem éreztem azt, hogy elvarrták volna a szálakat, de ez abból is jöhet, hogy a befejezés inkább egy újrakezdés felé mutat. A másik az maga a kiadásból adódik, hogy ez a három kötet „csak” zanzásítva tartalmazza a Senkiföldje eseményeit. Igaz, hogy érthető és követhető formában, de én még szívesen olvastam volna pl. Fekete Maszkról vagy Mr. Fagyról.

A Senkiföldje igazi eseményként vonult be Batman és Gotham történetébe. A Megtörten egy picit jobban tetszett, de nem sokkal marad el tőle. Izgalmas és szórakoztató, nem mellesleg a Sötét Lovagot egy merőben új szituációba helyezi, amilyet eddig még nem láthatunk!

A Senkiföldje szépen folytatja a Földindulás által megkezdett ívet. Gyakorlatilag struktúrába helyezi a megoldást és szépen, mint egy videójátékban, követhető a főhős térnyerésének alakulása.
Talán mégtöbb a rideg helyzet, a brutális erőszak, ami időnként meglep, még a Batman univerzumhoz képest is. Ezt biztosan nem ajánlanám 18 év alatt…
A vége talán lehetett volna jobban kidolgozott, de azért megtörtént a (tek)tonikai zárlat és nem hagyott bennem kérdést csak egyet: mi a szarért rágott be Gordon Batmanre? Végig ott ugrabugrált és tette a dolgát az ezt megelőző sztoriban (Földindulás). Amennyiben valamiről lemaradtam, akkor megköszönöm a kommentet. A végére pedig: sajnálom ezt a Gordon csókát, nem bánnak vele kesztyűs kézzel, csodálom, hogy még ép az elméje…

Én egy kicsit túltoltnak és erőltetnek éreztem.
Számomra irrieallissan hosszú a történet és sajnos a tempó sem feszes.

A „Földindulás” után már nagyon vártam a folytatást. A „Senkiföldje” bevezetője pedig zseniálisra sikeredett Bob Gale és Alex Maleev nyitótörténetével, ahol egy alma útját követjük ahogyan kézről kézre adják tovább a szereplők. Greg Rucka írásai sokkal erősebb tartalommal bírnak számomra a többi író írásához képest, úgy hogy nekem az ő történetei biztosítják tartalmilag a „Senkiföldje” sava borsát. Az illusztrációkat tekintve újból eléggé változatos a kép sztoriról sztorira, a gyengébb és vázlatosabb grafikai kidolgozásoktól egészen a profi részletgazdag stílusúakig, de ehhez már kezdünk hozzászokni azt hiszem. A „Földindulás” alatt első körben, a hirtelen a nyakukba szakadt sokk hatására lebénult szereplők elég lassan térnek magukhoz, míg a „Senkiföldje” posztapokaliptikus világában mozgó hősei már sokkal dinamikusabban oldják meg a problémákat, szó szerint sokkal akciódúsabbnak és talán még jóval drámaibbnak éreztem a jeleneteket. Egy kicsit néha olyan érzésem volt, mintha a „Walking Dead” „Batman”-es verzióját olvasnám. Összességében nagyon örülök neki, hogy megismerkedhedtem végre a „Földindulás” és a „Senkiföldje” történeteivel, s ezzel még jobban elmélyülhettem Batman világában.