Sikolya szólított, a lelke csalogatott ide. A múltadnak ma vége.
Szeretnék halott lenni. A kertedben saját véremmel festeni. Elegem van.
Az önsanyargatás sosem lesz megoldás. Menned kellene, míg megteheted.
Kihez beszélsz leveledben, hová tűnsz, mikor feljön a nap? Istenem, nem teheted ezt velem, fedd fel magad!
Miért kell mindent megnehezítened, mi oly könnyű lehetne?
Ki kell zárnom mindent a lelkemből, de a soraid nélkül már nem vagyok önmagam.
Kértem, hogy menekülj, helyette visszavágytál a pokol ölelésébe.
Nem kereshetem tovább holmi mesékben a megoldást. Ebből már nem kaphatok választ.
Nem sejtetted, hogy bár mögötted lépkedtem, mindig előtted jártam.
A homokszemek pörögnek. Indulnod kell, mert lassan késő lesz…