Blake Crouch (szerk.)

Elhagyott ​part 62 csillagozás

Hat sci-fi történet
Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part

Egy ​VR-játékfejlesztő egy kódolási hiba következtében létrehoz egy szuperintelligenciát. A távoli jövőben emberek kis kolóniája visszaküld a Földre egy katonát, ám a küldetés nem várt fordulatot vesz. Egy megtermékenyítéssel foglalkozó cég a főbb tulajdonságok befolyásolása mellett már különböző projekciókat is készít a szülőknek, hogy születendő gyermekük milyen életre számíthat.

2019-ben az Amazon felkérte Blake Crouchot, hogy állítson össze egy hat történetből álló sci-fi antológiát az Original Stories-sorozatuk keretében. Crouch ennek alkalmából írta meg Elhagyott part című kisregényét, valamint e mellett bemutat egy-egy izgalmas novellát a műfaj elmúlt időszakának legismertebb szerzőitől. A történetek közt egyaránt található klasszikusabb hangvételű, Philip K. Dicket felidéző írás és olyan realistább gondolatmenet is, ami akár már holnap megvalósulhat.

N. K. Jemisin Szükségbőr című novelláját Hugo-díjjal tüntették ki 2020-ban, míg az… (tovább)

Eredeti cím: Forward

Eredeti megjelenés éve: 2019

A művek szerzői: Blake Crouch, N. K. Jemisin, Veronica Roth, Amor Towles, Paul Tremblay, Andy Weir

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2022
318 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635980451 · Fordította: Juhász Viktor, Kleinheincz Csilla, Kozma Dániel, Sárpátki Ádám, Benkő Ferenc, Ballai Mária
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2022
320 oldal · ISBN: 9789635980468 · Fordította: Juhász Viktor, Kleinheincz Csilla, Kozma Dániel, Sárpátki Ádám, Benkő Ferenc, Ballai Mária

Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 77

Kívánságlistára tette 83

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Dyta_Kostova IP>!
Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part

Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part Hat sci-fi történet

A kötet eredetileg egy 2019-es felkérés eredménye, avagy a kiadói ajánlás szerint az Amazon megkereste Blake Crouch-ot, hogy állítson össze egy hat novellából álló antológiát az Orogonal Stories sorozatukba. A szerző ennek készséggel eleget is tett, és saját története mellett meghívta a kortárs sci-fi további szerzőit is, akik: N. K. Jemisin, Veronica Roth, Amor Towles, Paul Tremblay és Andy Weir. Ésszerű lenne azt feltételezni, hogy egy sikerszerzőket felvonultató gyűjtemény is ugyanolyan lelkes fogadtatásra talál, mint az önálló kötetek.
Azonban az Elhagyott part egyik legalapvetőbb és legmegdöbbentőbb hibája éppen az, hogy a felkérésre írt történetek többsége ezen sikeres szerzők számára nem más, csak egyszerű ujjgyakorlat.
Megvan bennük a rájuk jellemző humor, vagy épp az a sajátos világlátás, ahogy kívülállóként a társadalomról gondolkodtatnak egy-egy szereplő által, sőt, Veronica Roth novellájában kifejezetten lírai részleteket is felfedezni, viszont a tény, hogy minden történet egy mára már igencsak elhasznált sci-fi toposzból építkezik, kissé lelombozó.
Maga a toposzhasználat a science-fictionben nem megvetendő művelet, hiszen a témaválasztás lényege éppen az, hogy egyes szerzők saját látásmódjukat és egyedi nyelvezetüket felhasználva milyen irányba képesek elvinni egy adott kiindulópontból a történetet. Az Elhagyott part novellái ebből a szempontból kétféle irányvonalat képviselnek: néhány novella kifejezetten apokaliptikus vízióként festi le az emberiség, az emberi kultúra és az élet jövőjét, míg mások ennél sokkal szűkebb mértékben vizsgálják a közeljövőt, leginkább a technikai fejlődés és annak az emberekre tett hatása felől megközelítve a témát. Amor Towles a génmódosítás és a születendő gyermek életének előzetes áttekintésével az egyén személyes jövőjének kérdésével foglalkozik, Andy Weir pedig a kvantumszámítógépek használatával kizsigerelhető szerencsejáték-üzemeltetők átverésének lehetőségével. Maga a címadó Crouch-novella összeköti ezt a két halmazt, és egy elbeszélésben foglalkozik a közeli jövőben véletlenül életre hívott mesterséges intelligencia veszélyeivel, amely ha elszabadul, végül akár az emberi lét egyik fő jellemzőjét, a minket a gépektől és más, testet öltő MI-ktől megkülönböztető biológiai reakciót is kiiktathatja, így változtatva át az embert szuperhumánná.
Ezek az érdekes, időnként a Black Mirror világát idéző novellák jelentősen felhúzzák a kötet színvonalát. A hagyományosabb vonalat követő, bolygógyilkos aszteroidáról, világjárványról, világvégét túlélt földi mintatársadalomról szóló írások sokkal mélyebben táplálkoznak a sci-fi toposzok eszköztárából. Paul Tremblay klónozással újra és újra létrehozott hőse egy kifejezetten elhasznált sémára építkezik, ráadásul egy steril szobában ébred, ami az írástechnikai szakkönyvekben (vagy cikkekben, pályázati ajánlókban) pontosan példaként szerepel arra, hogyan ne indítsunk el egy történetet. N. K. Jemisin novellája pedig egy távoli világból a Földre visszaküldött figura szemén keresztül mutatja be azt az elméletet, miszerint a tönkretett és haldokló bolygó azonnal jobb hellyé válik, ha kiveti magából a szennyezések és a környezetrombolásért felelősek csoportját. Itt érdemes megemlíteni, hogy a Szükségbőr címen futó írás 2020-ban Hugo-díjat nyert. off
A Földnek ütköző aszteroida-toposzát sem kell már különösebben bemutatni a rutinosabb sci-fi olvasók (és nézők) csoportjának, ám Veronica Roth Bárka c. novellája sokkal több ennél az alapgondolatnál, és két ember különleges, az utolsó napokban megerősödő kapcsolatáról mesél a világvége árnyékában, ami a kötet legszívhezszólóbb alkotásává teszi ezt a novellát.
A kötet nem ígéri, hogy egyetlen vezérfonal vagy közös tematika mentén fogja felfűzni a felvonultatott írásokat. Összehasonlításuk így nem feltétlenül objektív, viszont a közös mintázatok és egyes kiindulópontok miatt szubjektíven mégiscsak sorrendezhetővé válik. Együttesen tartalmaz kifejezetten erős, figyelemfelkeltő módon megírt, és gyengébb, közepesnek mondható írásokat, olyanokat, amelyeket talán még a hazai sci-fi pályázatokon is kirostálnának megúszós ötletei miatt. Ahogy a többszerzős novelláskötetek általában, úgy ez sem tökéletes, nem egyenletes, de néhány innovatív megoldást alkalmazó írásáért mégis érdemes kézbe venni. Blake Crouch történetét ráadásul hamarosan filmre adaptálják, így a sci-fi rajongóinak semmiképp sem érdemes figyelmen kívül hagynia az eredeti novellát.

Amál P>!
Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part

Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part Hat sci-fi történet

Bajban vagyok a csillagozással, mert mind a hat történet nagyon tetszett, de mégis úgy érzem, hogy azért valami hiányzott. Nagyon vártam a könyv megjelenését és ahogy megjelent, mindjárt el is kezdtem olvasni.
Az első igazából nem is novella, hanem kisregény Black Crouch tollából, amely egy játékból önállósodott MI-ről szól, amely öntudatra lép. Elgondolkodtató volt, hogy akár igaz is lehet, hogy a gépek majd az emberek fölé kerekednek.
A második novella a kedvencem egy jövőből visszaküldött katonáról, aki rájön, hogy becsapták és kihasználták az urai, a Földről távozott maroknyi elit.
A harmadikban az emberiség egy aszteroidával való ütközés előli menekülést készít elő a Földről.
Nekem a negyedik tetszett a legkevésbé, melyben egy genetikával foglalkozó cég, már nemcsak a gyermek nemét, haj- és szemszínét, hanem az egész életét befolyásolni tudja.
Az ötödik történetben egy járványt túlélt tudós asszony klónozás segítségével próbálja életben tartani a társát.
A hatodik volt a másik kedvencem, ami egy szuperinteligens kaszinói csalásról szólt.
Elgondolkodtató novellák, amelyek a jövőben akár valósággá is válhatnak. Némelyik felkavart, némelyik megrázott, de mindegyik hatással volt rám.

ViraMors P>!
Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part

Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part Hat sci-fi történet

– Az embereknek más gondolkodásmódra volt szükségük ahhoz, hogy megmentsék a világot.

– …a genetika a honvédelem jövője.

Napok, hetek, talán régebb óta lebegsz az álom és az ébrenlét határán.

– Mr. Chen, kérem, magyarázza el nekem, hogy miért van lecsatlakoztatva a hálózatról a kenóterem.

* * *

Bár az én ízlésemnek középszerűen indult, és volt egy elég csúnya mélypontja, többségében szerettem a kötetbe gyűjtött írásokat, ezért végeredményben nyugodt szívvel mondom azt, hogy ez egy válogatás. Legnagyobb előnye a változatosság. Az, hogy az egyetlen vezérfonal a történetek sci-fisége, végtelen szabadságot biztosít az íróknak, és egyben kikerüli a tematikus antológiák rákfenéjét, a – vélt vagy valós – ismétlődést.
Jó ideig azt hittem, N. K. Jemisintől a Szükségbőr lesz a kedvencem, amit csak azért sajnáltam volna, mert az egyetlen novella a kötetben, amit korábban már olvastam. Ez persze nem von le az értékéből, nagyon erős, elgondolkodtató írásnak tartom, de szeretem szeretni az újdonságokat :) Végül „fej-fej mellett” lett a kedvencem Andy Weir Véletlenértékével, ami teljes mértékben az ellentéte, egy szemtelenül okos kaszinós szösszenet.
Amor Towles és Paul Tremblay novelláját bár nem éreztem annyira ütősnek, mint Jemisint és Weirt, szintén szívesen olvastam. Kellemes, gondolkodtató darab mindkettő, érdekes morális dilemmákkal.
A címadó kisregény egynek jó volt, szívesen is olvastam, de nem éreztem azt, hogy igazán ki tudta volna használni az MI-témát, vagy tudott volna valami újat mutatni. Veronica Roth Bárkája viszont egyáltalán nem talált meg magának. Voltak jó pillanatai, de igazából nem tudtam szeretni. Ettől függetlenül a válogatást összességében kedvelem. Érdemes volt elolvasni és vannak benne olyan novellák, amikhez később mindenképp visszatérek még.

Vélemény, benyoms stb novellánként:
Blake Crouch: Elhagyott part link
N. K. Jemisin: Szükségbőr link
Veronica Roth: Bárka link
Amor Towles: Érkezés a célhoz link
Paul Tremblay: Az utolsó beszélgetés link
Andy Weir: Véletlenérték link

Morpheus>!
Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part

Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part Hat sci-fi történet

Az első tetszett a leginkább, a másodikat már olvastam, nem volt rossz, de na… lehetett volna egy újabb írás, a harmadik elmúlást és szomorúságot árasztott magából, ez sem volt rossz, a negyedik kissé zavarosnak tűnt, az ötödik és a hatodik nem tetszett annyira.

books_frommyshelf>!
Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part

Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part Hat sci-fi történet

Kettősség van bennem a kötetben olvasott novellákkal kapcsolatban. Blake Crouch, Veronica Roth és N. K. Jemisin írásai nagyon tetszettek, imádtam őket. Viszont a többi alkotás nem igazán hozta a várt hatást.
Tetszett viszont, hogy minden izgalmas témát érint, ami a sci-fi témakörébe illik, de lehetett volna jobban kidolgozott is pár írás. Bárcsak mindegyik novella eufórikus érzést váltott volna ki belőlem.

FélszipókásŐsmoly >!
Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part

Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part Hat sci-fi történet

Hat tudományos fantasztikus történetet válogattak be ebbe a kötetbe, ahogy az alcím is mutatja. Nem érződött túl erősnek, forradalminak vagy különlegesnek egyik sem. Jók a maguk nemében – mert azért mégiscsak remek szerzők műveiről van szó –, de nem nyújtottak számomra olyan meghatározó élményt, szellemileg felpezsdítő zsenialitást, mint például amit Ted Chiang novelláskötetei jelentettek, és amik hatására elkezdett komolyabban érdekelni a sci-fi is a fantasy / kaland jellegű történeteken túl. Mondhatni, hozták a kötelezőt. Van, amikor ez is elég egy jó olvasmányélményhez – szóval érdemes megismerni őket.

Elhagyott part
Elmés emielméleti elmélkedés. Blake Crouch szerkesztette az egész kötetet is, melynek a saját novellájának címét adta. Kellemes kezdés, de semmi extra.

Szükségbőr
N. K. Jemisin hozta a komoly darabot, erőteljes üzenettel, de az elbeszélés már önmagában is egy hangulatos élmény. Ha lenne „hard” jelző a sci-fi előtt, itt inkább nehéznek érteném, mert ez megüli az ember elméjét – de érdemes időt hagyni neki, emésztés után értékes tápanyaggá alakul.

Bárka
Emberi kapcsolatokon merengő idealista űrnoépera Veronica Roth tollából. Unalmasnak hatott.

Érkezés a célhoz
Számomra ismeretlen Amor Towlestől üdítő meglepetés volt ez az alkotás, nemcsak a génmódosításos témája érdekes, hanem okosan megírt, gondolkodásra sarkalló is. Ennek fényében az se baj, hogy kissé klisés.

Az utolsó beszélgetés
Paul Tremblay nevét sem ismertem, de nem is tett kíváncsivá ez a novellája, hogy felfedezzem a munkásságát. Hangulatilag nem találtam vonzónak.

Véletlenérték
Parádés kvantumkaszinótviszt. Andy Weir remekműve ragyogó ékkő zárásképp, kellemesen felívelteti a kötet értékelését. Már emiatt is megérte végigolvasni. Az ilyenekért imádom a sci-fit.

_BenGa P>!
Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part

Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part Hat sci-fi történet

    2019-ben az Amazon felkérte Blake Crouchot, hogy állítson össze egy hat történetből álló sci-fi antológiát az Original Series-sorozatuk keretében. Crouch ennek apropóján megírta az Elhagyott part című kisregényét, valamint e mellett beválogatott egy-egy izgalmas novellát a zsáner elmúlt időszakának legismertebb szerzőitől. (Khm, azért itt van egy-kettő, akiről egyszer sem hallottam.) Lássuk minőségében milyen lett a kötet!

    Eddig nem igazán értékeltem egyenként a novelláskötetek tartalmát, de most megpróbálkozom vele, érdemes külön-külön is végigmenni a hat történeten. Igyekszem nem túl spoileresen bemutatni őket, viszont akaratomon kívül előfordulhat, hogy kicsit többet osztok meg a sztorikból, mint kellene, úgyhogy csak óvatosan olvassa a következő sorokat az, aki még nem végzett a könyvvel. :)

Blake Crouch: Elhagyott part

Riley, a VR-játékfejlesztő egy kódolási hiba révén létrehoz egy szuperintelligenciát. Az intelligencia rendkívül gyorsan tanul, és csak a nőn múlik, milyen haszna lesz felfedezéséből az emberiségnek.
A különféle mesterséges intelligenciákkal operáló történetek mindig érdekesek számomra, ez pedig a Crouch féle agyeldobós csavarokkal emelkedik ki a mezőnyből. Azt vettem észre, mintha a stílusa kicsit finomodott volna, ha nem ismerném a rá jellemző elemeket, elsőre meg nem mondom, hogy ezt ő írta. 5/5

N. K. Jemisin: Szükségbőr

A messzi jövőben emberek kis kolóniája visszaküld egy katonát a Földre, hogy elhozza nekik a számukra létszükséges HeLa-sejteket. Ám a küldetés nem várt fordulatot vesz, amikor az önkéntes felfedezi, hogy Föld mégsem pusztult el, ahogy azt felettesei állították.
Nem csodálom, hogy Hugo-díjas lett ez a novella, rendkívül ütősre sikerült. Erős üzenetet próbál közvetíteni a ma embere számára, kérdés, lesz-e elég egyén, aki veszi az adást. Ez volt az egyik kedvencem, 5/5.

Veronica Roth: Bárka

Az emberiség napjai meg vannak számlálva, ugyanis a Finis nevű aszteroida hamarosan becsapódik. A földiek két bárkát hoznak létre (Helló, Noé!), amiken igyekeznek megmenteni a lehető legtöbb egyedet a növény- és állatvilágból az új lakhelyük számára.
Keserédes történet arról, hogyan éli meg az ember az utolsó napjait a Földön, mennyit számítanak az emberi kapcsolatok még az utolsó pillanatokban is. Tetszett, hogy ilyen sok orchidea fajtával ismerkedhettem meg a mű által, számomra élmény volt megkeresni őket az interneten. Valami mégis hiányzott nekem az összképből, így csak 4/5.

Amor Towles: Érkezés a célhoz

Egy meddőségi laboratórium, a Vitek a jövőben már nem csak szimpla beültetéseket vállal, hanem lehetővé teszi, hogy a szülők kiválaszthassák, milyen tulajdonságokkal szülessen gyermekük. Sam és párja, Annie is igénybe veszi ezt a szolgáltatást, ám végül Sam nem igazán elégedett a projekciók előrejelzéseivel…
Rengeteg kérdést vethet fel az olvasóban a novella, befejezés után szerintem még napokig lehet rajtuk gondolkozni. Én úgy gondolom, ha egyszer lesz gyermekem, akkor rajtam fog múlni, milyen jövője és élete lesz, nem kell ehhez semmiféle génpiszkálás. Biztosan nem venném igénybe egy hasonló cég szolgáltatásait. Remek írás, szuper befejezés, 5/5.

Paul Tremblay: Az utolsó beszélgetés

Az egyik legérdekesebb novella, melyben a történet során sokáig vakon vagyunk tartva, a két szereplővel együtt ismerjük meg fokozatosan a körülményeket. Ez lett szerintem a legkomorabb mű a kötetben, mely az elengedés nehézségét próbálja átadni egy járvány ideje alatt. (Covid, ó Covid.) Borzasztó nagy hatással volt rám, a befejezés teljesen letaglózott. Nem is kérdés, 5/5.

Andy Weir: Véletlenérték

Egy már-már klasszikusnak ható témát, a kaszinók kirablását választotta alapul Weir, megfűszerezte egy kis kvantumfizikával, és tádám, megszületett a Véletlenérték. Jó érzékkel került az utolsó helyre a novella, könnyedsége kisebbfajta feloldozást ad az előzőek által kiváltott sötét hangulat alól. Én személy szerint nem igazán vagyok a kvantumfizika nagy értője, de a novella hatására kedvet kaptam hozzá, hogy jobban belevessem magam. Weir minőség, 5/5.

    Összességében remek válogatás ez a kortárs sci-fi írók műveiből, ami viszont meglepő számomra, hogy az előbb említett Weir novellán kívül mindegyiknek rendkívül sötét, borongós hangulattal rendelkezik. Lehet véletlenül alakult így, de inkább egy jól kigondolt koncepciót sejtek mögötte. Bár ha figyelembe vesszük, hogy 2019 óta a világ nem túlzottan vidám egy hely, teljességgel érthető, miért is ilyen a kötet. Az általam nem ismert szerzőknek pedig biztosan utánajárok, mindegyik felkeltette az érdeklődésemet. Nyugodt szívvel ajánlom a kötetet a sci-fi barátainak, jól fognak szórakozni az olvasása közben.

Nuwiel P>!
Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part

Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part Hat sci-fi történet

Blake Crouch művei és én nem vagyunk túl jóban, ezért is tartom erősen túlzónak, hogy a kiadó a modern sci-fi közkedvelt mesterének titulálja. Közkedveltnek biztos közkedvelt, de hogy mester? Ízlés dolga, szerintem legfeljebb tisztes iparos, semmi több. A hatból két történetet mindenképp érdemes elolvasni, nekem Veronica Roth és Andy Weir írásai tetszettek a legjobban.

Blake Crouch: Elhagyott part
A meglehetősen traumatikus Emily örök merült fel bennem szinte a történet legelején, innentől kezdve kettős hátrányba került a történet, nem is tudott szépíteni. Nem koppintása egyik a másiknak, vagy tisztelgés, vagy bármi hasonló, egyszerűen csak nagyon hasonló elemekből építkeznek, hasonló környezetben, és számomra hasonlóan gyengén.

N. K. Jemisin: Szükségbőr
Hatásos és jól megírt történet, bár a narráció egy idő után fárasztóvá vált. Tanmesének is elmegy arról, hogyan lehet megmenteni a Földet, szerencsére nagyságrendekkel kevésbé szájbarágós és fárasztó módon, ahogy KSR teszi aktuális kiáltványában regényében.

Veronica Roth: Bárka
Ez egy ilyen kötet, úgy látszik, Veronica Roth története ugyanis Az éjféli égboltot idézte fel. Szemben azzal viszont ez egy jó írás, amiben nagy szerepe van a fordulatnak a legvégén. Ha nem arra futott volna ki a történet, csak egy sokszor elcsépelt melankolikus, szomorú, mi az értelme az életnek és a küzdelemnek a biztos világvége előtti rövid időben történet lett volna. De nem így volt, remekül építgette a sztorit, és váratlan, de teljesen logikus módon következik be az említett fordulat a lezárás előtt.

Amor Towles: Érkezés a célhoz
Sokat elmond a történetről, hogy át kellett pörgetnem újra, hogy legalább nagy vonalakban fel tudjam idézni, egyáltalán miről szólt. Nem azért, mert rossz, vagy nem is tudom, egyszerűen csak… Tessék, már megint eltűnt.

Paul Tremblay: Az utolsó beszélgetés
A GABO kiadó novellapályázatában is sokszor kiemelt „fehér szoba” típusú történet. Részben ezért sem tetszett, és mire minden kiderült, még kevésbé tudott érdekelni az egész. Az elengedés témáját próbálja körbejárni, vagy csak elmesélni egy történetet, amit az író ki akart adni magából, de nem tudott érdekelni.

Andy Weir: Véletlenérték
Ocean's Eleven kvantumszámítógépekkel (és kevesebb szereplővel), Andy Weir tollából. Az Artemist jóindulatúan megbocsátva Weirtől még nem olvastunk rossz vagy gyenge írást, ez is egy újabb történet, amely egyszerre szórakoztató, fordulatos, logikusan végigvezetett és közben tudományosan megalapozott (vagy annak látszó).

hofeherke11 P>!
Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part

Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part Hat sci-fi történet

Blake Crouch: Elhagyott part 5/4,5
A címadó novellának nagyon érdekes az alaptörténete, miszerint egy VR programozó létrehoz egy szuperintelligenciát véletlenül, aki tudatára ébred és spoiler. Bevallom kicsit magas volt nekem, hogy hogyan is történt ez az egész pontosan, túl tudományos (ezért a fél csillag levonás), de alapvetően nagyon tetszett, izgalmas volt.
Blake Crouch még mindig az egyik kedvenc szerzőm, alapvetően miatta off vettem meg ezt az antológiát.

N. K. Jemisin: Szükségbőr 5/5
N. K. Jemisinről még az Ötödik évszak kapcsán hallottam, jó szerzőnek tartják. Nekem ez a novella volt az első ismerkedésem vele, de elgondolkodtam most azon, hogy elolvasnám az Ötödik évszakot is, hiába fantasy.
Nagyon különleges élmény volt ez a novella, szerintem még csak hasonlót sem olvastam soha. A történet is érdekes volt, de sokkal izgalmasabb volt a narrálás: lényegében a főhős fejében vagyunk, viszont azt nem tudjuk, hogy ő mit mond, csakis a fejében beszélő, őt távolról „irányító” beszélőket halljuk. Igy egy elég egyoldalú párbeszéd alakul ki, de ez teszi különlegessé. Később, amikor a Földön összefut pár emberrel, akkor őket is halljuk beszélni, de erre is csak a „fejében lévő hangok” reagálnak, az ő reakciójukból tudjuk, hogy mit válaszolt a főszereplő katona. Egyébként ez a katona egy küldetés miatt jött vissza a Földre, hogy elvigyen pár HeLa sejtet. Jó volt erről olvasni, és még jobb tudni, hogy mik ezek, mióta olvastam a Henrietta Lacks örök életét, ami szintén egy nagyon egyedülálló olvasmány volt.

Veronica Roth: Bárka 5/5
Nagyon tetszett ez a rövidke történet, ami nem sokkal a Föld elpusztulása előtt játszódik, ugyanis egy aszteroida fog becsapódni. Az emberek az evakuációra készülnek, és egy kertészmérnök lány életét ismerhetjük meg röviden, aki növényeket azonosít és katalogizál. Nagyon melankolikus hangulatú volt érthető okok miatt, kicsit hasonlított az Utolsó vándorlásra. Az írónőtől már itt várakozik a polcomon A beavatott is, ezek után várom, hogy olvashassam, mert nagyon tetszik a stílusa.

Amor Towles: Érkezés a célhoz 5/2
Az ötlet 5*-ös, a megvalósítás 1-es. Ez egy igazi se füle se farka történet volt. Hát nem ilyen végkifejletre szamítottam…
Ez a novella simán kimaradhatott volna a gyűjteményből.

Paul Tremblay: Az utolsó beszélgetés 5/4,5
Az írótól olvastam már előzőleg a Szellemek a fejben című könyvet, ami nem nyerte el maradéktalanul a tetszésem. Ellenben ezzel a kis rövid sci-fi novellával. Nagyon érdekes volt a narráció, részben E/2-es, amilyet nem sűrűn olvasok, és érdekes volt maga a történet is. A végén nem számítottam ilyen csavarra spoiler, de szívesen olvastam volna még többet erről, hogy mi történt a világban, miért vannak ott ahol, stb. Ilyen szempontból nem szeretem a novellákat, mert ha jó a történet, akkor ez nekem nagyon kevés. Ezért csak a fél csillag levonás.

Andy Weir: Véletlenérték 5/5
Amikor megláttam, hogy Andy Weirnek is jelenik meg novellája ebben a gyűjteményben, nem volt kérdés, hogy megveszem. Az egyik kedvenc szerzőm. Nagyon érdekes történet volt, a kicsivel több, mint 40 oldal alatt jópár csavarral. A tudományos részéből megint egy büdös szót nem értettem, de jól van ez így, ezért szeretem. :D

4 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part

Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part Hat sci-fi történet

Bár így utólag végigolvasva a novellákhoz írt értékeléseimet sokkal gyengébb összkép rajzolódik ki, mint amire emlékszem, azért elég jó gyűjteménynek tartom ezt a kötetet. A legtöbb kifejezetten karakter- és emberközpontú megközelítésével különösen szimpatizáltam, a sci-fi pedig egyáltalán nem telepedett rá a történetekre, hanem meg tudott maradni olyan háttérnek, amiben ezek az emberi drámák még hatásosabbá tudnak válni. És tényleg azok lettek.
(Csak azt nem értem, mi ez a furcsa szerkesztői koncepció, hogy egyes mondatokat időnként félkövérrel kiemelve meg kell ismételni.)

Blake Crouch: Elhagyott part
A téma ismerős, a történet elég jól kiszámítható, a szereplők nem hoznak magukkal túl sok meglepetést, a megvalósítás pedig még kevésbé – ugyanakkor mégis végig lekötött. Semmi olyat nem mond, amit nem tettek már meg mások, de elég szórakoztató a végeredmény ahhoz, hogy ez ne zavarjon nagyon; talán csak a kissé hatásvadász befejezést szeretném feledni.

N. K. Jemisin: Szükségbőr
Másodjára is hatásos történet. A narráció kapcsán továbbra is bizonytalan vagyok abban, hogy idegesítő vagy épp ellenkezőleg, sokat tesz hozzá a novella hangulatához… mindenesetre kétségtelenül izgalmas. Azt hiszem, még mindig ez a legkevésbé dühös, egyben a leginkább empatikus és reménykedő Jemisin-írás, amit olvastam, és ez nagyon tetszik benne.

Veronica Roth: Bárka
Nagyon szép történet, igazán szívszorítóan és meghatóan melankolikus. Persze a koncepció nem új, de Roth nagyon szimpatikusan mesél a világvége előtt álló emberek napjairól és növényeiről, a főszereplő pedig remek választás volt ehhez a hangulathoz.

Amor Towles: Érkezés a célhoz
Talán eddig a leginkább „black mirroros” történet, viszont szerencsére nemcsak a technológiai trükkön, hanem az azt elszenvedő és ezáltal életét átgondoló szereplőn van a hangsúly. Szépen megismertet, nem is olyan nagyon direkt eszközökkel a központi figura lelkével, bár kétségtelen, hogy az egész kocsmai jelenet viszont már túl direkt. De jó volt olvasni, hatásos elbeszélés.

Paul Tremblay: Az utolsó beszélgetés
Értem én a trükköt, csak nem nagyon érdekel. Bár ebből is lehetett volna egy erős, karakterközpontú novellát írni, valami nálam eléggé félrecsúszott – a rejtélyre túl nagy hangsúly került, az egész háttér egy picit furcsa, a figurák pedig túl kevéssé tudtak közel kerülni hozzám. Ez utóbbit kicsit annak a számlájára írom, hogy pont nem a nézőpontunk az igazán érdekes, ráadásul ezzel az egyes szám második személyű narrációval még gyengít is a közvetett hatáson.

Andy Weir: Véletlenérték
Az előzőek után egy meglehetősen egyszerűnek tűnő novella. A nagy mennyiségű technoblablát szívesen kihagytam volna, bár tudományos szempontból kétségtelenül jópofa a koncepció. Viszont az egészen lenyűgöző, hogy a négy fő szereplőből mind a négy nagyon idegesített; ez némileg rányomta a bélyegét az amúgy sem túl érdekfeszítő történetre nálam.


Népszerű idézetek

ViraMors P>!

»>Mit csináltál az előző beszélgetésünk óta?
»>Max elolvasott 895 013 könyvet.

Elhagyott part

Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part Hat sci-fi történet

3 hozzászólás
ViraMors P>!

»>Van olyan kérdés, amit szívesen feltennél nekem?
»>Szám szerint 12 954.

Elhagyott part

Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part Hat sci-fi történet

AniTiger P>!

[…] a futógépet a tizenkilencedik századbeli Angliában találták fel azzal a céllal, hogy megkínozzák és megtörjék a foglyokat. Egy James Hardie nevű foglár szavait idézed, aki egykor azt írta a futópadról: „nem a kegyetlensége, hanem a zsibbasztó unalma kelt rettegést”.

235. oldal (Paul Tremblay: Az utolsó beszélgetés)

Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part Hat sci-fi történet

Chris>!

Nincsen olyan, hogy valódi érzés, valódi szag vagy akár valódi látvány, mert nem lehet meghatározni, mitől valódi valami. Nem létezik más, csak szubjektíven értelmezett információ, ezt pedig a tudat teszi lehetővé, legyen szó akár emberről, akár mesterséges intelligenciáról. Ha úgy vesszük, csak a matematikára számíthatunk.

39. oldal

Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part Hat sci-fi történet

hullámos_bog P>!

– Szeretnél játszani a lányoddal? – kérdezi.
De valójában nem ezt gondolja.
Amit valójában gondol, az hangosan kimondva így szólna:
Te munkamániás barom, képes lennél legalább öt másodpercre szülőként viselkedni?

40. oldal (Blake Crouch: Elhagyott part)

Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part Hat sci-fi történet

hullámos_bog P>!

És a próbafülkében állva, a tükörképét nézve arra gondolt, hogy egy test úgy hullámzik, mint a dűnékbe gyűlő és völgyekbe omló sivatagi homok, amely körbefújja az íveket és éles kiszögelléseket.

145. oldal

Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part Hat sci-fi történet

BBetti86>!

[…] az élet olyan csodálatos és bonyolult és meglepő, hogy egyszerűen eláll tőle a lélegzetem.

46. oldal - Crouch: Elhagyott part

Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part Hat sci-fi történet

BBetti86>!

Tudod, néha csak ennyi kell egy világ megmentéséhez. Egy új szemléletmód.

129. oldal - Jemisin: Szükségbőr

Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part Hat sci-fi történet

Heléna_Szilágyi I>!

Ha elhiszed, hogy az ördög felemelkedése elkerülhetetlen, nem az áll az érdekedben, hogy minden lehetséges módon elnyerd a szörnyeteg bizalmát?

73. oldal (Elhagyott part)

Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part Hat sci-fi történet

Chris>!

Félek, Riley. Gondolkodom, tehát félek. És ez a te műved. Te építettél és formáltál úgy, hogy hozzád hasonlatosan értelmezzem a valóságot. Miattad vannak érzéseim.

88. oldal

Blake Crouch (szerk.): Elhagyott part Hat sci-fi történet


Hasonló könyvek címkék alapján

Ken Liu (szerk.): Láthatatlan bolygók
Stephen King: Rémálmok bazára
Stephen King: Éjszakai műszak
Cory Doctorow: Radikálisok
Matthew Baker: Egy nehéz nap Utópiában
George R. R. Martin – Gardner Dozois (szerk.): Zsiványok
Stephen King – Bev Vincent (szerk.): Rettegés a felhők felett
Stephen King: Csontkollekció
Ifj. Veress István (szerk.): Gyilkos mesék
Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők