Pines (The Wayward Pines 1.) 18 csillagozás

Blake Crouch: Pines Blake Crouch: Pines Blake Crouch: Pines

Secret ​service agent Ethan Burke arrives in Wayward Pines, Idaho, with a clear mission: locate and recover two federal agents who went missing in the bucolic town one month earlier. But within minutes of his arrival, Ethan is involved in a violent accident. He comes to in a hospital, with no ID, no cell phone, and no briefcase. The medical staff seems friendly enough, but something feels.off. As the days pass, Ethan's investigation into the disappearance of his colleagues turns up more questions than answers. Why can't he get any phone calls through to his wife and son in the outside world? Why doesn't anyone believe he is who he says he is? And what is the purpose of the electrified fences surrounding the town? Are they meant to keep the residents in? Or something else out? Each step closer to the truth takes Ethan further from the world he thought he knew, from the man he thought he was, until he must face a horrifying fact – he may never get out of Wayward Pines alive. Intense… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Thomas & Mercer, Seattle, 2015
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781503946606
>!
Brilliance Audio, Grand Haven, 2014
ISBN: 9781491537268 · ASIN: 1491537264
>!
Thomas & Mercer, Seattle, 2012
306 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781612183954

2 további kiadás


Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

NannyOgg>!
Blake Crouch: Pines

Olvasás közben vagy hat film eszembe jutott a Silent Hilltől kezdve a Cabin in the Woods-ig, de a Twin Peaks még véletlenül sem volt köztük. Ez így önmagában persze nem baj, meg az „inspirálta” is elég tág fogalom ahhoz, hogy ne keressem Cooper ügynököt minden fenyő* mögött, ami kész szerencse, mert összesen három kapcsolódási pontot tudok felmutatni a regény és az említett audiovizuális remekmű között, az pedig 1) kisváros, 2) ügynök, 3) fenyők. A probléma, ismétlem, nem ez. A probléma az a maréknyi másik film, amikből ezt a regényt kb. úgy, ahogy van, össze lehet ollózni minimális saját ötlet hozzáadásával, ami tényleg annyira aprócska, hogy még nem találtam meg.

Ugyanakkor még itt sem lett volna veszve az ügy, ha ezt a nemeredeti nemötletet sikerült volna nem valami annyira közepes szinten megírni, hogy az éppen csak egy erős hajszállal verje Suzanne Collins írói bravúrjait**. Blake Crouch „stílusa” abban merül ki, hogy az álmok és visszaemlékezések dőlt betűvel vannak szedve, valamint hogy a feszültség fokozására rövid bekezdéseket használ.
Ilyeneket.
Minden oldalon.
Kétharmad részben ok nélkül.
Amitől én nem feszült lettem, hanem ideges, ugyanakkor csodálatos módon, amikor főhősünk az életéért küzd már több napja, képes voltam szívből unatkozni.
Ennyire hatásos.

Ezen kívül minden szereplő hidegen hagy, talán csak Pope sheriff váltott ki belőlem valami (kötelezően negatív) érzelemszerűséget, de azt pl. nyugodt szívvel néztem volna végig, ahogy a főhőst vérmókusok hada marcangolja szét abban a fenenagy fenyőerdőben, annyira nem mozgat meg bennem semmit. (Ez, sajnos, nem történt meg.) Az öbölháborús „micsoda szenvedésektől megtört ember ez az Ethan” klisé vonal ellenére sem.

Most kíváncsian*** várom, hova lehet még ezt fokozni két köteten keresztül – értsd: melyek lesznek azok a filmek, amik a továbbiakban feldolgozásra kerülnek „inspiráció” címen.

*Ha esetleg azon gondolkodnál, mennyi fenyő van a kisváros körül, elmondom, rohadt sok. Az eredményesebb bevésődést elősegítendő ezt minden oldalon kétszer meg is említik.
**Ugyanakkor itt legalább csak a fenyő sok, nem a lábszőr eltávolításának mikéntje jön elő újra és újra.
***Ja, nem. Mindegy.

17 hozzászólás
Lish P>!
Blake Crouch: Pines

Az eleje még tetszett, a felénél már nagyon izgalmas volt, de sajnos a könyv második fele eléggé csalódottá tett. Nagyon sablonos volt ez a része, ráadásul a rejtély megoldása sem tetszik, így igen felemás érzésekkel fejeztem be. Egyébként annak ellenére, hogy trilógia, elég kerek ez az első rész, nem érzek feltétlen késztetést, hogy mindenképpen folytassam. Le lett zárva, legalább ennyitől boldog vagyok. :D
Blake Crouch úgy látom elég megosztó személy, valakinek vagy tetszik amit/ahogy ír, vagy nem. Bevallom őszintén, engem nem zavar az írásmódja, bár az értékelésekben visszatérő kritika félig-meddig jogos. Egyrészt valóban nem az irodalom csúcsa, de ez nem gond szerintem, szórakoztat, és én ezért (is) olvasok, nem kell mindennek csodálatosan irodalminak lennie. Másrészt igen, vannak feszültségfokozásra rövid tőmondatok, de engem ez sem zavart, nem ennyiből áll a regény.
Összességében elég felemás a véleményem a könyvről, a sorozatot valószínűleg nem fogom elolvasni, de biztos, hogy fogok még a kezembe venni a szerzőtől más könyvet. (Amúgy a Dark Matter/Sötét anyag sokkal jobb.)

>!
Thomas & Mercer, US, 2012
316 oldal · ISBN: 1469216051 · ASIN: B007FG9LIE
Nebula>!
Blake Crouch: Pines

A második könyv volt, amit angolul olvastam teljes egészében. Kár, hogy nem lehet külön értékelni csillaggal azt, hogy mekkora az irodalmi értéke/mennyire eredeti/műfaján belül mennyire meghatározó mű, és hogy nekem éppen mennyire tetszett, mennyire nyújtott szórakozást. Ez utóbbira simán mehetne egy 5 csillag, elég gyorsan befejeztem (bár nem is volt hosszú), és érdekes volt, jó volt olvasni. Viszont ahogy más értékelésekben is olvastam, nem volt annyira eredeti, a sokadik hasonló könyv a témában. Ezért kiegyezem egy 4,5 csillaggal, azért ennyit megérdemel.

Violetcat>!
Blake Crouch: Pines

Még a végén megenyhülök, a második rész fordítása elfogadható. Első regények jól sikerült. Végre egy olyan trilógia, ahol nem tinik a főszereplők. Eddig nagyon tetszik.

Letehetetlen>!
Blake Crouch: Pines

Van valami ezekben az amerikai kisvárosi történetekben, ami mindig is vonzott. Talán az amerikai álom a fehér kerítéses egyforma házakról az, ami innen, Európa szívéből egyébként is szörnyen idegennek hat? Nos, ez a könyv egy új szintre emelte ezt az érzetet.
Régen olvastam már olyan izgalmas történetet, ami ennyire hozzáragasztott volna egy könyvhöz, hogy egyszerűen elengedni sem voltam hajlandó, csak akkor, ha valami fontos, életszerű dolog közbeszólt (alvás és evés, ilyenkor utálom, hogy szükségem van rátok!). Egyszerűen ez a könyv számomra a letehetetlenség definíciója, mert komolyan, bár sok kliséből építkezik, mégis annyira kifinomultan teszi, hogy egyszerűen csak imádni tudtam. A végkifejletet is!

Teljes kritika: http://letehetetlen.blogspot.hu/2015/06/ilyen-lenne-az-…


A sorozat következő kötete

The Wayward Pines sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: House of Earth and Blood
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls
Stephen King: Under the Dome
Chris Carter: An Evil Mind
Dennis Lehane: Shutter Island
Stephen King: The Outsider
Stephen King – Peter Straub: Black House
Leigh Bardugo: Ninth House
Riley Sager: Home Before Dark
Tom Sweterlitsch: The Gone World