Hamis ​emlékek 443 csillagozás

Blake Crouch: Hamis emlékek

A ​valóságot emlékek hozzák létre.

Erre kezd rádöbbenni Barry Sutton, a New York-i rendőr, miközben nyomozni kezd a tragikus jelenség után, amit a médiában hamisemlék-szindrómaként emlegetnek. A kór áldozatai egy olyan életre emlékeznek vissza, amit soha nem éltek le.

Helena Smith neurológus is az emlékek erejében hisz. Egész életét egy olyan technológia megalkotásának szentelte, ami segít az embereknek megőrizni a legértékesebb emlékeiket. Amennyiben sikerrel jár, bárki újra átélheti az első csókját, a gyermeke születését vagy az utolsó pillanatait a haldokló szüleivel.

Miközben Barry az igazságot keresi, egy minden betegségnél rémisztőbb ellenféllel találja szemben magát: egy olyan erővel, amely nem csak az elménket támadja meg, hanem magát a múlt szövetét is. És amikor ennek következtében elkezd megsemmisülni az általunk ismert világ, csak neki és Helenának van esélye arra, hogy együtt dolgozva legyőzzék a fenyegetést.

De hogyan találhatnának… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2022
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635981007 · Fordította: Farkas Veronika
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
304 oldal · ISBN: 9789634196594 · Fordította: Farkas Veronika
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634196587 · Fordította: Farkas Veronika

Enciklopédia 4


Kedvencelte 65

Most olvassa 16

Várólistára tette 254

Kívánságlistára tette 226

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Suba_Csaba P>!
Blake Crouch: Hamis emlékek

Első könyvem volt a szerzőtől, de egy ideig biztos, hogy az utolsó is. Nem igazán tetszett… Egy darabig érdekelt, hogy mi sül ki ebből a sztoriból, aztán szép lassan elvesztettem az érdeklődésemet. Nem nagyon hozott lázba, hogy mi fog történni Barry és Helena következő (sokadik) életében, mire jönnek rá a szék kapcsán. Nekem ez se thriller nem volt, se krimi, ez egy katyvasz volt, ami a végére teljesen az értelmét vesztette az epilógus résszel.
Hogy kicsit jót is írjak róla, olvasás közben elgondolkoztam azon, hogy vannak-e új és újabb életeink, vagy hogy mi is a deja vu tulajdonképpen.
Szeretem az időutazásos sztorikat, de ez most nem nyűgözött le… Mikor maga az író se tud megmagyarázni dolgokat. Vagy hogy van az, hogy egy ember visszautazik a tudatával az időben és vele az egész világ utazik…?!
Elég gyorsan el fogom felejteni ezt a könyvet, az biztos.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
304 oldal · ISBN: 9789634196594 · Fordította: Farkas Veronika
13 hozzászólás
ProKontra>!
Blake Crouch: Hamis emlékek

Hamis emlékek című könyvről nem volt egyszerű írnom, na nem azért, mert bármi gond lenne vele, épp ellenkezőleg: zseniális. Pontosan ettől olyan nehéz szavakba öntenem azokat a gondolatokat, érzéseket, amik bennem kavarognak.

Borzasztóan szeretem az olyan történeteket, amik az időutazással, az emberi
aggyal és annak működésével foglalkoznak. Elképesztő, megdöbbentő és
iszonyatosan érdekes dolog ez.
Az emlékek, az álmok, az agy felépítése… Imádom! Ebből kifolyólag, alig tudtam
letenni a Hamis emlékek című könyvet. Milliószor esett le az állam olvasás közben. És ezt szó szerint vedd: MILLIÓSZOR.
Pörgős, de ugyanakkor nyomasztó. Félelmetes, mégis lenyűgöző! Arról nem
beszélve, hogy az időutazással kapcsolatos könyvekben és filmekben én mindig
keresem az anomáliákat. Blake Crouch: Hamis emlékek című könyvében,
azonban nem találtam. (Ettől persze még lehet benne, de nekem nem sikerült megtalálni.) Tökéletesen megírt történet az emlékekről, azok leképezéséről, a mozgatott idősíkokról, a hamis és szürke életekről.
Teljes értékelés:
https://prokontra.net/2020/10/14/blake-crouch-hamis-emlekek/

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634196587 · Fordította: Farkas Veronika
17 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
Blake Crouch: Hamis emlékek

Idáig még semmit sem olvastam az írótól, úgyhogy a fülszöveg miatt vettem meg a könyvet. Igazi műfaji kavalkád, sci-fi, thriller és kalandregény egybegyúrva. A téma akár mindennapos is lehetne, de a tálalása zseniális. Az időutazás fogalmát sokféleképpen lehet feldolgozni, mert tényleg csak fantáziálhatunk róla. Ez is volt annyira jó, mint a Letűnt világok verziója. Engem rendesen beszippantott.

2 hozzászólás
klara_matravolgyi>!
Blake Crouch: Hamis emlékek

És itt is megtörtént az, ami nekem nagyon nem tetsző egy könyvben: az érdekes és izgalmas alapcselekmény átcsapott egy rohanó, katyvaszos akciófilmmé. Kár érte, nagy kár.

Tünde_JLT I>!
Blake Crouch: Hamis emlékek

A legjobb könyv, amit valaha olvastam. Képtelenség ennél jobbat írni.

16 hozzászólás
Oriente>!
Blake Crouch: Hamis emlékek

Hű, de nagyon elfáradtam ebben a könyvben.
Hát először is folyton szaladni kellett, aztán folyton levetkőzni és ki-be mászni rémisztő tartályokba, az orrunk meg folyton vérzik közben, na meg lövöldözés is volt elég sok, nem is beszélve az autós gázolásokról, meg a világ alaphangon elpusztult vagy ötször nukleárisan, és amikor éppen nem ezek történtek, akkor nagyon intenzív lelki életet kellett élni, de tényleg nagyon intenzívet, ahol egyszerre gyászolunk gyereket, meg borzasztó szerelmesek vagyunk, meg rágódunk a szülőkön és a gyerekkorunkon, meg válási papírokat írunk alá, és közben persze megállás nélkül itatjuk az egereket.

A felvezető fejezetek egyébként még kifejezetten kellemesek voltak: melankolikusak és izgalmasak is, de egyelőre nem túl érzelgősek vagy akciótömények. Az időutazás „tudományos” megjelenésével viszont engem elvesztett a könyv; a thriller pedig nem az az műfaj, ami el tudja terelni a figyelmemet a hatásvadász badarságokról.
Annyiban tudtam kötődni a regényhez, hogy az emlékekhez való viszonyulás kérdésén nem csak elméláztam, hanem egész komolyan elgondolkodtatott a téma – nem a fikció része, hanem a pszichológiai vetülete.

Újfent azt tudom mondani, hogy ha kortárs sci-fi ponyva, akkor legyen inkább Scalzi – azon például szoktam nevetni és vannak benne űrhajók is :)

csartak P>!
Blake Crouch: Hamis emlékek

Nem rossz könyv ez, hiszen szórakoztatni akar, és ha elkap a gépszíj, olvasatja magát. Pörögnek az események, hőseink megélnek több életet is, mindenféle variációkban. Talán a második fele kicsit már repetitív, túl van húzva, és a végén már azt gondolom: nem, nem akarok még variációt a szereplők elcseszett életéből.
Olvastam, hogy a Letűnt világokhoz (https://moly.hu/konyvek/tom-sweterlitsch-letunt-vilagok) hasonlítják. Lehet van pár elem, ami hasonló, de itt nincs meg az a borzongós, odavágós hangulat, szürrealisztikus képek, amik beleégnek az ember emlékezetébe. Itt inkább csak egy pörgős időutazós akcióregényről van szó, gondolatkísérlettel arra, mi lenne ha újra élhetnéd az életed más variációkban, illetve mit tennél, ha kezedbe lenne egy eszköz, amivel akár a történelmet is megváltoztathatnád? Milyen következményekkel járna akár egy apróbb változtatás is?

cicus61 P>!
Blake Crouch: Hamis emlékek

Irigylem az író fantáziáját!!!! A memóriaszékkel úgy vagyok, mint a többi ilyen felfedezésről, mindig félek, hogy rossz kezekbe kerül, mint ahogy már megtörtént párszor. Pedig lehetne minden ilyen holmit nagyon jó célokra is használni, csak sajnos erre nagyon kevés példa van. Én sem értettem mindig pontosan miről van szó, de ez nem zavarta a történet élvezetét.
Szeretem az ilyen történeteket, ahol próbál az író rámutatni, hogy nagyon vigyázni kell az ilyen eljárásokkal, mert akinél a hatalom van, az nem fél felhasználni rossz célokra is és akkor semmi sem számít, sem az életek, sem semmi más.
Az első olvasásnál is nagyon tetszett, de most talán kicsit másképp értelmeztem.

meseanyu P>!
Blake Crouch: Hamis emlékek

Megint egy olyan könyv, amit tologattam magam előtt, szegény mindig a kupac aljára került, aztán amikor végre sorra került, alig bírtam letenni, nagyon tetszett. Alapvetően szeretem az időutazós témát, amiről most egy kicsit új megközelítésben olvashattam, hasonlóan de mégis másképp folyt a történet, mint az eddig olvasott ilyen regényekben. És ez jó volt, ismerős, de egyben újdonság, végig izgalmas, de ugyanakkor nagyon érzelmes is, minden amit várok egy jó olvasmányélménytől.

ViraMors P>!
Blake Crouch: Hamis emlékek

”- Miért pont az emlékezet?
(…)
– Mert az emlékezet… minden.
Teljes idézet: https://moly.hu/idezetek/1106875

Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki kapásból is elég hosszan tudna olyan alkotásokat sorolni, amik részben vagy egészben az emlékek és/vagy az emlékezet témájával foglalkoznak. Elvégre az emlékeink meghatároznak minket magunkat és a viszonyunkat is az élethez, a világmindenséghez meg mindenhez. Nem csoda hát, hogy hosszú ideje örökzöld témakör, és felteszem, ez így is marad még egy darabig.
Ugyanígy a machináció az emlékezettel, az emlékek tökéletlensége, változása, megváltoztatása is visszatérő motívumok. Viszonylag nehéz igazán újat és eredetit alkotni, de egy jó író (vagy bármilyen más médiummal dolgozó alkotó), még így is hozhat nekünk valami igazán élvezeteset.
spoiler

A történet két szálon indul. Az egyikben Barry Sutton nyomozó a saját szakállára vizsgálódik a Hamis Emlék Szindróma (HESZ) kapcsán, ami tömören annyit jelent, hogy emberek egyik pillanatról a másikra emlékezni kezdenek egy egészen más életre, mint amiben élnek. Vagy belecsöppennek egy egészen más életbe, mint amiben addig éltek. De emlékeznek mindegyikre, ugyanúgy valósnak tűnnek, de a logika azt diktálná diktálja, hogy csak az egyik lehet igaz.
A másik szálon Helena Smith, neurológus, első sorban Alzheimer-szindrómás édesanyja miatt dolgozik egy olyan eszközön, amivel az emlékek rögzíthetők és később újraélhetők lennének. Persze a végére valami egészen mást és meglehetősen izgalmasat sikerül kifejleszteni.

Ha valamit el kell ismernem Blake Crouch-nak, az az, hogy úgy is be tudott rántani a könyvbe, hogy magát az alapötletet nem találtam különösebben eredetinek.* A főkarakterek kellőképpen érdekesek ahhoz, hogy olvasni akarjak róluk, maga a cselekmény és történetvezetés is határozottan izgalmas. Crouch remekül ábrázolja és alkalmazza a feszültségkeltés eszközét, legyen szó akár a nyomozásról, akár a kutatásról, akár az emberekről, aki nem tudnak mit kezdeni a megtöbbszöröződött, egymástól eltérő emlékkészleteikkel. Az pedig különösen tetszett, hogy viszonylag hamar eljutott mindkét szereplő arra a pontra, ahol a nyomozó, illetve a kutató többé-kevésbé külső szemlélő szerepéből átkerülnek a történetet aktívan megélő és alakító karakterek közé.
A könyv második felében azért voltak pillanatok, amikor kicsit mintha megtorpant volna a történet, vagy nem egészen tudta, merre tovább, és a végét kicsit kapkodósnak éreztem, de ettől függetlenül a Hamis emlékek egy erős könyv, amit szerettem olvasni.

*Tényleg spoiler: spoiler

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

Kókuszka >!

– Mi lehetne értékesebb az emlékeinknél? – kérdezte a férfi. – Azok határoznak meg minket és alakítják ki az önazonosságunkat.

30. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emlék
Kókuszka >!

Megbékélt a gondolattal, hogy a kudarcokkal való szembesülés hozzátartozik az élethez, és a kudarcokat néha olyan emberek testesítik meg, akiket valaha szerettünk.

18. oldal

mezei P>!

Az életet visszafelé kell megérteni; de előrefelé kell élni. – Søren Kierkegaard

291. oldal

ViraMors P>!

– Az idő nem több illúziónál, az emberi emlékezet melléktermékénél. A múlt, a jelen vagy a jövő nem létezik. Minden most történik.

96. oldal

mezei P>!

… Az élete egyáltalán nem hasonlított arra, amilyennek fiatalkorában elképzelte, amikor még abban a tévhitben élt, hogy a dolgokat irányítani is lehet. Semmit nem lehet iránytani. Csak elviselni.

21. oldal

ViraMors P>!

Az utóbbi időben egyre gyakrabban gondolkozott azon, hogy nem csak erről szól-e az élet – egy hosszú búcsúról azoktól, akiket szeret az ember.

120. oldal

mezei P>!

Az utóbbi időben nagy filozófusokat és fizikusokat olvasott. Platóntól Arisztotelészig. Newton abszolút idejétől Einstein relativitásáig. Csak egyetlen tényt tudott levonni az elméletek és filozófiák kakofóniájából – hogy nincs fogalma senkinek semmiről. Ezt Szent Ágoston fogalmazta meg tökéletesen a negyedik században: „Mi hát az idő? Ha senki sem kérdezi, tudom; ha kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom.”

280. oldal

ViraMors P>!

– Miért pont az emlékezet? Nyilvánvaló, hogy már azelőtt is érdekelt, hogy édesanyád megbetegedett volna.
Helena megbillentette a poharát, és meglátta benne kettejük tükörképét, amint az óceáni sötétségre néző kétemeletes ablaksor előtt ülnek.
– Mert az emlékezet… minden. Fizikailag nem több a neuronok konkrét kombinációjánál, amelyek egyszerre sülnek ki… az idegtevékenységek szimfóniájánál. De igazából egy szűrő köztünk és a valóság között. Te most azt hiszed, hogy a jelenben iszod ezt a bort, hallod a szavakat, amelyeket mondok, de a jelen nem létezik. Csak idegimpulzusok továbbítódnak az ízlelőbimbóidtól és a füledből az agyadba, ami feldolgozza őket, és bedobja a munkamemóriába. Ezért mire észreveszed, hogy átélsz valamit, már be is fejeződik. Már emlékké is válik. – Helena előre hajolt, és csettintett. – Az, amit az agyad végigcsinál egy egyszerű inger értelmezésekor, elképesztő. A vizuális és audioinformációk más-más sebességgel érik el a szemedet és a füledet, és az agyad más-más sebességgel dolgozza fel őket. Az agyad megvárja, amíg a leglassabb emlék is feldolgozódik, utána helyes sorrendbe rakja a beérkező információkat, és lehetővé teszi, hogy egyszerre éld át őket, szimultán eseményként, nagyjából fél másodperccel azután, hogy megtörtént. Mi azt hisszük, hogy közvetlenül vagy azonnali üzemmódban érzékeljük a világot, de minden, amit átélünk, ilyen gondosan megszerkesztett, késleltetett rekonstrukció.

40. oldal

readingsogood P>!

Reggel minden jobbnak fog tűnni.
Amikor visszatér a fény, ismét lesz a remény.
Az elkeseredés csak illúzió, a sötétség becsapós.

27. oldal

Anó P>!

Reg­gel min­den jobb­nak fog tűn­ni.
Ami­kor vissza­tér a fény, is­mét lesz re­mény.
Az el­ke­se­re­dés csak il­lú­zió, a sö­tét­ség be­csa­pós.


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

J. D. Robb: Meztelenül a halálba
Stephen King: A búra alatt
David Mitchell: Felhőatlasz
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
John Marrs: The One – A tökéletes pár
John Scalzi: Fejvesztve
A. G. Riddle: Az Atlantisz-gén
John Cure: A fekete esernyős férfi
Bakti Viktor: Integrálva
Marcus Sakey: Briliánsok