Hamis ​emlékek 208 csillagozás

Blake Crouch: Hamis emlékek

A ​valóságot emlékek hozzák létre.

Erre kezd rádöbbenni Barry Sutton, a New York-i rendőr, miközben nyomozni kezd a tragikus jelenség után, amit a médiában hamisemlék-szindrómaként emlegetnek. A kór áldozatai egy olyan életre emlékeznek vissza, amit soha nem éltek le.

Helena Smith neurológus is az emlékek erejében hisz. Egész életét egy olyan technológia megalkotásának szentelte, ami segít az embereknek megőrizni a legértékesebb emlékeiket. Amennyiben sikerrel jár, bárki újra átélheti az első csókját, a gyermeke születését vagy az utolsó pillanatait a haldokló szüleivel.

Miközben Barry az igazságot keresi, egy minden betegségnél rémisztőbb ellenféllel találja szemben magát: egy olyan erővel, amely nem csak az elménket támadja meg, hanem magát a múlt szövetét is. És amikor ennek következtében elkezd megsemmisülni az általunk ismert világ, csak neki és Helenának van esélye arra, hogy együtt dolgozva legyőzzék a fenyegetést.

De hogyan találhatnának… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634196587 · Fordította: Farkas Veronika
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
304 oldal · ISBN: 9789634196594 · Fordította: Farkas Veronika

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Vladimir Nabokov


Kedvencelte 28

Most olvassa 12

Várólistára tette 219

Kívánságlistára tette 202

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Blake Crouch: Hamis emlékek

Idáig még semmit sem olvastam az írótól, úgyhogy a fülszöveg miatt vettem meg a könyvet. Igazi műfaji kavalkád, sci-fi, thriller és kalandregény egybegyúrva. A téma akár mindennapos is lehetne, de a tálalása zseniális. Az időutazás fogalmát sokféleképpen lehet feldolgozni, mert tényleg csak fantáziálhatunk róla. Ez is volt annyira jó, mint a Letűnt világok verziója. Engem rendesen beszippantott.

2 hozzászólás
>!
Suba_Csaba P
Blake Crouch: Hamis emlékek

Első könyvem volt a szerzőtől, de egy ideig biztos, hogy az utolsó is. Nem igazán tetszett… Egy darabig érdekelt, hogy mi sül ki ebből a sztoriból, aztán szép lassan elvesztettem az érdeklődésemet. Nem nagyon hozott lázba, hogy mi fog történni Barry és Helena következő (sokadik) életében, mire jönnek rá a szék kapcsán. Nekem ez se thriller nem volt, se krimi, ez egy katyvasz volt, ami a végére teljesen az értelmét vesztette az epilógus résszel.
Hogy kicsit jót is írjak róla, olvasás közben elgondolkoztam azon, hogy vannak-e új és újabb életeink, vagy hogy mi is a deja vu tulajdonképpen.
Szeretem az időutazásos sztorikat, de ez most nem nyűgözött le… Mikor maga az író se tud megmagyarázni dolgokat. Vagy hogy van az, hogy egy ember visszautazik a tudatával az időben és vele az egész világ utazik…?!
Elég gyorsan el fogom felejteni ezt a könyvet, az biztos.

7 hozzászólás
>!
Anarchia_Könyvblog 
Blake Crouch: Hamis emlékek

Nehéz írni erről a könyvről. Nem azért, mert bármi gond lenne vele, épp
ellenkezőleg: zseniális. Pontosan ettől olyan nehéz szavakba öntenem azokat a
gondolatokat, amik bennem kavarognak.
Na, de azért megpróbálom…
Borzasztóan szeretem az olyan történeteket, amik az időutazással, az emberi
aggyal és annak működésével foglalkoznak. Elképesztően megdöbbentő és
iszonyatosan érdekes dolog ez.
Az emlékek, az álmok, az agy felépítése… Imádom! Így konkrétan alig tudtam
letenni ezt a könyvet. Milliószor esett le az állam olvasás közben. És ezt szó
szerint vedd: MILLIÓSZOR.
Pörgős, de ugyanakkor nyomasztó. Félelmetes, mégis lenyűgöző! Arról nem
beszélve, hogy az időutazással kapcsolatos könyvekben és filmekben én mindig
keresem az anomáliákat. Blake Crouch: Hamis emlékek című könyvében,
azonban nem találtam. Tökéletesen megírt történet az emlékekről, azok
leképezéséről, a mozgatott idősíkokról, a hamis és szürke életekről.
Ajánló folytatása:
https://anarchiakonyvblog.blog.hu/2019/07/25/blake_crou…

2 hozzászólás
>!
klara_matravolgyi
Blake Crouch: Hamis emlékek

És itt is megtörtént az, ami nekem nagyon nem tetsző egy könyvben: az érdekes és izgalmas alapcselekmény átcsapott egy rohanó, katyvaszos akciófilmmé. Kár érte, nagy kár.

>!
Oriente P
Blake Crouch: Hamis emlékek

Hű, de nagyon elfáradtam ebben a könyvben.
Hát először is folyton szaladni kellett, aztán folyton levetkőzni és ki-be mászni rémisztő tartályokba, az orrunk meg folyton vérzik közben, na meg lövöldözés is volt elég sok, nem is beszélve az autós gázolásokról, meg a világ alaphangon elpusztult vagy ötször nukleárisan, és amikor éppen nem ezek történtek, akkor nagyon intenzív lelki életet kellett élni, de tényleg nagyon intenzívet, ahol egyszerre gyászolunk gyereket, meg borzasztó szerelmesek vagyunk, meg rágódunk a szülőkön és a gyerekkorunkon, meg válási papírokat írunk alá, és közben persze megállás nélkül itatjuk az egereket.

A felvezető fejezetek egyébként még kifejezetten kellemesek voltak: melankolikusak és izgalmasak is, de egyelőre nem túl érzelgősek vagy akciótömények. Az időutazás „tudományos” megjelenésével viszont engem elvesztett a könyv; a thriller pedig nem az az műfaj, ami el tudja terelni a figyelmemet a hatásvadász badarságokról.
Annyiban tudtam kötődni a regényhez, hogy az emlékekhez való viszonyulás kérdésén nem csak elméláztam, hanem egész komolyan elgondolkodtatott a téma – nem a fikció része, hanem a pszichológiai vetülete.

Újfent azt tudom mondani, hogy ha kortárs sci-fi ponyva, akkor legyen inkább Scalzi – azon például szoktam nevetni és vannak benne űrhajók is :)

>!
Tünde_JLT I
Blake Crouch: Hamis emlékek

A legjobb könyv, amit valaha olvastam. Képtelenség ennél jobbat írni.

16 hozzászólás
>!
ViraMors P
Blake Crouch: Hamis emlékek

”- Miért pont az emlékezet?
(…)
– Mert az emlékezet… minden.
Teljes idézet: https://moly.hu/idezetek/1106875

Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki kapásból is elég hosszan tudna olyan alkotásokat sorolni, amik részben vagy egészben az emlékek és/vagy az emlékezet témájával foglalkoznak. Elvégre az emlékeink meghatároznak minket magunkat és a viszonyunkat is az élethez, a világmindenséghez meg mindenhez. Nem csoda hát, hogy hosszú ideje örökzöld témakör, és felteszem, ez így is marad még egy darabig.
Ugyanígy a machináció az emlékezettel, az emlékek tökéletlensége, változása, megváltoztatása is visszatérő motívumok. Viszonylag nehéz igazán újat és eredetit alkotni, de egy jó író (vagy bármilyen más médiummal dolgozó alkotó), még így is hozhat nekünk valami igazán élvezeteset.
spoiler

A történet két szálon indul. Az egyikben Barry Sutton nyomozó a saját szakállára vizsgálódik a Hamis Emlék Szindróma (HESZ) kapcsán, ami tömören annyit jelent, hogy emberek egyik pillanatról a másikra emlékezni kezdenek egy egészen más életre, mint amiben élnek. Vagy belecsöppennek egy egészen más életbe, mint amiben addig éltek. De emlékeznek mindegyikre, ugyanúgy valósnak tűnnek, de a logika azt diktálná diktálja, hogy csak az egyik lehet igaz.
A másik szálon Helena Smith, neurológus, első sorban Alzheimer-szindrómás édesanyja miatt dolgozik egy olyan eszközön, amivel az emlékek rögzíthetők és később újraélhetők lennének. Persze a végére valami egészen mást és meglehetősen izgalmasat sikerül kifejleszteni.

Ha valamit el kell ismernem Blake Crouch-nak, az az, hogy úgy is be tudott rántani a könyvbe, hogy magát az alapötletet nem találtam különösebben eredetinek.* A főkarakterek kellőképpen érdekesek ahhoz, hogy olvasni akarjak róluk, maga a cselekmény és történetvezetés is határozottan izgalmas. Crouch remekül ábrázolja és alkalmazza a feszültségkeltés eszközét, legyen szó akár a nyomozásról, akár a kutatásról, akár az emberekről, aki nem tudnak mit kezdeni a megtöbbszöröződött, egymástól eltérő emlékkészleteikkel. Az pedig különösen tetszett, hogy viszonylag hamar eljutott mindkét szereplő arra a pontra, ahol a nyomozó, illetve a kutató többé-kevésbé külső szemlélő szerepéből átkerülnek a történetet aktívan megélő és alakító karakterek közé.
A könyv második felében azért voltak pillanatok, amikor kicsit mintha megtorpant volna a történet, vagy nem egészen tudta, merre tovább, és a végét kicsit kapkodósnak éreztem, de ettől függetlenül a Hamis emlékek egy erős könyv, amit szerettem olvasni.

*Tényleg spoiler: spoiler

5 hozzászólás
>!
csartak MP
Blake Crouch: Hamis emlékek

Nem rossz könyv ez, hiszen szórakoztatni akar, és ha elkap a gépszíj, olvasatja magát. Pörögnek az események, hőseink megélnek több életet is, mindenféle variációkban. Talán a második fele kicsit már repetitív, túl van húzva, és a végén már azt gondolom: nem, nem akarok még variációt a szereplők elcseszett életéből.
Olvastam, hogy a Letűnt világokhoz (https://moly.hu/konyvek/tom-sweterlitsch-letunt-vilagok) hasonlítják. Lehet van pár elem, ami hasonló, de itt nincs meg az a borzongós, odavágós hangulat, szürrealisztikus képek, amik beleégnek az ember emlékezetébe. Itt inkább csak egy pörgős időutazós akcióregényről van szó, gondolatkísérlettel arra, mi lenne ha újra élhetnéd az életed más variációkban, illetve mit tennél, ha kezedbe lenne egy eszköz, amivel akár a történelmet is megváltoztathatnád? Milyen következményekkel járna akár egy apróbb változtatás is?

>!
marschlako P
Blake Crouch: Hamis emlékek

Arra jutottam, hogy Blake Crouch mindegyik könyvére nagyjából ugyanazt lehetne írni, ami többé vagy kevésbé, de mindegyikre igaz: kifejezetten érdekes, jó ötlettel nyit, s ez a nyitány általában még meglepően hangulatos is, a világ nagyon a helyén van, de mikor az ember már kezdene belelkesedni, előveszi a hentesbárdot a pult alól és legyilkolja a fél világot. Na ezért nagy kár, mert ez az akcióorgia hazavágja ez egészet, s könyvei (bő) második felét már csak végigszenvedem. Az utolsó 100 oldalt most konkrétan végigunatkoztam.

2 hozzászólás
>!
EssentialHencsi MP
Blake Crouch: Hamis emlékek

Igazából szóról-szóra ugyanezt írnám, mint @Praetorianus. https://moly.hu/ertekelesek/3260819
Blake eddigi könyveiből rájöttem, hogy kedvenc témája az idő- és dimenzióutazás, a Wayward Pines-szal és a Sötét anyaggal nem is volt gondom, szeretem mindet (igaz, a Sötét anyagot már meg kellett védenem, mert sokaknak nem tetszett, de kiálltam érte.) De itt a Hamis emlékeknél mintha elfogyott volna a szufla, ismétli önmagát és az előző könyveit utánozza. Még ez sem lenne probléma, de úgy nagyjából a könyv a felétől unalmas és majdnem követhetetlen lett. Egyébként kicsit a Letűnt világokhoz is hasonlított, de amíg ott minden tiszta volt, itt azért elvesztettem a fonalat.
Összegzésül annyit, hogy Blake Crouch még mindig kedvencem, de ezt a könyvet nem hiszem, hogy újraolvasom.

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Kókuszka P

– Mi lehetne értékesebb az emlékeinknél? – kérdezte a férfi. – Azok határoznak meg minket és alakítják ki az önazonosságunkat.

30. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emlék
>!
Kókuszka P

Megbékélt a gondolattal, hogy a kudarcokkal való szembesülés hozzátartozik az élethez, és a kudarcokat néha olyan emberek testesítik meg, akiket valaha szerettünk.

18. oldal

>!
ViraMors P

– Az idő nem több illúziónál, az emberi emlékezet melléktermékénél. A múlt, a jelen vagy a jövő nem létezik. Minden most történik.

96. oldal

>!
mezei P

Az életet visszafelé kell megérteni; de előrefelé kell élni. – Søren Kierkegaard

291. oldal

>!
mezei P

… Az élete egyáltalán nem hasonlított arra, amilyennek fiatalkorában elképzelte, amikor még abban a tévhitben élt, hogy a dolgokat irányítani is lehet. Semmit nem lehet iránytani. Csak elviselni.

21. oldal

>!
ViraMors P

– Miért pont az emlékezet? Nyilvánvaló, hogy már azelőtt is érdekelt, hogy édesanyád megbetegedett volna.
Helena megbillentette a poharát, és meglátta benne kettejük tükörképét, amint az óceáni sötétségre néző kétemeletes ablaksor előtt ülnek.
– Mert az emlékezet… minden. Fizikailag nem több a neuronok konkrét kombinációjánál, amelyek egyszerre sülnek ki… az idegtevékenységek szimfóniájánál. De igazából egy szűrő köztünk és a valóság között. Te most azt hiszed, hogy a jelenben iszod ezt a bort, hallod a szavakat, amelyeket mondok, de a jelen nem létezik. Csak idegimpulzusok továbbítódnak az ízlelőbimbóidtól és a füledből az agyadba, ami feldolgozza őket, és bedobja a munkamemóriába. Ezért mire észreveszed, hogy átélsz valamit, már be is fejeződik. Már emlékké is válik. – Helena előre hajolt, és csettintett. – Az, amit az agyad végigcsinál egy egyszerű inger értelmezésekor, elképesztő. A vizuális és audioinformációk más-más sebességgel érik el a szemedet és a füledet, és az agyad más-más sebességgel dolgozza fel őket. Az agyad megvárja, amíg a leglassabb emlék is feldolgozódik, utána helyes sorrendbe rakja a beérkező információkat, és lehetővé teszi, hogy egyszerre éld át őket, szimultán eseményként, nagyjából fél másodperccel azután, hogy megtörtént. Mi azt hisszük, hogy közvetlenül vagy azonnali üzemmódban érzékeljük a világot, de minden, amit átélünk, ilyen gondosan megszerkesztett, késleltetett rekonstrukció.

40. oldal

>!
ViraMors P

Az utóbbi időben egyre gyakrabban gondolkozott azon, hogy nem csak erről szól-e az élet – egy hosszú búcsúról azoktól, akiket szeret az ember.

120. oldal

>!
mezei P

San José-i házában bepakolta egy bőröndbe a ruháit, a szülei bekeretezett fotóját és hat, számára nagyon fonos könyvet: Az emberi test felépítésérőlt Andreas Vesaliustól, a Fizikát Arisztotelésztől, A természetfilozófia matematikai alapelveit Isaac Newtontól, Darwintól A fajok eredetét és két regényt – Camus Közönyét és Gabriel García Marquez Száz éve magányát.

124. oldal

>!
mezei P

New Yorkban többek között ez a csodálatos – hogy senkit nem érdekelnek a másik érzelmei, amíg vér nem folyik.

133. oldal

>!
mezei P

Az utóbbi időben nagy filozófusokat és fizikusokat olvasott. Platóntól Arisztotelészig. Newton abszolút idejétől Einstein relativitásáig. Csak egyetlen tényt tudott levonni az elméletek és filozófiák kakofóniájából – hogy nincs fogalma senkinek semmiről. Ezt Szent Ágoston fogalmazta meg tökéletesen a negyedik században: „Mi hát az idő? Ha senki sem kérdezi, tudom; ha kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom.”

280. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arisztotelész · Einstein · idő · Sir Isaac Newton

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: 11.22.63
Stephen King: 11/22/63
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
Ben H. Winters: Földalatti Légitársaság
Tom Sweterlitsch: Angyalok pokla
Mur Lafferty: Hat ébredés
Dean R. Koontz: Égi jel
Stephen King: A búra alatt
William R. Forstchen: Az utolsó nap
Anthony O'Neill: A sötét oldal