Menekülés ​a 14-es táborból 163 csillagozás

Észak-Koreából a szabadságba
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Észak-Korea ​elszigetelt, korrupcióval sújtott és atomfegyverekkel felszerelt ország. Kényszermunkatáboraiban mintegy 150-200 ezer politikai fogoly raboskodik, az áldozatok száma szintén több százezerre tehető. Ezen lágerek kétszer annyi ideje léteznek, mint ameddig a szovjet Gulág fennállt, és közel tizenkétszer annyi ideig, mint ameddig a náci koncentrációs táborok.
Sin Donghjok az első észak-koreai rab, aki kényszermunkatáborban látta meg a napvilágot és sikerült megszöknie. Gyermekkorát egy nagyfeszültségű szögesdróttal körülvett lágerben töltötte. Mivel nagybátyjai állítólag bűnt követtek el, az állam őt is bűnözőnek tekintette genetikailag, és teljes jogfosztottságban tartotta.
Sorsa az államgépezet rendelkezése értelmében örökös kényszermunka volt. Első emléke egy kivégzés, és anyjára mint versenytársra tekintett a mindennapi élelemért. Tizenhárom éves korában beárulta anyját és testvérét, akik szökni akartak. A fiút megkínozták, majd szeme láttára anyját… (tovább)

Eredeti mű: Blaine Harden: Escape from Camp 14

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
HVG Könyvek, Budapest, 2013
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633041086 · Fordította: Nagy Marcell, Rádai Andrea
>!
HVG Könyvek, 2013
220 oldal · ISBN: 9789633041550 · Fordította: Nagy Marcell, Rádai Andrea

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Kim Ir Szen

Helyszínek népszerűség szerint

Észak-Korea · koncentrációs tábor


Kedvencelte 8

Most olvassa 14

Várólistára tette 158

Kívánságlistára tette 117

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
DaTa P
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Kivételesen most volt értelme a nyaralásra több könyvet is magammal vinnem, mert úgy adódott, elég sokat forgattam őket vonaton, repülőn vagy egyikre-másikra várva. Tulajdonképpen még Németországban fejeztem be Yalom-tól a magyar macska átka című könyvet és ezt itt is, és most jutottam el oda, hogy értékelést is írjak róluk. Prioritások, na. Hűtőmágneseket kiraktam a helyükre, egy adag szennyest kimostam, molyos értékelések folyamatban, de a bőrönd a többi cuccal még mindig a kanapé közepén, pakolásra várva…

Sokáig gondolkoztam rajta, csillagozzam -e egyáltalán ezt a könyvet, és ha igen, hogyan, mert nincs most könnyű dolgom. Rég volt ennyire nehéz dolgom, mondhatni.

Mert egyrészt fontos lenne, hogy a világ jobban megismerje az észak-koreai rezsimben mindennapos retteneteket, az átnevelő táborokat, a leírhatatlan borzalmakat. Nagyon keveset tudunk ezekről, ezért minden beszámoló fontos.

Másrészt csapnivaló könyv ez itt. Mármint ami az írói stílust illeti. Mert az olyan amerikai. Olyan igazi amerikai bestselleres. Annak minden előnyével és hátrányával. Előnyével, hogy az ember tényleg azt veszi észre, hopp, hova tűnt hirtelen 60 oldal, mert csak lapoz és olvas és lapoz és olvas, a külvilágot teljesen kizárva. Aztán meg hát annyi felesleges nagyotmondás van benne, mint mikor azt írja, a mai napig is ez az egyetlen dal, amelyet Szin ismer (124. oldal), ami teljesen magától értetődően, egészen egyértelműen hazugság. Minek mégis ilyenekkel teletűzdelni a könyvet? Ja, mert az úgy nagyot szól.

Aztán van bennem valami különös érzés, hogy valami itt nem teljesen kerek. Szin elmondása szerint a táborban született, apját gyakorlatilag nem ismerte, anyjával semmi érzelmi kötődést kialakítani nem tudott, az folyton verte, legkorábbi emlékei foglyok kivégzéséhez, kínzásokhoz, elképzelhetetlen gyötrelmekhez kapcsolódnak. Szociális- emocionális kötődések nem alakulhattak ki, nem volt óvoda, iskolai barátságok, kényszermunka volt meg verés, kínzás. Nem volt szeretet. Nem volt kötődés. Nem volt semmiféle pozitív megerősítés. Pozitív visszajelzés. Semmi. És ezért itt kicsit a nevemhez híven tamáskodom, mert amennyiben ez valóban így zajlott le minden elemében, az a személyiség olyan súlyos sérüléséhez vezet, ami szinte beláthatatlan. Kezelték pszichológusok és pszichiáterek egy ideig a szökés után, és olvasunk persze a poszttraumás stresszről, a szorongásokról, a beilleszkedési problémákról, amelyeket mára legyőzött, de valahogy nekem ez így mégsem kerek. Mert ha minden elemében így történt ez az egész, annak olyan súlyos hatásai vannak, amiket nem lehet hipp-hopp letudni néhány havi pszichoterápiával. Aztán persze simán tévedhetek.

1 hozzászólás
>!
ÁrnyékVirág
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Nagyon nehéz olvasmány. Mert oldalról oldalra fejbevág, hogy ez nem Orwell, nem is Huxley, hanem valami sokkal rosszabb – a valóság. Mert 2005-ben, mikor mi már mobiltelefont nyomogattunk és sokan túlsúlyosak voltak, ugyanennek a földnek egy másik pontján Sin megszökött egy minden képzeletet felülmúló kényszermunkatáborból. Ahová még csak nem is rendszer ellenes megmozdulások miatt került, hanem ott született. Mert a nagybátyjai közül néhányan átszöktek Dél-Koreába, és a kollektív bűnösség értelmében ezért harmadíziglen minden rokonuknak bűnhődnie kellett. Sin nem ismeri a család, a szeretet fogalmát. Csak az éhséget ismeri, a fizikai és pszihikai terrort. Számára ez a világ. Fogalma sincs róla, hogy mi van a drótkerítésen túl. A szökést is azért kíséreli meg, mert az embertelenség világában mégis sikerül egy emberi kapcsolatot kialakítson egy rabtársával, aki már járt a drótkerítésen túl, és elmesélte Sinnek, hogy van egy Kína nevű hely, ahol annyi sült húst ehetnek, amennyi beléjük fér. A sült hús pedig a legjobb dolog, ami létezik – legalábbis a 14.-es tábor lakóinak, akik kását, kukoricát, néhanapján egy kis rizset ehetnek, és gyerekkoruktól természetesnek veszik, hogy a földre hullott magot, héjakat vagy bármi egyebet összeszedjék és megegyék. Mindezt szigorú tiltás alatt, hiszen akár halálra is verhetnek egy hatéves gyereket az osztálytársai szeme láttára, azért, mert néhány szem kukoricát rejtegetett a zsebében.
Rengeteg kérdés felmerült bennem, de főképpen az, hogy miközben tudjuk, hogy több, mint húszmillió ember él ebben az országnyi lágerben, amit Észak-Koreának neveznek, a műholdfelvételeken tökéletesen látszanak a munkatáborok, ahol naponta kínoznak, éheztetnek gyerekeket és felnőtteket, a „civilizál” nagyhatalmak miért nem lépnek közbe?

4 hozzászólás
>!
Balázs_Erőss P
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Hümmögünk, csóváljuk a fejünket, ejnye-bejnyézünk. Ez minden, amit Észak-Koreával kapcsolatban a világ tesz, vagy még ennyi se. Persze, most már érinthetetlenek, hiszen van atomjuk! De azt vajon hogyan hozták össze, hogy engedhette a világ? Ezek a kérdések merültek fel bennem, mire a végére értem ennek a könyvnek. Nem gondolom azt, hogy ilyen (vagy ehez hasonló) körülmények között nem tartanak (tartottak) máshol embereket, ez viszont még mindig történik, napi szinten. Mellettünk. Amíg nekünk az (volt) a bajunk, hogy vasárnaponként zárva lesznek a hipermarketek, addig ott a táborlakók (nem ritkán a gyerekek), a tehénszarból piszkálják ki az emésztetlen kukoricaszemeket ebédre. És mindezt tűrjük. Mert az velük történik, ott messze.
Azoknak ajánlom, akik szeretnék az ideológiák árnyoldalait is megvizsgálni.
Érzékeny lelkűeknek nem javaslom!

>!
ppeva P
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

A könyv stílusa nem annyira tetszett, de amiről ír, az felkavaró, megdöbbentő és millió kérdést vet fel az emberben. Elképzelhetetlen, még akkor is, ha részletesen olvasol róla, mi történik Észak-Koreában egy országnyi emberrel.
A legelgondolkoztatóbb pedig az volt számomra, hogy a sikeres meneküléssel még egyáltalán nincs vége a nehéz életnek. Utána annyival jobb, hogy van mit enni, nem bántanak és civilizált környezetben élsz. De amit a lelkedben, testedben, csontjaidban, mentalitásodban és egészségedben magaddal viszel, az megakadályozza a boldogulásodat, a beilleszkedésedet, az emberi kapcsolataidat, hogy akár csak egyszerű hétköznapi boldogságról már ne is beszéljünk…

>!
daney
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Egy nem különösebben jól megírt történet a létező földi pokolról. Lehet, hogy Blaine Harden jó újságírónak számít hazájában, ezt a könyvet azonban nem neki kellett volna megírnia. Lélektelen, szürke, lapos. Szin Donghjok ennél sokkal többet érdemelt volna, de talán a könyvet övező felhajtásnak köszönhetően azért még sokakhoz el fog jutni életének elképesztő története.

Mert ezt viszont jobb, ha minél többen megismerik, mert általa arra is nagyon hamar fény derül, milyen ócska, hazug, álszent mocsok egy világban élünk. Miközben nem létező tömegpusztító fegyverek miatt lángba és vérbe lehet borítani egy országot (Irak) addig a koreai vérgőzös diktatúra évtizedek óta zavartalanul mészárolhatja le saját népét, taszíthatja az állatinál is nyomorultabb sorba. A világ szeme előtt zajlik élőben, valós időben egy komplett népirtás és senki a füle botját se mozdítja. Na persze a világnak azon a táján ugye egészen más a geopolitikai helyzet…

Lehetetlen volt olvasás közben nem arra gondolni, hogy valami hasonlót magyar is képes volt megcsinálni a magyarral. Például Recsken, amely tábort épp hatvan évvel ezelőtt zárták be. És nem tudtam nem arra gondolni, hogy egy régi iskolatársam, aki akkor épp meggyőződéses sztálinista volt, egy alkalommal üdvözlőlapot küldött Phenjanba a Kedves Vezető születésnapjára. És kapott egy, a Vezetőhöz hasonlóan kedves egyenválaszt, amire igen büszke volt. Így megy ez…

>!
Dana
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Megdöbbentő, sokkoló könyv Észak-Korea legsötétebb bugyrából. Shin Donghyeok a 14-es táborban születik, ahol ismeretlenek a színek, a családi szeretet, a dal vagy a sült hús, a gyerekeket egészen kis koruktól nehéz, lélekölő fizikai munkára fogják (normára), és naponta (ön)kritikát kell gyakorolniuk az esti átnevelő órákon. Szinte elviselhetetlenül záporoznak az olvasóra a rémesebbnél rémesebb történetek, amiket Shin felidéz, míg végül sikerül megszöknie. A könyv részletesen leírja Shin beilleszkedési gondjait is, Harden kiválóan elemzi a két Korea ellentmondásoktól terhes viszonyát, melyek nem teszik könnyűvé az északi menekültek önmagukra találását. (Már ha képesek feldolgozni az önmagaságot mint olyat.) Fájdalmas, szívszaggató és mélységesen felháborító is ez a könyv, hisz az észak-koreai táborok embertelen gyakorlata már évtizedek óta darálja be az emberi életeket és mégis nagy a közöny, kevés a megmozdulás ez ügyben. Remélem, Harden könyve sokak figyelmét ráirányítja a világ egyik legelnyomóbb államának rettenetes tetteire.

4 hozzászólás
>!
Emerencia
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Nem szeretnék Észak -Koreában lakni…

2 hozzászólás
>!
cintiatekla P
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Az egész könyv megdöbbentő tényekkel van tele, aminek olvasása közben azért elgondolkodunk azon, hogy a mi apró problémáink mégsem annyira komolyak vagy fontosak ahhoz képest, hogy Észak-Koreában mi zajlik. A könyv másik erőssége szerintem az, hogy ténylegesen bepillantást enged Szin szabad mindennapjaiba, és a küzdelmeibe, hogy hogyan hagyja hátra a múltját, ami egyáltalán nem könnyű.

Bővebben: http://teklakonyvei.blogspot.hu/2018/01/blaine-harden-m…

>!
Miki_Lőrinc
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Nagyon sokat olvastam már Koreáról, a történelmükről, kultúrájukról, az észak-déli konfliktusról. De a hozzáférhető anyagok zömében objektívebb, szárazabb tényeken alapuló dokumentumok, hírek, politikai elemzések. Személyes beszámoló csak néhány érhető el, és azok sem ilyen részletességgel. Bár önmagukban azok is megrázók. A könyv célja egyértelműen a figyelemfelhívás. Ennek eleget is tesz. Ha a könyvnek csak a fele, de akár csak néhány oldala igaz, már akkor is horror, amiről ír, ha pedig az egész úgy történt, ahogy elmondta Szin, a főhős, akkor egyértelműen a világ tudtára kell hozni, hogy a történelem eddigi legnagyobb és leghosszabb ideje tartó, sőt, méreteiben egyre csak bővülő gulágvilága, haláltábor rendszere még teljes mértékben a jelen, és egyáltalán nem a múlt.

>!
Kicc22
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Egy napos könyv, mert egyszerűen letehetetlen; olyannyira, hogy a munkahelyemen olvasva szabályosan dühös voltam egy-egy vevőre, amikor bejöttek, mert a kiszolgálásuk idejére félre kellett tennem a könyvet.
És ez az a típusú olvasmány, amiről nem tudok véleményt írni. Rémisztő, borzongató, elgondolkodtató és felháborító. Értem én, hogy könnyebb félrenézni és úgy tenni, mintha nem is létezne a probléma, de igenis létezik. Valaki csináljon végre valamit! Kína, Dél-Korea, az Egyesült Államok, nekem mindegy, de ez így nem maradhat!
Nagyon szerettem viszont, hogy úgy kaptunk Észak-Koreáról háttér-információkat olvasás közben, hogy attól nem lett száraz, vontatott vagy szájbarágós a dolog. A vége nekem valahogy furcsa volt, de talán csak túlságosan hozzá vagyok szokva a tökéletes happy endekhez.
Kívánom, hogy minél több emberhez jusson el vagy a könyv, vagy az észak-koreai kényszermunkatáborok híre és története valamilyen egyéb formában, mert e fölött nem lehet egyszerűen szemet hunyni. Ez borzalmas, és nem mehet így tovább!
A világon létező összes kitartást és szerencsét kívánom azoknak az ártatlan embereknek, akik ezekben a táborokban vannak. Kívánom, hogy a világ végre felébredjen, és véget vessen ennek a pokolnak, kívánom, hogy kijussanak, és jobb életük lehessen; olyan, amilyet megérdemelnek. Mert ezt a borzalmat senki nem érdemli meg – bár azért azt megnézném, hogy a drágalátos észak-koreai vezetés meddig bírná ki hasonló körülmények között.


Népszerű idézetek

>!
Melinda_Makkai 

Az észak-koreai koncentrációs táborok az elszigeteltséget, éhséget és félelmet használják ki. A tudomány az ilyen szabályozott, zárt rendszert ún. Skinner-doboznak nevezi, ahol az őrök teljhatalommal rendelkeznek a foglyok felett. Ám míg Auschwitz öt évig működött, addig a 14-es tábor ötven éve szolgál az elnyomást és agykontrollt vizsgáló kísérletek terepéül, amelyek során a foglyokat születésüktől fogva ellenőrzik, elszigetelik és kijátsszák egymás ellen.

126. oldal, 13. fejezet - A spicli elhallgat (HVG, 2013)

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

>!
zsebtigris P

Fiam, neked még sok van hátra az életedből – mondogatta. – Hidd el, a nap olykor még a patkánylyukba is besüt.

83. oldal

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

>!
ÁrnyékVirág

Néhány hónappal Kim Dzsongil halála után új korszak vette kezdetét az észak-koreai diktátorok arculatépítésében. Kim Dzsongun előszeretettel tündököl a boldog, szerető férj képében. Felesége, az énekesnő Ri Szoldzsu szintén nyilvánosság elé lépett: a húszas évei elején járó elvtársnő úgy öltözködik, mintha a Samsung szemtelenül fiatal felső vezetője lenne. A felvételeken szorosan a férje mellett áll, és arra is volt példa, hogy nyilvánosan a férjéhez ért.
A családias imázs hatalmas változást jelent a korábbiakhoz képest. Kim Dzsongil feleségeinek kilétét államtitokként kezelték, kifejezetten veszélyes volt pletykálni róluk. Kim Dzsongun felesége viszont államilag jóváhagyott „látványosság” lett: egy kissé malacszerű Vilmos herceg Dior-kosztümös Kate Middletonja. A televízió nyilvánossága előtt a házaspár egy edzőterem gépeit csodálta, egy szupermarket újdonságait szemrevételezte és pufók kisgyermekekkel bájolgott. Egyszer egy élő Miki egér-showt is megtekintettek. Kim Dzsongun feltartott hüvelykujjal jelezte teszését a Rocky című film zenéjét feldolgozó szám hallatán.

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

>!
ÁrnyékVirág

Az észak-koreai kultúrában nem lehet túlbecsülni a rizs fontosságát: a jólét, a családi közösség szimbóluma, minden valamirevaló étkezés elengedhetetlen tartozéka. A kényszermunkatáborok lakói szinte soha nem kapnak rizst. Puszta hiánya arra emlékezteti őket, hogy nem tagjai a társadalomnak.
A krónikus élelmiszerhiány a lágeren kívül is megnehezítette a rizshez jutást, különösen az ellenséges osztály tagjai számára. Számos fiatalkorú menekült számol be arról, hogy visszatérő álmában asztalhoz ül a családjával, és meleg, főtt rizst eszik. A phenjani elit egyik legfontosabb státusszimbóluma az elektromos rizsfőző.

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Kapcsolódó szócikkek: Munkatábor · rizs
>!
ÁrnyékVirág

Emberi jogi szervezetek értetlenül állnak azelőtt, hogy az észak-koreai munkatáborok embertelenségét feltáró, elsöprő erejű bizonyítékok nem kavarták fel a dél-koreai közvéleményt. Ahogy a Koreai Ügyvédi Kamara kiadványa megjegyezte: „a máskülönben szociálisan érzékeny dél-koreaiak ebben a tekintetben megmagyarázhatatlan módon süppednek bele a közönybe”.

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Kapcsolódó szócikkek: Észak-Korea · Munkatábor
>!
tinti10

Azt akarta, hogy a világ megértse, Észak-Korea a mai napig ugyanazt teszi a gyerekekkel, amit vele is műveltek: úgy idomítják őket, hogy ne legyenek emberi érzéseik.

216. oldal, utószó (hvg könyvek 2013)

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

>!
Laohu

Évekkel később, amikor már Amerikában élt, azt állította nekem, hogy szerette az anyját. De ezt csak utólag gondolta így, amikor már tudta, hogy a civilizált gyerekeknek szeretnie kell a szüleit.

36. oldal

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

>!
dudorka

Az OECD (Organisation for Economic Cooperation and Development, Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) adatai szerint a dél-koreaiak sokkal többet dolgoznak, kevesebbet alszanak és többen lesznek öngyilkosok, mint bármelyik fejlett ország állampolgárai.
Nemcsak magukkal, de honfitársaikkal szemben is rendkívül kritikusak. A siker és az önértékelés szinte kizárólagos fokmérője az, ki milyen egyetemen végzett, és mennyire jól fizető, magas presztízsű állása van a Samsungnál, a Hyundainál vagy az LG-nél vagy a hozzájuk hasonló konglomerátumoknál. (…) Ha egy fiatal rosszabb bizonyítványt kap, mint amilyet szeretett volna, úgy érzi, az egész életét elszúrta. A teljesítménykényszer már az általános iskola negyedik osztályában jelen van, és hetedikre szinte minden mást háttérbe szorít.

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

>!
psych P

    Az öngyilkosság olyan sebességgel terjed Dél-Koreában, mint valami járvány. A helyzetet csak súlyosbítja a jólét hajszolása és az egyéni ambíciók miatti nyomás, a családok széthullása és a magány. „Külön probléma, hogy vonakodunk segítséget kérni a depresszió ellen. A dél-koreaiak rettegnek attól, hogy bolondnak nézik őket – állítja Ha Gjuszop, a szöuli Nemzeti Egyetem Orvosi Karának pszichiátere és az öngyilkosság megelőzésére szakosodott szervezet, a Korean Association for Suicide Prevention elnöke. – Ez az árnyoldala a gyors fejlődésnek.”

195. oldal

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

>!
dudorka

A börtön és az iskolai vegzálás előtt Szin senkit nem hibáztatott azért, mert a 14-es táborban született.
Korlátolt létezésének az volt az egyetlen célja, hogy élelmet találjon és elkerülje a verést. Nem érdekelte a külvilág, sem szülei és családja múltja. Egy dologban hitt – már amennyiben ezt hitnek lehet nevezni –, abban, hogy születésétől fogva, eredendően bűnös. A nép ellenségeinek volt a gyermeke, így az volt az egyetlen esélye az éhezés elkerülésére, ha keményen dolgozott.

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Kapcsolódó szócikkek: eredendő bűn · Észak-Korea · Munkatábor

Hasonló könyvek címkék alapján

Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk
Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól
Csoma Mózes: 1989 – Diszkózene a Kvangbok sugárúton
Csoma Mózes: Koreaiak Magyarországon az 1950-es években
Csoma Mózes: Korea és Magyarország 1956-ban
Pak Janmi: Élni akartam
Csoma Mózes: Sövény Aladár, a hazai koreanisztika úttörője
Csoma Mózes: Korea
Csoma Mózes: Korea története
Paul Fischer: Kim Dzsongil bemutatja