Menekülés ​a 14-es táborból 211 csillagozás

Észak-Koreából a szabadságba
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Észak-Korea ​elszigetelt, korrupcióval sújtott és atomfegyverekkel felszerelt ország. Kényszermunkatáboraiban mintegy 150-200 ezer politikai fogoly raboskodik, az áldozatok száma szintén több százezerre tehető. Ezen lágerek kétszer annyi ideje léteznek, mint ameddig a szovjet Gulág fennállt, és közel tizenkétszer annyi ideig, mint ameddig a náci koncentrációs táborok.
Sin Donghjok az első észak-koreai rab, aki kényszermunkatáborban látta meg a napvilágot és sikerült megszöknie. Gyermekkorát egy nagyfeszültségű szögesdróttal körülvett lágerben töltötte. Mivel nagybátyjai állítólag bűnt követtek el, az állam őt is bűnözőnek tekintette genetikailag, és teljes jogfosztottságban tartotta.
Sorsa az államgépezet rendelkezése értelmében örökös kényszermunka volt. Első emléke egy kivégzés, és anyjára mint versenytársra tekintett a mindennapi élelemért. Tizenhárom éves korában beárulta anyját és testvérét, akik szökni akartak. A fiút megkínozták, majd szeme láttára anyját… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
HVG Könyvek, Budapest, 2013
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633041086 · Fordította: Nagy Marcell, Rádai Andrea
>!
HVG Könyvek, Budapest, 2013
220 oldal · ISBN: 9789633041550 · Fordította: Nagy Marcell, Rádai Andrea

Enciklopédia 42

Szereplők népszerűség szerint

Pak Jongcshol · Sin Donghjok

Helyszínek népszerűség szerint

Észak-Korea · Dél-Korea · koncentrációs tábor


Kedvencelte 7

Most olvassa 11

Várólistára tette 176

Kívánságlistára tette 156

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Dyta_Kostova IP>!
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Gondban vagyok. Nem alakult ki bennem túl nagy szimpátia a fiatalember iránt, eléggé önzőnek és lustának tartom, ugyanakkor nem róható fel neki, hogy olyan körülmények közé született, amelyek nem tették lehetővé azt, hogy ilyen apró-cseprő dolgokkal törődjön, mint a rokonszenv. Ha lopni, árulkodni, verekedni kell a kajáért/életben maradásért, akkor az ember megteszi, és hát… spoiler. Értem is, meg nem is, meg is értem, és nem is. Nagyon ellentmondásos figura.
Jellemén nem sokat csiszol az sem, hogy eljutva a Szabadságba, melyre saját állítása szerint nem is vágyott igazán, hiszen a fő cél inkább az volt, hogy sült húsokkal tömhesse meg magát, nos eljutva a Szabadságba, szintén nem erőlteti meg magát túlzottan azért, hogy igyekezzen minél jobban átadni a világnak azokat a borzalamakat, amelyeket a hazája elkövetett ellene, és amelyekért még mindig nem vállalja a felelősséget senki. Hiszen a hivatalos álláspont szerint munkatáborok nem is léteznek. De a fiatalember nem igazán törekszik rá, hogy legalább a hallgatóságának kitálaljon, inkább ellóg az angol órákról, nem teszi le a jogsit, felhalmozza a lakbértartozást, kerüli az embereket. A két eddigi könyv, amit szökevények tollából olvastam spoiler más oldalát mutatja be annak a számtalan szenvedésnek, amely az észak-koreai népet sújtja, és igazán nem akarok nemi alapon megkülönböztetni senkit, de mintha a lányok jobban viselték volna mind érzelmileg, mind szellemileg a déli társadalomba való beilleszkedést, a nemzetközi szereplést, edukációs előadásokat, tévés fellépéseket. Ehhez képest itt van nekünk Szin, aki még a saját könyvét sem írta meg, hanem tolmács útján és interjúk során osztotta meg egy újságíróval, aki aztán összeállította belőle ezt a kötetet. Ami nem vált kifejezetten az előnyére, hiszen mégiscsak érződik rajta, hogy nem közvetlenül, hanem másodkézből értesülünk egy fogolytáborba született fiú élettörténetének főbb eseményeiről. Nem Szin beszél, hanem egy harmadik személy tologatja őt a történetben oda-vissza, néha kifejezetten rendszertelenül, arról nem is szólva, hogy időnként csapongásba megy át, és a személyes történet egyik lapról a másikra átvált vagy társadalmi-, és szociális kérdések feszegetésébe, vagy anekdotázásba arról, ki hogyan és mikor találkozott kivel az interjúk során. Már az első lapokon elmondja a könyv első harmadát, zanzásítva. Olyan furcsán lett szerkesztve ez a kötet (a szerző részéről), csapong, töredezett, tárgyiasan elbeszél.
Egy személyes face to face beszámoló hitelesebb és talán érthetőbb, átérezhetőbb lett volna. Így meg csak azt a hatást kelti, hogy Szin lusta volt megírni a saját könyvét, megúszásra játszott, ahogy eddig minden másban is. Mintha egy olyan túlélő lenne, aki nem akar igazán élni azzal az értékes dologgal, ami más foglyoknak sose fog megadatni: a véletlenül jött Szabadsággal.

3 hozzászólás
DaTa>!
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Kivételesen most volt értelme a nyaralásra több könyvet is magammal vinnem, mert úgy adódott, elég sokat forgattam őket vonaton, repülőn vagy egyikre-másikra várva. Tulajdonképpen még Németországban fejeztem be Yalom-tól a magyar macska átka című könyvet és ezt itt is, és most jutottam el oda, hogy értékelést is írjak róluk. Prioritások, na. Hűtőmágneseket kiraktam a helyükre, egy adag szennyest kimostam, molyos értékelések folyamatban, de a bőrönd a többi cuccal még mindig a kanapé közepén, pakolásra várva…

Sokáig gondolkoztam rajta, csillagozzam -e egyáltalán ezt a könyvet, és ha igen, hogyan, mert nincs most könnyű dolgom. Rég volt ennyire nehéz dolgom, mondhatni.

Mert egyrészt fontos lenne, hogy a világ jobban megismerje az észak-koreai rezsimben mindennapos retteneteket, az átnevelő táborokat, a leírhatatlan borzalmakat. Nagyon keveset tudunk ezekről, ezért minden beszámoló fontos.

Másrészt csapnivaló könyv ez itt. Mármint ami az írói stílust illeti. Mert az olyan amerikai. Olyan igazi amerikai bestselleres. Annak minden előnyével és hátrányával. Előnyével, hogy az ember tényleg azt veszi észre, hopp, hova tűnt hirtelen 60 oldal, mert csak lapoz és olvas és lapoz és olvas, a külvilágot teljesen kizárva. Aztán meg hát annyi felesleges nagyotmondás van benne, mint mikor azt írja, a mai napig is ez az egyetlen dal, amelyet Szin ismer (124. oldal), ami teljesen magától értetődően, egészen egyértelműen hazugság. Minek mégis ilyenekkel teletűzdelni a könyvet? Ja, mert az úgy nagyot szól.

Aztán van bennem valami különös érzés, hogy valami itt nem teljesen kerek. Szin elmondása szerint a táborban született, apját gyakorlatilag nem ismerte, anyjával semmi érzelmi kötődést kialakítani nem tudott, az folyton verte, legkorábbi emlékei foglyok kivégzéséhez, kínzásokhoz, elképzelhetetlen gyötrelmekhez kapcsolódnak. Szociális- emocionális kötődések nem alakulhattak ki, nem volt óvoda, iskolai barátságok, kényszermunka volt meg verés, kínzás. Nem volt szeretet. Nem volt kötődés. Nem volt semmiféle pozitív megerősítés. Pozitív visszajelzés. Semmi. És ezért itt kicsit a nevemhez híven tamáskodom, mert amennyiben ez valóban így zajlott le minden elemében, az a személyiség olyan súlyos sérüléséhez vezet, ami szinte beláthatatlan. Kezelték pszichológusok és pszichiáterek egy ideig a szökés után, és olvasunk persze a poszttraumás stresszről, a szorongásokról, a beilleszkedési problémákról, amelyeket mára legyőzött, de valahogy nekem ez így mégsem kerek. Mert ha minden elemében így történt ez az egész, annak olyan súlyos hatásai vannak, amiket nem lehet hipp-hopp letudni néhány havi pszichoterápiával. Aztán persze simán tévedhetek.

2 hozzászólás
Niki P>!
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

„A kegyetlenség mértéke olykor eltompítja az erkölcsi felháborodást."

Lényegében 2 szálon fut a történet. Megismerhetjük Sin Donghjok életét, aki Észak-Koreában, a 14-es táborban született. A munkatáborban jó magaviseletükért az embereket azzal is jutalmazták, hogy „házasságot” köthettek. A házastársak évente 5 éjszakár tölthettek együtt. Így született Szin, aki nem tudta, mi van a táboron kívűl, nem tudta milyen egy normális szülő-gyerek, vagy épp baráti, embertári kapcsolat. A másik oldalról bepillanthatunk Észak-Korea gazdasági, politikai helyzetébe is árhuzamosan a munkatáborban zajló eseményekkel.
Szin az egyetlen olyan, aki a táborban született és sikerült megszökni. Újra meg kellett tanulnia élni. Óriási nehézségek árán, sok szerencsével sikerült megmenekülnie, így mondhatta el történetét.

ÁrnyékVirág>!
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Nagyon nehéz olvasmány. Mert oldalról oldalra fejbevág, hogy ez nem Orwell, nem is Huxley, hanem valami sokkal rosszabb – a valóság. Mert 2005-ben, mikor mi már mobiltelefont nyomogattunk és sokan túlsúlyosak voltak, ugyanennek a földnek egy másik pontján Sin megszökött egy minden képzeletet felülmúló kényszermunkatáborból. Ahová még csak nem is rendszer ellenes megmozdulások miatt került, hanem ott született. Mert a nagybátyjai közül néhányan átszöktek Dél-Koreába, és a kollektív bűnösség értelmében ezért harmadíziglen minden rokonuknak bűnhődnie kellett. Sin nem ismeri a család, a szeretet fogalmát. Csak az éhséget ismeri, a fizikai és pszihikai terrort. Számára ez a világ. Fogalma sincs róla, hogy mi van a drótkerítésen túl. A szökést is azért kíséreli meg, mert az embertelenség világában mégis sikerül egy emberi kapcsolatot kialakítson egy rabtársával, aki már járt a drótkerítésen túl, és elmesélte Sinnek, hogy van egy Kína nevű hely, ahol annyi sült húst ehetnek, amennyi beléjük fér. A sült hús pedig a legjobb dolog, ami létezik – legalábbis a 14.-es tábor lakóinak, akik kását, kukoricát, néhanapján egy kis rizset ehetnek, és gyerekkoruktól természetesnek veszik, hogy a földre hullott magot, héjakat vagy bármi egyebet összeszedjék és megegyék. Mindezt szigorú tiltás alatt, hiszen akár halálra is verhetnek egy hatéves gyereket az osztálytársai szeme láttára, azért, mert néhány szem kukoricát rejtegetett a zsebében.
Rengeteg kérdés felmerült bennem, de főképpen az, hogy miközben tudjuk, hogy több, mint húszmillió ember él ebben az országnyi lágerben, amit Észak-Koreának neveznek, a műholdfelvételeken tökéletesen látszanak a munkatáborok, ahol naponta kínoznak, éheztetnek gyerekeket és felnőtteket, a „civilizál” nagyhatalmak miért nem lépnek közbe?

4 hozzászólás
ggizi P>!
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Nehéz szembesülni vele, hogy a XXI. sz-ban még létezhetnek sok évtizede fennálló munkatáborok – nem beszélve az egész észak-koreai maffiaállam létjogosultságáról…
Szin táborbeli életéről, a túlélésért vívott örökös harcról, a sikeres szökését követő beilleszkedési nehézségekről, és a mindezt átszövő és mélyen rögzült propagandáról és elnyomásról olvashatunk ebben a részletgazdag dokumentumregényben.
Nincsenek szavak…

Balázs_Erőss>!
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Hümmögünk, csóváljuk a fejünket, ejnye-bejnyézünk. Ez minden, amit Észak-Koreával kapcsolatban a világ tesz, vagy még ennyi se. Persze, most már érinthetetlenek, hiszen van atomjuk! De azt vajon hogyan hozták össze, hogy engedhette a világ? Ezek a kérdések merültek fel bennem, mire a végére értem ennek a könyvnek. Nem gondolom azt, hogy ilyen (vagy ehez hasonló) körülmények között nem tartanak (tartottak) máshol embereket, ez viszont még mindig történik, napi szinten. Mellettünk. Amíg nekünk az (volt) a bajunk, hogy vasárnaponként zárva lesznek a hipermarketek, addig ott a táborlakók (nem ritkán a gyerekek), a tehénszarból piszkálják ki az emésztetlen kukoricaszemeket ebédre. És mindezt tűrjük. Mert az velük történik, ott messze.
Azoknak ajánlom, akik szeretnék az ideológiák árnyoldalait is megvizsgálni.
Érzékeny lelkűeknek nem javaslom!

ppeva P>!
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

A könyv stílusa nem annyira tetszett, de amiről ír, az felkavaró, megdöbbentő és millió kérdést vet fel az emberben. Elképzelhetetlen, még akkor is, ha részletesen olvasol róla, mi történik Észak-Koreában egy országnyi emberrel.
A legelgondolkoztatóbb pedig az volt számomra, hogy a sikeres meneküléssel még egyáltalán nincs vége a nehéz életnek. Utána annyival jobb, hogy van mit enni, nem bántanak és civilizált környezetben élsz. De amit a lelkedben, testedben, csontjaidban, mentalitásodban és egészségedben magaddal viszel, az megakadályozza a boldogulásodat, a beilleszkedésedet, az emberi kapcsolataidat, hogy akár csak egyszerű hétköznapi boldogságról már ne is beszéljünk…

serengeti P>!
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 5
Stílus (írói): 4
Ötlet (eredetiség): 5
Tartalom (mondanivaló): 5
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 3
Érzelmek (ábrázolása): 2
Izgalom: 4

Észak-Korea a világ egyik legrejtelmesebb országa. Ide nyerhetünk izgalmas bepillantást Blaine Harden segítségével. A könyv nagyon érdekes, kalandokkal teli történet, sodró lendületű olvasmány. Egyetlen hibája van: az, hogy nem igazán hiteles… Bár lehet, hogy én tévedek. A főszereplő nagyon furcsa személyiség; nem bír igazán emberi érzelmekkel, ami végülis nem meglepő: munkatáborban született és nevelkedett egészen 23 éves koráig, szökéséig. Megmenekülését követően azonban nem tud beilleszkedni egyetlen más felépítésű társadalomba sem, így valódi sikertörténetről nem beszélhetünk esetében. Persze… A pokolból megmenekülni önmagában is páratlan teljesítmény.

kolika>!
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Elgondolkodtató. Borzalmas. Felháborító. És még sokáig sorolhatnám a szavakat, amelyek Szin sorsáról olvasottak után felfakadtak bennem. A könyv csak egy kis szelete, egy ember élete az, amin keresztül bepillantást nyertünk az Észak-Koreába folyó történéseknek, miközben az emberek tömege él így, vagy nagyon hasonlóan e térségben. Hogy lehet, hogy a mai világban emberek sokaságának öröm és jutalom, ha alkalomadtán ehet pár szem rizst, s alhat pár órát, mielőtt megkezdi emberőrlő napi munkaadagjának teljesítését. Milyen hatást érnek el a napi szinten záporozó ütések és megaláztatások? A táborból menekülő ember lehet-e igazából és valójában szabad?
Szinnek és táborbeli társai nagyon nehéz, emberetelen élet jutott. Azt gondolnám, hogy amkor sikerült megszöknie a hírhedt táborból, akkor már sokkal könnyebb lesz, de valójában a kinti létnek is meg vannak a maga buktatói. S bár szeretném olvasni, hogy a főszereplő túl van mindenen, és sikerrel vette az akadályokat, a leírtak után tudom, hogy Szin Donghjok élete az elektromos árammal körülvett tábor nélkül sem lesz habos, könnyed élet. Mindennap meg kell küzdenie múltja démonaival.
Nem könnyű olvasmány.


Népszerű idézetek

Melinda_Makkai>!

Az észak-koreai koncentrációs táborok az elszigeteltséget, éhséget és félelmet használják ki. A tudomány az ilyen szabályozott, zárt rendszert ún. Skinner-doboznak nevezi, ahol az őrök teljhatalommal rendelkeznek a foglyok felett. Ám míg Auschwitz öt évig működött, addig a 14-es tábor ötven éve szolgál az elnyomást és agykontrollt vizsgáló kísérletek terepéül, amelyek során a foglyokat születésüktől fogva ellenőrzik, elszigetelik és kijátsszák egymás ellen.

126. oldal, 13. fejezet - A spicli elhallgat (HVG, 2013)

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Kapcsolódó szócikkek: Auschwitz · éhség · elszigeteltség · félelem · koncentrációs tábor
ÁrnyékVirág>!

Emberi jogi szervezetek értetlenül állnak azelőtt, hogy az észak-koreai munkatáborok embertelenségét feltáró, elsöprő erejű bizonyítékok nem kavarták fel a dél-koreai közvéleményt. Ahogy a Koreai Ügyvédi Kamara kiadványa megjegyezte: „a máskülönben szociálisan érzékeny dél-koreaiak ebben a tekintetben megmagyarázhatatlan módon süppednek bele a közönybe”.

191. oldal

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Kapcsolódó szócikkek: Észak-Korea · Munkatábor
zsebtigris P>!

Fiam, neked még sok van hátra az életedből – mondogatta. – Hidd el, a nap olykor még a patkánylyukba is besüt.

83. oldal

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

ÁrnyékVirág>!

Néhány hónappal Kim Dzsongil halála után új korszak vette kezdetét az észak-koreai diktátorok arculatépítésében. Kim Dzsongun előszeretettel tündököl a boldog, szerető férj képében. Felesége, az énekesnő Ri Szoldzsu szintén nyilvánosság elé lépett: a húszas évei elején járó elvtársnő úgy öltözködik, mintha a Samsung szemtelenül fiatal felső vezetője lenne. A felvételeken szorosan a férje mellett áll, és arra is volt példa, hogy nyilvánosan a férjéhez ért.
A családias imázs hatalmas változást jelent a korábbiakhoz képest. Kim Dzsongil feleségeinek kilétét államtitokként kezelték, kifejezetten veszélyes volt pletykálni róluk. Kim Dzsongun felesége viszont államilag jóváhagyott „látványosság” lett: egy kissé malacszerű Vilmos herceg Dior-kosztümös Kate Middletonja. A televízió nyilvánossága előtt a házaspár egy edzőterem gépeit csodálta, egy szupermarket újdonságait szemrevételezte és pufók kisgyermekekkel bájolgott. Egyszer egy élő Miki egér-showt is megtekintettek. Kim Dzsongun feltartott hüvelykujjal jelezte teszését a Rocky című film zenéjét feldolgozó szám hallatán.

64. oldal

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Kapcsolódó szócikkek: Kim Dzsong Il · Kim Dzsong Un
ÁrnyékVirág>!

Az észak-koreai kultúrában nem lehet túlbecsülni a rizs fontosságát: a jólét, a családi közösség szimbóluma, minden valamirevaló étkezés elengedhetetlen tartozéka. A kényszermunkatáborok lakói szinte soha nem kapnak rizst. Puszta hiánya arra emlékezteti őket, hogy nem tagjai a társadalomnak.
A krónikus élelmiszerhiány a lágeren kívül is megnehezítette a rizshez jutást, különösen az ellenséges osztály tagjai számára. Számos fiatalkorú menekült számol be arról, hogy visszatérő álmában asztalhoz ül a családjával, és meleg, főtt rizst eszik. A phenjani elit egyik legfontosabb státusszimbóluma az elektromos rizsfőző.

72. oldal

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Kapcsolódó szócikkek: Észak-Korea · Munkatábor · rizs
psych P>!

    Az öngyilkosság olyan sebességgel terjed Dél-Koreában, mint valami járvány. A helyzetet csak súlyosbítja a jólét hajszolása és az egyéni ambíciók miatti nyomás, a családok széthullása és a magány. „Külön probléma, hogy vonakodunk segítséget kérni a depresszió ellen. A dél-koreaiak rettegnek attól, hogy bolondnak nézik őket – állítja Ha Gjuszop, a szöuli Nemzeti Egyetem Orvosi Karának pszichiátere és az öngyilkosság megelőzésére szakosodott szervezet, a Korean Association for Suicide Prevention elnöke. – Ez az árnyoldala a gyors fejlődésnek.”

195. oldal

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Kapcsolódó szócikkek: Dél-Korea · depresszió · öngyilkosság
Laohu>!

Évekkel később, amikor már Amerikában élt, azt állította nekem, hogy szerette az anyját. De ezt csak utólag gondolta így, amikor már tudta, hogy a civilizált gyerekeknek szeretnie kell a szüleit.

36. oldal

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Kapcsolódó szócikkek: Sin Donghjok
nanita>!

Kutatók szerint a lágerekben a „túlélés alapegysége” nem az egyén volt. „Az emberiesség szellemét nem egyének, hanem párok tartották életben” – írja Elmer Luchterhand […]
A párok ételt és italt loptak egymásnak, és együtt tervezték a jövőt. Ha az egyikük elájult az éhségtől, a másik felsegítette. „A túlélés […] mindig közösségi eredmény, sohasem véletlen egyéni eredmény” – írja Weinstock Jenő […]

125-126. oldal

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Kapcsolódó szócikkek: Elmer Luchterhand · Weinstock Jenő
tmezo P>!

Az őrök és tanítók úgy nevelték, hogy elhiggye: azért kapja a verést, mert jár neki, és mert csak így lehet megfegyelmezni a szüleitől örökölt zabolátlan hazaáruló természetét.

46. oldal

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Anton_Gorogyeckij P>!

Az őrök arra sem vették a fáradtságot, hogy megtanítsák neki, amit minden észak-koreai gyerek tud: hogy az amerikaiak „rohadékok”, akik el akarják foglalni hazáját, és az a céljuk, hogy országát leigázzák és lakosait rabszolgasorba kényszerítsék. Dél-Korea Amerika szajhája, Észak-Korea azonban erős állam, amelynek állhatatos és lánglelkű vezetői példaként állnak a világ népei előtt. Szin arról sem hallott, hogy létezne Dél-Korea, Kína vagy az Egyesült Államok.

19. oldal (HVG Könyvek, 2013)

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Kapcsolódó szócikkek: Észak-Korea · Sin Donghjok

Hasonló könyvek címkék alapján

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól
Anna Fifield: Kim Dzsongun
Csoma Mózes: Koreaiak Magyarországon az 1950-es években
Csoma Mózes: 1989 – Diszkózene a Kvangbok sugárúton
Csoma Mózes: Korea és Magyarország 1956-ban
Martin Pistorius: Néma üvöltés
Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala
Csoma Mózes: Sövény Aladár, a hazai koreanisztika úttörője
Jaap Scholten: Báró elvtárs
Heather Dune Macadam: 999 fogoly