Menekülés ​a 14-es táborból 152 csillagozás

Észak-Koreából a szabadságba
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Észak-Korea ​elszigetelt, korrupcióval sújtott és atomfegyverekkel felszerelt ország. Kényszermunkatáboraiban mintegy 150-200 ezer politikai fogoly raboskodik, az áldozatok száma szintén több százezerre tehető. Ezen lágerek kétszer annyi ideje léteznek, mint ameddig a szovjet Gulág fennállt, és közel tizenkétszer annyi ideig, mint ameddig a náci koncentrációs táborok.
Sin Donghjok az első észak-koreai rab, aki kényszermunkatáborban látta meg a napvilágot és sikerült megszöknie. Gyermekkorát egy nagyfeszültségű szögesdróttal körülvett lágerben töltötte. Mivel nagybátyjai állítólag bűnt követtek el, az állam őt is bűnözőnek tekintette genetikailag, és teljes jogfosztottságban tartotta.
Sorsa az államgépezet rendelkezése értelmében örökös kényszermunka volt. Első emléke egy kivégzés, és anyjára mint versenytársra tekintett a mindennapi élelemért. Tizenhárom éves korában beárulta anyját és testvérét, akik szökni akartak. A fiút megkínozták, majd szeme láttára anyját… (tovább)

Eredeti mű: Blaine Harden: Escape from Camp 14

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
HVG Könyvek, 2013
220 oldal · ISBN: 9789633041550 · Fordította: Nagy Marcell, Rádai Andrea
>!
HVG Könyvek, Budapest, 2013
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633041086 · Fordította: Nagy Marcell, Rádai Andrea

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Kim Ir Szen

Helyszínek népszerűség szerint

Észak-Korea


Kedvencelte 8

Most olvassa 19

Várólistára tette 147

Kívánságlistára tette 114

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Kathryn
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Régebben a kezembe akadt a könyv, de akkor még nem is érdekelt Észak-Korea. Annyit tudtam, hogy van egy Korea c. száma a Deftones-nak, megtudtam mutatni, hogy hol van a térképen helyileg, hol van északi (ami egy műholdas felvételen sötétbe burkolózik Kína szomszédságában) és déli része, továbbá annyit még tudtam, hogy Észak-Korea a gonosz. És nekem is le is volt szögezve az egész. Nem érdekelt a téma. Erről a könyvről készült egy dokumentumfilm is, amit pár évvel ezelőtt meg is néztem, de nem maradt meg bennem semmi sem róla. Döbbenten ültem az ágyon és olvastam. Nem talál az ember szavakat.

Bővebben: http://simplexautumn.blogger.hu/2016/11/29/konyv-meneku…

>!
ÁrnyékVirág
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Nagyon nehéz olvasmány. Mert oldalról oldalra fejbevág, hogy ez nem Orwell, nem is Huxley, hanem valami sokkal rosszabb – a valóság. Mert 2005-ben, mikor mi már mobiltelefont nyomogattunk és sokan túlsúlyosak voltak, ugyanennek a földnek egy másik pontján Sin megszökött egy minden képzeletet felülmúló kényszermunkatáborból. Ahová még csak nem is rendszer ellenes megmozdulások miatt került, hanem ott született. Mert a nagybátyjai közül néhányan átszöktek Dél-Koreába, és a kollektív bűnösség értelmében ezért harmadíziglen minden rokonuknak bűnhődnie kellett. Sin nem ismeri a család, a szeretet fogalmát. Csak az éhséget ismeri, a fizikai és pszihikai terrort. Számára ez a világ. Fogalma sincs róla, hogy mi van a drótkerítésen túl. A szökést is azért kíséreli meg, mert az embertelenség világában mégis sikerül egy emberi kapcsolatot kialakítson egy rabtársával, aki már járt a drótkerítésen túl, és elmesélte Sinnek, hogy van egy Kína nevű hely, ahol annyi sült húst ehetnek, amennyi beléjük fér. A sült hús pedig a legjobb dolog, ami létezik – legalábbis a 14.-es tábor lakóinak, akik kását, kukoricát, néhanapján egy kis rizset ehetnek, és gyerekkoruktól természetesnek veszik, hogy a földre hullott magot, héjakat vagy bármi egyebet összeszedjék és megegyék. Mindezt szigorú tiltás alatt, hiszen akár halálra is verhetnek egy hatéves gyereket az osztálytársai szeme láttára, azért, mert néhány szem kukoricát rejtegetett a zsebében.
Rengeteg kérdés felmerült bennem, de főképpen az, hogy miközben tudjuk, hogy több, mint húszmillió ember él ebben az országnyi lágerben, amit Észak-Koreának neveznek, a műholdfelvételeken tökéletesen látszanak a munkatáborok, ahol naponta kínoznak, éheztetnek gyerekeket és felnőtteket, a „civilizál” nagyhatalmak miért nem lépnek közbe?

4 hozzászólás
>!
Balázs_Erőss P
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Hümmögünk, csóváljuk a fejünket, ejnye-bejnyézünk. Ez minden, amit Észak-Koreával kapcsolatban a világ tesz, vagy még ennyi se. Persze, most már érinthetetlenek, hiszen van atomjuk! De azt vajon hogyan hozták össze, hogy engedhette a világ? Ezek a kérdések merültek fel bennem, mire a végére értem ennek a könyvnek. Nem gondolom azt, hogy ilyen (vagy ehez hasonló) körülmények között nem tartanak (tartottak) máshol embereket, ez viszont még mindig történik, napi szinten. Mellettünk. Amíg nekünk az a bajunk, hogy vasárnaponként zárva lesznek a hipermarketek, addig ott a táborlakók (nem ritkán a gyerekek), a tehészarból piszkálják ki az emésztetlen kukoricaszemeket ebédre. És mindezt tűrjük. Mert az velük történik, ott messze.
Azoknak ajánlom, akik szeretnék az ideológiák árnyoldalait is megvizsgálni.
Érzékeny lelkűeknek nem javaslom!

>!
daney
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Egy nem különösebben jól megírt történet a létező földi pokolról. Lehet, hogy Blaine Harden jó újságírónak számít hazájában, ezt a könyvet azonban nem neki kellett volna megírnia. Lélektelen, szürke, lapos. Szin Donghjok ennél sokkal többet érdemelt volna, de talán a könyvet övező felhajtásnak köszönhetően azért még sokakhoz el fog jutni életének elképesztő története.

Mert ezt viszont jobb, ha minél többen megismerik, mert általa arra is nagyon hamar fény derül, milyen ócska, hazug, álszent mocsok egy világban élünk. Miközben nem létező tömegpusztító fegyverek miatt lángba és vérbe lehet borítani egy országot (Irak) addig a koreai vérgőzös diktatúra évtizedek óta zavartalanul mészárolhatja le saját népét, taszíthatja az állatinál is nyomorultabb sorba. A világ szeme előtt zajlik élőben, valós időben egy komplett népirtás és senki a füle botját se mozdítja. Na persze a világnak azon a táján ugye egészen más a geopolitikai helyzet…

Lehetetlen volt olvasás közben nem arra gondolni, hogy valami hasonlót magyar is képes volt megcsinálni a magyarral. Például Recsken, amely tábort épp hatvan évvel ezelőtt zárták be. És nem tudtam nem arra gondolni, hogy egy régi iskolatársam, aki akkor épp meggyőződéses sztálinista volt, egy alkalommal üdvözlőlapot küldött Phenjanba a Kedves Vezető születésnapjára. És kapott egy, a Vezetőhöz hasonlóan kedves egyenválaszt, amire igen büszke volt. Így megy ez…

>!
ppeva P
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

A könyv stílusa nem annyira tetszett, de amiről ír, az felkavaró, megdöbbentő és millió kérdést vet fel az emberben. Elképzelhetetlen, még akkor is, ha részletesen olvasol róla, mi történik Észak-Koreában egy országnyi emberrel.
A legelgondolkoztatóbb pedig az volt számomra, hogy a sikeres meneküléssel még egyáltalán nincs vége a nehéz életnek. Utána annyival jobb, hogy van mit enni, nem bántanak és civilizált környezetben élsz. De amit a lelkedben, testedben, csontjaidban, mentalitásodban és egészségedben magaddal viszel, az megakadályozza a boldogulásodat, a beilleszkedésedet, az emberi kapcsolataidat, hogy akár csak egyszerű hétköznapi boldogságról már ne is beszéljünk…

>!
Dana P
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Megdöbbentő, sokkoló könyv Észak-Korea legsötétebb bugyrából. Shin Donghyeok a 14-es táborban születik, ahol ismeretlenek a színek, a családi szeretet, a dal vagy a sült hús, a gyerekeket egészen kis koruktól nehéz, lélekölő fizikai munkára fogják (normára), és naponta (ön)kritikát kell gyakorolniuk az esti átnevelő órákon. Szinte elviselhetetlenül záporoznak az olvasóra a rémesebbnél rémesebb történetek, amiket Shin felidéz, míg végül sikerül megszöknie. A könyv részletesen leírja Shin beilleszkedési gondjait is, Harden kiválóan elemzi a két Korea ellentmondásoktól terhes viszonyát, melyek nem teszik könnyűvé az északi menekültek önmagukra találását. (Már ha képesek feldolgozni az önmagaságot mint olyat.) Fájdalmas, szívszaggató és mélységesen felháborító is ez a könyv, hisz az észak-koreai táborok embertelen gyakorlata már évtizedek óta darálja be az emberi életeket és mégis nagy a közöny, kevés a megmozdulás ez ügyben. Remélem, Harden könyve sokak figyelmét ráirányítja a világ egyik legelnyomóbb államának rettenetes tetteire.

4 hozzászólás
>!
Miki_Lőrinc
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Nagyon sokat olvastam már Koreáról, a történelmükről, kultúrájukról, az észak-déli konfliktusról. De a hozzáférhető anyagok zömében objektívebb, szárazabb tényeken alapuló dokumentumok, hírek, politikai elemzések. Személyes beszámoló csak néhány érhető el, és azok sem ilyen részletességgel. Bár önmagukban azok is megrázók. A könyv célja egyértelműen a figyelemfelhívás. Ennek eleget is tesz. Ha a könyvnek csak a fele, de akár csak néhány oldala igaz, már akkor is horror, amiről ír, ha pedig az egész úgy történt, ahogy elmondta Szin, a főhős, akkor egyértelműen a világ tudtára kell hozni, hogy a történelem eddigi legnagyobb és leghosszabb ideje tartó, sőt, méreteiben egyre csak bővülő gulágvilága, haláltábor rendszere még teljes mértékben a jelen, és egyáltalán nem a múlt.

>!
Emerencia P
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Nem szeretnék Észak -Koreában lakni…

2 hozzászólás
>!
Kicc22 
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Egy napos könyv, mert egyszerűen letehetetlen; olyannyira, hogy a munkahelyemen olvasva szabályosan dühös voltam egy-egy vevőre, amikor bejöttek, mert a kiszolgálásuk idejére félre kellett tennem a könyvet.
És ez az a típusú olvasmány, amiről nem tudok véleményt írni. Rémisztő, borzongató, elgondolkodtató és felháborító. Értem én, hogy könnyebb félrenézni és úgy tenni, mintha nem is létezne a probléma, de igenis létezik. Valaki csináljon végre valamit! Kína, Dél-Korea, az Egyesült Államok, nekem mindegy, de ez így nem maradhat!
Nagyon szerettem viszont, hogy úgy kaptunk Észak-Koreáról háttér-információkat olvasás közben, hogy attól nem lett száraz, vontatott vagy szájbarágós a dolog. A vége nekem valahogy furcsa volt, de talán csak túlságosan hozzá vagyok szokva a tökéletes happy endekhez.
Kívánom, hogy minél több emberhez jusson el vagy a könyv, vagy az észak-koreai kényszermunkatáborok híre és története valamilyen egyéb formában, mert e fölött nem lehet egyszerűen szemet hunyni. Ez borzalmas, és nem mehet így tovább!
A világon létező összes kitartást és szerencsét kívánom azoknak az ártatlan embereknek, akik ezekben a táborokban vannak. Kívánom, hogy a világ végre felébredjen, és véget vessen ennek a pokolnak, kívánom, hogy kijussanak, és jobb életük lehessen; olyan, amilyet megérdemelnek. Mert ezt a borzalmat senki nem érdemli meg – bár azért azt megnézném, hogy a drágalátos észak-koreai vezetés meddig bírná ki hasonló körülmények között.

>!
fülcimpa
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Most mit tegyek? Indítsak egyszemélyes hadsereget? Vagy jön velem valaki ha már egyik nagyhatalom sem lép közbe csak bámulja a műholdfelvételeket? Ész megáll… a szív pedig szomorúan dobog….
A legérdekesebb az egészben az a véletlen szerencse széria, ami végigkísérte a szökést. Őrület.
Mi csak ülünk a számítógép előtt, a könyv fölött és tegyük össze a két kicsi kezünket, hogy nem oda születtünk… bár, ha ott élnénk, az igazi erősség megmutatkozna percek alatt, úgyhogy ne nyavalyogjon senki, hogy sz@r neki, mert van akinek sokkal, de sokkal vacakabb élet jutott….


Népszerű idézetek

>!
Melinda_Makkai

Az észak-koreai koncentrációs táborok az elszigeteltséget, éhséget és félelmet használják ki. A tudomány az ilyen szabályozott, zárt rendszert ún. Skinner-doboznak nevezi, ahol az őrök teljhatalommal rendelkeznek a foglyok felett. Ám míg Auschwitz öt évig működött, addig a 14-es tábor ötven éve szolgál az elnyomást és agykontrollt vizsgáló kísérletek terepéül, amelyek során a foglyokat születésüktől fogva ellenőrzik, elszigetelik és kijátsszák egymás ellen.

126. oldal, 13. fejezet - A spicli elhallgat (HVG, 2013)

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

>!
zsebtigris

Fiam, neked még sok van hátra az életedből – mondogatta. – Hidd el, a nap olykor még a patkánylyukba is besüt.

83. oldal

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

>!
ÁrnyékVirág

Néhány hónappal Kim Dzsongil halála után új korszak vette kezdetét az észak-koreai diktátorok arculatépítésében. Kim Dzsongun előszeretettel tündököl a boldog, szerető férj képében. Felesége, az énekesnő Ri Szoldzsu szintén nyilvánosság elé lépett: a húszas évei elején járó elvtársnő úgy öltözködik, mintha a Samsung szemtelenül fiatal felső vezetője lenne. A felvételeken szorosan a férje mellett áll, és arra is volt példa, hogy nyilvánosan a férjéhez ért.
A családias imázs hatalmas változást jelent a korábbiakhoz képest. Kim Dzsongil feleségeinek kilétét államtitokként kezelték, kifejezetten veszélyes volt pletykálni róluk. Kim Dzsongun felesége viszont államilag jóváhagyott „látványosság” lett: egy kissé malacszerű Vilmos herceg Dior-kosztümös Kate Middletonja. A televízió nyilvánossága előtt a házaspár egy edzőterem gépeit csodálta, egy szupermarket újdonságait szemrevételezte és pufók kisgyermekekkel bájolgott. Egyszer egy élő Miki egér-showt is megtekintettek. Kim Dzsongun feltartott hüvelykujjal jelezte teszését a Rocky című film zenéjét feldolgozó szám hallatán.

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

>!
ÁrnyékVirág

Az észak-koreai kultúrában nem lehet túlbecsülni a rizs fontosságát: a jólét, a családi közösség szimbóluma, minden valamirevaló étkezés elengedhetetlen tartozéka. A kényszermunkatáborok lakói szinte soha nem kapnak rizst. Puszta hiánya arra emlékezteti őket, hogy nem tagjai a társadalomnak.
A krónikus élelmiszerhiány a lágeren kívül is megnehezítette a rizshez jutást, különösen az ellenséges osztály tagjai számára. Számos fiatalkorú menekült számol be arról, hogy visszatérő álmában asztalhoz ül a családjával, és meleg, főtt rizst eszik. A phenjani elit egyik legfontosabb státusszimbóluma az elektromos rizsfőző.

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Kapcsolódó szócikkek: Munkatábor · rizs
>!
ÁrnyékVirág

Emberi jogi szervezetek értetlenül állnak azelőtt, hogy az észak-koreai munkatáborok embertelenségét feltáró, elsöprő erejű bizonyítékok nem kavarták fel a dél-koreai közvéleményt. Ahogy a Koreai Ügyvédi Kamara kiadványa megjegyezte: „a máskülönben szociálisan érzékeny dél-koreaiak ebben a tekintetben megmagyarázhatatlan módon süppednek bele a közönybe”.

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

Kapcsolódó szócikkek: Észak-Korea · Munkatábor
>!
tinti10

Azt akarta, hogy a világ megértse, Észak-Korea a mai napig ugyanazt teszi a gyerekekkel, amit vele is műveltek: úgy idomítják őket, hogy ne legyenek emberi érzéseik.

216. oldal, utószó (hvg könyvek 2013)

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

>!
Laohu

Évekkel később, amikor már Amerikában élt, azt állította nekem, hogy szerette az anyját. De ezt csak utólag gondolta így, amikor már tudta, hogy a civilizált gyerekeknek szeretnie kell a szüleit.

36. oldal

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

>!
daney

Szint senki nem „szakította ki” a civilizációból, hogy a pokolban töltse hátralevő életét: egyenest a pokolban született és ott nőtt fel. Elfogadta, hogy ilyen az élet, számára ez volt az otthon.

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

>!
Chrissie

Én csak most tanulom az érzelmeket. Azt hiszem, csak most válok emberré. […] Fizikailag már megszöktem, de lelkileg még nem. […] Előadása végén… bevallotta, hogy nem nemes céllal menekült el a táborból. Nem szabadságra vagy politikai jogokra vágyott, hanem sült húsra. Éhes volt.

213. oldal

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba

>!
Anton_Gorogyeckij P

A 14-es táborban Szin nem tudta, hogy létezik irodalom. Mindössze egyetlen könyvet látott az iskolában, azt is a koreai nyelvtanról. Tanára egyenruhát hordott, revolvert viselt az oldalán, és az egyik osztálytársát halálra botozta.

24. oldal (HVG Könyvek, 2013)

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból Észak-Koreából a szabadságba


Hasonló könyvek címkék alapján

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól
Hyeonseo Lee – David John: A lány hét névvel
Natascha Kampusch: 3096 nap
Pak Janmi: Élni akartam
Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában
Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
Jo Nesbø: A fiú
Stephen King: A remény rabjai
Henri Charrière: Pillangó
James Clavell: Patkánykirály