Az ​őszinteség perce 16 csillagozás

Bjørn Sortland: Az őszinteség perce

A ​tizenhét éves Fridánál súlyos szembetegséget diagnosztizálnak.

Kétségbeesésében céltalanul rója Oslo utcáit, amikor is elhatározza, hogy utazni fog: látni akarja a világ csodáit, mielőtt elhatalmasodik rajta a kór, s már mindenhez túl késő lesz.

Firenzében találkozik a szintén norvég, kissé megszállott Jakobbal, aki épp egy ifjúsági magazinnak készül cikket írni arról, hogyan ábrázolták a világ nagy művészei a keresztre feszítést az évszázadok során.

Frida a fiú mellé szegődik, együtt utazgatnak. Jakob pedig szívesen magyaráz a lánynak a műalkotásokról, miközben egyre bensőségesebbé válik a kapcsolatuk. Kettejük és az évszázados mesterművek története egymásba fonódik.

A lány romló egészségi állapotát követni olyan, mintha egy thrillerbe csöppentünk volna: a kezelés sikere erősen kétséges, s a háttérben folyamatosan ott fenyeget a visszavonhatatlanság réme. Frida ráadásul hajlamos megfeledkezni a gyógyszereiről, amelyeket pedig pontosan kellene… (tovább)

Eredeti cím: Ærlighetsminuttet

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Pongrác, Budapest, 2015
524 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155131257 · Fordította: Patat Bence

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 43

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Bjørn Sortland: Az őszinteség perce

A szabadon választott érettségi tantárgyamnak én a rajzot választottam ki. Igen, igen….nem nagyon tudok rajzolni, de számomra nem jelentett akadályt. Viszont a rajz érettségi nehéznek ítélt művészettörténeti részébe annál nagyobb lelkesedéssel vetettem bele magam. Azt kell, hogy mondjam, nagyon élveztem, és egy kicsit igazságtalanul elhanyagoltnak érzem a középiskolás művészettörténet oktatást. Hisz van egy jó pár kötelező olvasmányunk, matekból is gürcölünk egy csomót, csakúgy, mint történelemből, általánosan műveltnek is mondhatjuk magunkat, de a már évezredek óta velünk lévő művészetről, csodás alkotásokról alig tudunk valamit. Őszintén kijelentem, nagyon jól szórakoztam az érettségire való készülés közben, ahogy megismertem a festmények, szobrok, épületek történeteit, jellegzetességeit, ahogy a megszerzett új ismereteim összefonódtak a már történelemből megismert adatokkal.
Így hát nagyon megörültem, amikor a könyv fülszövegében azt olvastam, hogy a történetben nagy szerep jut a művészettörténetnek is.
Folytatás itt:http://konyvutca.blogspot.nl/2016/01/bjrn-sortland-az-o…

>!
Kedves_Könyvek I
Bjørn Sortland: Az őszinteség perce

Ez a könyv csoda. Nagyon művészi, szerelmes, őszinte, és minden egyes jó tulajdonság. I need Jacob. New crush :D A suliban utáltam a művészettörit, itt viszont minden oldala magával ragadott. És mi az a vége???? ilyet nem csinálunk, ez… aaajjj. Az utazásos könyveket eleve szeretem (pl: A soha határa), és új kedvencre leltem Frida történetében. Nesze neked, Ida xddd Az elején mondjuk még szerintem is kicsit túlreagálta a betegséget a mi főhősnőnk, de hát a negativitás ezt képes kihozni az emberből. Jacob projektje is magával ragadó volt. Imádtam.

>!
Pirimari
Bjørn Sortland: Az őszinteség perce

Roppant érdekes alkotás. Egyszerű kis szerelmi történet tele művészettörténeti, vallási információkkal. Elképesztő volt számomra Jakob tudása, ahogy átadta Fridának abszolút érthető, érdekes volt. Tetszett, hogy mellékletben megtalálható az összes alkotás, amiről szó van a könyvben, tehát nem csak olvashatjuk, hanem meg is nézhetjük hogy miről van szó. Kötelező olvasmánnyá tenném középiskolába. Ez azon könyvek közé tartozik, amiből tanulni is lehet. Mondhatnám egy kis alapműveltséget lehet szerezni.

>!
Doreen
Bjørn Sortland: Az őszinteség perce

Eleinte csak úgy faltam a könyvet. Izgalmasnak, érdekesnek találtam a rengeteg művészettörténeti információt és a sok-sok leírást a képekről. Mert engem igenis érdekel. Mindig is érdekelt a művészet. De ilyen mennyiségben egy idő után már túl sok volt. Kicsit össze kellett volna sűríteni, mert nehéz egyszerre ennyi információt megemészteni. Inkább több gondot kellett volna fordítani a szerelmi szálra.

>!
Bogii_i
Bjørn Sortland: Az őszinteség perce

Bevallom, nem tartottam magam számon die-hard reneszánsz fan-ként, és ez most sem jellemző rám. De ez a könyv képes volt belevinni abba a gondolatkörbe, hogy „nahát, ez egész érdekes, majd ha több időm lesz, akkor beleásom magam a témába, és talán még elolvasok egy-két könyvet és megnézek néhány képet is”. Ez persze soha nem fog teljesülni, de a tény, hogy idáig eljutottam, máris jelent valamit. Ezzel egy polcra került a következőkkel:
– a szekrényemben bujkáló puzzle-lel, ami 1000 darabos, és még világít is. Egyszer majd megcsinálom.
– a történelemkönyveimmel, amiket tervezek újra átolvasni, hogy felfrissítsem az emlékezetemet, és dicsekedhessek a műveltségemmel. Soha nem fog megtörténni.

Szóval, tetszett a könyv, és tényleg új területek felé nyitottam. Jó volt, hogy a képek ott voltak középen, így mindig lehetett nézegetni, összehasonlítgatni. E nélkül mondjuk nem lett volna sok értelme.
A szereplők meg….. háááááát. Furcsa viszonyom lett velük. Szerettem őket, meg nem is. Frida valahogy kicsit sokat nyavalygott, bár az tény, hogy elképesztően valósnak éreztem őt, fogalmam sincs miért.
Maga a sztori, a történet kiindulópontja küzd néhány logikai problémával, de ez igazán nem a lényeg.
Ami még szintén tetszett, az az volt, hogy nem zuhantak azonnal egymás karjaiba. Szeretem a hosszan húzott, feszültséggel teli szerelmi szálakat.
Elég megosztó könyv, úgy gondolom. Akit hidegen hagy a művészet, az meg se próbálkozzon. valószínűleg eszében sincs ilyen, mert nem hülye De akit valamilyen szinten is érdekel a festészet, vagy akár most szeretné elkezdeni ezt a jó szokását, az bátran próbálkozzon.

>!
Aglareth
Bjørn Sortland: Az őszinteség perce

Egy egészen különleges helyet foglalnak el a szívemben azok, akik könyvet ajándékoznak nekem, és a páholy ott is azoké, akik csak úgy spontán ajándékoznak nekem könyvet. Imádlak titeket!
Annyira szép ez a lány a borítón, és mivel az arca a könyv gerincén is folytatódik, elég sok kitekerten nevetséges pillanatot okozott ez.
A könyv nyelvezete valami egész különleges, lehet, hogy ez norvég vonás, vagy csak a fordítás miatt van, nem tudom, de nagyon tetszett. Életközépi válság, sosem gondoltam bele, hogy lehetne ezt magyarra fordítani. Nagyon élveztem a sok norvég nevet, ebből a szempontból a köszönetnyilvánítás nagyon hatásos.
Elképesztően vicces volt, tele abszurd hasonlatokkal, és imádtam, hogy annyira közvetlen a történetmesélés, semmi hatásvadászat, egyszerűen úgy van leírva minden, ahogy Frida eszébe jut, végig jelenidőben, és ettől nagyon valóságosnak hat az egész.
Tetszett a könyv szerkesztése, hogy a kezdő idézetek dalszövegek, hogy van benne egy Képgyűjtemény szekció, ahol minden képről van egy másolat, amit megnéztek. Fényes és színes, csak azt bánom, hogy néhány kép minősége elég rossz.
A művészetről, az alkotásokról részletesek a beszámolások, a legjobban határozottan Dalí festménye tetszett. Nagyon örültem, hogy van Goghról is volt benne szó, és amikor Monet volt a téma, a tévében éppen akkor futtatta végig a kezét Jack a Vízililiomok felett (igen igen Titanic).
A szerelem része eléggé esetlen, gyerekszerelem, de ez is inkább humoros, mint hányingerkeltő.
(…)

>!
meruine
Bjørn Sortland: Az őszinteség perce

Vegyes érzelmeim vannak – az utazás, a művészettörténet egyértelműen pozitívabb irányba tolta az értékelésem. Ugyanakkor a szerelmi szál bosszantó volt; kíváncsi voltam, mi lesz a vége ennek a „butaságnak”, viszont se Frida, se Jakob nem volt (legalábbis számomra) kedvelhető karakter… A zárkózottságuk, illetve a félelmekből eredő, önmaguk védelmét szolgáló hazugságaik által nem tudtak igazán kibontakozni (érthetőek voltak az okok és tulajdonképpen erre építkezett az író, de az olvasáskor nem feltétlen jön át úgy, emiatt kimondottan zavaró tényezőnek éltem meg… Csak akkor tudod elfogadni, ha jobban belegondolsz!). Lényeg a lényeg: Fenntartotta az érdeklődésemet a könyv a nem tetsző, szinte már fájó pontok ellenére is, amikor csak tehettem, többször is kézbe vettem.

>!
Muszi_Nyuszi
Bjørn Sortland: Az őszinteség perce

Már rég szemezgettem vele a könyvtárban, de csak most szántam rá magamat.
Igazából, nagyjából ilyenre számítottam, szóval jó volt, de nem mondanám, hogy a kedvencem lesz, vagy bármi ilyesmi. Lehet, hogy csak azért mert elég sokáig tartott elolvasni (neem, nem kell agyontanulnia magát a gyereknek az iskolában…), de nagyon sokat gondolkoztam azokon a dolgokon, amik Frida fejében is megfordultak. Az is lehet, hogy azért, mert tetszettek a gondolatai, olyan őszinték voltak, és rég éreztem azt, hogy valakivel ennyire egyetértek egy könyvben. Egyedül a Jakobbal való kapcsolata volt az, amit nem tudtam hova tenni, ugyanis néha kifejezetten bosszantott a nyomulása, amit így utólag nem mondanék eredménytelennek. (Bár ki tudja, lehet ha én is készülnék elveszteni a látásomat nem gondolnám meg minden egyes mondatomat. )
Az egyetlen negatívum számomra Jakob volt. Egyszerűen nem volt szimpatikus a karakter, ez az egész Ida meg minden… A művészetre pedig bár felkészültem, azért egy hangyányival kevesebbet vártam, időnként már soknak éreztem. Az viszont tetszett, hogy ha belelapoztam a közepén található mellékletbe, akkor meg tudtam nézni, hogy miről is beszélnek.
Legjobban az őszinteség percek tetszettek. Ilyet mindenkinek tartania kéne.

>!
Virág_Szalontai
Bjørn Sortland: Az őszinteség perce

Egyáltalán nem tetszett ez a könyv, pedig az alaptörténet nagyon jó lehetett volna. A főszereplő lány idegesítő és bugyuta karakter, pedig maga a cselekmény lehetne remek, és külön érdekes ahogy a vallást és a művészeteket bevonták a történetbe. Sokkal jobb is lehetett volna, nagyon sajnálom, hogy nem így lett.

>!
negoti
Bjørn Sortland: Az őszinteség perce

Erőltetett módon akar nagyon művészet értő lenni, a fiatalokat abszolút hülyének nézi, amúgy mindenki mást is aki, kortól függetlenül, ezt a könyvet olvassa. A lábjegyezetekben olyan szavakat magyaráz, mint hogy mi az a vespa, a thriller, a Big Ben vagy ki az a John Lennon, Beethoven vagy Charlie Chaplin. Frida, a főszereplő leányzó, aki végtelenül naiv a szerelemben, egyben idegesítő ahogy ráakaszkodik Jakobra. Ifjúsági regénynek túl szájbarágós, szerelmes regénynek abszolút nem mondanám. Talán arra jó, hogy felkeltse az érdeklődést Firenze vagy a keresztény művészet iránt.


Népszerű idézetek

>!
theodora 

Azt akarom, hogy valaki megfogja a kezem, hogy valaki átöleljen. Azt akarom, hogy valaki jobban szeressen mindenki másnál. Azt akarom, hogy meséljen nekem valaki, ha mesére vágyom. Akármiről. egy hosszú történetről. És igazából jó lenne, ha jól is végződne.

211. oldal

>!
Pirimari

A művészet olyan hazugság, amely egy nagyobb igazságot mutat meg.

307. oldal

>!
theodora 

Felszállunk a vaporettora, sok más turistával együtt himbálózunk a Canal Grandén, ami Jakob elmondása szerint a legnagyobb csatorna. Állítólag a várost néha le kell zárni a túlzott terhelés miatt, mivel túl sok ballaszt nehezedik a cölöpökre épített óvárosra.

253. oldal

>!
theodora 

A pakisztáni taxisofőr meglátja, hogy hátizsák van rajtam, kiszáll a fekete Mercedesből, felnyitja a csomagtartót, majd elveszi tőlem a zsákot.

(első mondat)

>!
Aglareth

– Ha sokat alszol egyedül, félénk lesz a bőröd.

179. oldal (Pongrác, 2015)


Hasonló könyvek címkék alapján

Margit Sandemo: Vágyakozás
Brynjulf Jung Tjønn: A világ legszebb mosolya
Jostein Gaarder: A narancsos lány
Tótfalusi István: A Nibelung-sztori
Jenna Evans Welch: Love & Gelato – Firenzei nyár
Federica Bosco: Vigyázz rám, angyal
Donna Jo Napoli: A mosoly
Kathrin Lange: Florenturna
John Green: Csillagainkban a hiba
Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny