A ​viking (Jomsviking 1.) 92% 178 csillagozás

Van annak már vagy 15-20 éve, hogy két pofára zabáltam a történelmi fikciót. Két lényegi elem volt csupán: legyen benne jó sok hirig, feszültség, akció, vérek meg bélek; na meg, hogy kötődjön valami historikus platformhoz. Legyen, mondjuk jóféle északi sztori sárkányhajókkal, meg hát az se baj, ha győz a jó (esetleg veszít…), s ha már a dicsőség megvagyon, akkor nyerje el választottja habfehér kacsóját (vagy ne is, mert legyen inkább tragikus a szívszerelem vége, az még jobb!). Hát valahogy így…
Azóta valamelyest kritikusabb szemmel vizslatom a zsáner újdonságait és csak ritkán merek rákóstolni. Ámde ez a 45 éves korára befutott, tisztaszemű norvég fickó, ez a Bull-Hansen, az őszinte viking képivel valami igazán tisztát, valami éppen egyensúlyost, valami ízlésesen belezős, pont kellőképpen akciódús történelmi pillanatfelvételt rakott le az asztalomra.
Úgy villantja fel a misztikumba vesző viking éthosz látványos tablóját, hogy szinte több hangsúly helyeződik a péntek esti disznóetetésre, vagy a korabeli csónakkészítés apró lépéseire, mint a rituális vérsas elkészültére, a dán harci fejsze mellkasnyitó cuppanására, vagy épp a királyvesztő svolderi tengeri ütközetre.

Azt akarom csupán kihozni az egészből, hogy ez a regény mentes a nyálcsorgó pátosztól, ízléssel adagolja a vért és a még épp szükséges szívbéli érzelmeket is, ráadásul igyekszik a lehetőségekhez képest korhű maradni.
Szórakoztató és ismeretterjesztő egyben, nem csoda, hogy nemzetközi áttörést hozott a szerzőnek.

Azért mottónak csak annyit, amit turuldíszes ősi dakota közmondás híján – amúgy botcsinálta viking módjára – még idebiggyesztenék a végére:
Soha ne öregedj meg. Csatatéren ess el.

Baromi jó és izgalmas történet a Vikingek életéről. Mióta láttam a Vikings sorozatot, alapjáraton is odavagyok az ilyen jellegű sztorikért, könyvekért, úgyhogy nagyon örülök, hogy olvashattam ezt a könyvet. Egy fiatal fiúról, Thorsteinről szól, hogyan válik rabszolgából Jomsvikinggé, mennyi viszontagságon kell keresztül mennie, hogy bosszút állhasson apja gyilkosán, hogy megtalálja bátyját, Björnt, akit hamarosan újra elveszít. Rátalál a szerelem, de a sorsuk mást rendeltetett nekik, majd később újra találkoznak, immár felnőttként, de borzasztó körülmények között. Thorstein forrófejű, és makacs, akiből hamarosan a legrettegettebb Jomsviking lesz. Csaták, vallás, küzdelem az életben maradásért, hatalmi vágy, kietlen, hideg tájak, bosszú. Ez A Viking! Imádtam

Véres harcok, verejték, szenvedély és könnyek, tűz és a sós víz illata lengi be a regényt.
Gyönyörű, intenzív történet, ahol az érzelmek is fontosak. Ez nem csupán egy történelmi regény – igazi vad és szenvedélyesen dübörgő kalandregény.
https://gaboolvas.blogspot.com/2021/06/a-viking.html

Lenyűgöző könyv a történetmesélés erejéről, a farkastörvényekkel rendelkező mesevilágról, a mítoszokról, arról, hogy a mindenkori események nem játékok, hanem élet-halál kérdései. Nem kétséges, hogy Bull-Hansen szilárd ismeretekkel rendelkezik a vikingek korának tájképéről. Az „oldalakról kicsapódó nyílvesszőkkel”, elképesztő (brutális) csatajelenetekkel, és a méz-sörével együtt belénk csöpögő önbizalommal népmesei történetet írt egy fiúról, aki a „Forrest Gump” stílusában találkozik az akkori viking világ szokásaival, kultúrájával, az isteni kinyilatkoztatásnak vélt természeti jelenségekkel, az áldozatokkal, a legendák meséivel, a bölcsek homályos gondolataival. Talán mindenre kiterjedő nézőpontként lehet legjobban jellemezni azt, ahogyan az ember és a természet viszonyát ábrázolja. Néha az álomszerű függöny mögé rejtőző fiút, máskor a fagyos rémületet és a kétségbeesettség látványát ragadja meg kifejezőn, de sosem tolakodóan. A konfliktusok évszakok módjára ismétlődnek, és miután az idilli nyár után gyülekezni kezdenek az ősz fellegei, a téli sötétségben végül az egymás közti viszályok is a tetőpontra hágnak. Mert a külső természet nem választható el az emberi természettől. Minden mindennel összekapcsolódik ebben az izolált világban, ahogy a tettek és azok következményei is. Különösen hátborzongató utazás azok számára, akik szeretik az epikus történelmi regényeket, amelyekben a penge uralja a világot, és az emberek bűnei és erényei határozzák meg a vagyont. Ebben a vad és halálhörgéssel teli fémes zaj-kavalkádból nehéz kihallani az igazi „melódiát”, de ha sikerül ráhangolódnunk, nehezen felejthető utazásban lehet részünk. Az én-forma közelebb visz minket hozzá, mert olyan fiatalt ábrázol, aki hitelesnek tűnik, ugyanakkor olyan emberivé válik, hogy a mai modern olvasó felismerheti önmagát az általa hordozott szerelemben, szorongásban, érzésekben.

Sodró, magával ragadó történet egy gyermekből harcos férfivá váló emberről, aki a X. század skandináv viszonyai közt nő fel, érik felnőtté. Rendesen folyik a vér, hisz ezek az idők híresek a brutalitásról, s ez a történet hiteles történelmileg is, ahogy azt a korábban olvasott szakkönyvek(https://moly.hu/konyvek/helge-ingstad-vikingek-az-ujvilagban, https://moly.hu/konyvek/johannes-brndsted-a-vikingek/en-es-a-konyv/bla) is alátámasztják. Sokat tanultam belőle, hajóépítéstől a kohászatig tartalmazott hasznos ismereteket. Felnőtteknek ajánlom a sok erőszakos jelenet miatt.

„Aznap reggel az ég és a tenger határán hajóztam, és hallottam az istenek, az őseim és a lelkek suttogását. Mert mindennek lelke van ezen a világon, és minden léleknek hangja.”

Nehéz szóhoz jutnom…ez a történet egy lassú folyású, jeges folyam volt, amibe teljesen elmerültem. A világ, a karakterek, a történet, szép finoman bontakozott ki és amint ráéreztem a hangulatára, egy különleges élménnyé vált.
Nem könnyű, nem egyszerű (pedig annak tűnik) mégis megéri, szerintem nagyon is megéri elolvasni. Nem bántásként mondom, de úgy vélem ehhez a könyvhöz, kell már valamiféle olvasottsági érettség, és türelem. Mert emiatt a lassú, leíró típusú mesélés miatt, sokaknak unalmasnak tűnhet, pedig korántsem az.
Olyan sok mindent megtanít nekünk…íjat, nyílvesszőt készíteni, húst eltenni, csónakot építeni, túlélni, megismerni a határainkat, bátornak lenni, kitartónak, hűségesnek, bajtársnak…embernek lenni. Nagyon hosszan sorolhatnám még, de elég szerintem annyi, hogy ez a könyv ÉL és megmutat nekünk valami nagyon fontosat…
Engem nagyon mélyen megérintett ez a történet, és végtelenül örülök hogy a gyűjteményemben tudhatom.

Igazi vérszomjas viking kaland.
Thormód-fia Thorstein életét követhetjük nyomon egészen fiatal korától, míg érett férfivá nem válik. Hosszú utat tesz meg szülőföldjéről, apja halála után. A rengetek kaland, harc és menekülés közben, barátokat és ellenségeket szerez szép számmal, csakúgy mint sebeket.
Kalandjai hosszú sora alatt betekintést nyerhetünk a vikingek mindennapi életébe és világlátásukba egyaránt.
Számos mitológia alakot megidéznek és szokásaik, ünnepeik is felelevenednek.
Kíváncsian várom a folytatást, mivel itt a kalandok még nem érhettek végett.

Nagyon jó volt. Érdekes, hogy egy olyan világban játszódik ahol a „vikingeskedés” már tiltott dolog. A főhős életét követjük kamaszkorától, később kiderül, hogy semmi sem a véletlen műve. Utánanéztem, a tengeri ütközet valóban megtörtént. És utána hősünk elindul Leif Erikson után a távoli Vinlandra… Már meg is szereztem a folytatást.

Ó, ember, ha ott lettél volna, és láttad volna, amit én láttam…

Bull-Hansen könyve túlmutat a legtöbb viking kalandregény koncepcióján, mert azon túl, hogy egy nagyívű fejlődéstörténet, egy kiváló és részletes korrajz, véres és epikus csatákkal valamint egy igazán emlékezetes főhőssel.
Hajóács Thorstein se bátornak, se harcosnak nem született. A gyerekkori traumák olyan mély nyomot hagytak benne, ami időről időre fellobbanó depressziós periódusokkal egész életében elkíséri. Olyan testi fogyatékossággal bír, ami hátráltatja a harcosok közt, frusztrálja és dühíti. Egészen különleges látni, hogyan tudják egészen bagatellnek tűnő dolgok kibillenteni a mélabúból, vagy egy kiskutya hogyan tud értelmet adni a napjának. A fivérével való kapcsolata talán a legmeghatározóbb az életében, bár ugyanannyi fájdalommal jár, mint örömmel, de az, ahogy kiállnak egymás mellett és támogatják egymást, az egyik legszebb bemutatása volt a testvéri kapcsolatnak.
A történetet áthatja egyfajta melankólia: bár a jó viking halál a csatában, ereje teljében és méltósággal eleső harcosé, a mesélő a már megvénült Thorstein, akinek az emlékei olykor hézagosak, vagy csak túlságosan fájdalmasak ahhoz, hogy híven elmondhassa nekünk. De amit elmond…nincs pátosz a gyilkosságban, de olyan méltóság és szív lakozik a történetben, hogy nehéz felidézni a berserkert az ember mögött.
Fantasztikusan megírt történet, ami mögött valódi szakértelem és lelkesedés lakozik. Örültem volna némi történelmi segédletnek, mivel a források java csak dánul vagy norvégul elérhető, a magyarítások (Toldó Olof, Varjúcsont vagy a -fia szó használata a -son helyett az apai név mögött) pedig kicsit nehezítették az utánajárást.
Teljesen biztos vagyok benne, hogy Bull-Hansen akkor is megírta volna a könyvét, ha soha nem kerülhetett volna kiadásra.
Nagyon-nagyon ajánlom.
(szerk.: Felelősségem tudatában kijelentem, hogy a dán harci fejsze ott van a top három legklasszabb fegyver közt.
szerk.2.:Javaslom, hogy pillantsatok rá az író youtube csatornájára, valószínűleg egy csöppet megszállott, de hatalmas figura.)

„Valhalla kapui nyitva állnak” – olvashatjuk a könyv vége felé. A skandináv mitológia és a vikingek mindig is közel álltak a szívemhez. A megingathatatlan bátorságuk és ahogy hozzáálltak élethez-halálhoz, az mai ésszel szinte felfoghatatlan. Ehhez persze kellett az istenekbe vetett hitük is. Odin, Thor, Tyr és a többiek mind-mind a hősiesség, az erő és igazság példaképei voltak. Nyomon követhetjük hogyan válik egy kisfiú a kor egyik legnagyobb harcosává. Hosszú szenvedések, véres harcok után elérkezik a leszámolás napja. Hatalmas és remek történetet kaptam, amibe lélekben mélyen bele tudtam élni magam. Nagyon remélem, hogy hamarosan jönnek a folytatások (Animus ?). Addig is Odin legyen velünk! Kedvenc!