16-18. század
Bevezetés
Kötetünk a 16-18. századi magyar emlékiratok gazdag anyagából ad válogatást a régi magyar irodalom és művelődés iránt érdeklődő olvasóknak, főként azzal a céllal, hogy a műfaj egymástól olyannyira eltérő változatait és reprezentánsait bemutassa, s a ma emberét közelebb vigye elődei világképének, gondolkodásmódjának és életvitelének megismeréséhez. Ehhez aligha találhatnánk az emlékiratnál alkalmasabb műfajt, hisz az idetartozó alkotások írójuk szubjektív világáról, testi és lelki problémáiról, terveiről és vágyairól, öröméről és bánatáról minden más irodalmi műnél hitelesebben tudósítanak. A szövegek válogatásának munkája korántsem volt könnyű, mert többféle szempontot kellett egyidejűleg figyelembe vennünk és összehangolnunk. A régi magyar memoárirodalom két legjelesebb darabját, Kemény János és Bethlen Miklós munkáit a Magyar Remekírók sorozatának külön kötete adja közre, így ezeket munkánk során nem vettük számításba. Hasonlóképpen mellőztük a latin nyelvű… (tovább)
Bevezetés
Kötetünk a 16-18. századi magyar emlékiratok gazdag anyagából ad válogatást a régi magyar irodalom és művelődés iránt érdeklődő olvasóknak, főként azzal a céllal, hogy a műfaj egymástól olyannyira eltérő változatait és reprezentánsait bemutassa, s a ma emberét közelebb vigye elődei világképének, gondolkodásmódjának és életvitelének megismeréséhez. Ehhez aligha találhatnánk az emlékiratnál alkalmasabb műfajt, hisz az idetartozó alkotások írójuk szubjektív világáról, testi és lelki problémáiról, terveiről és vágyairól, öröméről és bánatáról minden más irodalmi műnél hitelesebben tudósítanak. A szövegek válogatásának munkája korántsem volt könnyű, mert többféle szempontot kellett egyidejűleg figyelembe vennünk és összehangolnunk. A régi magyar memoárirodalom két legjelesebb darabját, Kemény János és Bethlen Miklós munkáit a Magyar Remekírók sorozatának külön kötete adja közre, így ezeket munkánk során nem vettük számításba. Hasonlóképpen mellőztük a latin nyelvű memoárokat is, amelyek anyagunk egységét a nyelvi színvonal különbözőségével bontották volna meg. Kivételt csupán olyankor tettünk, amikor egykorú fordítás állt rendelkezésünkre (pl. Kocsi Csergő Bálint művének Bod Péter-féle fordítása), vagy pedig a fordítás ténye vitatott, mint például Mindszenti Gábor Diáriuma esetében. Ha azonban ez utóbbiról bebizonyosodna is, hogy 18. századi átültetés, még akkor is belül marad a régi magyar emlékirat fogalmán, így kötetünkből semmiképp sem véltük kihagyandónak. A műfaj valamennyi korabeli darabjának közléséről természetesen szó sem lehetett, ezt a terjedelem nem engedte, a színvonal pedig nem indokolta volna. Régi memoárjaink ugyanis sok esetben más műfajok sajátosságaival keveredtek, némely részleteik inkább hatnak történetírói, teológiai, gazdasági, vagy épp politikai fejtegetésnek, mint az írói szubjektum esztétikai igényességű kivetítéseinek. Épp ezért mind a teljes terjedelemben kiadott műveket, mind a szemelvényeket úgy igyekeztünk összeválogatni, hogy a szépirodalomhoz legközelebb álló szövegek kerüljenek be a kötetbe. Az esztétikai szempont elsődleges figyelembevétele mellett több esetben művelődéstörténeti érv döntött a szöveg kötetbe való felvétele mellett, mint például Kocsi Csergő Bálint vagy Tótfalusi Kis Miklós esetében, hisz mindketten olyan jelenségekről számolnak be, amelyek méltán tarthatnak számot érdeklődésre a megírás esztétikai színvonalától függetlenül is. Kihagytuk viszont azokat a műveket, amelyek emlékirat és történetírás határmezsgyéjén állva inkább az utóbbi felé hajlanak, kevés bennük mind a szubjektív elem, mind a művészi törekvés (pl. Nagy Szabó Ferenc, Mikó Ferenc, Toldalagi Mihály, Borsos Tamás, Thököly Imre és mások művei). Egyéb szempontokból természetesen ezek is fontos és izgalmas írások, a szükségszerű terjedelmi korlátok miatt azonban az ilyen típusú művekből ezúttal csak egyet adtunk közre ízelítőül, Martonfalvay Imre Emlékiratá-t. Úgy reméljük, hogy az olvasó válogatásunk alapján végül is sokoldalú képet kap a műfaj három évszázadon átívelő fejlődésvonaláról, s ebben az összefüggésrendszerben a kötetből hiányzó írásokat is megnyugtatóan el tudja helyezni.
