Hitviták ​tüzében 5 csillagozás

Főiskolán olvastam – ez mondjuk nem olvasás volt a maga klasszikus értelmében, inkább vizsgára való hirtelen abszolválás, ami nekem sohasem jelentette, hogy valóban elolvastam volna egy könyvet. Most azonban mondhatom, hogy a kettő együtt kihoz egy „normális” olvasást.
Már a vizsga előtti felkészüléskor tapasztaltam a magyarországi reformációval kapcsolatos nagy, ámde használható tudásanyag jelenlétét Bitskey írásában. Szépen összefoglalja a témát. Az oktatás és a nyomdászat mindig is a szívem csücsökébe gyömöszölt témák voltak. Örülök, hogy számos adalékot ebben is találtam hozzájuk. Nem utolsó sorban történelmileg érdekes korszakot ölel fel. Főleg Erdélyt és a fejedelemség gyönyörű virágkorát.

Kissé vontatott kötet a magyarországi reformáció időszakáról. Nekem legalábbis annak tűnt, úgy hogy nagyon sok mondat szó szerint visszaköszönt a Walter Mária által írt tízedikes történelemkönyvből. Mivel ez a könyv jóval a rendszerváltás előtt íródott, így valószínű a tankönyv írásakor vehetett át a szerző szó szerint mondatokat. Ezen kötet szinkronban tárgyalja a reformáció és az ellenrefomáció egyetemes és magyarországi történéseit, ismertetve a fontosabb tanokat és személyiségeket. Elég részletesen ismerteti a tanokat, bőséges idézéseket kapunk a forrásokból is. Számomra külön öröm volt, hogy beleágyazta a korszak művelődését irodalomtól kezdve a könyvkultúrán át az iskolákig. A korszaknak megfelelően nem hiányozhat az elejéről egy Engels-idézet sem, amely pont Luther Mártont jellemzi. Ezt leszámítva nem érezhető, hogy a marxista történetírás terméke lenne eme mű. Részletesen szól a magyar reformáció olyan képviselőinek életéről, mint Mélius Juhász Péter, Dávid Ferenc vagy Szenci Molnár Albert. Az ellenreformáció tárgyalását a tridenti zsinattal és a jezsuiták megalakulásával kezdi, majd a magyar részben részletesen kitér Pázmány Péter tevékenységére és utána következik a hitviták kisebb bemutatása. Kronológiailag a könyv a Nagyszombati Egyetem megalapításával ér véget, de még szőrmentén megemlíti a szerző Apáczai Csere János, Zrínyi Miklós és Misztótfalusi Kis Miklós tevékenységét is. Az irodalomról szóló részben egyedül Balassit hiányoltam, bár őt nem annyira a vallásos irodalom képviselőjeként tartja számom az irodalomtörténet. A szöveget elég sok kép egészíti ki, amely még közelebb hozza hozzánk a témát, a végén pedig egy időrendi felsorolás teszi könnyebbé a témában való tájékozódást. A könyv ajánlható bárkinek, akit érdekel a magyarországi reformáció és ellenreformáció története!