Tarisznyában ​a tenger 9 csillagozás

Birtalan Ferenc: Tarisznyában a tenger

„Az az igazság, hogy az egynapos gyerekek nem valami szívderítőek. Még a nagyon szépek sem. Ezt persze csak halkan mondom, nehogy a feleségem (aki Balázs édesanyja) meghallja, mert az Édesanyáknak az egynapos gyerekük is nagyon szép. A legszebb. A legokosabb. A leg-leg…”

Birtalan Ferenc rövid, humoros történeteiben fiának kiskorát meséli el. A kerettörténetbe ágyazott epizódokból megismerjük a beszélni tanuló kisgyerek sokszor mulatságos, félreértést okozó, sajátos nyelvét, de elsősorban azt a nagyon meleg, érzékeny családi világot, amelyben ez a kisgyerek fölnő, ahol emberséget, egymásra figyelést tanul. Az olvasni tanuló gyerekek mindig szívesen kísérik figyelemmel kortársaik hiteles történetét.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Móra, Budapest, 1989
56 oldal · ISBN: 9631163075 · Illusztrálta: Mészáros Márta

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Csingacsguk · indián


Kedvencelte 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

csauperjel>!
Birtalan Ferenc: Tarisznyában a tenger

Ha jól emlékszem, ez is azok közé a könyvek közé tartozott, amit már én olvastam fel anyukámnak házimunka közben, kilenc-tíz éves molylárva koromban. Önállóan olvastam, tetszett, tudtam, ő is élvezné, de nemigen volt ideje olvasni (vagy ha igen, nem mesékkel töltötte). Együtt nevettünk rajta nagyokat, később sokat idéztünk belőle.
    Kedves, jó humorú, őszinte történetek a gyereknevelés ügyes-bajos dolgairól az apa szemszögéből. Külön szerettem a kis epiteton ornansait.

9 hozzászólás
Chivas>!
Birtalan Ferenc: Tarisznyában a tenger

Mókás, aranyos, szerethető könyv. :) Nosztalgikus hangulatba kerültem tőle, kár hogy rövid volt.

Morn>!
Birtalan Ferenc: Tarisznyában a tenger

Második könyvem, amiben a hiányzó/kiszakadt/összeragadt, egy szóval olvashatatlan oldalak nyomtatva vannak pótolva. Szóval köszi és puszi MEK! Pláne, hogy az illusztrációk sem maradtak le. Kár lett volna értük. Nagyon jól sikerült rajzok Mészáros Márta tollából.
Maga a könyv… nem csak gyerekeknek való. Legalábbis én is ugyanúgy elvoltam vele, hamar kivégezhető, kis könnyed olvasmány. Kell. Nagyon jót tesz. :) Ilyenkor gondolkodom el azon én is, hogy milyen lehettem gyerekként. Első szavamat tudom, ami a bátyám neve volt (Máté), csak csillásítva, vagyis Náné. Na meg hogy szegény kutyát mindig futyáztam. És hogy azután sem haragudtam rá, hogy mikor elbújtam az ólja mögött, beleállt egy szög a hasamba fejes oldalával, és még most is megtalálom a nyomát, ha nagyon keresem. Hm. A könyv még az indiánokkal piszkált, mert nekem ez igen erősen kimaradt. Soha semmit sem olvastam Karl Maytől, de már kezd vonzani. Utoljára meg az a kolléga… mi az, hogy a vízfestékkel kipingált hullámpapírba nem látja bele a szigetet?! Tényleg kevés fantáziája lehet(ett) az illetőnek.

Papírtigris>!
Birtalan Ferenc: Tarisznyában a tenger

Ez egy tündéri könyv. Könyvtárosunknak segítettem a selejtezésben, és ő le szerette volna selejtezni, mondván, senki sem kölcsönzi ki… Mondtam, kikölcsönzöm, adjunk neki egy esélyt. Úgyhogy a könyv marad könyvtári könyv! :) Tetszenek az illusztrációk is, a melegség is, ami belőle árad.

PuPilla>!
Birtalan Ferenc: Tarisznyában a tenger

Teljesen véletlenül akadtam rá most az interneten, de tudom, hogy valahol ott lapul egy kartondobozban is. És azt is tudom, hogy nagyon szerettem. A kedves illusztrációkra még most is emlékszem.

lmelinda>!
Birtalan Ferenc: Tarisznyában a tenger

Jutalomkönyvként kaptam, és nagyon szerettem! Azóta már a kislányomnak is elővettem. Szép emlékeket idéz.


Népszerű idézetek

Morn>!

– Biztosan az enyém? – kérdeztem, kicsit magamhoz térve, s szemem úgy meredt arra az ökölbeszorított-kezű, szájával-orrával furcsa grimaszokat mutogató emberkére, hogy a nővérke elnevette magát.
– Egészen biztos. Ő a legszebb az osztályon!
Istenem, gondoltam magamban, milyen lehet a többi?!
– Ugye hogy hasonlít az apukára?
Addigi életemben sem a szépségemre voltam a legbüszkébb, de abban a pillanatban határozottan úgy éreztem, csúnya vagyok, ha a gyerekemről rám ismertek.

10. oldal, Kiköpött apja (Móra, 1989)

Morn>!

– Balázs itthon van? – robbant be Eszter a lakásba, mind a kilenc évével, a „majdnem-fekete” hajával, mandulavágású szemével.

(első mondat)

Morn>!

– Feri bácsi most is hasonlít Balázsra – fürkészett végig Eszter –, igazán.
– Hát így is lehet mondani – törődtem bele, hogy a dobogó második fokára szorultam. – Nem esik messze apja a fiától.

11. oldal, Kiköpött apja (Móra, 1989)

Papírtigris>!

Egy gyerek akkor lesz igazi, valóságos, amikor hazaviszik. Lakásunk – sikeresen csecsemőotthonná alakítva – készen állt a fogadására. Balázs megérkezett. Teljes három és fél kilójával, tiszta-apjaságával, hogy beragyogja, betöltse életünket, hangjával a lakást.
    Megkezdődött a Nagy Kaland. Örömmel, bánattal az élet.

11. oldal, Kiköpött apja (Móra, 1989)

nodael>!

Ba­lázs, ki a köny­vek­kel ad­dig is nagy ba­rát­ság­ban volt, öröm­mel bon­to­gat­ta a ka­rá­cso­nyi cso­ma­go­kat. Ke­zé­be ke­rült a vas­kos, nagy cso­mag, ben­ne Vad­ölő és Csingacsguk tör­té­ne­te.

És jönnek az indiánok

Kapcsolódó szócikkek: Csingacsguk · indián · James Fenimore Cooper: Vadölő
Morn>!

Tc. Birtalan Balázs (Til Lata)

Ezen a fán nem szól a pacsirta.
Ezt a levelet apacs írta.

Ölel: Szakállas Apacs
(Verbőczy Antal)

47. oldal, És jönnek az indiánok (Móra, 1989)

Morn>!

De Morzsinak csak a hangja nagy, különben kezes jószág. Ezt már próbáltam megmagyarázni a körzeti orvosnak és a postáskisasszonynak is, őszintén szólva nem nagy sikerrel, mert ők még megértették, hogy a kutya nem harap, de abban, hogy a kutya is értette-e, már nem voltak biztosak.

54. oldal, Igen kis cicák, társmamával (Móra, 1989)

Papírtigris>!

Hosszas hercehurca után döntöttem: puli kell. Nem is olyan nagy, nem is olyan drága, és ha egyszer terelőre lenne szükségünk, már az sem lesz gond.
Aztán telefonáltam, mikor nézhetem meg a kiskutyát, s egy szép, se nem verőfényes, se nem meleg februári estén elmentem pulinézőbe. De kiderült, pulinézőbe se mentem, mert az a kis fekete gubanc csak hellyel-közzel hasonlított pulimamához. Szabadkoztak is, hogy valami tévedés történhetett, mert egyértelműnek látszott: sem a lábai, sem a mellénye nem a hótól fehéredett meg. És nem is fiú volt, ahogy én szerettem volna. Ilyenkor csak a határozottság számít. Határozottan megsajnáltam, ahogy árván, elesetten nézett fel rám (pedig guggoltam), majd belekapaszkodott a szakállamba. Úgy döntöttem: pont egy ilyen kiskutyát keresek.

37. oldal, Pont ilyen kiskutyát keresek (Móra, 1989)

Papírtigris>!

Hát így macskásodtunk meg akaratunk ellenére. Kiválasztottak lettünk. A macska kiválasztott minket – vagy inkább Morzsit? –, és Cicka néven rajtaütésszerűen helyet szorított magának közöttünk.

52. oldal, Vendég, derékmagasság alatt (Móra, 1989)

Papírtigris>!

A kislányok napi látogatásai ellenére a cicagyerekek szépen fejlődtek, s ahogy a szemük is kinyílt, kiköltözködtek a fürdőszobából. Persze a valóságban ez közel sem ment ilyen egyszerűen. Hosszas készülődés, viták, cicológiai tanulmányok előzték meg a költözést, amit – mondanom sem kell – Morzsi várt a legizgatottabban.

55-56. oldal - Igen kis cicák, társmamával (Móra, 1989)


Hasonló könyvek címkék alapján

Farkas Kriszta: Málna mesék
Tasnádi Kubacska András: Vadállatok gyerekszobája
James Dawson: Fiú vagyok
Lakatos Zsuzsanna – Szabóné Kis Krisztina – Treszkony Katalin: Miért mindig velem van a baj? avagy Pisti naplója
Osvát Erzsébet: Mókás ábécé
Pacskovszky Zsolt – Rigler Ilona: Hogyan élheted túl, ha nincs internet?
Anthony Lupatelli: Mi legyek…?
Amotáné Benkő Noémi: A szeretet üzenete
Török Ágnes (szerk.): Összeadás és összekapcsolás
Hayley Long: Lány vagyok