Rigótörténet, ​feleségének 2 csillagozás

Birtalan Ferenc: Rigótörténet, feleségének

"Veled érkezett, veled ment a szerelem.
Összeraktam szétporlott ágakból a réget.
Hiány lettél.
Fölolvaslak.
Rigótörténetet Neked, Bogár."

>!
Liget Műhely Alapítvány, Budapest, 2013
96 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639363946

Enciklopédia 7

Helyszínek népszerűség szerint

Logodi utca


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 2


Népszerű idézetek

Georgina77 P>!

Ujjatlan könnyű ingben

már semmi sincs az égvilágban
szűkülő erek szédülés
zsibbad a lábam fáj a hátam
de élek és ez nem kevés

már semmi sincs a semmi minden
vihar csitul szél szendereg
várok ujjatlan könnyű ingben
még találkoznom kell veled

már semmi sincs a semmi sincsen
kezemben régen nincs-kezed
semmi lóg üres bilincsben
idehazudom emlékedet

69. oldal

nodael >!

hajnalban kell a vérmezőre érnem
mikor kosztolányi már zár az égen
én más helyre járok más kioszkba
a délinél ötkor nyit a kocsma

Én is a Logodi utcában

Georgina77 P>!

Varázsolok

idehozok egy júliust
egy vízpartit egy fényeset
régit mikor még béke volt
ide hol jégben ébredek

idecsalok egy volt tavaszt
orgonaőrült májusost
az ég szeplőtlen tiszta kék
nem látszik akkor még a most

varázsolok egy őszt ide
aranyszín avart lépkedünk
még nem halál nem elmúlás
felhőtlen remény lép velünk

jöjjön ide egy régi tél
cserépkályhában tűz lobog
várjuk az Isten gyermekét
s hisszük lehetünk boldogok

28. oldal

Georgina77 P>!

Őszi vers, Bogárnak

Az ablakon a madarak belesnek:
Október mindent bronzba önt.
A jegenye zörgő levelet peregtet.
Riadt szívünkig ér a csönd.

Valahol avar ég. Kósza füstje
tömjénez. Válunk templomosra.
Aranyba öltözünk, ezüstbe.
Készülünk a végső nem-tudomba.

Majd jön a szél, hogy elröpítsen:
találjunk boldogabb hazát.
Valahol él talán egy isten,
ki a menthetetlent menti át.

49. oldal

Georgina77 P>!

Valamit mondanék neked

Valamit mondanék neked.
Valami szépet,
hogy minden fontos itt
hogy kell az ének,
és érdemes volt
– ellenünk hiába tört akármi –
ezt a reményt hazudó
márciust kivárni.

Valamit mondanék neked,
ameddig szólni szabad,
amíg az ibolya-égre
a halál ki nem tagad,
s pecsétjét szánkra üti
a kozmikus csöndnek.
Valamit mondanék neked,
ha a szótól lenne könnyebb.

Valami titkot mondanék.
Csak én tudjam s te tudd.
De lesz-e hírvivő szél,
s ha lesz, füledbe jut?
S ha hallod, érted-e,
miért vacog, remeg
ez a nagyfiú-költő,
ha valamit mond neked?

53. oldal

Georgina77 P>!

De profundis

nem kell több szombati vers

ezután ha közeledik az ünnep
csak a sámánok dobzaja lüktet
zeng az őrült tá-ti-ti zeng csak
dübörög döng a nem vagy a nem vagy
pedig hát tudtad: én vagyok
ácsolni föléd holnapot
megbúni fagy és szél elől
együtt a föld az ég ha dől
hogy holtomiglan hogy holtodiglan

de csak a dobszó csak a nincs van

egy zöld boríték egy fecni papír
rajta a nincsen a nem vagy a hír
hogy gémberedik hűl fogy a tested
s én sírom e tá-ti-ti iszonyú verset

még menni kéne menni messze
nem látszik még a völgyeresz se
most érnénk épp a hegyre fel csak
ki engedte hogy szökj hogy elhagyj

por lettél semmi arctalan
por vagyok semmi én magam
por a te szemed por a szád
száll a mindenség pora rád
és hull szitál akárha köd
és eltemet veled beföd

lekoppan hat nap hat feje rá
dübörög a nem vagy a tá-ti-ti tá

59. oldal

Georgina77 P>!

Rigótörténet, feleségének

Áll az ablaknál. Mögötte hangtalan, üres a lakás.
Mellényét ösztönös mozdulattal összébb húzza. Már fűteni
kellene. De maga miatt? Ezért nem főz már hetek óta. A
kutyának mindennap készít valamit. Az, hogy etetnie kell,
hogy gondoskodnia kell róla, időről időre visszazökkenti a
valóságba, hogy ez az élete.
Áll az ablaknál, a bokrokat nézi. Az ősz már bizonyosság.
Időnként végigremegteti a kertet a szél, hullanak a
barna-vörös levelek számolatlanul.
Érzi, ahogy a feszültség erősödik benne. Az egész
világot nem lehet átrendezni, hiába dobál ki mindent, benne,
belül mozdulatlanok, mozdíthatatlanok az évek. Tudja jól, s
mégis, öncsaló módon próbálja átrendezni a múlt jeleit. A
lakás már olyan, mintha nem is ő lakna benne. És mire ment
vele? Ha becsukja a szemét, visszarendeződnek a tárgyak,
mert belül minden mozdulatlan.
A rigókról mindig beszámolt. A végén már csak a rigók
maradtak. Róluk mesélt. A két fiókáról, hogy kiröpültek, hogy
üres a fészek… – Róluk írj… a rigókról…
A temetésen semmit nem érzett. Tudta, cirkusz,
színjáték az egész, hogy ott a számlán a virág, a
drapéria, hogy mennyiért kapcsolják be a magnót, a gejl
kandelábereket. Mi köze ehhez? A búcsúztató pátoszos,
semmitmondó, fizetett szavához? De a színjáték kell, s
odaállt, hogy megtapogathassák oldalán a sebet.
A fészek darabjait gondosan összeszedi. Alaposan
körülnéz, hogy nyoma se maradjon. Saras cipőjét a fűbe törli.
A postaláda üres.
Téves telefonok is alig jönnek.
A rádió, a tévé döglötten áll.
Mögötte, a szőnyegen alszik a kutya; álmában nyühög.
Nézi a bokrot, az üres fészek helyét.
Sötétedik.
Belül minden mozdulatlan. Nyakukat nyújtogatják a
kolduló fiókák. Tombol a nyár.

66. oldal

Georgina77 P>!

Vezekeltem

a kezedre emlékszem a szádra
lehet már ősz volt kint lehet
valahogy átmenekültünk a nyárba
azután halálig veled

ahogy szólsz a hangodra emlékszem
ahogy kérdezed: szeretsz-e
s én itt fekszem azóta is csak ébren
te feszítettél keresztre

nem megyek hozzád már évek óta
hittem így könnyebb lesz talán
kudarcba fulladt minden próba
te vagy az egyetlen hiány

az időm elfogy letelik
bűneimért vezekeltem
élek ameddig engedik
hogy itt tartsalak a versben

a hangod szád kezed emlékezem
érezlek tapintható vagy
míg maradnom kell dolgomat teszem
soha nem mondtam le rólad

70. oldal

Georgina77 P>!

Ikercsillag

elrejtettem arcodat
őrzője vagyok ötven éve
látlak hallom a szavad
lettél mindenem miértje

hány zúzos éj és nappal
tavaszok telek nélküled
mit vittél tőlem magaddal
vak lettem dalt őrlő süket

napvilág a holdat
félmagadat hagytad itt
meglellek akárhol vagy
hiányod hozzád angyalít

akárha ikercsillagnak
nincs nélküled-jelem

79. oldal

nodael >!

Mielőtt e fehér papírt az asztalra tettem
minden tiszta volt
nem szándékoztam fontos dolgokról írni
gondolataim elfordítva az évek meddőhányóiról
megállapítottam: ha nem is ideális
de neked nekem
az adott körülmények közé csiszolódott életünk
kielégítőnek mondható.

Hajnali inkarnáció

Kapcsolódó szócikkek: asztal · élet · gondolat · meddőhányó · papír

Hasonló könyvek címkék alapján

Csukás István: Sün Balázs
Bereményi Géza: Versek
Terék Anna: Halott nők
Terék Anna: Duna utca
Varró Dániel: Szívdesszert
Lelovics Zoltán: Szűrt realizmus
Szöllősi Mátyás: Állapotok
L. Simon László: Japán hajtás
Jókai Anna: Virágvasárnap alkonyán
Fecske Csaba: Hol voltam