Halállal ​lakoljanak? 2 csillagozás

A homoszexuális ember és a kereszténység
Birtalan Balázs: Halállal lakoljanak?

A ​homoszexuális ember és a kereszténység. Magyarországon elsőként jelent meg e témával ilyen részletességgel foglalkozó könyv. E nem könnyű olvasmányba a szerző több mint száz művet szőtt bele; foglalkozik a pszichológiával, homoszexuálisok deportálásával, logikával, AIDS-szel, irodalommal, interjúkkal, és persze teológiával. Megpróbálja azt a nehéznek látszó feladatot – A homoszexuális ember Isten teremtői tervében, – hogy közelebb hozza egymáshoz a két fél néha oly távolinak tűnő álláspontját.

„…A gyakorlat azt mutatja, hogy a homoszexuálisok nagyobb részben kicsapongók, nem élnek monogám kapcsolatban, antiklerikálisok. Sajnos ez így van. De ha valami nem jól működik, nem jelenti azt, hogy alapvetően hibás. A tevékenységében rossz nem azonos a létében rosszal. (…) A homoszexuálisok Egyházban, társadalomban kialakult helyzetéről e könyv első oldalain beszéltünk. Az elszenvedett megkülönböztetések, üldöztetések, megalázások az égbe kiáltanak. A rejtőzködés, gerjesztett… (tovább)

>!
Cartaphilus, Budapest, 1997
220 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638548649

Enciklopédia 5


Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
Katze
Birtalan Balázs: Halállal lakoljanak?

Birtalan Balázs: Halállal lakoljanak? A homoszexuális ember és a kereszténység

Egész biztos, hogy a könyv minden embernek tudna valami újat mondani. Még annak is, aki sokat foglalkozik a témával. Érdekesen, különböző szempontok alapján ír arról, hogy a társadalom mit és hogyan fogad el (vagy éppen mit nem), hogy az egyház és a vallás hogyan köthető a homoszexualitáshoz, és egyáltalán az alapvető sztereotípiákról. Az egy csillag levonásnak az az oka, hogy túl sok az idézet, néha kicsit túl száraz, de négyet mindenképpen megérdemel.

7 hozzászólás
>!
Analemma
Birtalan Balázs: Halállal lakoljanak?

Birtalan Balázs: Halállal lakoljanak? A homoszexuális ember és a kereszténység

Nagyon régen olvastam ezt a könyvet, a bibliai részekből például minden kihullott az agyamból.

Érdekes, hogyha az ember biztos abban, amit magáról vall, miért van szüksége a közösség megerősítésére, elfogadására. Önbizalomért? Illetve miért kell betegnek bélyegezni a társadalmat azért, ha nem akarja elfogadni a melegeket. A társadalom, mint olyan nem létezik, együtt élő emberek tömege van, és engem pl. max azok érdekelnek, akik közvetlenül körbevesznek, akik napi szinten hatással vannak az életemre, egy vadidegent nem szeretnék meggyőzni semmiről.

Régóta vitatott a homoszexualitás helye az életben, tudományosan számos publikáció jelent meg, bemutatva, hogy a természetben ez nem egyedülálló jelenség, sőt, evolúciós szerepét is bemutatják. Ilyenkor nem tudom, hogy enélkül is megszülettek ezek a tanulmányok, vagy azért lettek, hogy alátámasszák a melegek létjogosultságát, támogassák őket elfogadásukban. Azzal viszont egyet tudok érteni, hogy korszakonként, személyenként változó, mi számít abnormálisnak. És a lényeg nem is az, abnormális-e, hanem hogy fontos-e. Fontos-e pl. a heteróknak mások arcába tolni a babafotókat, esküvői képeket, fontos-e kézzelfogva járkálni, és nyilvános nyelves csókkal legitimálni, mi együtt vagyunk, vegyétek észre. Miért kéne bárki elismerése…?


Népszerű idézetek

>!
Katze

A szexualitás magánügy. Az igazságtalanság közügy.

20. oldal

Birtalan Balázs: Halállal lakoljanak? A homoszexuális ember és a kereszténység

>!
Katze

Valakinek a külsejéből szexuális preferenciájára következtetni körülbelül olyan, mint egy autó színéből megsaccolni annak lehetséges maximális sebességét.

25. oldal

Birtalan Balázs: Halállal lakoljanak? A homoszexuális ember és a kereszténység

>!
Katze

Egyrészt kérdéses, hogy mit nevezünk férfias, mit nőies tulajdonságnak.
A nők érzelmibbek? – És József Attila?!
A férfiak racionálisabbak? – És Margaret Thatcher?!
A nőknek jobb a verbalitásuk? – És Adolf Hitler?!
A férfiakban több az agresszió? – És Agatha Christie?!
A nők intuitívebbek? – És C.G. Jung?!
A példákat a végtelenségig lehetne sorakoztatni – és mindegyikre adódna ellenpélda. A két nem ilyen mértékű, radikális szétválasztása társadalmi termék, és egyáltalán nem a természet kérlelhetetlen kategorikusságának következménye.

47. oldal

Birtalan Balázs: Halállal lakoljanak? A homoszexuális ember és a kereszténység

1 hozzászólás
>!
Katze

Az embernek alapvető szüksége, hogy önmaga legyen: létét elfogadtassa mind magával, mind környezetével.

13. oldal

Birtalan Balázs: Halállal lakoljanak? A homoszexuális ember és a kereszténység

>!
Katze

Melegek között is vannak okosak és buták, érzelemgazdagok és szikkadtszívűek, extravertáltak és introvertáltak, szelídek és agresszívek, szubmisszívek és dominánsak, önállóak és konformisták stb.

46. oldal

Birtalan Balázs: Halállal lakoljanak? A homoszexuális ember és a kereszténység

>!
Katze

Kétségtelen, hogy a homoszexuálisok között nagyon gyakori a lelki megbetegedés. Sokuk neurotikussá válik, és van, aki végül öngyilkosságba menekül. (…) Beteg lesz, ha nem képes ügyesen védekezni. Ha nem tud megbújni a homoszexuálisok csekély védelmet adó szubkultúrájában. Beteg és torzult lesz pszichológiai értelemben, ha átadja magát, kiszolgáltatottan, az ellenséges környezet mérgező „kisugárzásának”; ha szorongásra, állandó álarcviselésre rendezkedik be, ha nem vállalja önmagát.

50. oldal

Birtalan Balázs: Halállal lakoljanak? A homoszexuális ember és a kereszténység


Hasonló könyvek címkék alapján

Gyökössy Endre: Homo Christianus
Jáki Szaniszló: Az ország kulcsai
Domokos László: A szellem élete
Blaskó Mária: Napsugárka
Pajor András: Kamaszkör
Sághy Marianne: Szent Márton, Krisztus katonája
Kósa László: Egyház, társadalom, hagyomány
Cserháti József: Az egyház
Nacsinák Gergely András: Prokatekészisz
Blaskó Mária: A csillagok leánya