A ​boldog hentes felesége 94 csillagozás

Bíró Zsófia: A boldog hentes felesége

Az én csillagom a zsírban hisz. Meg van róla győződve, hogy a világban azért van annyi baj és boldogtalanság, mert az emberek megvonják maguktól az éltető zsírt, még a tejben meg a tejfölben sem tűrik meg, és sovány, zsírtalan húsokkal kínozzák magukat, amik ha akarnának se tudnának finomak lenni, hiszen miben oldódjanak az aromák meg az ízhordozó szabadgyökök, ha egyszer egy szikra zsír sincs bennük? Ezért aztán mi minden nap húst eszünk. Kivéve vasárnap, akkor zsírt.
Bíró Zsófia regénye egy reménytelenül beteljesült szerelem története. Egy megszállott séf feleségének gasztrokiáltványba oltott vallomása a hús gyönyöreiről és kínjáról, az evés és az etetés szentségéről és arról, hogyan lehet egy étterem, egy konyha pokol és menny egyszerre.

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Libri, Budapest, 2014
176 oldal · ISBN: 9789633103401
>!
Libri, Budapest, 2014
176 oldal · ISBN: 9789633104132

Enciklopédia 11


Kedvencelte 5

Most olvassa 4

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 33

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
saribo P
Bíró Zsófia: A boldog hentes felesége

A boldog hentes és az ő csak félig boldog felesége, akik azonban boldoggá tettek engem is egy kicsit mint olvasót. Ó bárcsak engem is boldogra etetne ez a séf, mint teszi ezt mindennap a vendégeivel!
Molnár B Tamás és Vinkó József dicséretes erőfeszítései mellé áll be a sorba Bíró Zsófia (és történetének főszereplője, férje A SÉF), a magyar gasztronómia a jelenleginél elismertebbé tételének érdekében kifejtett munkásságával valamint nagy szorgalommal és buzgalommal döntögeti az egészséges táplálkozás bizonyos mítoszait, mert hát minek is főz a legtöbb honi háziasszony olajjal, amikor a zsír sokkal finomabb és több vitamin is csak ebben oldódik vagy miért is eszik a legtöbb család margarint a sokkal ízletesebb jó, öreg vaj helyett vagy miért is kerüli a zsírosabb (de ízletes) húsokat a sok diétázó háziasszony (és háziúr) és részesíti előnyben a való igaz, hogy se íze-se bűze csirkemellet? Mert a mindent felülíró egészséges életmód mellett vagy inkább helyett a minden (na jó, legalábbis sok) ételt ízletessé tevő szalonnabőrke és a sült kacsa zsirja a serpenyő alján odakapott bőrkedarabokkal már csak ráadás.
Érdekes és érdemes volt bepillantani egy ennyire más ritmusban élő séf és családjának életébe, aki a haverokkal „osztálykirándulások” keretében éli meg nem kevés kalandját. Kifejezetten szórakoztató és jól megírt könyv, engem teljesen megvett magának.
Éljen a zsír, a friss, helyi alapanyagok, nagymamáink konyhája és mindenki aki hisz még a feltámadó magyar gasztrónómiában (no meg aki tesz is érte) !

3 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P
Bíró Zsófia: A boldog hentes felesége

Ó, a boldog férjek boldogtalan asszonyai, ha mind könyvet írnának…
Enni jó, mondta egy ötéves gyereklány egyszer csirkeszárnnyal a kezében egy vidéki teraszon, és ezt olyan őszinte és komoly beleéléssel tette, hogy mindenki számára világossá vált az asztaltársaságban, Isten bölcsessége nyilatkozott meg a gyermeken keresztül.
Ha enni liturgia, akkor főzni, etetni odaadó, szünet nélküli szolgálat, elkötelezettség, fogadalom. Akkor a szakács mellett asszonynak aligha van helye.
Szórakoztató éltelfilozófiai traktátus, egyoldalú párkapcsolati terápia, gasztroturizmus Bíró Zsófia könyve. Szép, zsíros, finoman bánatos, őszinte beszámoló egy olyan világról, ahol a feleségnek helye ugyan nincs, de legalább hajnalban megetetik.
Nagyon vicces és nagyon szomorú egyszerre. Muszáj utána enni egy kis töpörtyűt.

>!
Juci P
Bíró Zsófia: A boldog hentes felesége

Az elején kifejezetten rajongtam, amikor még úgy tűnt, hogy szépirodalom lesz belőle, de aztán átment inkább gasztroregénybe, vagy nem is tudom, és akkor kicsit lelohadt a lelkesedésem. Annak is jó amúgy, csak az engem kevésbé érdekel (mint mondjuk a párkapcsolati dolgok vagy a magyar néplélek tükröződése a rántott húsban, amikről nagyon érzékletesen írt az elején). Sajnos a szexista sztereotípiáktól nem mentes, ami miatt én egy női szerzőnél különösen is szomorú panda tudok lenni. Mindazonáltal érdemes elolvasni szerintem, és remélem, fog még mást is írni Bíró Zsófia, mert tud.

1 hozzászólás
>!
ppeva P
Bíró Zsófia: A boldog hentes felesége

Rendkívül szórakoztató, ha az ember egyáltalán nem gondol bele az egészbe, csak felhőtlenül és felelőtlenül röhögni akar. Olyan ez, mint mikor valaki egy kabaréban poénkodik az anyósán vagy a feleségén. Itt meg a kincsem-csillagom pasi rovására poénkodik a nője.
Csak el ne kezdj aztán a könyvön gondolkodni, mert akkor egyből kismillió kérdésed merül fel. És akkor már fogalmad se lesz arról, hova is tedd ezt az egészet, párkapcsolatostul (egyáltalán: hol itt a párkapcsolat?), férficikizőstül és ételmániástul.
Egyébként meg eleve hidegen hagynak a főképp divatból elkövetett gasztroőrületek. Nehogy már azért létezzünk, hogy drága és divatos helyeken zabáljunk, meg ne dobjunk már ki az ablakon egy vagonnyi munkát és pénzt (valamint tücsköt), csak azért, mert másnak még nem jutott eszébe tücsökfüléből pörköltet, pástétomot vagy fagylaltot készíteni/enni.
Csak azért 4 csillag, mert helyenként könnyesre röhögtem magam, és nagyon szellemesen tud írni. :)

4 hozzászólás
>!
Bélabá P
Bíró Zsófia: A boldog hentes felesége

Ez a rövid gasztróregény hullámzó volt számomra. Lehet, hogy elhibáztam és gyorsan olvastam, így kissé töménynek tűnt, egy kicsit túlírtnak. Jó stílus, mely egyedi, érdekes az ízes téma, pont ideális a szöveg tördelése és tetszettek a grafikák is, most mégsem jött át 100%-ban. Szeretem az ehhez fogható könyveket, Peter Mayle írt hasonlókat, talán azokban több egzotikumot sikerült találnom, mint egy magyar írásban habár Gerlóczy Márton csemegepultosa jobban bejött.
Gyenge 4-est adok mondhatni négy alát (3,9).

>!
Ross P
Bíró Zsófia: A boldog hentes felesége

Nos, ami engem illet, a szememben Cserna-Szabó Bandi úgy taszíttatott le a „gasztro-irodalom” trónjáról, hogy nagyot nyekkenve lapult palacsintává a tövében. Mindezt ráadásul úgy, hogy a hölgy éppenséggel nincs is beleb*zulva a gurmandériába, ellentétben azokkal, akik képesek fejvörösödésig ordibálni azon, milyen alakúra kell vágni a paprikát a lecsóba.
Ő épp csak a férjét szereti, aki történetesen egy séf.

Azt hiszem, a férfiklubokba tömörülő, antifeminista díszmacsók vérhabot hánynának, ha kezükbe akadna A boldog hentes felesége. Elbeszélőnk öntudatos, határozott nő, aki enyhén szarkasztikus szeretettel nézi férjurát, és baráti körét, akik voltaképp nagyra nőtt gyerekek, csak nem dömperekkel, hanem svédacél késekkel játszadoznak. Ugyanakkor a férfiak nincsenek lenézve, szó sincs ilyesmiről, a nagyon is valóságosnak tűnő fájdalom, ami a könyv lapjairól sugárzik, hogy inkább jönne haza és ölelne át, ahelyett, hogy hajnalig kvaterkázik recepteket csereberélve, nem épp női elnyomásról árulkodik.
Az intelligens humoron remekül szórakoztam, a filozófiába hajló étel-eszmefuttatások pedig kiemelik az eddigi hasonló olvasmányaim közül.

5 hozzászólás
>!
sophie P
Bíró Zsófia: A boldog hentes felesége

Köszönöm, köszönöm ezt a derűs fél délutánt! Nagyon jól esett! Bár közben muszáj volt megennem egy csokis fánkot, és egy zacskó chipset, egy kicsit el is szégyelltem magam. (A tejbevonómassza ördögtől való, a chips pedig egyenesen métely.) Szóval nagyon jó kis könyv ez, vicces, nagyon szellemes, felvillanyozó, az ember indulna máris nyitni egy éttermet, de legalábbis főzni valami nagyon felségeset (elméletben biztos menne).

Á, nem regény ez, bárki is illesztette a fülszöveg alá a címkét. Kis sztorikat sorol az írónő, mindnek a főszereplője a férj, a „boldog hentes”, annak a konyhája, kollégái és persze az ételek. Mintha a vacsora asztalnál ülnénk, és jókat nevetnénk az esetlenségeken, a már-már komikus rajongásokon, a különös figurákon. Kicsi könyv tehát, jó szellős, sok kis történet, éppen csak hogy kellő lére eresztve. Nem vagyok egy konyhatündér, de Bächer Ivánt is nagyon szívesen olvastam, amikor például a csülkös bablevest mesélte. Nem recept volt az, hanem esemény. Valahogy Bíró Zsófia is úgy csinálja. Kajáról van szó, de nem receptügyileg, hanem a főzés öröméről, a szakácsok hivatásáról és hitvallásáról, családról, ilyesmi.

>!
Áfonya74 P
Bíró Zsófia: A boldog hentes felesége

Ez a könyv annyira, de annyira jólesett, mint egy szívből főzött többfogásos karácsonyi menüsor.
Imádtam olvasni, szinte faltam a betűket, éreztem az ízeket és az illatokat, nemcsak az elmém, a gyomrom is jóllakott közben.
Valami hihetetlen jó stílusban ír Zsófia, lehetetlen letenni a könyvet, ebbe nem lehet belealudni. Csak olvasol, és érzed, hogy még akarod, még…
A végére értem, becsuktam a könyvet, és elmentem a boltba zsírt venni…

1 hozzászólás
>!
pepege MP
Bíró Zsófia: A boldog hentes felesége

Előre leszögezném, hogy ezt a könyvet, éhesen, korgó gyomorral kezébe ne vegye senki, különben borzasztó kínszenvedésnek teszi ki magát! Sőt! Továbbmegyek: vegetáriánusok meg főleg messzire kerüljék, mert hát ugye egy hentes felesége, főként, ha a hentes boldog, miről is mesélne, ha nem a cupákokról, csülkös májasról, disznótorokról, kacsamájról stb.
Azt is el kell mondanom, hogy nem az én világom a gasztronómia (a gasztroregény meg aztán főleg nem!) és bizony ez nyomta rá a bélyegét az olvasásomra. Pedig Bíró Zsófia nagyon tud, nagyon szellemesen, mókásan ír. És ahogy becézgeti azt az áldott jó embert!! Kincsem, csillagom…
Várom Zsófi újabb regényét – de ezúttal még kés se legyen benne, nemhogy húsok tömkelege! :)

8 hozzászólás
>!
atalant I
Bíró Zsófia: A boldog hentes felesége

A fülszövegnél és a borítónál rögtön elvesztem: az csábított a piacra! Majd megvolt a nagy bevásárlás, jöttek az alapanyagok is, és ez a finom bemutatkozás a galambtestű, brit konyhatündért, Nigellát is megszégyenítő ételpornográfiába csapott át. Majdnem el kellett takarnom a szemem, de végül olyan sok lett a „csillagom”, mintha a Tejút fröccsent volna a vágódeszkára. Na, sebaj, mert vizezve még jó lehet a lesajnált, menzás tejbegríznek! A rántott húsok közben nyüszítve leskelődnek a rizibizi-halmok mögül, míg az előtérben világossá válik, hogy a „tanninok, flavonoidok és ízhozó szabadgyökök hűbéresei” köztünk élnek! Nem véletlen hát, hogy Dijonban jártamkor alattomban pürésített csirkemellet préseltek ízléses, sült roládokba! Mennyei volt, de meg lehet unni. A könyvvel is nagyjából ez volt a bajom. Nagyon tetszett a szerző humora, de egy idő után inkább csak keserű sirámmá vált, amelynek halk nesze lassan beleveszett a filézett csirkelábak és fehércsokis tepertők végeláthatatlan menetébe.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
sophie P

Az én csillagom a zsírban hisz. Meg van róla győződve, hogy a világban azért van annyi baj és boldogtalanság, mert az emberek megvonják maguktól az éltető zsírt, még a tejben meg a tejfölben sem tűrik meg, és sovány, zsírtalan húsokkal kínozzák magukat, amik ha akarnának se tudnának finomak lenni, hiszen miben oldódjanak az aromák meg az ízhordozó szabad gyökök, ha egyszer egy szikra zsír sincs bennük? Ezért aztán mi minden nap húst eszünk. Kivéve vasárnap, akkor zsírt.

33. oldal (és a fülszöveg)

>!
sophie P

Ha két, avagy több férfi fociról kezd el beszélgetni, akkor azonnal bajtársak lesznek, néhány óra alatt pedig régi cimborák; sörökkel megpecsételt testvériség szövődik köztük, amelyben nőnek nincs helye, még akkor se, ha szereti a focit meg a sört is, akkor meg pláne, ha az illető nő focizik.

44. oldal

Kapcsolódó szócikkek: futball · nők · sör
11 hozzászólás
>!
ppeva P

(…) inkább bámészkodom vezetés közben, hogy milyen jól lehetne errefelé kutyát sétáltatni, ha lenne végre egy kutyám. Ami azért nincs, mert az én férjem csak azokat az állatokat szereti, amiket meg lehet enni, és amikor egyszer elcibáltam magammal az Állatkertbe a születésnapomon, akkor a ketrecek meg a kifutók között azt motyogta magában, hogy „ilyet már ettem, ilyet még nem ettem”.

21-22. oldal

>!
Biedermann_Izabella P

Pedig bálványimádásba hajló, misztikus ragaszkodás az, ami ezt az országot a rántott hússal összeköti. Mert a rántott hús a miénk. Ahogy a palacsinta, a rétes meg a pörkölt is az, bár a szomszédos országok ugyanezt állítják, de hát nyilvánvaló, hogy ezzel csupán a vesztes háborúik évszázados töretlen szériáját és a valós idejű nagypolitikában való hontalanságukat kompenzálják.

118. oldal

3 hozzászólás
>!
Ross P

Meg még az is jár a fejemben, hogy a sajt nem is büdös. Legfeljebb felkészületlenül éri az embert az élmény, amint kinyitja a sajtos hűtőt. Az ázott kutya is büdös, ami azonban – ellentétben a sajttal – egyáltalán nem ingerli arra az embert, hogy beleharapjon. Akkor viszont legalább kétféle bűzhödtségről beszélgetünk, amelyek közül az egyik paradox módon kóstolásra ingerel. Ez a típusú odőr mintha az erjedéssel járna együtt (ilyesmiről ázott kutya esetében nem beszélhetünk), márpedig erjedés nélkül nem csak pezsgő nincs, de más alkohol se, nincs kovászos kenyér, nincs savanyú káposzta, nincs sajt (se büdi, se nem büdi), de még poharas kefir, meg egzotikusgyümölcsjoghurt sincs! Mégis képmutatóan ódzkodunk az erjedéstől, ha szemérmetlen kendőzetlenségében áll elénk, mert a test pusztulására emlékeztet minket. Kétezer év kereszténység sem volt elég, hogy megértsük, fölösleges húzkodni az orrunkat, a fehérjebomlás csupán mellékes körülmény a mennyországhoz képest, de Európa javíthatatlanul képmutató materialista. Bezzeg ha szép zöld palackba töltjük az erjedést, vagy fadobozkába zárjuk, és hülye neveket adunk neki, mint Özvegy Klikóné, meg Macskafog meg Kacagó Tehén, akkor valahogy mindig lecsúszik, és még az se baj, hogy drága.

158-159. oldal

2 hozzászólás
>!
Citrompor P

Félálomban minden finom. Olyan ízű, amilyet ébren sosem érzek.

15. oldal

>!
Biedermann_Izabella P

Márpedig az én csillagom szerint aki nem tartja tiszteletben a szezonalitást meg a mértékletességet, az nem hisz Istenben, az olyan meg minek főz.

125. oldal

>!
Biedermann_Izabella P

Egyébként meg elesettnek lenni nem olyan tragédia, mint ahogy attól az el nem esettek rettegnek titokban.

72. oldal

>!
Citrompor P

Onnét tudom, hogy disznótorra készülnek, hogy már hetekkel előbb mindegyik eszelős gyanúsan kedves hozzám, prevenciós lelkiismeret-furdalásuk van, mert előre tudják, mi fog történni. Én is.

21. oldal

>!
Citrompor P

    Csak annyi a különbség egy igazi osztálykiránduláshoz képest, hogy nem kezdenek el enni fél órával az indulás után, mert ők, akik az egész életüket ételek készítésével töltik, képtelenek arra, hogy reggel készítsenek maguknak egy szendvicset. Az ember azt hinné, hogy nem lehetnek ennyire hülyék, mert különben mindegyiknek két frissen mosott és vasalt szakácskabátka van a táskájában meg egy kötény és legalább két üveg bor. Pedig lehetnek, és szerintem ezt az egészet csak azért csinálják, hogy óránként meg kelljenni állni egy benzinkútnál szendvicsért, ahol aztán zajosan ki- és beszállhatnak, hogy újra meg újra átélhessék, milyen nagyszerű is ez az osztálykirándulás.

22. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Dana Bate: Iránytű a szerelemhez és titkos lakáséttermekhez
Rita Falk: Télikrumpligombóc
Kathleen Flinn: Éles kések, vidám könnyek
Peter Mayle: Egy év Provence-ban
Cserna-Szabó András – Fehér Béla: Ede a levesben
Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója
Fehér Béla: Kossuthkifli
Papp Diána: Kerek perec
Joanne Harris: Csokoládés barack
Istók Anna: Éhes felhő a napot