Szent ​György testvérei (Anjouk 4.) 17 csillagozás

Bíró Szabolcs: Szent György testvérei

1326. ​Anjou Károly úgy érzi, a három évvel korábbi tengermelléki hadjárattal lezártnak tekintheti a belháborúk korszakát, és fényes visegrádi udvarából nekifoghat egy erős birodalom felépítéséhez. Felesége már a második egészséges fiúgyermekkel ajándékozza meg, piacain végre értékálló, erős pénz cserél gazdát, Erdélyben és a Felvidéken egymás után tárják fel a zsíros ezüstbányákat, ő pedig a keresztény királyok közül elsőként saját, világi lovagrendet hoz létre, amely Szent György nevét viseli.
Ám ahogy negyedszázados uralkodása során újból és újból mindig, úgy ezúttal is felüti fejét a baj: Dalmáciában belháború tör ki, a Kőszegiek és a Babonicsok saját szakállukra nyugat felé settenkednek, Havasalföldön pedig Basarab vajda kezd sötét ténykedésbe, miután függetleníti magát a magyar királytól.
Visegrádon eközben egyre erősebbé és befolyásosabbá válik a Bátor Attila örökségét őrző Lackfi István, de ott van az udvarban az az ember is, akit túlontúl nyomasztanak a múlt… (tovább)

>!
Athenaeum, Budapest, 2017
360 oldal · ISBN: 9789632937373
>!
Athenaeum, Budapest, 2017
360 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632936581

Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

>!
ZsúésKrisz_Olvas
Bíró Szabolcs: Szent György testvérei

„Szabolcs az előző három részt egy trilógiának szánta. A Szent György Lovagjai egy új trilógiának az első része. Egy korszak lezárult Bátor Atillával a harmadik rész végén. Nagyon kíváncsi voltam, hogy is fog folytatódni a történet. Maradt pár lezáratlan történeti szál, amire gondoltam majd a folytatásban fog Szabolcs visszatérni. Ehelyett a negyedik részben Lackfi István felemelkedésének történetét meséli el az író.”
További gondolataim itt olvashatod a könyvről:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2017/11/biro-szabolcs-anjou…

>!
robinson MP
Bíró Szabolcs: Szent György testvérei

Az Anjouk-sorozat a negyedik részéhez érkezett. Ahogy halad előre a regény és a sorozat egyre feszítettebb a hangulat. Ha elfogódott lennék, bocsánat, de szeretem ezt a sorozatot.

https://gaboolvas.blogspot.hu/2017/11/szent-gyorgy-test…

>!
Qedrák P
Bíró Szabolcs: Szent György testvérei

Bíró Szabolcs alighanem magyar nyelven a legautentikusabb szerző a középkorban játszódó történelmi regények írói közül. Az irodalomjegyzéket böngészve nem nagyon találkoztam olyan tétellel, amelynek láttán felállt volna a hátamon a szőr, bár kétségtelen, hogy lett volna még ötletem a kiegészítésekre. Ezek azonban amúgy nem hiányoztak. Ha az eszközökről, az ételekről vagy a fegyverekről van szó, kevesen érnek a szerző nyomába, pedig az ezekről szóló leírások nélkülözik a fantasykre jellemző grandiózusságot vagy a patriótább regényeket átható múltszépítést is. Ott pedig, ahol a jelenlegi tudásunk nem alkalmas arra, hogy pontos válaszokat adjunk, nem ver hidat az információmorzsák közé, hanem elfedi a hiányosságokat. Ez igazából egy elég sajátos módszer, de nem éreztem egyetlen pillanatig sem, hogy zavarna. Az is egy mókás apróságnak számít a szememben, hogy miként dolgozta fel ugyanazt a tatár betörést, amit a korábban általam olvasott Csikász Lajos megírt.

Rengeteget dicsértem már a sorozatot a korábbi értékelésekben is, de azt hiszem itt az ideje, hogy az elmúlt három kötetben magamban félretett kérdőjeleket leírjam, avagy a dicséretek után azért a kritikának is helyet kell szorítani.

Bevallom, hogy az egyik kérdőjel bennem a könyv méretére vonatkozik. Tudom, hogy ronda dolog ilyet leírni, és alapvetően egy művet, még ha nem szépirodalmi alkotásról van szó, nem kilóra szokás mérni, de nem ez az első alkalom, hogy egy kicsit csalódottan teszem le a kötetet. Az a benyomás marad meg bennem, hogy ha ezt a könyvet választanám vásárlásaim célpontjául, akkor fél könyvet kapnék egy áráért. Ez az érzés pedig visszatart, pedig ami nagyon tetszett könyvtárból kihozva, azt gyakran megveszem. Az asztalomon olvasásra váró történelmi regények szinte mindegyike legyűri ezen a téren a sorozat darabjait.

A másik kritika, amit nehéz lenne elhallgatni, az az, hogy kissé darabos a történet. Időnként kiemelnek egy-egy személyt, (pl. Kálmánnak, Károly fattyát), hogy utána másfél kötetre eltűnjön a szemünk elől anélkül, hogy kapcsolódna a fő szálakhoz. Vagy, hogy említsek egy másik példát: Erzsébet királynét láttuk tettre készen cselekedni a saját és a férje érdekében az előző trilógiában, ebben a könyvben viszont szinte meg sem jelenik Károly mellett. Szerintem a történet mérete elbír volna még olyan jeleneteket, amelyek az „elhagyott” karakterek útját követi, és itt nem a nyilvánvalóan dramaturgiai célokkal az utolsó lapokon elővett szereplőre gondolok.

Mindezek a hiányosságok persze nem fognak megakadályozni abban, hogy könyvtárba szaladjak a folytatásokért is.

>!
Baráth_Zsuzsanna MP
Bíró Szabolcs: Szent György testvérei

Az a baj a hosszú regényciklusokkal, hogy eljön az idő, amikor búcsút kell vennünk a régi kedvenc szereplőktől, és mielőtt jön az új nemzedék, akit a szívünkbe zárhatunk, mindig van egy átmenet, amelyben látszólag nem történik semmi, holott éppen abban történik a következő felvonások megalapozása. Nos, a Szent György testvérei pontosan ez a kötet, és hiába került ugyanolyan magas színvonalon megírásra, mint az összes többi rész, egyszerűen nem tudott magával ragadni, mert nem volt olyan főhős, akinek tiszta szívből tudtam volna szurkolni. Viszont az utolsó oldalon volt egy akkora fordulat, hogy azonnal olvasnám a folytatást. Ismét csak fejet tudok hajtani Bíró Szabolcs hatalmas történelmi tudása, és egyre virtuózabb írástechnikája előtt, de a Bátorok nélkül az Anjouk – sorozat nem az igazi. A hős és bátor templomos lovagok ideje lejárt, az utódoké még nem érkezett el, az átmenet pedig távolról sem volt unalmas, a kalandokból most is jutott a szereplőknek jócskán, de az igazi szenvedély valahogy hiányzott a történetből. Történelemmániás énem ujjongott, hiszen az 1326-tól 1328-ig tartó időszaknak még sohasem írták meg ilyen átfogóan, szórakoztatóan, és érzékletesen a történetét, továbbá öröm volt látni, hogyan fejlődik az író kötetről kötetre, mégis maradt bennem egy kis hiányérzet. Nem tudok belekötni sem technikai, sem dramaturgiai hibába, egyszerűen az a problémám, hogy hiányoztak a Bátorok. Lackfi is érdekes karakter, de nálam sajnos nem tudta betölteni az a hiátust, amely Attila után támadt a sztoriban. Károly Róbert is hozta a szokásos formáját, a nagypolitikai kitekintés is remekül került bemutatásra, csatában sem volt hiány, a humort is jól adagolta a szerző, mégsem ez lesz a kedvenc kötetem a remélhetőleg minél hosszabb sorozatból (15 rész a terv, most tartunk a negyediknél, vagyis nem fogunk unatkozni a következő néhány évben). Jó volt, de az a bizonyos plusz hiányzott belőle.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/11/07/konyvkritika_b…

3 hozzászólás
>!
Vác_nembéli_István_fia_istván
Bíró Szabolcs: Szent György testvérei

Már nagyon vártam Szabolcs Anjou-k sorozatának legújabb részét. Sokat kelet várni rá de most itt van és milyen jó hogy itt van . ahogy azt vártam most is hozta a tökéletest, nem volt üres járat végig izgalmas, érdekes, szórakoztató lett. Ha éppen nem volt csata akkor kaptam egy csomó plusz információt a korszakról, emberekről, politikáról. a regény végét nézve kicsit elborzaszt hogy mennyit is kell olvasni, jegyzetelni, kutatni egy ilyen regényhez én képtelen lennék rá, ezért nem is írok inkább csak olvasok.
Szabolcs jól le tudta zárni Bátor Attila trilógiáját gyorsan keményen, könyörtelenül. Ezek után a korában már megismert Lackfi István felemelkedését követhetjük végig aki szerintem nem marad el Attila mögött. igaz még nem kedveltem még meg annyira mint a nagy elődjét. Lackfi István pragmatikus tudja hogy mit akar és azt is tudja hogyan is lehet azt elérni. A család alapításról is egyénien gondolkodik, feleségnek aki gyereket szül annak kell a vastag comb vastag derék , cicázáshoz meg jó a csinos vékony szépség akivel a romantikát szigorúan nem otthon végzünk.
ha lehet azért egy hibát írnom nagyon rövid lett olyan 400 inkább 500 oldalt is el tudnék olvasni belőle hiszen túl jó lett ezért nem tudtam lerakni és gyorsan ki is végeztem .

>!
Könyveskuckó_reblog
Bíró Szabolcs: Szent György testvérei

Ezúttal is azt mondom, muszáj megnéznetek a videót belőle, a Daliás idők rajzfilmből és egy Bíró Szabolcs interjúból is vágtam bele érdekes részeket ;)
https://www.youtube.com/watch…

Végre elérkezett az idő, hogy az Anjouk 4. részéről is beszéljek nektek, ami kicsit váratott magára, mert mindenképp úgy szerettem volna nekiállni, amikor nem hajt a tatár, hiszen az Anjouk sorozat már a Non nobis Domine óta a kedvenc (történelmi) könyvsorozatom. A 15 kötetesre tervezett sorozat egyébként trilógiánként külön is értelmezhető lesz, úgyhogy extra érdekesség volt most az olvasóknak belevetniük magukat ebbe a 4. részbe, ami tehát egy új trilógia kezdete is, új főszereplőkkel.

Itt most megemlíteném, hogy kicsit nehéz volt felvennem a történetszálat, szóval legközelebb örülnék egy kicsit részletesebb emlékeztetőnek az elején, hogy hol is maradt abba az előző rész. Mivel a harmadik részt szinte pont egy éve olvastam, ezért voltak homályos részek, és töredelmesen bevallom, volt olyan mellékszereplő, akire nem igazán emlékeztem. Cserébe lapozhattam vissza a harmadik könyvben, hogy felidézzem, mi is történt akkor pontosan. Ezt leszámítva egyébként ismét mindennel elégedett voltam.
A főszereplőnk most már nem Bátor Vilmos és Attila, ebben a trilógiában most már a Lackfiak kapják meg a főszerepet. A fehér sárkányként, avagy kicsi bejként is emlegetett Lackfi Istvánt már megismerhettük az előző kötetekből, s most a legkisebb öccse, a kötet kezdetekor, azaz 1326-ban 14 éves Pál is főszereplővé avanzsál. Azért említhető némi párhuzam Bátor Vilmos – Lackfi István és Bátor Attila – Lackfi Pál karakterei között, mégis érdekes volt megismerni mélyebben ezeket az új szereplőket – s már előre sajnálom, ha a hetedik résznél majd ismét búcsút kell vennünk kedvenceinktől.

Ez a kötet egyébként 2 évet ölel fel, s mindazzal együtt, hogy ismét elég részletesen belemegyünk a kor politikájába, a hétköznapok életébe is bepillantást nyerhetünk. Mert hát azon kívül, hogy megalakul pl. a Szent György Lovagrend, elkísérjük első háborújába Kislackfit, azaz Palkót, megismerjük kicsit a többi fivért, és a kor házasodási szokásairól (és egy rémséges anyósról) is nyerhetünk némi információt. Mindezt a jól megszokott, néha kicsit korhű humorba vagy éppen véres jelenetekbe ágyazva. S persze kétségkívül muszáj megemlíteni, hogy szemtanúi lehetünk Anjou Károly első három (törvényes) fiának születésének, hiszen László, Lajos (a későbbi király) és András is tiszteletét teszi a lapokon. Persze, közben Károly fattyát, Kálmánt is szemmel követjük, és van egy olyan érzésem, bár lehet, hogy tévedek, hogy vele többször összefutunk még. Az első három rész nagy rajongói sem távoznak azonban „üres kézzel”, hiszen az utolsó lapokon végre találkozhatunk egyik régebbi imádottunkkal is. No, de kérem szépen, milyen szőrösszívű lovag is a mi írónk, hogy így magunkra hagy bennünket már megint egy ilyen lezárással? Kikérem magamnak az olvasók nevében is, nagyon nehéz így türtőztetni magunkat a következő részig.

Összességében egyébként örültem volna hosszabb terjedelemnek, még, ha egy monumentális sorozat darabjáról van is szó, de egyébként hozta a kívánt stílust, nem csalódtam benne, de remélem, a következő rész még terjedelmesebb lesz!

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között – továbbra is
Karakterek: 9,5/10 – Hiányoltam a régieket, és nekem egyelőre még furcsa az újakat megszokni, de idővel biztos jobban a szívemhez nőnek.
Borító: 9/10 – Végre illik az első kettőhöz a harmadik kakukktojásos után.
Kinek ajánlom: A sorozat többi részének olvasóinak, egyébként pedig a történelmi könyvek szerelmeseinek.
+ pont: Mert szépen folytatja az előző kötetek ívét.
– pont: Örültem volna egy részletesebb emlékeztetőnek az előző részekről, hogy hogy is hagytuk félbe a szálat, illetve a mostani főszereplőink (a Lackfiék) kezét hol engedtük el az előző kötetekben. Kicsit nehéz ennyi kihagyás után megint belelendülni a sorozatba.

>!
Ariadne
Bíró Szabolcs: Szent György testvérei

A Non nobis Domine óta megpecsételődött a sorsom, azonnal megszerettem Bíró Szabolcs stílusát. Úgy tudja elmesélni a történelmi eseményeket, mintha tegnap történtek volna.
Szerettem a tájleírásokat, és ahogy az akkori élet megjelenik a lapokon. A karakterek között könnyen találhatunk olyat, akivel szimpatizálhatunk, és aki a szívünkhöz közel kerülhet, legyen fő vagy akár mellékszereplő. Jellemábrázolásuk megnyerő, a karakterek szinte kilépnek a lapokról.
Harcok, árulások, belviszályok, vívódások és lelki tusák szövik keresztül a történetet, ám ezeken kívül ott a romantika, a szerelem, a család, a barátság, a bajtársiasság és a hazaszeretet is. Megannyi érzés és gondolat egy könyvben.

Bővebben:
http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2017/12/biro-szab…

>!
Hiranneth
Bíró Szabolcs: Szent György testvérei

Hű. Eddig is nagyon vártam a sorozat új részeit, és azt hiszem ez továbbra is így marad.
Jó pár ismerős szereplőt tudunk itt is soron követni, és kapunk néhány újat is. Még nem teljesen tiszta, ebben a ciklusban kit fogok leginkább szeretni, de már van egy-két jelölt. (Aztán amilyen mákom van, már megint ők halnak meg…). Mindenesetre a vége után igencsak kíváncsi lettem arra, mi fog még itt kisülni.

>!
Lalauda
Bíró Szabolcs: Szent György testvérei

Nagyon kíváncsi voltam már erre a könyvre. Egyrészt mert nagyon szerettem az előző részeket, másrészt pedig mert érdekelt hogy is lesz külön trilógia, de egy sorozat.
Az elsőhöz annyit mondhatok, hogy ezt is ugyan úgy szerettem. A másodikhoz pedig annyit, hogy tökéletesen érezhető az is, ahogy elkülönül a többitől és az is, hogy ez még mindig ugyanaz a történet.
A régi szereplők közül volt, aki még nem – vagy csak alig – került képbe, de gondolom róluk majd többet hallunk a következő részekben. Egy kicsit azért érezhető volt, hogy ez egy átvezetés, sok új dolog megalapozása, de ez szerintem nem volt le semmit a történetből vagy az élvezhetőségből. Volt izgalom, csata, politika, házasság – szóval sok minden történt. A vége pedig: már nagyon vártam erre! Csak az a baj, hogy nem tudom még egy darabig olvasni a folytatást.

>!
theodorenott
Bíró Szabolcs: Szent György testvérei

Az utolsó tartományúrig befejezése után kíváncsi voltam, vajon mi következik. Őszintén szólva magam sem tudom mire számítottam, de cseppet sem csalódtam. Mivel ez a regény egy újabb trilógia első része, a korábban megismert szereplők és a felmerülő problémák, illetve helyzetek döntő többsége nem képezte részét ennek a történetnek – ehelyett ezidáig ismeretlen karakterek elevenedtek meg a lapokon és Károly Róbert is merőben más kihívásokkal kellett szembesüljön. Szükségem volt néhány fejezetre, hogy hozzászokjak ehhez az új felálláshoz, valamint a debütáló szereplőkhöz, azonban ezt az akadályt szerencsére könnyedén vettem. Az író magával ragadó elbeszélői stílusa, választékos szóhasználata, dinamikus leírásai ezúttal is élménnyé tették számomra az olvasást. Szabolcs jól ért ahhoz, hogyan adja elő a magyar történelem meghatározó eseményeit úgy, hogy azok akár még egy laikus, a történelemért nem rajongó olvasó szemében is érdekesnek tűnjenek. A történet tehát rendkívül lebilincselő volt, viszont a karakterek ábrázolása is dicsérő szavakat érdemel. Ugyan nem kedveltem meg mindannyiukat, azt nem tagadhatom, hogy valamennyi szereplő valóságos, hús-vér ember látszatát adta. Nem fekete-fehérben bemutatott, valamilyen szélsőséges értéket képviselő bábok keltek életre a sorok között, hanem komplex, több oldalról ábrázolt jellemek. Lackfi István, aki az első trilógiában is jelentős figura volt, ezúttal még fontosabb alakká növi ki magát, és rajta keresztül megismerhetjük fivéreit, a kor hadászatának apróbb aspektusait, valamint a házassági szokásokat. Öccsei közül a legifjabb, Palkó kapott fontos szerepet a regényben, s ő az újoncok közül az, akit sikerült jobban megkedvelnem. Ebben a történetben Zách Felicián ismét felbukkant, ez alkalommal fiával, aminek igazán örültem, mert végre valahára többet is megtudhattam róla. Bár továbbra is számtalan megválaszolatlan kérdés maradt bennem vele kapcsolatban, a lényegre már választ kaptam. Demeter is egyre szimpatikusabb számomra, remélem a későbbiekben is szerepel még. A karakterek mellett természetesen a történelmi eseményeket is figyelemreméltónak találtam. Engem ugyan a csaták bemutása kevésbé kötött le, a Szent György Lovagrenddel kapcsolatos dolgok és az előbb említett csaták mögött rejlő politikai/hatalmi játszmák nagyon is érdekesek voltak. A könyv ismételten egy felettébb drámai befejezéssel zárult, amitől tűkön ülve várom a folytatást.

>!
Athenaeum, Budapest, 2017
360 oldal · ISBN: 9789632937373

Népszerű idézetek

>!
robinson MP

A levegőben édes levendulaillat szállt, s ez a tavasz végi miliő azt a hazug benyomást keltette, hogy az élet könnyű és gondtalan.

6 hozzászólás
>!
robinson MP

Aznap végre nem csörögtek fegyverek, nem ivott vért a mohó föld, nem hullottak el túl fiatalon túl sokan. Aznap mulattak, méghozzá úgy, ahogy csak a magyarok és Anjou Károly tudtak mulatni: az öröm az égig ért.

>!
robinson MP

A rosszullét helyét hirtelen valami egészen más érzés vette át: az éktelen haragé.

>!
robinson MP

– Ha az ördög a fülünkbe suttog, akkor még a legszilárdabb talajon is képesek vagyunk meginogni.

>!
robinson MP

– Mostantól új életet kezdünk, fiam: valóban hű emberei leszünk Anjou Károlynak. Nincs több kétség, nincs több őrlődés.

>!
robinson MP

Ő ugyanis Lackfi volt – a Lackfiak pedig tudták, hogy álszerénységgel nem lehet előbbre jutni. Amúgy is: ami jár, az jár!

>!
Lyanna P

A késő délelőtti napsütés üde fénnyel ragyogta be a királyi palota egymásba nyíló udvarait. A gyümölcsös lombjai lágy szellőtől susogtak, a konyhakertben időnként lustán rezzentek meg a gyógy- és fűszernövények, sóvárgón nyújtózva az ég felé. A levegőben édes levendulaillat szállt, s ez a tavasz végi miliő azt a hazug benyomást keltette, hogy az élet könnyű és gondtalan.

122. oldal, 5. fejezet

>!
Lyanna P

Anjou Károly aznap, mint általában, már virradat után ébren volt, és tettre készen lépett ki hálóterme ajtaján. A kora reggeli misét, amit a hívek éhgyomorral voltak kötelesek végigülni, ezúttal is kihagyta. Ezt a szokását nem csak a papok nézték ferde szemmel, hiszen a felettébb vallásos Erzsébet királynét is érzékenyen érintette férje meglehetősen laza kapcsolata az egyházzal. Márpedig Károlyra, akinek vallási buzgalma rég megrendült, nem lehetett hatni: túl sokszor látta, miként él vissza hatalmával a római kúria, s bizonyos egyházi személyek hogyan lépik át saját jogkörüket, a szigorú előírások megszegéséről nem is beszélve.

123. oldal

>!
Lyanna P

Hertul mindamellett kivételes miniátornak bizonyult: képeiről visszaköszöntek a klasszikus olasz iskola stílusjegyei, de ezeket egyedi megoldásaival, csakis reá jellemző apróságokkal tette eredetivé.

207. oldal, 3. fejezet


A sorozat következő kötete

Anjouk sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kazuo Ishiguro: Az eltemetett óriás
Hunyady József: Hollós vitéz
Mary Pope Osborne: Lovagok között
Artúr Király halála
Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában
Catherine Archer: A Sárkány vére
Jósika Miklós: A csehek Magyarországon
On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?
Malcolm J. Hunt: Kígyószív
Vadász Szilárd: Bajvívók