Szent ​György testvérei (Anjouk 4.) 4 csillagozás

Bíró Szabolcs: Szent György testvérei

1326. ​Anjou Károly úgy érzi, a három évvel korábbi tengermelléki hadjárattal lezártnak tekintheti a belháborúk korszakát, és fényes visegrádi udvarából nekifoghat egy erős birodalom felépítéséhez. Felesége már a második egészséges fiúgyermekkel ajándékozza meg, piacain végre értékálló, erős pénz cserél gazdát, Erdélyben és a Felvidéken egymás után tárják fel a zsíros ezüstbányákat, ő pedig a keresztény királyok közül elsőként saját, világi lovagrendet hoz létre, amely Szent György nevét viseli.
Ám ahogy negyedszázados uralkodása során újból és újból mindig, úgy ezúttal is felüti fejét a baj: Dalmáciában belháború tör ki, a Kőszegiek és a Babonicsok saját szakállukra nyugat felé settenkednek, Havasalföldön pedig Basarab vajda kezd sötét ténykedésbe, miután függetleníti magát a magyar királytól.
Visegrádon eközben egyre erősebbé és befolyásosabbá válik a Bátor Attila örökségét őrző Lackfi István, de ott van az udvarban az az ember is, akit túlontúl nyomasztanak a múlt… (tovább)

>!
Athenaeum, Budapest, 2017
360 oldal · ISBN: 9789632937373
>!
Athenaeum, Budapest, 2017
360 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632936581

Kedvencelte 1

Most olvassa 4

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

>!
Baráth_Zsuzsanna MP
Bíró Szabolcs: Szent György testvérei

Az a baj a hosszú regényciklusokkal, hogy eljön az idő, amikor búcsút kell vennünk a régi kedvenc szereplőktől, és mielőtt jön az új nemzedék, akit a szívünkbe zárhatunk, mindig van egy átmenet, amelyben látszólag nem történik semmi, holott éppen abban történik a következő felvonások megalapozása. Nos, a Szent György testvérei pontosan ez a kötet, és hiába került ugyanolyan magas színvonalon megírásra, mint az összes többi rész, egyszerűen nem tudott magával ragadni, mert nem volt olyan főhős, akinek tiszta szívből tudtam volna szurkolni. Viszont az utolsó oldalon volt egy akkora fordulat, hogy azonnal olvasnám a folytatást. Ismét csak fejet tudok hajtani Bíró Szabolcs hatalmas történelmi tudása, és egyre virtuózabb írástechnikája előtt, de a Bátorok nélkül az Anjouk – sorozat nem az igazi. A hős és bátor templomos lovagok ideje lejárt, az utódoké még nem érkezett el, az átmenet pedig távolról sem volt unalmas, a kalandokból most is jutott a szereplőknek jócskán, de az igazi szenvedély valahogy hiányzott a történetből. Történelemmániás énem ujjongott, hiszen az 1326-tól 1328-ig tartó időszaknak még sohasem írták meg ilyen átfogóan, szórakoztatóan, és érzékletesen a történetét, továbbá öröm volt látni, hogyan fejlődik az író kötetről kötetre, mégis maradt bennem egy kis hiányérzet. Nem tudok belekötni sem technikai, sem dramaturgiai hibába, egyszerűen az a problémám, hogy hiányoztak a Bátorok. Lackfi is érdekes karakter, de nálam sajnos nem tudta betölteni az a hiátust, amely Attila után támadt a sztoriban. Károly Róbert is hozta a szokásos formáját, a nagypolitikai kitekintés is remekül került bemutatásra, csatában sem volt hiány, a humort is jól adagolta a szerző, mégsem ez lesz a kedvenc kötetem a remélhetőleg minél hosszabb sorozatból (15 rész a terv, most tartunk a negyediknél, vagyis nem fogunk unatkozni a következő néhány évben). Jó volt, de az a bizonyos plusz hiányzott belőle.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/11/07/konyvkritika_b…

3 hozzászólás
>!
Vác_nembéli_István_fia_istván
Bíró Szabolcs: Szent György testvérei

Már nagyon vártam Szabolcs Anjou-k sorozatának legújabb részét. Sokat kelet várni rá de most itt van és milyen jó hogy itt van . ahogy azt vártam most is hozta a tökéletest, nem volt üres járat végig izgalmas, érdekes, szórakoztató lett. Ha éppen nem volt csata akkor kaptam egy csomó plusz információt a korszakról, emberekről, politikáról. a regény végét nézve kicsit elborzaszt hogy mennyit is kell olvasni, jegyzetelni, kutatni egy ilyen regényhez én képtelen lennék rá, ezért nem is írok inkább csak olvasok.
Szabolcs jól le tudta zárni Bátor Attila trilógiáját gyorsan keményen, könyörtelenül. Ezek után a korában már megismert Lackfi István felemelkedését követhetjük végig aki szerintem nem marad el Attila mögött. igaz még nem kedveltem még meg annyira mint a nagy elődjét. Lackfi István pragmatikus tudja hogy mit akar és azt is tudja hogyan is lehet azt elérni. A család alapításról is egyénien gondolkodik, feleségnek aki gyereket szül annak kell a vastag comb vastag derék , cicázáshoz meg jó a csinos vékony szépség akivel a romantikát szigorúan nem otthon végzünk.
ha lehet azért egy hibát írnom nagyon rövid lett olyan 400 inkább 500 oldalt is el tudnék olvasni belőle hiszen túl jó lett ezért nem tudtam lerakni és gyorsan ki is végeztem .


Népszerű idézetek

>!
robinson MP

A levegőben édes levendulaillat szállt, s ez a tavasz végi miliő azt a hazug benyomást keltette, hogy az élet könnyű és gondtalan.

6 hozzászólás
>!
robinson MP

Aznap végre nem csörögtek fegyverek, nem ivott vért a mohó föld, nem hullottak el túl fiatalon túl sokan. Aznap mulattak, méghozzá úgy, ahogy csak a magyarok és Anjou Károly tudtak mulatni: az öröm az égig ért.

>!
robinson MP

A rosszullét helyét hirtelen valami egészen más érzés vette át: az éktelen haragé.

>!
robinson MP

– Ha az ördög a fülünkbe suttog, akkor még a legszilárdabb talajon is képesek vagyunk meginogni.

>!
robinson MP

– Mostantól új életet kezdünk, fiam: valóban hű emberei leszünk Anjou Károlynak. Nincs több kétség, nincs több őrlődés.

>!
robinson MP

Ő ugyanis Lackfi volt – a Lackfiak pedig tudták, hogy álszerénységgel nem lehet előbbre jutni. Amúgy is: ami jár, az jár!

>!
Lyanna 

A késő délelőtti napsütés üde fénnyel ragyogta be a királyi palota egymásba nyíló udvarait. A gyümölcsös lombjai lágy szellőtől susogtak, a konyhakertben időnként lustán rezzentek meg a gyógy- és fűszernövények, sóvárgón nyújtózva az ég felé. A levegőben édes levendulaillat szállt, s ez a tavasz végi miliő azt a hazug benyomást keltette, hogy az élet könnyű és gondtalan.

122. oldal, 5. fejezet

>!
Lyanna 

Anjou Károly aznap, mint általában, már virradat után ébren volt, és tettre készen lépett ki hálóterme ajtaján. A kora reggeli misét, amit a hívek éhgyomorral voltak kötelesek végigülni, ezúttal is kihagyta. Ezt a szokását nem csak a papok nézték ferde szemmel, hiszen a felettébb vallásos Erzsébet királynét is érzékenyen érintette férje meglehetősen laza kapcsolata az egyházzal. Márpedig Károlyra, akinek vallási buzgalma rég megrendült, nem lehetett hatni: túl sokszor látta, miként él vissza hatalmával a római kúria, s bizonyos egyházi személyek hogyan lépik át saját jogkörüket, a szigorú előírások megszegéséről nem is beszélve.

123. oldal

>!
Lyanna 

Hertul mindamellett kivételes miniátornak bizonyult: képeiről visszaköszöntek a klasszikus olasz iskola stílusjegyei, de ezeket egyedi megoldásaival, csakis reá jellemző apróságokkal tette eredetivé.

207. oldal, 3. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Kazuo Ishiguro: Az eltemetett óriás
Hunyady József: Hollós vitéz
Mary Pope Osborne: Lovagok között
Artúr Király halála
Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában
Catherine Archer: A Sárkány vére
Jósika Miklós: A csehek Magyarországon
On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?
Malcolm J. Hunt: Kígyószív
Vadász Szilárd: Bajvívók