Ötvenezer ​lándzsa (Anjouk 5.) 62 csillagozás

Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa

1328. ​Lackfi István éppen visegrádi házában igyekszik felépülni az osztrák hadjáratban szerzett sérüléseiből, miközben fegyvernökei Budán rábukkannak Bátor Attila rég halottnak hitt fiára. Az elmúlt esztendőkben Szilárd lemondott a lovagi életmódról, kovács szeretne lenni, ám erről sem a király, sem a fiú új gyámja, sem a nevelőjének kijelölt Péter nem akar hallani. Mindnyájan ragaszkodnak hozzá, hogy Bátor Szilárd az apja nyomdokaiba lépve az udvar vitéze legyen, ami nem megy zökkenőmentesen – ám a sorsa elől senki sem menekülhet.
Időközben meghal Róbert nápolyi király fia, Anjou Károly pedig reménykedni kezd, hogy a magyar Szent Korona mellé megszerezheti szülővárosa trónját is – ha nem magának, hát legalább valamelyik örökösének. Mielőtt azonban ezt megtehetné, egészen más gondokkal kell szembenéznie. Virágzó birodalmában, akár egy hatalmas sakktáblán, számos figura áll fel az újabb játszmához. Egy áruló vajda, egy tébolyult bizalmas, egy buja rokon és egy gyönyörű… (tovább)

>!
Athenaeum, Budapest, 2018
400 oldal · ISBN: 9789632938035
>!
Athenaeum, Budapest, 2018
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632937618

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Lackfi István


Kedvencelte 11

Most olvassa 1

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 27


Kiemelt értékelések

robinson P>!
Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa

Aztakutyamindenit!
Lendületes és fordulatos, ahol a történelem életre kel az olvasó előtt. A sorozat kiemelkedő darabja lett. Emelem kalapom, gratulálok Szabolcs!
https://gaboolvas.blogspot.com/2018/06/otvenezer-landzsa.html

ZsúésKrisz_Olvas>!
Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa

Kedvenc sorozatom méltó folytatása ez az ötödik rész. Nagyon vártam már a megjelenését. Nagy elvárásokkal vetettem bele magam az olvasásba, de Bíró Szabolcsban most sem kellett csalódnom! Hozta a kötelezőt, és a tőle megszokott precizitást.
A kötetet nem tudtam letenni szinte olvastatta magát. Folyamatosan történik benne mindig valami. A humor, az ármánykodás, a szerelem, a bosszú, és a jó csatajelenetek összessége teszi a könyvet izgalmas történelmi regénnyé. Kedvencemmé lépett elő!
További értékelésem itt olvashatod:
http://zsuolvas.blogspot.com/2018/06/biro-szabolcs-anjo…

Qedrák MP>!
Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa

Azt hiszem minden túlzás nélkül állíthatom, hogy az ötödik kötet lett a sorozat legjobb darabja. Valószínűleg ez néhány olyan elemnek köszönhető, amellyel csak most szembesülünk a könyvek folyamában. Fény derül a narrátor kilétére, bár ez semmilyen meglepetést nem okoz az olvasónak, így kicsit közelebb kerülnek hozzánk a leírt események. (Nem véletlenül lehet ezt az eszközt felfedezni más történelmi regénysorozatok esetében is).

A másik eszköz viszont maga a történelem, illetve a történelmi eseményeknek azon sora, amelyről az olvasó tudja, hogy meg fognak történni, ám a regény szereplői értelemszerűen nem. Ráadásul a Zách Felícián-féle merénylet kap egy erős felvezetést, és hogy még rosszabb legyen nekünk, a főhőst is érintetté teszi a szerző. Tudjuk, hogy mi vár rá, és mégis nagyon szeretnénk, ha valahogy nem következne be az az érzelmi megpróbáltatás, ami rá vár. A sorozatban eddig felvonultatott szereplők megkapják a maguk „játékidejét” is, ezúttal nem marad ki Erzsébet királyné sem.

A legjobban az tetszett, ahogy a szerző magabiztosan használta a középkori Visegrád ismert tereit, mert a legtöbbeknek talán felsejlik valami a fellegvárról meg a királyi palotáról, ám biztosan tévednek, ha úgy vélik, hogy I. Károly bármelyikben lakott volna. Ahogy Az ötvenezer lándzsában olvashatjuk, ekkoriban az alsó vár, vagyis a Salamon-torony és környéke jelentette a királyi palotát, a korai ispáni vár pedig a Sibrik-dombon erre az időszakra valóban rommá lett.

Hasonlóan magabiztosan mozog a középkori környezetben is, bár néha egy kicsit kilógott a lóláb, a damaszkolás bemutatására szerintem a regény megálmodása óta készülhetett a szerző. :) Azt egy kicsit sajnálom, hogy kevesebb részletesen leírt étel került a könyv lapjaira. Két esetben mégis úgy vélem, hogy egy apró tévedést el lehetett kapni. Az egyik, hogy a kardokon végighúzódó pengevájatot vércsatornának hívja, ennek kapcsán pedig én többször hallhattam Hidán Csabától, hogy ne hívjuk vércsatornának, mert az egy utólagos elnevezés, ráadásul nincs sok köze a funkciójához. A másik pedig a damaszkoláshoz hasonlóan bekerült sakkozós jelenet, amelyben a leírás alapján úgy vélem, mintha a mostani lépéseket használnák a felek, pedig akkoriban a sakkban máshogy léptek. Ennyi legalábbis megmaradt nekem az azóta elhalt, történelemmel kombinált sakkozás iránti érdeklődésemből.

A Zách-féle merénylet kapcsán tudnám egy kicsit megróni a művet, mert reméltem, hogy Felícián skizofréniájának komoly szerepe lesz az elkövetett merényletben, ehelyett mégis a klasszikus Arany János-féle történetfeldolgozáshoz nyúl vissza a szerző. Egy kicsit sajnálom, mert az ötlet eredeti volt, fel is lett vezetve a könyvben és a korábbi részekben, mégsem lett igazán kihasználva.

Mindettől függetlenül, mint írtam, eddig ez a legjobb kötete az Anjouknak, és kíváncsian várom a folytatást, mert nem lesz könnyű a második trilógiát hasonló színvonalon lezárni.

5 hozzászólás
jehuka P>!
Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa

Immár ötödik részéhez érkezett Bíró Szabolcs Anjouk regényfolyama, mely egyben az Arany Visegrád-trilógia második kötete is. Akik eddig szerették a sorozatot, most sem fognak csalódni. Továbbra is remek stílusban, igényes nyelvezettel megírt, sodró lendületű, izgalmas, érdekes és hiteles történelmi regénnyel folytatódik a sor.
Felütésként a regény egy „időn kívüli” jelenettel, egy visszaemlékezéssel kezdődik, mely tragédiát irányoz elő, és mely aztán baljóslatúan lengi körül az ezt követő majd háromszáz oldalt. A feszültség végig ott lapul a sorok között, ahogy az olvasó halad előre a történettel, egyre inkább görcsbe rándul a gyomra, hiszen már sejti… már tudja… De ne szaladjunk ennyire előre!
A cselekmény pontosan ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt: a kovácsműhelyben Péter rátalál az idő közben felcseperedett Bátor Szilárdra. Ebből már kitalálhatjuk, hogy míg a trilógia első kötetének főszereplője Lackfi István volt, most a történet visszakanyarodik a Bátor nemzetséghez, és ezúttal Szilárd sorsának alakulásán keresztül ismerhetjük meg az 1328 őszétől 1330 őszéig tartó két esztendő főbb eseményeit. (…)
A főhős-váltás logikájából is adódik, hogy ebben a részben a történet szála elszakad az országos közügyektől, és a szerző a személyes sorsok felé tereli a figyelmünket, ami lehetővé teszi az árnyaltabb karakterábrázolást. (…)
Természetesen ez a kötet sem maradhat hadjárat, illetve csata nélkül. spoiler Bár nem szűkölködik a cselekmény emberi tragédiákban, a legmeghatóbb jelenet mégis a Vöröstoronyi-szorosnál vívott ütközet során játszódik, ahol a hűség és hősiesség mintapéldájával találkozhatunk. (…)
Továbbra is szeretem a sorozatban, hogy az események történelmi hűségén kívül rengeteg információt megtudunk a kor viszonyairól: az emberek öltözködéséről, fegyverzetéről, kulináris szokásairól. Jelen kötetben például nagyon érdekes és részletekbe menő leírást kapunk a dömöckölt kard kikovácsolásának folyamatáról, illetve egy lovagi torna lebonyolításának módjáról.(…)
Bár most kevesebb volt a tényleges történelmi elem, nem adhatok kevesebbet, mint 5 csillagot. És még egy gondolat. Olvasás közben mindvégig azon gondolkodtam, vajon mikor derül már fény a kötet címének jelentésére, és kinek kell szembenéznie azzal az ötvenezer lándzsával. Olvassátok, és Ti is megtudjátok!
Ezúton is szeretném megköszönni a könyvet a Kiadónak!
Vágatlan rendezői változat itt:
https://konyvesmas.blogspot.com/2018/06/hisztorik-biro-…

Roszka >!
Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa

Ha lehetne csillagos ötöst adnék rá!
Amit Szabolcs művel, az már kialvatlanságot okoz nálam! Ezt egyszerűen nem lehetett letenni! Annyira pörgős, olyan izgalmas, annyira eleven…. Legszívesebben én is beálltam volna a sziklagörgető csapatba… Néhol igen torokszorító…
Köszönöm, öröm volt olvasni.
És amiért én külön pontot adok neki, az Zách Felicián története. A Nápolyi Johannában olvastam már erről, de ott, mint szellem fordul elő, aki Erzsébet királynőt kísérti, de most igazán megtudhattam miért is.

Papírra_vetett_gondolataim>!
Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa

Bíró Szabolcs karaktereit egyszerűen imádom. Annyira élő, lélegző személyeket alkot meg, hogy sokszor az olvasó úgy érzi, hogy valódi létező személyekről olvas. Ezek a karakterek nagyon jól hatnak az olvasóra, legyen az pozitív vagy negatív személy,akkor is valamilyen érzelmeket fognak kiváltani.

Na, de akkor beszéljünk egy kicsit az Ötvenezer lándzsában megjelenő számomra kedves, vagy kiemelkedő karakterekről. Kivel mással is kezdhetném a sort, mint Bátori Szilárddal. Úgy érzem, hogy Szilárd karaktere az, aki tudja az olvasóban enyhíteni Bátori Attila hiányát. Nagyon, de nagyon megszerettem ezt a fiút ! Bíró Szabolcs ezzel a karakterrel ismét, vagy még mindig nem is tudom már, de megvett magának! :D Tetszett az a vívódás, ami Szilárd lelkében végigment. Nem egyszerű dolog az, hogy úgy teljesíts mindent, hogy az őseid büszkék lehessenek rád. Hatalmas terhet kapott a vállára ez a fiú, de hiszem, hogy sikerülni fog neki megküzdeni minden akadállyal, már csak azért is , mert ő Bátori Attila fia. Zseniális írói technikának gondolom azt, hogy a két férfi személyisége közt nagyon jól felfedezhető a hasonlóság, illetve Szilárd is hasonló hibákat vét élete során, mint azt apja tette. Nagyon élveztem ezt a párhuzamot.

Igazán örültem annak, hogy ebben a kötetben jobban megismerhettük Lackfi István személyét, életét és testvéreit. Nagyon sajnálom szegény Istvánt, a drága kis felesége miatt. Nem tudott mit vétett az a szegény ördög, hogy az író ilyen feleséget adott mellé, de minden esetre élveztem olvasni ezeket a részeket, és sokszor egyszerre sajnáltam és mosolyogtam Magyarország fehér sárkányán. :D

https://papirravetettgondolataim.blogspot.com/2019/07/n…

Baráth_Zsuzsanna P>!
Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa

Végre visszatértek a Bátorok, az Anjouk-sorozat pedig jobb mint valaha, pontosan ezt vártam Bíró Szabolcstól! Emberünknél jobban senki sem tudja átadni a középkori Magyarország hangulatát, kötetről kötetre fejlődik az írástechnikája, már olyan szinten tudja facsarni szegény olvasó szívét, hogy óriási érzelmi viharok közepette falja fel rekordidő alatt a történetet, amelyben van minden, amiért egy történelmi regényt szeretünk: dráma, szerelem, véres csaták, romantika, kaland, királyok, nemesek és közemberek, nagypolitika és emberi tragédiák. Miközben tovább folytatódik a Bátor – saga a következő nemzedékkel, Károly Róbert uralkodását is figyelmmel kísérhetjük az 1328–1330 közötti időszakban. Hiába ismeri az ember lánya Zách Felicián merényletének tényét, mégis sokkot kap, amikor szembesülnie kell a történelemórákról jól ismert eseményekkel, mert ezúttal annyira emberközelből ismerjük meg a történetet, hogy belesajdul a szívünk. A szerző ügyesen éri el, hogy úgy érezzük, részesei vagyunk az eseményeknek, egy romantikus szállal bevonja a főhőst az események sodrába, neki pedig ugye teljes gőzzel szurkolunk, hogy méltó legyen apjához, aztán egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy tökéletesen megértjük Zách Felicián motivációt a királyi család elleni merényletre vonatkozóan. Azért viszont nagyon szégyelltem magam, hogy történelemrajongóként nem is hallottam a Vöröstoronyi-szorosban történt eseményekről, és miután ki mertem fújni a levegőt a csata végén, majd magamhoz tértem a sokktól, örültem, hogy ismét tanulhattam valamit a korszakról. Nem tudom elégszer elmondani, hogy ez a sorozat tévésorozat után kiált, olyan filmszerűen került megírásra, hihtetetlen ismeretanyagot ad át erről az időszakról az olvasónak a szerző, miközben kiválóan szórakoztatja az olvasóját, remekül vezetett történettel, jól megírt karakterekkel, a könyv ott és akkor drámai, romantikus, tragikus és humoros, amikor kell.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2018/06/25/konyvkritika_b…

Habók P>!
Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa

Ennek e résznek csak egyetlen hibája van – hogy arról szól, amiről. Már Arany balladáját sem szerettem soha, pedig… Mert egészen addig remek. Szeretem az új szereplőket, tetszenek a kalandok, élvezem a nyelvezetét (mennyi olyan szó van, amit ismerek, de nem használok, és mennyi olyan, amit nem is ismerek, pedig milyen jók!). Kedvelem a humorát, tetszett a középkor bemutatása. Mosolyogtam a szerelmeseken, pedig tudtam, hogy… És várom a következő részt.

gizad>!
Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa

Emelem kalapom Bíró Szabolcs előtt!
Történelem szerető énem rendkívüli örömére ezennel az Anjouk sorozat beírta magát a szívem csücskébe, pedig még hol van a vége! Hogy én miért nem tudom mondjuk egy 2 hetes nyári szabadság alatt betervezni az ilyen könyveket?! Merthogy ezt a kötetet nem lehet letenni! A borzasztóan kevés szabadidőm ellenére úgy beszippantott, hogy ha csak fél órára is, de akkor is vissza kellett térnem Anjou Károly korába, mégha éjjelre esett is az olvasás, majd' leragadt a szemem és másnap literszám kellett innom a kávét.

A felvezető 4. kötet után ezúttal több szó esik a személyes sorsokról, és kevesebb a politikáról. Helyesebben szólva a fiktív szereplőket személyesen érintetté teszi fontos, meghatározó eseményeknél úgy, hogy az nem megy a történelmi hitelesség rovására. Az ember lánya csak falja az oldalakat, izgulva a szeretett karakterekért.
Az elején rögtön szöget üt a gondolat, hogy ki is lehet a narrátor. Ez a minden kötet elején olvasható kis kitekintő most sötét időket irányoz elő. Ahogy haladunk előre az eseményekben, ahhoz a bizonyos 1330. évi áprilishoz, már tudjuk azt is, ki meséli nekünk ezeket az eseményeket. Vártam már ezt a dátumot talán a sorozat eleje óta, kíváncsi voltam a körítésre. Az okokat Szabolcs szépen felvezeti, a következményeket pedig sokan elszenvedik.
Fel is csaptam a netet, sokat kutakodtam a korról, a történelmi szereplőkről az olvasás alatt. Szemlesütve vallom be, hogy eddig nem is hallottam a Vöröstoronyi-szorosnál történt eseményekről, de ezután nem fogom elfelejteni, az biztos. A szerző ezt is úgy vezeti elő, olyan hangulatot teremt, hogy már zsigereimben éreztem a baljóslatú levegőt. A torokszorító fejezetekből nem volt hiány. Olykor a humor oldott a feszültségen, Lackfi Istvánt például imádtam, a legváratlanabb pillanatokban röhögtem fel a zúgolódásain, székely szitkozódásain.
Az egész cselekmény sodró lendülettel viszi az olvasót. Sokszor azon kaptam magam, hogy összeszorult gyomorral azt kívánom, bárcsak másfelé kanyarodnának az események (persze úgy nem lett volna jó), hiszen én már tudom, hogy mi fog történni, a karakterek viszont nem. Betekintést nyertem a dömöckölt kard készítésének tudományába olyan eseménybe ágyazva, hogy fel sem tűnt, hogy megint tanultam valamit. Ez tetszett végig, hogy könnyedén tanulhattam, nem tűnt erőltetettnek, vagy oda nem illőnek a lecke.
Nem is kérdés, hogy jöhet a 6. rész. Aztán már csak tűkön ülve kell várnom a többit.

Lyanna P>!
Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa

Bíró Szabolcs hozta a formáját, gratulálok, kiváló a regény. Az előhang pedig egyszerűen zseniális.


Népszerű idézetek

tshehip>!

– Mondhat Szécsi, amit akar – morgott István –, de ha már a kurvák se jönnek utánunk, az semmi jót nem jelent.

333. oldal, 5. epizód - Juhaim pásztora, 3. fejezet (Athenaeum, 2018)

hadak_utja>!

…szent meggyőződésem, hogy semmi sem történik ok nélkül. Amit véletlennek hiszünk, azzal is ugyanúgy célja van a Teremtőnek, mint azzal, aminek érezni véljük a sorsszerűségét.

76. oldal (Károly király)

Lyanna P>!

Hamvazószerdán pillantották meg egymást először. Soha addig még nem találkoztak, semmit sem tudtak a másikról, és mégis: amikor a tekintetük összeakadt, megtörtént a csoda, amire az emberiség történelme során még senkinek sem sikerült ésszerű magyarázatot találnia. Szívük kihagyott egy dobbanásnyit, és az eszük még fel sem fogta, mi történik velük, amikor lélekben már rabjai is voltak egymásnak.

134. oldal, 2. fejezet

Basset>!

A rosseb egye meg! (…) Akarom mondani, hála Istennek!

63. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lackfi István
Aurelia>!

Az embernek a legnagyobb fájdalma közepette is tudnia kell helyes döntést hozni, és úgy viselkedni, hogy azt később ne bánja meg.

108. oldal

Aurelia>!

– Tudjátok-e, kik voltak a rómaiak? – kérdezte aztán a férfi, s ahogy egy régi terméskődaraba ülve mesélni kezdett, a többiek mind elcsendesülve telepedtek köréje. – Még a mi őseink előtt jártak ezen a földön, erős kőépületeket emelve. Itt is ők építettek először erődítményt, s amikor eleink birtokba vették e hazát, a régi római erőd alapjaira építették fel az ispáni várat. Valaha ez volt Visegrád központja, az egész település itt terült el, a domb körül. Aztán jött a tatárdúlás, és a régi Visegrád a földdel lett egyenlővé. A jó emlékezetű Béla király idejében épült fel az alsó- és a felsővár, s a természet itteni adottságai miatt az egykori ispánsági vár kívül rekedt a kettős védőműrendszeren – mutatott a hegyoldalon végigfutó, őrtornyokkal és kitörőkapukkal tarkított, roppant zárófalra. – Most már csak a Szent András-monostor áll idekinn, a városon kívül – nézett el a bencés szerzetesek lakhelye felé, mely még a romoknál is északabbra helyezkedett el.

177-178. oldal

1 hozzászólás
Basset>!

az épület teteje üresen ásított az Isten egére

310. oldal

Odin94>!

– Na és a tárnokmester?
– Aba nembeli Nekcsei Demeter.
– A király vagy a királyné tárnokmestere?
– A királyé, természetesen – felelte, majd még az előzőnél is szélesebb vigyort villantott. – Habár azt beszélik szívesebben lenne a királynéé…
Péter eltátotta a száját, és bőrkeményedéses tenyerével jól tarkón legyintette a tanítványát.
– Meg ne halljak ilyesmit még egyszer! – teremtette le Szilárdot. – Micsoda beszéd ez? Demeter mesternek felesége és leányai vannak!

139-140. oldal


A sorozat következő kötete

Anjouk sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ken Follett: Az idők végezetéig
Bernard Cornwell: Vándor
Csikász Lajos: Diadalmas liliomok
Bán Mór: A Holló háborúja
Bányai D. Ilona: A vér jogán
Trux Béla: A templomos lovag
Benkő László: Idegen tüzek
Allen Newman: A száműzött zsoldos
Urbánszki László: Vérszagra gyűl
Maurice Druon: Az elátkozott királyok I-III.