Ötvenezer ​lándzsa (Anjouk 5.) 20 csillagozás

Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa

1328. ​Lackfi István éppen visegrádi házában igyekszik felépülni az osztrák hadjáratban szerzett sérüléseiből, miközben fegyvernökei Budán rábukkannak Bátor Attila rég halottnak hitt fiára. Az elmúlt esztendőkben Szilárd lemondott a lovagi életmódról, kovács szeretne lenni, ám erről sem a király, sem a fiú új gyámja, sem a nevelőjének kijelölt Péter nem akar hallani. Mindnyájan ragaszkodnak hozzá, hogy Bátor Szilárd az apja nyomdokaiba lépve az udvar vitéze legyen, ami nem megy zökkenőmentesen – ám a sorsa elől senki sem menekülhet.
Időközben meghal Róbert nápolyi király fia, Anjou Károly pedig reménykedni kezd, hogy a magyar Szent Korona mellé megszerezheti szülővárosa trónját is – ha nem magának, hát legalább valamelyik örökösének. Mielőtt azonban ezt megtehetné, egészen más gondokkal kell szembenéznie. Virágzó birodalmában, akár egy hatalmas sakktáblán, számos figura áll fel az újabb játszmához. Egy áruló vajda, egy tébolyult bizalmas, egy buja rokon és egy gyönyörű… (tovább)

>!
Athenaeum, Budapest, 2018
400 oldal · ISBN: 9789632938035
>!
Athenaeum, Budapest, 2018
360 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632937618

Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa

Aztakutyamindenit!
Lendületes és fordulatos, ahol a történelem életre kel az olvasó előtt. A sorozat kiemelkedő darabja lett. Emelem kalapom, gratulálok Szabolcs!
https://gaboolvas.blogspot.com/2018/06/otvenezer-landzsa.html

>!
ZsúésKrisz_Olvas
Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa

Kedvenc sorozatom méltó folytatása ez az ötödik rész. Nagyon vártam már a megjelenését. Nagy elvárásokkal vetettem bele magam az olvasásba, de Bíró Szabolcsban most sem kellett csalódnom! Hozta a kötelezőt, és a tőle megszokott precizitást.
A kötetet nem tudtam letenni szinte olvastatta magát. Folyamatosan történik benne mindig valami. A humor, az ármánykodás, a szerelem, a bosszú, és a jó csatajelenetek összessége teszi a könyvet izgalmas történelmi regénnyé. Kedvencemmé lépett elő!
További értékelésem itt olvashatod:
http://zsuolvas.blogspot.com/2018/06/biro-szabolcs-anjo…

>!
Qedrák P
Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa

Azt hiszem minden túlzás nélkül állíthatom, hogy az ötödik kötet lett a sorozat legjobb darabja. Valószínűleg ez néhány olyan elemnek köszönhető, amellyel csak most szembesülünk a könyvek folyamában. Fény derül a narrátor kilétére, bár ez semmilyen meglepetést nem okoz az olvasónak, így kicsit közelebb kerülnek hozzánk a leírt események. (Nem véletlenül lehet ezt az eszközt felfedezni más történelmi regénysorozatok esetében is).

A másik eszköz viszont maga a történelem, illetve a történelmi eseményeknek azon sora, amelyről az olvasó tudja, hogy meg fognak történni, ám a regény szereplői értelemszerűen nem. Ráadásul a Zách Felícián-féle merénylet kap egy erős felvezetést, és hogy még rosszabb legyen nekünk, a főhőst is érintetté teszi a szerző. Tudjuk, hogy mi vár rá, és mégis nagyon szeretnénk, ha valahogy nem következne be az az érzelmi megpróbáltatás, ami rá vár. A sorozatban eddig felvonultatott szereplők megkapják a maguk „játékidejét” is, ezúttal nem marad ki Erzsébet királyné sem.

A legjobban az tetszett, ahogy a szerző magabiztosan használta a középkori Visegrád ismert tereit, mert a legtöbbeknek talán felsejlik valami a fellegvárról meg a királyi palotáról, ám biztosan tévednek, ha úgy vélik, hogy I. Károly bármelyikben lakott volna. Ahogy Az ötvenezer lándzsában olvashatjuk, ekkoriban az alsó vár, vagyis a Salamon-torony és környéke jelentette a királyi palotát, a korai ispáni vár pedig a Sibrik-dombon erre az időszakra valóban rommá lett.

Hasonlóan magabiztosan mozog a középkori környezetben is, bár néha egy kicsit kilógott a lóláb, a damaszkolás bemutatására szerintem a regény megálmodása óta készülhetett a szerző. :) Azt egy kicsit sajnálom, hogy kevesebb részletesen leírt étel került a könyv lapjaira. Két esetben mégis úgy vélem, hogy egy apró tévedést el lehetett kapni. Az egyik, hogy a kardokon végighúzódó pengevájatot vércsatornának hívja, ennek kapcsán pedig én többször hallhattam Hidán Csabától, hogy ne hívjuk vércsatornának, mert az egy utólagos elnevezés, ráadásul nincs sok köze a funkciójához. A másik pedig a damaszkoláshoz hasonlóan bekerült sakkozós jelenet, amelyben a leírás alapján úgy vélem, mintha a mostani lépéseket használnák a felek, pedig akkoriban a sakkban máshogy léptek. Ennyi legalábbis megmaradt nekem az azóta elhalt, történelemmel kombinált sakkozás iránti érdeklődésemből.

A Zách-féle merénylet kapcsán tudnám egy kicsit megróni a művet, mert reméltem, hogy Felícián skizofréniájának komoly szerepe lesz az elkövetett merényletben, ehelyett mégis a klasszikus Arany János-féle történetfeldolgozáshoz nyúl vissza a szerző. Egy kicsit sajnálom, mert az ötlet eredeti volt, fel is lett vezetve a könyvben és a korábbi részekben, mégsem lett igazán kihasználva.

Mindettől függetlenül, mint írtam, eddig ez a legjobb kötete az Anjouknak, és kíváncsian várom a folytatást, mert nem lesz könnyű a második trilógiát hasonló színvonalon lezárni.

5 hozzászólás
>!
jehuka P
Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa

Immár ötödik részéhez érkezett Bíró Szabolcs Anjouk regényfolyama, mely egyben az Arany Visegrád-trilógia második kötete is. Akik eddig szerették a sorozatot, most sem fognak csalódni. Továbbra is remek stílusban, igényes nyelvezettel megírt, sodró lendületű, izgalmas, érdekes és hiteles történelmi regénnyel folytatódik a sor.
Felütésként a regény egy „időn kívüli” jelenettel, egy visszaemlékezéssel kezdődik, mely tragédiát irányoz elő, és mely aztán baljóslatúan lengi körül az ezt követő majd háromszáz oldalt. A feszültség végig ott lapul a sorok között, ahogy az olvasó halad előre a történettel, egyre inkább görcsbe rándul a gyomra, hiszen már sejti… már tudja… De ne szaladjunk ennyire előre!
A cselekmény pontosan ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt: a kovácsműhelyben Péter rátalál az idő közben felcseperedett Bátor Szilárdra. Ebből már kitalálhatjuk, hogy míg a trilógia első kötetének főszereplője Lackfi István volt, most a történet visszakanyarodik a Bátor nemzetséghez, és ezúttal Szilárd sorsának alakulásán keresztül ismerhetjük meg az 1328 őszétől 1330 őszéig tartó két esztendő főbb eseményeit. (…)
A főhős-váltás logikájából is adódik, hogy ebben a részben a történet szála elszakad az országos közügyektől, és a szerző a személyes sorsok felé tereli a figyelmünket, ami lehetővé teszi az árnyaltabb karakterábrázolást. (…)
Természetesen ez a kötet sem maradhat hadjárat, illetve csata nélkül. spoiler Bár nem szűkölködik a cselekmény emberi tragédiákban, a legmeghatóbb jelenet mégis a Vöröstoronyi-szorosnál vívott ütközet során játszódik, ahol a hűség és hősiesség mintapéldájával találkozhatunk. (…)
Továbbra is szeretem a sorozatban, hogy az események történelmi hűségén kívül rengeteg információt megtudunk a kor viszonyairól: az emberek öltözködéséről, fegyverzetéről, kulináris szokásairól. Jelen kötetben például nagyon érdekes és részletekbe menő leírást kapunk a dömöckölt kard kikovácsolásának folyamatáról, illetve egy lovagi torna lebonyolításának módjáról.(…)
Bár most kevesebb volt a tényleges történelmi elem, nem adhatok kevesebbet, mint 5 csillagot. És még egy gondolat. Olvasás közben mindvégig azon gondolkodtam, vajon mikor derül már fény a kötet címének jelentésére, és kinek kell szembenéznie azzal az ötvenezer lándzsával. Olvassátok, és Ti is megtudjátok!
Ezúton is szeretném megköszönni a könyvet a Kiadónak!
Vágatlan rendezői változat itt:
https://konyvesmas.blogspot.com/2018/06/hisztorik-biro-…

>!
Baráth_Zsuzsanna P
Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa

Végre visszatértek a Bátorok, az Anjouk-sorozat pedig jobb mint valaha, pontosan ezt vártam Bíró Szabolcstól! Emberünknél jobban senki sem tudja átadni a középkori Magyarország hangulatát, kötetről kötetre fejlődik az írástechnikája, már olyan szinten tudja facsarni szegény olvasó szívét, hogy óriási érzelmi viharok közepette falja fel rekordidő alatt a történetet, amelyben van minden, amiért egy történelmi regényt szeretünk: dráma, szerelem, véres csaták, romantika, kaland, királyok, nemesek és közemberek, nagypolitika és emberi tragédiák. Miközben tovább folytatódik a Bátor – saga a következő nemzedékkel, Károly Róbert uralkodását is figyelmmel kísérhetjük az 1328–1330 közötti időszakban. Hiába ismeri az ember lánya Zách Felicián merényletének tényét, mégis sokkot kap, amikor szembesülnie kell a történelemórákról jól ismert eseményekkel, mert ezúttal annyira emberközelből ismerjük meg a történetet, hogy belesajdul a szívünk. A szerző ügyesen éri el, hogy úgy érezzük, részesei vagyunk az eseményeknek, egy romantikus szállal bevonja a főhőst az események sodrába, neki pedig ugye teljes gőzzel szurkolunk, hogy méltó legyen apjához, aztán egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy tökéletesen megértjük Zách Felicián motivációt a királyi család elleni merényletre vonatkozóan. Azért viszont nagyon szégyelltem magam, hogy történelemrajongóként nem is hallottam a Vöröstoronyi-szorosban történt eseményekről, és miután ki mertem fújni a levegőt a csata végén, majd magamhoz tértem a sokktól, örültem, hogy ismét tanulhattam valamit a korszakról. Nem tudom elégszer elmondani, hogy ez a sorozat tévésorozat után kiált, olyan filmszerűen került megírásra, hihtetetlen ismeretanyagot ad át erről az időszakról az olvasónak a szerző, miközben kiválóan szórakoztatja az olvasóját, remekül vezetett történettel, jól megírt karakterekkel, a könyv ott és akkor drámai, romantikus, tragikus és humoros, amikor kell.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2018/06/25/konyvkritika_b…

>!
Lyanna P
Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa

Bíró Szabolcs hozta a formáját, gratulálok, kiváló a regény. Az előhang pedig egyszerűen zseniális.

>!
Könyveskuckó_reblog
Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa

Bíró Szabolcs Anjouk történelmi regénysorozata a nem is olyan rég megjelent Ötvenezer lándzsával immár az ötödik köteténél jár – nem számítva előzményét, a Non nobis, Dominét. Az előző kötetben, a Szent György testvéreiben magára hagyott Palkót és Szilárdot most ismét a köreinkben köszönthetjük, s azon kívül, hogy végigkövethetjük Bátor Attila rég elveszett fiának, Szilárdnak férfivá érését, ismét háborús idő köszönt Anjou Károlyra.

Azt már mindenki tudhatja, hogy ez a történelmi regénysorozat egyike a kedvenceimnek. S bár legutóbbi kötetében nehezményeztem, hogy kicsit rövid lett és nem sikerült úgy felvennem a történetszálat a hosszú kihagyás után, örömmel tudatom, hogy ebben a könyvben minden ilyen kiküszöbölésre került. Mert néha megfelelő mennyiségben vissza-visszapillanthatunk az előző részekben történtekre, felidézhetjük, mi is történt egyes szereplőinkkel, s bizony itt az öröm, hogy régi kedvencünket is ismét a lapokon tudhatjuk.

Bár egyszerre vártam, mindazonáltal meg is lepődtem azon, hogy Szilárd ennyire főhőssé avanzsál. Hiszen igaz ugyan, hogy az első három része a sorozatnak a Bátor családról szól, a második három része úgy festett, inkább a Lackfiak köré fog felépülni. S bár Palkó – aki az előző részben a szívünkhöz nőtt – itt is jelen van, úgy fest, írónk szíve mégis a Bátoriakhoz húz – nem, mintha felróhatnánk ezt neki. Nagyon is jól esett ugyanis látni Szilárd szárnypróbálgatásait, még ha kísérteties hasonlóságot fedezhetünk is fel az ő és apja, Attila története között. De a történelem már csak ilyen: megismétli önmagát. Azért remélem, hogy a következő rész tartalmaz még váratlan fordulatokat és meglepetéseket Palkó és Szilárd sorsát illetően.

A folytatás tehát nem okozott számomra csalódást, továbbra is kíváncsian várom a további eseményeket. Vajon merre vezet Szilárd útja, milyen férfivá ér majd, követi-e apja nyomdokait, s végül, de nem utolsó sorban megtalálja-e majd a boldogságát?
Az már egyszer biztos, hogy ezeket a háborús, szenvedésekkel teli sorokat olvasva akarattalanul is elgondolkodik az olvasó, hogy háborúskodás helyett mennyivel egyszerűbb is lenne egy hétköznapi ember életét élnie kedves főhősünknek. Mondjuk, kovácsként.

A sorozat olvasását a történelmi kötetek kedvelőinek ajánlom, 16 év felett, férfiaknak és nőknek egyaránt. Mivel rendkívül olvasmányos, eseménydús, cseppet sem száraz és van benne romantikus szál is, a nők számára is könnyen favorittá válhat.

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: 8/10 – A már előző kötetekből megismert Palkó és Szilárd vállt vállnak vetve viszik hátukon a történetet. Bár kissé hasonló, de az olvasót igencsak megnyerő, romantikusan idealizált, hősök.
Borító: 8,5/10 – Szépen illusztrált borító, a sorozat többi részéhez illő könyv.
+ pont: Kiemelném, hogy ezúttal nagyon is rátermetten sikerült felvetetnie az írónak a történetszálat az olvasóval. Gördülékenyen olvasható, cselekménydús olvasmány, bár a történelem néha ismétli önmagát…
– pont: Mert a látszatterjedelme ellenére a könyv alapmérete és margó miatt én még mindig rövidnek találom. :)

>!
Vác_nembéli_István_fia_istván
Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa

Így az ötödik rész környékén már nehéz írni bármit is. Szabolcs hozta azt amit el vártam tőle. Sőt talán ez lett az eddigi legjobb rész és egyben a legkeményebb. Szegény lány mi lett vele, a történetet ismertem tudtam mi lesz a sorsa, de mégis szíven ütőt. Valahol olvastam, hogy egyáltalán nem erőszakoskodtak vele .
Bátor Szilárd előkerül Lackfi István gyámság alá veszi és elkezdi a kiképzését ezeket a részeket szeretem, hogy szerez barátokat. , Nekem egy kicsit sok volt a hisztiből, de ha jól meg gondolom talán meg lehet öt is érteni.
A végső csata brutális volt …
Összességében a legjobb , legdurvább részt lett, kötelező darab.

>!
Hiranneth
Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa

Wow. Röviden :D.
Na itt kérem, van minden. Szerelem, ármány, árulás, harc…csak kapkodtam a fejem.
Elsőre meglepődtem azon. hogy ki volt a narrátor, de most már legalább ismerem. :D Mindenesetre nehéz sorsot kapott az élettől, meglátjuk megbírkózik-e majd vele.
Ami leginkább megrázott, az a Zách család sorsa. Ahogy itt volt felvezetve, úgy igazságtalannak éreztem, főleg szegény lány esetében. Ahogy utánanéztem, nem eldöntött, pontosan mi történt, szóval még nem tudom, jogos-e a felháborodásom. (Mindenesetre barátom próbálta csillapítani a kirohanásomat a király és döntése ellen, de azóta amúgyis lehiggadtam :D).

>!
Manawydan
Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa

Izgalmas volt, fordulatos. Az előző regény történelem könyvszerűsége már oldódni látszik és ez már jóval olvasmányosabb volt. Nagyon sajnálom Zách Felícián családját, kíváncsian várom Bátor Szilárd további sorsának alakulását.


Népszerű idézetek

>!
Lyanna P

Gyötrő kínok között írom ezeket a sorokat.

(első mondat)

2 hozzászólás
>!
hadak_utja

…szent meggyőződésem, hogy semmi sem történik ok nélkül. Amit véletlennek hiszünk, azzal is ugyanúgy célja van a Teremtőnek, mint azzal, aminek érezni véljük a sorsszerűségét.

76. oldal (Károly király)

>!
Lyanna P

Hamvazószerdán pillantották meg egymást először. Soha addig még nem találkoztak, semmit sem tudtak a másikról, és mégis: amikor a tekintetük összeakadt, megtörtént a csoda, amire az emberiség történelme során még senkinek sem sikerült ésszerű magyarázatot találnia. Szívük kihagyott egy dobbanásnyit, és az eszük még fel sem fogta, mi történik velük, amikor lélekben már rabjai is voltak egymásnak.

134. oldal, 2. fejezet

>!
Reyna 

Az embernek a legnagyobb fájdalma közepette is tudnia kell helyes döntést hozni, és úgy viselkedni, hogy azt később ne bánja meg.

108. oldal

>!
Reyna 

– Tudjátok-e, kik voltak a rómaiak? – kérdezte aztán a férfi, s ahogy egy régi terméskődaraba ülve mesélni kezdett, a többiek mind elcsendesülve telepedtek köréje. – Még a mi őseink előtt jártak ezen a földön, erős kőépületeket emelve. Itt is ők építettek először erődítményt, s amikor eleink birtokba vették e hazát, a régi római erőd alapjaira építették fel az ispáni várat. Valaha ez volt Visegrád központja, az egész település itt terült el, a domb körül. Aztán jött a tatárdúlás, és a régi Visegrád a földdel lett egyenlővé. A jó emlékezetű Béla király idejében épült fel az alsó- és a felsővár, s a természet itteni adottságai miatt az egykori ispánsági vár kívül rekedt a kettős védőműrendszeren – mutatott a hegyoldalon végigfutó, őrtornyokkal és kitörőkapukkal tarkított, roppant zárófalra. – Most már csak a Szent András-monostor áll idekinn, a városon kívül – nézett el a bencés szerzetesek lakhelye felé, mely még a romoknál is északabbra helyezkedett el.

177-178. oldal

1 hozzászólás
>!
Reyna

– Ti nem fél átok? – kérdezte Pavel. – Nem fél szellemek?
– Nem félünk, elhiheted.
– Jó. Nem mindig hangosak…

299. oldal

1 hozzászólás
>!
Lyanna P

Mesélt a szandomiri ördögről, Szent Adalbert csodatételéről és a Wawel-hegy sárkányáról, akit egy Skuba nevű varga fortélyával sikerült legyőzni. Mesélt Popielről, akit felfaltak az egerek, és a nowogardnói tavi tündérről, aki énekével csábította magához áldozatait, hogy lehúzza őket a mélybe, s aki végül beleszeretett egy leleményes halászlegénybe.

208. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bónizs Róbert: Szent László íja
David Gilman: A harc mestere
Ewa Wong: A hét taoista mester
Arthur Conan Doyle: A Fehér Sereg
Bán Mór: Hunyadi – A Holló háborúja
Trux Béla: A templomos lovag
Benkő László: A megszerzett föld
Allen Newman: A száműzött zsoldos
Urbánszki László: Vérszagra gyűl
Christian Rosenkrautz: Jeruzsálem pusztulása