Nyugat ​őre 92% 21 csillagozás

Igazából nehéz mit mondanom erre a novellára, hiszen mint történet jó volt, de semmi extra nem volt benne, ami miatt azt mondanám, hogy ez engem ez annyira érdekelt volna. Kicsit hiányzott belőle számomra valami, ami miatt „kedvelhető” lenne (vagy csak szimpla mondanivaló a történethez).
A történet lényegében egy fiú életét mutatja be, az álmait, az élete tragédiáját, és közben lassan és észrevétlenül történelmi kort is.
A fiú története nagyon szomorú (innen, a 21. századból nézve), hogy apja meghalt, ezt a gyászfolyamatot éli át, miközben arról álmodozik, hogy minden szempontból apja nyomdokaiba lép, így hozzátartozik ehhez a katonaság is. Közben pedig nem minden úgy alakul, ahogy tervezi, az álma felbomlik, megláthatja az élet más színét is.
Érdekes novella volt, aminek nagy erőssége, hogy teljesen beépült a szereplő az adott korba, és annak a kornak egyfajta lenyomatát láthatjuk (a vágyakat, álmokat, lehetőségeket). Bár olvasni nem volt rossz, (egyszer olvasós novella), semmi különlegeset nem tudott nyújtani számomra. Ettől függetlenül érdemes elolvasni, semmiképpen se nevezném rossznak a történetet.

Vannak könyvek, ahol azt érezzük, hogy túl rövid, még lehetne mesélni. De ez a kis novella, pont elég volt, mindent elmesélt. Miska bátor egy fiú. Én is éreztem, hogy az újonnan férfi nem a jó oldalán áll.

Egy alig tízéves kisfiú komoly, nagy álma. Ő lesz a Nyugat őre….védi a hazát, a király kitünteti,lovaggá üti. Az élet azonban kicsit más, mint az álmok…mégis elindul az úton, hogy lovag lehessen.
Az elhívatottság, kitartás és az akarat diadala, némi családi drámával a kisnovella hangulatosan ábrázolja mindezeket. Elgondolkodtató.

Érdekes novella volt. A szerzőtől még nem olvastam és kíváncsi voltam az írós stílusára. A történet rövid, de tanulsággal teli.

Az első néhány oldal elolvasása után az első gondolatom az volt, hogy talán egy ifjúsági (kis)regény került a kezembe (pontosabban a netes közzétételnek hála – a monitoromra), és rögtön a megboldogult gyerekkoromban annyira szeretett Rónaszegi Miklós-féle Kartal-sorozat jutott az eszembe.
Aztán ahogy haladt előre a (sajnos rendkívül rövid) történet, rá kellett jöjjek: te jó ég, ez a könyv rövidsége ellenére is sorra veszi szinte az összes emberi gyarlóságot, az emberölést is beleértve! Persze a könyv veleje nem a benne rejlő erőszak, hanem annak bemutatása, hogy céljainkat sokszor nem úgy, és nem olyan áron tudjuk elérni, ahogy elképzeltük, hiszen a történet hőse – Miska – katonává lesz ugyan, de nem akármilyen árat fizet ennek érdekében…
Sajnáltam, hogy ilyen rövidke a történet, olvastam volna még tovább, az alapötlet talán egy ennél nagyobb lélegzetű művet is megérdemelne. Egyetlen dolog azonban nem igazán tetszett: egy alapvetően jó stílusban, uram bocsá’ korhű szóhasználattal megírt (lásd pl. a „csihadj” és hasonló kifejezéseket) könyvben nagyon idegennek éreztem a „vehemencia” szóhasználatot. Tudom, ez már inkább csak kukacoskodás :-), meg egyébként is latin eredetű szó stb. , de én személy szerint soha nem szerettem az olyan kifejezések használatát, amelyeket – adott esetben még egyszerűbben – magyarul is meg lehet fogalmazni…

Húsz oldalas. Mégis, annyi mindent elmesél! Fájdalom, megbánás, erőszak… Meglepett, mit tett a végén Miska. Bátor, ezt bebizonyította. De milyen áron? Megérte?

Nem erre számítottam. Megrázó volt. Az elején megismerünk egy kisfiút az álmaival, aztán hirtelen elsötétül minden. A gyerekeket az érzelmeik irányítják, amiket nem tudnak még féken tartani off, és nem fogják fel a tetteik súlyát. spoiler Gyakorlatilag egy középkori Hannibal Lecter gyerekkori megemlékezése is lehetne..(még kannibalizmus nélkül) Tetszett..*.*