Liliom ​és vér (Anjouk 1.) 93% 83 csillagozás

"A történet 1321 -ben folytatódik 9 évvel később, mint ahogy az előzményként szolgáló Non Nobis Domine befejeződött. A jól megszokott szereplőkkel ismét találkozhatunk, például Bátor Atillával, Ágnessel, Károly Róberttel …..
Az író kettő fő szálat futtat végig a könyvön egy időben. Hol az egyiket meséli, hol a másikat. Nekem ez nagyon bejött!"
További értékelésem itt olvashatod:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2017/05/biro-szabolcs-anjou…

A Non Nobis Domine első része nem győzött meg igazán, a második része már jobban tetszett, éppen eléggé annyira, hogy belefogjak az Anjouk trilógiába. Természetesen nem bántam meg. Számomra ezzel a könyvvel „érkezett” meg Bíró Szabolcs. Lendületes, izgalmas, fordulatos, és végre a történelmet sem csak paravánnak használja. Látszik a lelkesedés, a sok munka a könyvön. Kiemelkedő darab lett, ezen az egyre szélesedő palettán.

A Non Nobis Domine nagy kedvencem volt, és az Anjouk sorozattól sem vártam mást. A gyanúm beigazolódott: remek stílusban megírt, sodró lendületű, izgalmas, érdekes és hiteles történelmi regényt (sőt, mindjárt egy teljes trilógiát) kaptam.
Természetesen a sorozat önállóan is megállja a helyét, de a főhős Bátor Attila személyiségének és Károly királlyal való kapcsolatának teljes megértéséhez bizony nagy előnyt jelent az előzményi kötetek olvasása (több értékelés is felrója ezt hiányosságként), hiszen a regény nem nagyon bocsátkozik ismétlésekbe, csak egy-két utalást tesz Rozgonyra, és az azt megelőző idők történéseire. Akit igazán érdekel a kor és a sorozat, annak mindenképpen érdemes a Non Nobis Domine-vel kezdeni.
Kilenc év telt el az előzmények óta. Csák Máté, akit Károly sosem tudott legyőzni meghal, ezzel beindítja az eseményeket. Károly visszahívja az udvarba régi lovagját, hogy vezesse a felvidéki hadjáratát, amivel végre megteremtheti az ország belső egységét. A több szálon futó történetvezetés még jobban fokozza a feszültséget, szinte belekergetett az újabb és újabb fejezetekbe. Jó volt ismét találkozni a már ismerős hősökkel: Bátor Attilával, Anjou Károllyal, Lászlóval spoiler és újakat megismerni: közülük különösen Lackfi István alakját kedveltem meg.

Húha, Szabi ez remek lett!
Mintha valami korabeli krimit ötvöztél volna a történelmi kalandokkal. Komoly emberi sorsok, tragédiák árnyékában az egykori barátok és az ország sorsa. Lesz ott újabb barátság is, úgy érzem Lackfi részéről. Na, és a végső befejezés…?! Cliffhanger a javából, jobban izgultam a dubicai udvarházért, mint Trencsény váráért. Talán még idén olvasható lesz a folytatás, mert van miért, kiért izgulni a továbbiakban is.
Köszi!
Blogon bővebben:
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/04/anjouk-liliom-es-ver.html

Izgalmas történelmi regény a magyar lovagkorból.
Sokat megtudtam Károly koráról és utalkodásáról, izgalmas kalandokban vehettem részt. Ami még megfogott a nemzetiségek ábrázolása, hitelesnek tűnő ruházati, helyleírásokkal történelmi háttér információkat csöpögtetve.
Tetszett ez a sorozat.

Na ez a könyv, amit csak egy kihívás kedvéért vettem kézbe. Nem túl sok olyan szerző van, aki nálam jelenleg fiatalabb és a könyvèt el is olvasnám. Ezért is szavaztam bizalmat Bíró Szabolcsnak, mert történelmi regénnyel csak nem nyúlok mellé. S nem ám biza.

Anjou Károly hatalomàtvételétől indul a történet, ès néhány csatát letudva eljutunk oda, hogy sok területet szerez vissza királyunk Felvidékről és egyéb határterületekről. Bátor Attila személyét, mint egykori templomos lovag, mostani földműves beleépítve, mindjárt kapunk is egy olyan szereplőt, akiért izgulhatunk. Újra felveszi a kardot Anjou Károly mellett 10 év után, s indulnak együtt a nagy csatákba, míg a Bátor család marad a birtokon egymagában. Öreg hiba.
Többet nem is mondok, csak annyit még, hogy az írónak tényleg nagy tudása lehet a korról, sok akkor használatos kifejezést írt bele, és én ott éreztem magam a király és alattvalói között, aggódtam is, legfőképp nem a királyért, hanem Attila családjáért. Szóval jól tud hangulatot, feszültséget teremteni, bár a közepén azért picit laposabbnak éreztem még a történetet.
Szeretem a fiatal tehetségeket, és a négy csillag annak szól, hogy ezt még nagyon bevezető kötetnek illetve érzem, hogy lesz ez még jobb is, amivel még inkább meggyőz engem. Így nem szórhatom mindjárt az öt csillagot,na. :)

Ha történelmi regényekről beszélünk, akkor mi állna szívünkhöz közelebb, mint a magyar történelem azon jeles korszaka, melyről Bíró Szabolcs ír a regényfolyamának első részében. Bár első részként szerepel az Anjou ház történetének elbeszélése során, én azt ajánlom minden kedves olvasónak, hogy mindenképpen vegye kézbe az író Non nobis, Domine I-II. köteteit . A Liliom és vér önálló regényként is megállja a helyét, de Caroberto, azaz Károly Róbert trónra kerülésének előzményeit bővebben megismerhetjük a Non nobis, Domine kötetekből, és mindemellett óriási hiba lenne kihagyni őket!
A Liliom és vér remek történetet mutat be nagyon szép stílussal kombinálva. Elsőkézből kapjuk a gyönyörűen megkomponált magyar mondatokat, nem szükséges a fordítóra hagyatkoznunk. A sok-sok értékes információ mellett, melyet a szerző gondos és fáradságos kutatómunkája előzött meg, tartalmas, szórakoztató pillanatokat élünk át a regény olvasása közben. Lélekmelengető csemege számomra Bíró Szabolcs minden egyes mondata.

Mint megszállott fantasy rajongó és olvasó, kicsit félve kezdtem bele ebbe a könyvbe, hiszen a fantasy műfajon belül minden megengedett.
A történelmi regényre viszont, ennél azért kicsit szigorúbb szabályok vonatkoznak.

Anno persze én is, mint mindenki, kötelező jelleggel elolvastam az Egri csillagokat, és bevallom, az volt számomra az első és egyetlen történelmi regény, utána már a Gyűrűk ura volt soron. Viszont mindig is érdekelt maga a történelem, úgyhogy szívesen kezdtem bele ebbe a könyvbe.
Azt kell mondjam, hogy Bíró Szabolcs jól döntött, amikor fiktív karaktereket is belevett a könyvbe, nélkülük sokkal kevesebb lett volna ez a történet. Tetszett ez a kalandregénybe oltott magyar történelem mesélés, ami alatt nemcsak a korszakot, hanem az akkori szokásokat és őseink életét is megismerhetjük.
Hogy miért adok rá mégis csak 4 csillagot?
Elsősorban azért, mert nem volt egészen tiszta, hogy miért pont Bátor Attila volt az egyetlen ember, akire mindenképp szüksége volt Károly Róbertnek. Kellett egy főszereplő, eddig tiszta, de ebből kifolyólag jön a következő értetlenkedésem, azazhogy nem volt olyan mélyen kifejtve Attila karaktere, hogy ezt a lépést Károly szempontjából úgy igazán fontosnak érezzem (ráadásul eltelt 10 év, amióta nem látták egymást).
Hiányoltam kicsit Attilával kapcsolatban az árnyaltabb személyiséget, hiszen róla csak azt tudhattam meg igazán, hogy egykor templomos lovag volt, most meg folyamatosan rácsodálkozott királya döntéseire, és magában morgolódott a következményeken (nem olvastam az előzmény történeteket).
Lackfi személye a másik, akiről szintén nem tudtunk meg sokat, csak hogy székelyföldről származik. Nekem szimpatikus karakternek tűnik, őt képzelem a sztori „Sancho Panza” figurájának, de egyelőre elég kevés teret kapott, vele kapcsolatban nem derült ki túl sok minden, ezért ő csak lóg a levegőben.
Reménykedek benne, hogy a későbbiekben árnyaltabbak lesznek a karakterek, hiszen mégiscsak úgy tűnik, hogy a legfontosabb főszereplőinkről van szó.
Szóval egy picit mélyebben kidolgozott személyiségeket és személyesebb drámai sorsokat nem vennék rossz néven. Így egy csöppet felszínesnek éreztem kettőjük szerepét, ezért nem is tudtam úgy igazán aggódni értük.
A fentiekből kifolyólag pedig, ott van László karaktere például, aki ráadásul nem is főszereplő, és mégis, amikor spoiler, azoknál a részeknél, az ő karaktere nagyon erős érzelmi tölteteket kapott.
Ott és akkor éreztem azt, hogy tudsz Te személyes drámát írni Szabolcs, de akkor miért csak itt, és miért csak vele kapcsolatban van ez ilyen mélyen kifejtve? :)

Amit még hiányoltam, azok az összecsapások részletesebb leírása, főleg a legvégénél, amikor Károly Róbert 1,5 oldalon keresztül hergeli az embereit (meg engem is, mert dörzsöltem a kezeimet, hogy na, lesz egy jó kis csetepaté), aztán nagyjából fél oldalon le lett zavarva a harc… ne már. :I
spoiler DE, és ez egy hatalmas „DE”, ha már ez a legnagyobb cél az egész könyvben, hogy a Felvidék legnagyobb vára Károly uralma alá kerüljön, akkor itt azért elvártam volna valami monumentálisabbat, mert így egy kicsit átverve érzem magam. :I
Ezen a ponton gondoltam azt, hogy ez biztonsági játék akar lenni, ugyanis a 150-ik oldalnál ennél részletesebben le van írva egy másik csatajelenet, amikor spoiler De ennél a résznél, mivel szemlátomást rá voltál kényszerítve, hogy bemutasd ezt a szereplőt is, itt egy ügyes csellel már csak az utolsó félórát kaptuk meg. Persze még előtte a készülődés itt is oldalakon keresztül megy, mert maga a harc mondjuk itt sem több 2 oldalnál, de itt legalább megvolt az, hogy levágja, csontot ér, szemébe döfi, stb. Ezek viszont később eltűnnek, teljesen.
Pedig meg tudod írni ezeket a részeket Szabolcs, hiszen amikor a sztori szerint Leventét spoiler, ott azért futkározott a hátamon a hideg, hogy basszus, ez kemény. Szóval nem vagyok egy vérszomjas alkat, de ha tudsz ilyen csöppet gyomorforgatót is írni, akkor a csatáknál, de főleg a végső nagy összecsapásnál, amik aztán tényleg CSAK erről szólnak, akkor ott miért nem? :)

Nem mondom, hogy csalódtam, mert hazudnék ha ezt mondanám, egyáltalán nem így van, egészen egyszerűen csak az arányokkal volt problémám. De ezeket most még betudom az első könyv általi kezdésnek.
Mondjuk a második, de főleg a harmadik résznél már nem leszek ilyen elnéző. :)

Írtam tehát pár nekem nem tetsző dolgot, de ez senkit ne tántorítson el, mert ezeken felül csak „pozitívumok” vannak. Árulás, intrika, ármány, ezek mind megtalálhatóak a sztoriban. Sőt, vagy inkább szerencsére, volt pár viccesebb jelenet is.
Ha az általam kritizált dolgokon túllép az ember, és remélhetőleg a következő részekben a Szabolcs által is megoldódnak ezek az apró kis nüanszok, hiszen mégiscsak egy háborús regényről van szó, akkor egy vérprofi írást fogunk kapni.
Ez így hirtelen most csak szimplán egy jó kalandregény lett.

u.i.: Egy térkép is jól jönne, ha már… :)
u.i.2: Jót mosolyogtam a sárkányos kikacsintáson. ;)
u.i.3: Ha odaírod, hogy kővető trebuchet, aztán magyarázatnak, hogy a trebuchet az egy kővetőgép, akkor furcsa lesz úgy gondolni rá, hogy kővető kővetőgép. :P

Nem is tudom, mit írjak erről a könyvről. Még mindig bennem van a fejkapkodós-levegőbentrekedős érzés; a csodálkozás, hogy máris vége van. spoiler
Ez egy csodálatos regény. Egy kicsit persze elfogult vagyok – mindig is imádtam a magyar uralkodók, az Árpád-ház, Anjouk és Jagellók történelmét, a lovagok tetteit, a királyi várakban zajló intrikákat és ami szerintem a legfontosabb, az atmoszférát. Márpedig ennek a könyvnek határozottan van atmoszférája. Alig várom a következő részt, szó szerint pattogok, hogy nem kezdhetem el máris, de annál jobban fog esni a második könyv.

Májusban volt szerencsém részt venni a szerző író-olvasó találkozóján, ahol rendkívül magával ragadó módon mesélt könyvéről és terveiről. Szóbeli érettségi előtt álltam, így nem volt időm olvasni. Aztán kiderült, hogy jobb lett volna, ha akkor a kezembe veszem, mert emelten az Anjouk gazdaságpolitikáját húztam :P
Igazán olvasmányos könyv, jól lehet vele haladni. A karakterjellemzést illetően azt jegyezném meg, hogy túl sok a közvetlen jellemzés. Véleményem szerint így könnyen kikövetkeztethető a szereplők későbbi cselekedetei. A közvetett jellemzés elegendő. :)
A Második Epizód 2. Fejezetét külön kiemelném misztikussága miatt. A legérdekesebb rész volt számomra. Kellemes meglepetést okozott, hogy az egyik dalt, amelyet Boglárka énekelt én magam is ismerem. :)
Várom a folytatást, különösen Nagy Lajost. Remélem majd Lengyelország is helyt kap a történetben.
Továbbá nagyszerű ötletnek tartom azt, hogy az író az interneten közzétesz kortörténeti ismereteket. Nagyon sokat lehet belőlük tanulni. Mindenkinek csak ajánlani tudom. :)