Liliom ​és vér (Anjouk 1.) 93% 246 csillagozás

"A történet 1321 -ben folytatódik 9 évvel később, mint ahogy az előzményként szolgáló Non Nobis Domine befejeződött. A jól megszokott szereplőkkel ismét találkozhatunk, például Bátor Atillával, Ágnessel, Károly Róberttel …..
Az író kettő fő szálat futtat végig a könyvön egy időben. Hol az egyiket meséli, hol a másikat. Nekem ez nagyon bejött!"
További értékelésem itt olvashatod:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2017/05/biro-szabolcs-anjou…

Sejtettem, hogy tetszeni fog a könyv, de valójában sokkal jobb, mint amire számítottam.
Sajnos kb. egy évig halogattam az olvasását. Egyrészt, mert ez a korszak eddig nem igazán érdekelt, másrészt azért, mert tartottam tőle, hogy tele lesz unalmas csatajelenetekkel. Szerencsére egyáltalán nem így volt. Ebben a könyvben mindenből annyi van, amennyi kell. Sem leírásokból, sem csatákból, harcokból nincs túlságosan sok, és ami van, az is érdekes, élvezhető, pedig én aztán hamar meg tudom unni az ilyesmit. Nem voltak felesleges részek, az elejétől a végéig pörgős volt. Izgultam rajta, még akkor is, ha minden történetszálon sejteni lehetett az események kimenetelét.
Erre nem lehet mást adni, csak 5 csillagot :)

Új kedvencet avathatok a történelmi regények között. Mindig is szerettem azokat a könyveket, ahol a fikció alapjául történelmi tények szolgálnak, vagy épphogy a történelem valós folyamába fiktív történéseket illeszt a szerző. Akkor igazán jó egy ilyen regény, ha észrevétlenül tanít és közben szórakoztat. Bíró Szabolcs sorozatának kezdő kötete pedig pontosan ezt teszi. Visszarepít minket a XIV. századba I.Károly király uralkodásának idejére, a kiskirályok és várostromok korába. Remekül bemutatja a magyar társadalmat, a katonák, a királyi udvar és egy vidéki udvarház életét és mindennapjait. Közben belecsöppenünk Trencsén ostromába, Temesvár királyi udvarának forgatagába vagy éppen Léva várának hétköznapjaiba. Mindezt átszövi Bátor Attila kalandos élete, de megjelennek a kor valóban élt „celebjei”, az élen Anjou Károly magyar királlyal, mögötte pedig Zách Feliciánnal, Csák Mátéval, Sternbergi Miklóssal.
Parádés kezdete ez az Anjouk sorozatnak, és az olvasott értékelések alapán nem fog csökkeni a színvonal. Már itt is van a kezemben a folytatás :)

A Non Nobis Domine első része nem győzött meg igazán, a második része már jobban tetszett, éppen eléggé annyira, hogy belefogjak az Anjouk trilógiába. Természetesen nem bántam meg. Számomra ezzel a könyvvel „érkezett” meg Bíró Szabolcs. Lendületes, izgalmas, fordulatos, és végre a történelmet sem csak paravánnak használja. Látszik a lelkesedés, a sok munka a könyvön. Kiemelkedő darab lett, ezen az egyre szélesedő palettán.

A Non Nobis Domine nagy kedvencem volt, és az Anjouk sorozattól sem vártam mást. A gyanúm beigazolódott: remek stílusban megírt, sodró lendületű, izgalmas, érdekes és hiteles történelmi regényt (sőt, mindjárt egy teljes trilógiát) kaptam.
Természetesen a sorozat önállóan is megállja a helyét, de a főhős Bátor Attila személyiségének és Károly királlyal való kapcsolatának teljes megértéséhez bizony nagy előnyt jelent az előzményi kötetek olvasása (több értékelés is felrója ezt hiányosságként), hiszen a regény nem nagyon bocsátkozik ismétlésekbe, csak egy-két utalást tesz Rozgonyra, és az azt megelőző idők történéseire. Akit igazán érdekel a kor és a sorozat, annak mindenképpen érdemes a Non Nobis Domine-vel kezdeni.
Kilenc év telt el az előzmények óta. Csák Máté, akit Károly sosem tudott legyőzni meghal, ezzel beindítja az eseményeket. Károly visszahívja az udvarba régi lovagját, hogy vezesse a felvidéki hadjáratát, amivel végre megteremtheti az ország belső egységét. A több szálon futó történetvezetés még jobban fokozza a feszültséget, szinte belekergetett az újabb és újabb fejezetekbe. Jó volt ismét találkozni a már ismerős hősökkel: Bátor Attilával, Anjou Károllyal, Lászlóval spoiler és újakat megismerni: közülük különösen Lackfi István alakját kedveltem meg.

Szabolcs hatalmas erő birtokában van (remélem tisztában is van vele): igazi mesemondó a szó legnemesebb értelmében. Még csak személyesen sem szükséges jelen lennie ahhoz, hogy felnyaláboljon, legóráljon a kanapéra és lovagokat csempésszen a nappalinkba. Mondjuk annak örülök, hogy utóbbiakról csak a mozi ment a fejemben, mert ha lóval jönnek, nem biztos, hogy elférnek a liftben, a kutyánk meg egész biztosan nem venné őket jó néven. Az Anjouk első része az egyik legolvasmányosabb történelmi regény, amit eddig olvastam. Úgy edukálja az olvasót, hogy az közben nem érzi magát totálisan történelmi analfabétának, pedig, ha valakinek, akkor nekem bőven van még tanulnivalóm. Végig fogta a kezem: információkat csepegtetett, kellő mennyiségű lábjegyzetet szúrt oda szamárvezetőnek, és ezt az egészet megfejeli az igazán emberi karakterekkel, akikhez könnyen kötődni kezdtem. Persze van egy-két gyerekbetegsége a regénynek, néhány gördülékenyebb, életszagúbb párbeszédet elbírt volna, de tudjátok mit? Nem érdekel. Az élvezeti faktor simán kompenzálta az apró gyengeségeket, és én egyszerűen csak jól akartam szórakozni olvasás közben. Ez az elvárásom teljes mértékben teljesült.

A Liliom és vér cím relatíve kevés rózsaszín lovagtörténettel kecsegtet, így nem nagy meglepetés, hogy egy kemény, férfias harc elé néz az olvasó a szereplőkkel karöltve. Károly Róbert úgy dönt, megragadja a Csák Mátyus halálával kínálkozó alkalmat: ideje megszereznie a Felvidéket. Bízik abban, hogy ezen terület hűségének megszerzésével béke költözhet országába, és végre hozzáfoghat az igazi birodalomépítéshez, mely verítékkel lesz öntözve vér helyett. Bátor Attila a rozgonyi csata után békés, földművelő életre rendezkedett be szlavóniai birtokán, élvezi a kétkezi munka gyümölcsét, boldog családja és emberei körében. Károly Róbert lazán felrúgja ezt az idillt, amikor begaloppírozik udvarába és újra harcba szólítja. Hatalmas sereggel indulnak a bevehetetlennek tűnő trencséni vár ellen, miközben Attila túl bőnek érzi a hadnagyi rangot. Megismerkedhetünk Lackfi Istvánnal, a mokány székellyel, aki talán még egy medvével is ölre menne, ha azt mondanák neki, hogy úgysem meri. Üde színfolt, jópofa humorforrás a nagyszájú kapitány, hamar megkedveli az ember, még akkor is, ha néha már-már bosszantóan arcoskodó.

Van egy gyengém, ha történelmi, vagy fantasy regényről van szó. Párás szemmel, lélekben megindulva olvasom a nagy csaták előtti lelkesítő beszédeket. Teljes átéléssel feszül meg a könyvet tartó kezem, mintha bizony lapok helyett kardot és pajzsot markolnának, készen arra, hogy életüket adják a királyért. Jelen esetben Károly Róbert oldalán simán megrohamoztam volna a masszív várfalakat, és jó eséllyel már az első rohamnál oda is vesztem volna. Nem tagadom, bizonyos jeleneteknél még ebben az átkozott hőségben is libabőrös lettem, így extrán ajánlom klíma nélküli panellakások lovagjelöltjeinek, egy jó hideg mézsör (lehet sima is) társaságában.

https://csakegypercre.blog.hu/2020/06/30/a_liliomos_lob…

Húha, Szabi ez remek lett!
Mintha valami korabeli krimit ötvöztél volna a történelmi kalandokkal. Komoly emberi sorsok, tragédiák árnyékában az egykori barátok és az ország sorsa. Lesz ott újabb barátság is, úgy érzem Lackfi részéről. Na, és a végső befejezés…?! Cliffhanger a javából, jobban izgultam a dubicai udvarházért, mint Trencsény váráért. Talán még idén olvasható lesz a folytatás, mert van miért, kiért izgulni a továbbiakban is.
Köszi!
Blogon bővebben:
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/04/anjouk-liliom-es-ver.html

Kedves Szabolcs!
Mit tettél ?
Szinte egy szuszra olvastam el az egészet. Még a pirkadat is rám köszöntött.
Egyszerűen nem tudtam letenni! Nagyon pörgős. Jó volt újra olvasni Attiláról és megismerni új szereplőket. Kicsit abban a világban élni, átélni a történelem kis szeletét. Most képileg is előttem volt pár helyszín, hisz magam is jártam ott. Főleg Tapolcsány, ami romos, majdhogynem teljesen elpusztult, de így is impozáns, és gyönyörű. Van viszonylag éppen maradt fala, és bizony nem lehetett egyszerű bevenni, megostromolni! Annyi év távlatából is büszke és hatalmas. Nem sokat fogok aludni, ha olvasom tovább a sorozatot, de köszönöm!

Bíró Szabolcs Liliom és vér kötete a történelmi regény kategóriába sorolható. Itt elmondanám azt, hogy azok, akik nem annyira szeretik a történelmet ( én sem szeretem, főleg most érettségi idején :D ), azok is nyugodtan merjenek ehhez a kötethez nyúlni. Számomra hihetetlen, hogy nő ként is mennyire élveztem olvasni a harc jelenteket, és a számat rágtam idegemben. Ez egy nagyon jó kötet, és érdemes azoknak is kipróbálni, akik annyira nem fogékonyak a történelemre. A könyv elolvasása után nekem is jobban csúszott a középkori városok tétel. :D

Ez a kötet teli volt olyan szereplőkkel, akiket gyorsan megtudtam szeretni és közel érezni magamhoz.

Az első és természetesen legnagyobb kedvencem nem lehet más, mint Bátori Attila. Ez a férfi valami csoda, egyszerűen imádtam a karakterét. Nőként teljesen elvarázsolt ahogy a feleségével és a munkásaival bánt. Egy tiszta szívű, érzelmes férfi, de mégis egyszerre kegyetlen és vad is, ha csatáról van szó ! Pont ez a kettősség fogott meg annyira ebben a karakterben. Nagyon várom már, hogy a következő részekben is találkozhassak vele.

Nekem tetszett a történetben Károly Róbert személyisége is, hiszen nagyon valósnak és hihetőnek ábrázolta Bíró Szabolcs. Simán el tudom képzelni, hogy valóban így uralkodhatott és így viselkedhetett az emberekkel Károly Róbert.

A történet végére nagy kedvencemmé vált Lackfi István karaktere is. Őt a kötet elején nem igazán kedveltem, nem is igazán tudom, hogy miért, de valamiért nem volt szimpatikus a személyisége. Ahogy megjelent Bátor Attila is a színen, őt is megszerettem. Rá is nagyon kíváncsi vagyok a további kötetekben, hogy hogyan alakul a sorsa. Szívesen megtudnék többet az ő életéről és a családjáról.

Ezek mellett a karakterek mellett még megszerettem Szilárdot, Csepkét és Kurtát. A történet végén már nagyon izgultam miattuk. Tetszett az, hogy ők gyermek karakterek, és ezt néhol még érezteti is erősen az író, hogy ők még csak gyerekek. Meg van bennük a gyermekkori játék, de mégis azért már ott van bennük a kötelesség iránti tudat is. Itt is zseniálisan megjelenik a kettősség, mint Bátor Attila karakterében is.

Reméltem, hogy tetszeni fog ez a kötet, de hogy ennyire beszippant, na arra azért egyáltalán nem. Bíró Szabolcs egy igazán tehetséges magyar szerzőnk, és örülök annak, hogy elkezdtem végre olvasni az ő könyveit is. Abban már biztos vagyok, hogy az Anjouk sorozatot mindenféleképpen szeretném végig olvasni, de lehet, hogy még az író többi könyvével is megfogok ismerkedni.

https://papirravetettgondolataim.blogspot.com/2019/05/e…

Hú, de jó könyv volt! :D Ha a többi rész is lesz ennyire jó, akkor új kedvencet avatok a magyar történelmi regényekírók között. :) A cselekményvezetés szuper, nagyon jól vannak adagolva a történések, izgalmas ívet fut be a cselekmény, a karaktereinket is szépen bontakoztatja ki. Az írásmódja nagyon tetszik, minden érzékszervemre hat. Szinte érzem az ízeket, illatokat, miközben olvasok, és megelevenednek előttem a képek. Folytatom is a következő résszel. :)