!

Lángmarta ​dél (Anjouk 2.) 35 csillagozás

Bíró Szabolcs: Lángmarta dél
Régikönyvek.hu · 3.490 Ft –20% 2.792 Ft
Bookline · 3.490 Ft –15% 2.966 Ft
Könyvtár

1322. ​Miután Anjou Károly egy minden addiginál hatalmasabb sereggel meghódította a Felvidéket, és az utolsó erdélyi vár ellenállását is megtörte, még mindig nem kezdheti meg a nyugodt birodalomépítést. Az ország déli részén a Subicsok törnek borsot az orra alá, így a királynak a tengermellék felé kell fordítania tekintetét, és folytatnia az évtizedes belháborút, melynek talán sosem lesz vége. László, a lecsúszott udvari lovag, miután gyilkosként megszökött Temesvárról, és önmaga elől is menekülve vergődött át az országon, a horvát bán oltalma alatt próbál új életet kezdeni – ám a sors akarata folyvást közbeszól. Lackfi István, az alacsony sorból származó vad székely harcos, aki a felvidéki hadjáratban szerezte meg lovagi címét, ezúttal ezer lovast vezet a mühldorfi csatába, ahol egyszer s mindenkorra eldől, ki örökli a német-római császári címet. Mindeközben a sorsával megbékélt, és ismét liliomos lovagként élő Bátor Attila elszántan igyekszik megtalálni fiát és feleségét, akikről… (tovább)

>!
Athenaeum, Budapest, 2015
344 oldal · ISBN: 9789632934983
>!
Athenaeum, Budapest, 2015
376 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632934624

Hirdetés

Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 23


Kiemelt értékelések

+
>!
elge76 P
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél

Minden kétségem elszállt!
A történet folytatódik, de hogy! Te jó ég! Itt már jóval több szálra szakadt a regény, hiszen az előző részben elkezdett sztori így kívánta meg. Viszont külön boldogság, hogy a történet íve még így is sokkal szebb és egyenletesebb tempót vett fel, mint az első részé. Itt már egy pillanatig sem éreztem, az előző részből áradó enyhe bizonytalanságot!
Főhősünk, Bátor Attila, most ugyan jóval kevesebb szerepet kapott, mert a főszerep itt most, legalábbis a könyv első részében, László irányába billen át. Illetve a külön szálakon futó 3 gyermek felé, de róluk nem mondhatok többet, mert spoiler lenne. :)
A történet közepe-vége felé aztán Lackfi irányába billen a főszerep feliratú mérleg, ahol elvétve belefuthatunk Attilába is.
De ez nem baj! Az olvasónak ugyanis nem lesz hiányérzete, hiszen itt valami olyan bonyolult és szövevényes kaland kezd kibontakozni kérem szépen, hogy szükség is volt erre a megosztottabb mesélésre. Hőseink végre megkapják az árnyaltabb személyiségeket is, és Lackfi karaktere is jóval mélyebb és kifejezőbb fordulatokat kapott. Végre kezdenek kirajzolódni főhőseink igazi jellemtulajdonságai és személyiségjegyei, és ezekkel a megoldásokkal sikeresen kezdi megtalálni a történet a saját hangját.

Újabb szereplőket is megismerhetünk, legalább egy tucatnyit, és az író mindvégig olyan ügyesen lavíroz közöttük, hogy csak elégedetten bólogatni tudtam olvasás közben.
Megkaptuk a női ármányokat is, Erzsébet királyné személyében, aki a háttérben veti be királynői mivoltából fakadó hatalmát és női praktikáit. És amikor ezt írom, nem feltétlenül pozitív dolgokra kell gondolni.
A humor sem maradt el, ami itt mintha kicsit cinikusabb hangot ütött volna meg, de ez nem baj, sőt, szerintem óriási pozitívum, remélhetőleg marad ez az irány, mert bizony voltak olyan részek, ahol hangosan felnevettem.

És VÉGRE megkaptuk a háborút is, a mühldorfi csatát, a maga sajátos mocskával és káromkodásaival együtt, ezt hiányoltam a leginkább az előző részből! A negyedik fejezet cirka 30 oldala csak erről szól. Nagyon kellett már ez, hiszen mégiscsak egy középkori regényről lenne szó, ahol a háború volt az elsődleges végrehajtó erő a hatalmi játékok kereszttüzében.
Ennél alább sose menjen a színvonal!

A könyv utolsó lapjain pedig, Attilának és Lackfinak is jut egy olyan közös szerep, ami után hirtelen nem is tudtam (és még most sem tudom), hogy miképpen is vélekedjek róluk, Lackfiról legalábbis. Mert bizony egy olyan dolog történik, ami után elégedetten csettintettem egyet. Ez igen, szép volt Szabolcs! Így kell feszültséget és bizonytalanságot teremteni az olvasóban!
És a legutolsó fejezet, mekkora cliffhanger, te jó ég! És most tényleg ez a vége ennek a résznek!? Folytatást ide nekem, de azonnal!!!

Szóval, mint talán látszik is, roppant mód örülök ennek, hogy az első részben az általam kritizált dolgok végre a helyükre kerültek, és a kifogásolt részek nyomtalanul tűntek el, hogy átvegye a helyüket a tömény izgalom.
Ez volt nálam a vízválasztó, ez a második rész győzött meg arról, hogy maradni fogok a folytatásokra. A lényeg csupán annyi, hogy ennél lejjebb ne kerüljön a léc.
Gratulálok Szabolcs, bebizonyítottad, legalábbis számomra, hogy profi vagy!
Ki merem jelenteni, hogy hiába történelmi regény, de nekem elsőre Gemmell írásai jutottak eszembe!

u.i.: Tetszett a spoiler kikacsintás :D, remélem ezzel kezdesz majd valamit, mert nagyon misztikusra, már-már fantasy regényekre jellemzően varázslatosra sikerült!

Egyetlen szépséghibája akad csupán a könyvnek, ez pedig az a 6 darab helyesírási hiba. Pedig az előző részben egyet sem találtam.

4 hozzászólás
+
>!
robinson P
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél

A kalandok folytatódnak: belviszály délen, aranyforint bevezetése, rabszolga-kereskedelem és a mühldorfi csata a fontosabb megállók.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/11/langmarta-del-anjo…

+
>!
Echelon_girl
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél

Ezt nem hiszem el. Már megint a vége… :D De legalább most már tudom, hogy mi van velük.
Az Anjouk sorozat fog végezni velem :D

+
>!
Habók P
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél

Folytatódik a történet, egyre bonyolultabban, egyre több szálon. Izgalomban, csatákban, várostromban itt sincs hiány, cserében kevesebb az udvari cselszövés. Már nem Bátor Attila az egyetlen „hős”. De ez nem baj, én kedvelem Bíró Szabolcs „nemhőseit” is, az ikereket, a kovácsot – és a „majd hős lesz” Toldikat.

+
>!
Drini
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél

Ez a rész sokkal jobb lett az előzőnél. Izgalmasabb, pörgősebb, cselekményesebb. Ebben több leíró részt is kaptam. Így egy fél csillaggal fentebb emeltem az értékelést.
Ennek ellenére nekem Attila még mindig súlytalan karakter, László nem szerepel olyan sokat, kicsit sajnáltam a végén, István viszont nagy kedvenc.
Még mindig zavarnak a bele-belecsempészett idegen vagy régi szavak, amik engem megakasztanak az olvasásban.
Egy kérdés: a 331. oldalon miért Luxemburgi Zsigmond van? Nem L. János lenne???
Mindenképpen kíváncsi vagyok a 3. részre.

+
>!
Hiranneth
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél

A második rész legalább olyan érdekes volt számomra, mint az első. Főleg, mert itt olyan szereplők is feltűntek, akik korábbi irodalmi ismereteimből is ismerősek. Na, meg persze azért is, mert tudni akartam, mi történt Attila családjával, és hogy alakul Lackfi sorsa.
Nem mondom, sok mindenre választ kaptam, de egy jó adag kérdőjellel is gazdagabb lettem. De legalább lehet várni a harmadik részt is.

+
>!
Tompetyo 
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél

No kérem, ez a sorozat egyre inkább kezd egy textilmintára hasonlítani – persze a legeslegpozitívabb értelemben. Az előző kötetben félbehagyott cselekményszálak szépen haladnak tovább a saját útjukon, miközben a szerző nem átallt újabb szálakat is szövögetni mellé, vagy esetleg elvarrni azokat, amelyekre már nincs szüksége – de még ezekkel is olyan konfliktushelyzeteket teremtett, ami a későbbi kötetek során jó sok feszültséget szíthat még a szereplők között. Ennek a polifóniának azonban megvannak a hátrányai is… konkrétabban az, hogy a történetnek nincs – vagy legalábbis én nem éreztem, hogy lenne – igazi főszereplője. Sok karaktert kapunk, sok egyéni történettel, nagyon sok nézőpontból figyelhetjük az eseményeket, ami részben jó, hiszen egy pörgő, sohasem ellaposodó cselekményt kapunk; részben viszont rossz, hiszen megnehezíti, hogy a főbb személyek saját kis világában igazán elmélyedhessünk és ez nekem nagyon hiányzott.
Ugyan a sorozat címe az, hogy Anjouk, ám eddig mégsem igazán az Anjou családról szólt a krónika, sokkal inkább az Anjou-kori Magyarországról és annak mindenféle népéről – szabadokról és szolgákról egyaránt –, kiragadva a kor egy-egy jellegzetesebb alakját. Persze azért ott áll felettük a szigorú, de nagyon is szerethető Károly király fenséges alakja is, aki folyamatosan küzd és harcol egy olyan országért, ahol látszólag már sosem lesz béke.
A következő rész: Az utolsó tartományúrig… hát ez sem egy békét és boldogságot sejtető cím…

+
>!
Vác_nembéli_István_fia_istván
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél

tudtam mit is várhatok Szabolcstól ,nem is csalódtam ,Remek ,izgalmas,szórakoztató regényt készült el most is.Most nem csak Bátor Attila volt a főszereplő .több szálon robogót a cselekmény .sok szenvedéssel,néha kis szerencsével ….
az ikrekről többet olvastam volna ,kedveltem a karakterüket ..
jól könnyem olvasható,gyorsan haladtam vele ,sajnos túl gyorsan ….
nagyon tetszik a címe : Lángmarta dél költői …
várom a következő részt ,ne kelljen sokat várni rá …

++
>!
mcsi
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél

Tetszett, és bár László megérdemelte a sorsát, mégis sajnáltam. Már csináltam helyett a sorozatnak, remélem az összes részt megtudom majd venni.


Népszerű idézetek

+
>!
elge76 P

– Likas csobolyót, repedt fazikat? – sandított rá bajsza alatt somolyogva Lőrinc úr. – Hogy eltesszük télire, oszt' mán Szent Andráskor kicsömcsög belűlle a káposzta összes leve? No, ne nézzél olyan rémülten, csak tréfáltam, te nyavalyás kupec! – kacagott öblös hangján a férfi. – Tudhatnád mán, hogy hűséges vásárlód vagyok, Füttyös Laborc. Gyere, megnézzük, van-e itthon serital: sűrű, mint a hajnali köd, s keserű, mint a kedvem, amikor reggelente rágyövök, hogy mán vagy ezer éve ugyanaz a házisárkány hortyog mellettem. Ivás közbe' megbeszéljük azt es, hocsmint adod ezt a sok zakotaságot.

238. oldal

+
>!
robinson P

Csakhogy a félelem táplálta hatalom nem igazi hatalom – természeténél fogva labilis, és előbb-utóbb végleg összeomlik.

146. oldal

+
>!
robinson P

– Azt hiszem, csak egyféleképpen cselekedhetünk – vont vállat a lovag. – Úgy szolgáljuk királyainkat, hogy az utókor joggal dicsőíthesse a nevünket. Amelyik uralkodót elítélik és becsmérlik majd a késői nemzedékek, annak az alattvalói sem lehettek valami kiváló férfiak.

189-190. oldal

+
>!
elge76 P

Ha rajtad múlna, tán az utolsó büdös paraszt is szólhatna az országgyűléseken, és a tudatlan birkák szava ugyanannyit érne, mint a nemeseké. Hová vezetne mindez? A végén még a munkások vezetnék az országot, és bárki beleszólhatna a politikába.

267. oldal

+
>!
robinson P

A lovag sokadszorra tapasztalhatta, hogy Anjou Károly, aki tizenegy esztendős koráig egy mukkot sem értett magyarul, immár nem csak a nyelvet tanulta meg kiválóan, de még szónoklási képességeit is közel tökéletesre fejlesztette.

256. oldal

+
>!
robinson P

Királyi óhajunk szerint a magyarországi Anjouk uralkodási központja mostantól az idők végezetéig legyen a Duna kanyarulatában, Visegrád városában!

261. oldal

4 hozzászólás
+
>!
Lyanna P

– Rossz oldalról nézed a dolgot – mondta Károly nyugodtan. – Csakis az lehet méltó a legkomolyabb, leginkább felelősségteljes feladatokra, aki vasszigorral tartatja be a törvényt, és tartja be maga is. Akit nem csalnak meg az érzései, aki nem válogat barát és rokon közt, mert csakis a feladata, hivatása lebeg a szeme előtt, melyet nem kisebb ügyért, mint a birodalom érdekében végez.

356. oldal

+
>!
robinson P

Nem cselekedhetsz mindig az ösztöneid szerint, Attila! – mondta ki Károly, ami az elejétől ott motoszkált a fejében.

204. oldal

+
>!
robinson P

Azt sem tudta, pontosan merre tart. Csak abban volt biztos, hogy ölnie kell. Hogy bosszút kell állnia mindenért és mindenkiért. Hogy meg kell tennie azt, amit a becsület követel – a férfi kötelességét.

51. oldal

+
>!
robinson P

Gyönyörű volt az a tengermelléki tavasz: ízes, színes, illatos. László hamar megszokta új életét. és most, hogy menekülnie és hazudnia sem kellett többé, valósággal lubickolt a lehetőségekben.

92. oldal


A sorozat következő kötete

Anjouk sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Vadász Szilárd: Bajvívók
Nemere István: Leszek, mint űzött vad
Maurice Druon: Az elátkozott királyok I-III.
Csikász Lajos: Diadalmas liliomok
Umberto Eco: A rózsa neve
Jiři Sotola: Szent a hídon
Bernard Cornwell: 1356
Bán Mór: Hunyadi – A Holló háborúja
Ujkéry Csaba: Handzsár a tükörben
Jean-Pierre Montcassen: A magyarok nyilaitól…