Lángmarta ​dél (Anjouk 2.) 48 csillagozás

Bíró Szabolcs: Lángmarta dél

1322. ​Miután Anjou Károly egy minden addiginál hatalmasabb sereggel meghódította a Felvidéket, és az utolsó erdélyi vár ellenállását is megtörte, még mindig nem kezdheti meg a nyugodt birodalomépítést. Az ország déli részén a Subicsok törnek borsot az orra alá, így a királynak a tengermellék felé kell fordítania tekintetét, és folytatnia az évtizedes belháborút, melynek talán sosem lesz vége. László, a lecsúszott udvari lovag, miután gyilkosként megszökött Temesvárról, és önmaga elől is menekülve vergődött át az országon, a horvát bán oltalma alatt próbál új életet kezdeni – ám a sors akarata folyvást közbeszól. Lackfi István, az alacsony sorból származó vad székely harcos, aki a felvidéki hadjáratban szerezte meg lovagi címét, ezúttal ezer lovast vezet a mühldorfi csatába, ahol egyszer s mindenkorra eldől, ki örökli a német-római császári címet. Mindeközben a sorsával megbékélt, és ismét liliomos lovagként élő Bátor Attila elszántan igyekszik megtalálni fiát és feleségét, akikről… (tovább)

>!
Athenaeum, Budapest, 2015
344 oldal · ISBN: 9789632934983
>!
Athenaeum, Budapest, 2015
376 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632934624

Enciklopédia 32

Szereplők népszerűség szerint

Bátor Attila · Lackfi István · Aba nembéli Nekcsei Demeter · Bornemissza János · I. Károly · lovag · Péter · Piast Erzsébet magyar királyné · Szép Frigyes német király

Helyszínek népszerűség szerint

Szlavónia · Temesvár


Kedvencelte 5

Most olvassa 5

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

>!
ZsúésKrisz_Olvas
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél

„Nagyon izgalmasan ért véget az előző kötet, reményekkel telve vártam a folytatást. A történet ott folytatódik, ahol az előző befejeződött. Itt már több szálon folynak tovább az események. A főhősünket kicsit háttérbe szorítva több régi, és új szereplő kap nagyobb figyelmet az írótól.”
További értékelésem itt olvashatod:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2017/05/biro-szabolcs-anjou…

>!
elge76 P
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél

Minden kétségem elszállt!
A történet folytatódik, de hogy! Te jó ég! Itt már jóval több szálra szakadt a regény, hiszen az előző részben elkezdett sztori így kívánta meg. Viszont külön boldogság, hogy a történet íve még így is sokkal szebb és egyenletesebb tempót vett fel, mint az első részé. Itt már egy pillanatig sem éreztem, az előző részből áradó enyhe bizonytalanságot!
Főhősünk, Bátor Attila, most ugyan jóval kevesebb szerepet kapott, mert a főszerep itt most, legalábbis a könyv első részében, László irányába billen át. Illetve a külön szálakon futó 3 gyermek felé, de róluk nem mondhatok többet, mert spoiler lenne. :)
A történet közepe-vége felé aztán Lackfi irányába billen a főszerep feliratú mérleg, ahol elvétve belefuthatunk Attilába is.
De ez nem baj! Az olvasónak ugyanis nem lesz hiányérzete, hiszen itt valami olyan bonyolult és szövevényes kaland kezd kibontakozni kérem szépen, hogy szükség is volt erre a megosztottabb mesélésre. Hőseink végre megkapják az árnyaltabb személyiségeket is, és Lackfi karaktere is jóval mélyebb és kifejezőbb fordulatokat kapott. Végre kezdenek kirajzolódni főhőseink igazi jellemtulajdonságai és személyiségjegyei, és ezekkel a megoldásokkal sikeresen kezdi megtalálni a történet a saját hangját.

Újabb szereplőket is megismerhetünk, legalább egy tucatnyit, és az író mindvégig olyan ügyesen lavíroz közöttük, hogy csak elégedetten bólogatni tudtam olvasás közben.
Megkaptuk a női ármányokat is, Erzsébet királyné személyében, aki a háttérben veti be királynői mivoltából fakadó hatalmát és női praktikáit. És amikor ezt írom, nem feltétlenül pozitív dolgokra kell gondolni.
A humor sem maradt el, ami itt mintha kicsit cinikusabb hangot ütött volna meg, de ez nem baj, sőt, szerintem óriási pozitívum, remélhetőleg marad ez az irány, mert bizony voltak olyan részek, ahol hangosan felnevettem.

És VÉGRE megkaptuk a háborút is, a mühldorfi csatát, a maga sajátos mocskával és káromkodásaival együtt, ezt hiányoltam a leginkább az előző részből! A negyedik fejezet cirka 30 oldala csak erről szól. Nagyon kellett már ez, hiszen mégiscsak egy középkori regényről lenne szó, ahol a háború volt az elsődleges végrehajtó erő a hatalmi játékok kereszttüzében.
Ennél alább sose menjen a színvonal!

A könyv utolsó lapjain pedig, Attilának és Lackfinak is jut egy olyan közös szerep, ami után hirtelen nem is tudtam (és még most sem tudom), hogy miképpen is vélekedjek róluk, Lackfiról legalábbis. Mert bizony egy olyan dolog történik, ami után elégedetten csettintettem egyet. Ez igen, szép volt Szabolcs! Így kell feszültséget és bizonytalanságot teremteni az olvasóban!
És a legutolsó fejezet, mekkora cliffhanger, te jó ég! És most tényleg ez a vége ennek a résznek!? Folytatást ide nekem, de azonnal!!!

Szóval, mint talán látszik is, roppant mód örülök ennek, hogy az első részben az általam kritizált dolgok végre a helyükre kerültek, és a kifogásolt részek nyomtalanul tűntek el, hogy átvegye a helyüket a tömény izgalom.
Ez volt nálam a vízválasztó, ez a második rész győzött meg arról, hogy maradni fogok a folytatásokra. A lényeg csupán annyi, hogy ennél lejjebb ne kerüljön a léc.
Gratulálok Szabolcs, bebizonyítottad, legalábbis számomra, hogy profi vagy!
Ki merem jelenteni, hogy hiába történelmi regény, de nekem elsőre Gemmell írásai jutottak eszembe!

u.i.: Tetszett a spoiler kikacsintás :D, remélem ezzel kezdesz majd valamit, mert nagyon misztikusra, már-már fantasy regényekre jellemzően varázslatosra sikerült!

Egyetlen szépséghibája akad csupán a könyvnek, ez pedig az a 6 darab helyesírási hiba. Pedig az előző részben egyet sem találtam.

4 hozzászólás
>!
robinson P
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél

A kalandok folytatódnak: belviszály délen, aranyforint bevezetése, rabszolga-kereskedelem és a mühldorfi csata a fontosabb megállók.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/11/langmarta-del-anjo…

>!
DoraAnn
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél

Még jobban imádtam, mint az első részt. Az izgalmak fokozódnak, a cselekmény egyre több szálon fut; tetszett a helyszínek változatossága is. Azt sajnáltam egy kicsit, hogy nem olvashattam sokat Attiláról, de kárpótolt Lackfi István karaktere, akit nagyon megszerettem remélem, még sokáig fog boldogítani az apró székely emberke. Na és ez a befejezés… Nagy a csábítás, hogy azonnal elkezdjem a harmadik részt, de messze van még az október, lassan kell adagolni addig ezt a zseniális történetet.

>!
Echelon_girl
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél

Ezt nem hiszem el. Már megint a vége… :D De legalább most már tudom, hogy mi van velük.
Az Anjouk sorozat fog végezni velem :D

>!
Habók P
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél

Folytatódik a történet, egyre bonyolultabban, egyre több szálon. Izgalomban, csatákban, várostromban itt sincs hiány, cserében kevesebb az udvari cselszövés. Már nem Bátor Attila az egyetlen „hős”. De ez nem baj, én kedvelem Bíró Szabolcs „nemhőseit” is, az ikereket, a kovácsot – és a „majd hős lesz” Toldikat.

>!
Könyveskuckó_reblog
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél

A nagyszabású, 15 kötetesre tervezett (egyébként több trilógiából felépülő) történelmi sorozat, az Anjouk már akkor felkeltette a figyelmemet, amikor az előzménykötetével, a Non nobis, Domine 800 oldalas összeolvasztott verziójával csupán pár éjszaka alatt végeztem. Nem volt ez másként ezzel az eddig megjelent 3 kötetnyi trilógiával sem, aminek ha minden igaz, idén még két része várható – ahogy azt Bíró Szabolcs a legutóbbi könyve epilógusában megemlíti. Személy szerint teljes bizonyossággal jelentem ki, hogy amennyiben egy külföldi szerzőről lenne szó, már régen világhírű lenne, mi több, szerintem még HBO sorozat is készült volna könyveiből, így azonban szerény hazánk csodálatos írója előtt csak mi, magyar olvasók tudunk fejet hajtani. Teszem ezt én is örömmel, és már itt megjegyezném, hogy ezeket a történelmi köteteket érdemes lenne kötelezővé tenni az iskolákban, és nem tartom kizártnak, hogy generációk múlva (vagy korábban) ez az álom akár valóra is válhasson.

Mint tudjátok, én annak ellenére, hogy többnyire ajánlok és dicsérek, mindig kifejtem azt is, ha valamiért nem voltam elégedett az adott könyvvel, felhívom a figyelmet a hiányosságokra is, viszont azt is szemrebbenés nélkül vállalom, ha hibátlannak véltem egyet, s teljes vállszélességgel állok ki mellette – így emellett a sorozat mellett is. Már az is sokat elárulhat, hogy az előzménykötet olvasása után menten berendeltem az összes többi hármat, és már az idei újakat is felírtam magamnak, mi több, az író nevét egy életre megjegyeztem. Nő létemre egy háborús-történelmi könyvet ennyire megszeretni nem kis teljesítmény, szóval képzelem, hogy az olvasni szerető férfiak mennyire lelhették kedvüket ebben az élményekkel, múltbeli utazással, kalandozással és háborúskodással teli történetben. Dramaturgiailag, írásmódilag, mindenhogy kifogástalan olvasmány!
A szereplők generációkon át nőnek a szívünkhöz, és szeretjük meg őket egyre jobban, a néhai váltakozó szemlélet pedig egyenesen letehetetlenné teszi a könyvet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy 17-én du. négy órakor kezdtem el olvasni az első kötetet, és 19-én este végeztem a harmadikkal – munka mellett, persze. Ha tehetném, rögvest belevetném magam mind a tizenvalahányba. :) Nem elég, hogy olyan történelmi fejtágítást kaptam az adott korról, amit Isten tudja, hány év történelemóra nem tudott elérni, még közben remekül szórakoztam. Részletekbe nyúlóan megtudhattam, Károly Róbert hogyan lendül túl a trónviszályokon, hogyan egységesíti az országot, győzi le és veri le sorban a tartományurakat; elfoglaltuk Léva várát, meghódítottuk a Felvidéket, a királlyal együtt tarthattam Temesvárról Visegrádra, és még sorolhatnám.
Íme egy kis ízelítő az első három kötetről és a folytatásról:

„Az első három részre magamban Bátor Attila bosszútrilógiájaként gondolok, ám emellett megfigyelhető, hogy egy hároméves korszak történeteit dolgozza fel: Csák Máté halálától a belháborúk lezárásáig, Anjou Károly konszolidációs politikájának kezdetéig. A negyedik, ötödik és hatodik rész úgy él a fejemben, mint a Visegrádi udvari trilógia, mely a Szent György Lovagrend alapításától I. Károly haláláig tart majd. Ez a három regény eltávolodik majd olyan személyes (és fiktív) tragédiáktól, mint amilyen a Bátor család története volt, sokkal nagyobb hangsúlyt fektet majd a királyi családra, az udvari nemességre és a kor politikájára, emellett sok új szereplőt sorakoztat fel a lapokon. A legnagyobb különbség azonban talán az lesz, hogy míg az eddigi kötetek egy-egy év történetét mesélték el, addig a következő három rész egyenként három-négy esztendő eseményeit követik majd végig.
A legkomolyabb vállalkozás minden bizonnyal az utolsó kilenc kötet megírása lesz, hiszen ezek által nem mást tervezek, mint Nagy Lajos, illetve utódai korát három nagy korszakra felosztani és három trilógiában feldolgozni.
Ami a sorozat egyes könyveinek kiadását illeti, jelenleg úgy fest a dolog, hogy kétévente jelenik majd meg egy-egy trilógia: az első két rész mindig azonos évben kerül majd a boltok polcaira, a rá következő évben pedig jön az adott trilógia zárókötete, amit fél év alkotói szabadság – valójában az újabb és újabb szakanyagok feldolgozására fordított tanulóidő – követ majd.
A puszta matematika mentén haladva tehát valamikor 2025-ben tehetem ki a pontot az Anjouk utolsó kötetének végére.”

Nincs olyan ember, akinek ne ajánlanám a könyvet, úgyhogy most se kor- sem nembeli megkötést nem írok nektek, bár vannak kicsit rázós vérengzős részek – de hát ez egy háborús könyv (is). Érdemes belekezdeni, hiszen a tervezett 15 kötete miatt hosszú évekre társunkká válhat, és ez a három (előzménnyel négy) már meglévő könyv tulajdonképpen garancia arra, hogy egy pillanatra sem fog elkalandozni figyelmünk.

„…terveim szerint az Anjouk összesen tizenöt részt számlál majd, ezt jelen pillanatban eléggé magabiztosan merem állítani. Ami a feszültség fenntartáság illeti, amiatt már csak azért sem kell aggódni, mert ez az évszázad telis-tele van elmesélhető, elmesélendő eseményekkel, csatákkal, hadjáratokkal, politikai csűrcsavarral, izgalmas szereplőkkel, vadregényes helyszínekkel – nem is beszélve arról a kismillió fiktív cselekményszálról, mely az eleve gazdag történések faliszőnyegébe elegánsan beleszőhető.
Van azonban egy logikusabb, ha úgy tetszik, prózaibb válaszom is erre a kérdésre.
A tizenöt kötet természetesen egyetlen nagy sorozatként is olvasható lesz, ám az Anjouk – miközben a kötetek számozása egytől tizenötig terjed – dramaturgiai szempontból valójában öt trilógiára lesz felosztható. Az egyes trilógiákon belül változhat az elbeszélés üteme, mellékszereplők léphetnek elő főszereplői státusba (és viszont), de ami a lényeg, mindegyik trilógia egy-egy feszültségekkel teli dramaturgiai ívet ír majd le.”

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number ONE (kedvencek között)
Karakterek: IMÁDTAM ŐKET! Vissza-vissza-vissza – ja bocs, elkalandoztam.
Borító: 10/10 A harmadik részé annyira nem tetszik, de a többi rendben van
Kinek ajánlom: Olvassátok mind! Történelmi, háborús, némelyikben van kicsi szerelmi szál.
+ pont: Mert megismertet a történelmünkkel, ráadásul valami hihetetlenül izgalmas módon.
– pont: Hát mernék én bármire is adni jelen esetben???

>!
Chris P
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél

Elmondhatatlanul örültem annak, hogy feladva „elveimet” pár nap kihagyással vettem a kezembe a folytatást, mert így még jobban el tudtam merülni ebben a világban. A második rész szinte minden tekintetben felülmúlja az (amúgy is erős) elsőt. Érződik, hogy Bíró Szabolcs egyre inkább otthonosabban mozog ebben a középkori históriában, a kötet hangulata nagyon megfogott. A szálak is egyre jobban kuszálódnak össze, szemben az előző kötettel itt legalább hat-hét eseménynek lehetünk tanúi egyszerre. Már az előző részhez írt kritikámban is megfogalmaztam, hogy Szilárd és László a két nagy kedvenc a szememben, így külön öröm volt számomra, hogy a folytatásban szinte főszereplői státuszt kaptak, a kötet felében jóformán a velük történteknek lehetünk a szemtanúi. De ugyanígy érdekes volt az apródok, vagy éppen a regény utolsó negyedében Erzsébet királynő szála. Bátor Attila annak ellenére (vagy éppen azért), hogy kevesebbet volt most színen, már nem volt annyira idegesítő karakter, kezd egy kicsit ő is eltávolodni a tipikus regényhős-sztereotípiától.

Bíró Szabolcs ezidáig remekül kézben tartja az összes szálat, nem engedi elveszni az olvasóját a történet szerteágazó ösvényei között, ez pedig nem kis teljesítmény. Főleg annak tükrében, hogy milyen irigylésre méltó módon tudja a valós történelmi eseményeket a fikcióval vegyíteni. Nem is gondolná elsőre az olvasó, hogy a fiktív személyek végül milyen könnyedén illeszkednek be a valós történelmi események közé. A regény legvégén egy újabb nagy csatának (a mühldorfi, avagy a négy király csatája) is szemtanúi lehetünk. A lezárás pedig még inkább várakozásra készteti az olvasót, mint az első kötetben. És nem is feltétlen az események miatt, sokkal inkább arra leszek kíváncsi, hogy mindaz, ami itt történt, hogyan fog kihatni hőseink jellemére.

Egyszóval akinek tetszett az első rész, annak garantálom, hogy a folytatás is fog, így aki habozott volna esetleg a második rész elolvasásával, az ne tegye, vegye kézbe minél hamarabb!

>!
Drini
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél

Ez a rész sokkal jobb lett az előzőnél. Izgalmasabb, pörgősebb, cselekményesebb. Ebben több leíró részt is kaptam.
Ennek ellenére nekem Attila még mindig súlytalan karakter, László nem szerepel olyan sokat, kicsit sajnáltam a végén, István viszont nagy kedvenc.
Még mindig zavarnak a bele-belecsempészett idegen vagy régi szavak, amik engem megakasztanak az olvasásban.
Egy kérdés: a 331. oldalon miért Luxemburgi Zsigmond van? Nem L. János lenne???
Mindenképpen kíváncsi vagyok a 3. részre.

>!
Tompetyo
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél

No kérem, ez a sorozat egyre inkább kezd egy textilmintára hasonlítani – persze a legeslegpozitívabb értelemben. Az előző kötetben félbehagyott cselekményszálak szépen haladnak tovább a saját útjukon, miközben a szerző nem átallt újabb szálakat is szövögetni mellé, vagy esetleg elvarrni azokat, amelyekre már nincs szüksége – de még ezekkel is olyan konfliktushelyzeteket teremtett, ami a későbbi kötetek során jó sok feszültséget szíthat még a szereplők között. Ennek a polifóniának azonban megvannak a hátrányai is… konkrétabban az, hogy a történetnek nincs – vagy legalábbis én nem éreztem, hogy lenne – igazi főszereplője. Sok karaktert kapunk, sok egyéni történettel, nagyon sok nézőpontból figyelhetjük az eseményeket, ami részben jó, hiszen egy pörgő, sohasem ellaposodó cselekményt kapunk; részben viszont rossz, hiszen megnehezíti, hogy a főbb személyek saját kis világában igazán elmélyedhessünk és ez nekem nagyon hiányzott.
Ugyan a sorozat címe az, hogy Anjouk, ám eddig mégsem igazán az Anjou családról szólt a krónika, sokkal inkább az Anjou-kori Magyarországról és annak mindenféle népéről – szabadokról és szolgákról egyaránt –, kiragadva a kor egy-egy jellegzetesebb alakját. Persze azért ott áll felettük a szigorú, de nagyon is szerethető Károly király fenséges alakja is, aki folyamatosan küzd és harcol egy olyan országért, ahol látszólag már sosem lesz béke.
A következő rész: Az utolsó tartományúrig… hát ez sem egy békét és boldogságot sejtető cím…


Népszerű idézetek

>!
elge76 P

– Likas csobolyót, repedt fazikat? – sandított rá bajsza alatt somolyogva Lőrinc úr. – Hogy eltesszük télire, oszt' mán Szent Andráskor kicsömcsög belűlle a káposzta összes leve? No, ne nézzél olyan rémülten, csak tréfáltam, te nyavalyás kupec! – kacagott öblös hangján a férfi. – Tudhatnád mán, hogy hűséges vásárlód vagyok, Füttyös Laborc. Gyere, megnézzük, van-e itthon serital: sűrű, mint a hajnali köd, s keserű, mint a kedvem, amikor reggelente rágyövök, hogy mán vagy ezer éve ugyanaz a házisárkány hortyog mellettem. Ivás közbe' megbeszéljük azt es, hocsmint adod ezt a sok zakotaságot.

238. oldal

>!
robinson P

Csakhogy a félelem táplálta hatalom nem igazi hatalom – természeténél fogva labilis, és előbb-utóbb végleg összeomlik.

146. oldal

>!
robinson P

– Azt hiszem, csak egyféleképpen cselekedhetünk – vont vállat a lovag. – Úgy szolgáljuk királyainkat, hogy az utókor joggal dicsőíthesse a nevünket. Amelyik uralkodót elítélik és becsmérlik majd a késői nemzedékek, annak az alattvalói sem lehettek valami kiváló férfiak.

189-190. oldal

>!
elge76 P

Ha rajtad múlna, tán az utolsó büdös paraszt is szólhatna az országgyűléseken, és a tudatlan birkák szava ugyanannyit érne, mint a nemeseké. Hová vezetne mindez? A végén még a munkások vezetnék az országot, és bárki beleszólhatna a politikába.

267. oldal

>!
robinson P

A lovag sokadszorra tapasztalhatta, hogy Anjou Károly, aki tizenegy esztendős koráig egy mukkot sem értett magyarul, immár nem csak a nyelvet tanulta meg kiválóan, de még szónoklási képességeit is közel tökéletesre fejlesztette.

256. oldal

>!
robinson P

Királyi óhajunk szerint a magyarországi Anjouk uralkodási központja mostantól az idők végezetéig legyen a Duna kanyarulatában, Visegrád városában!

261. oldal

4 hozzászólás
>!
Lyanna P

– Rossz oldalról nézed a dolgot – mondta Károly nyugodtan. – Csakis az lehet méltó a legkomolyabb, leginkább felelősségteljes feladatokra, aki vasszigorral tartatja be a törvényt, és tartja be maga is. Akit nem csalnak meg az érzései, aki nem válogat barát és rokon közt, mert csakis a feladata, hivatása lebeg a szeme előtt, melyet nem kisebb ügyért, mint a birodalom érdekében végez.

356. oldal

>!
robinson P

Nem cselekedhetsz mindig az ösztöneid szerint, Attila! – mondta ki Károly, ami az elejétől ott motoszkált a fejében.

204. oldal

>!
robinson P

Azt sem tudta, pontosan merre tart. Csak abban volt biztos, hogy ölnie kell. Hogy bosszút kell állnia mindenért és mindenkiért. Hogy meg kell tennie azt, amit a becsület követel – a férfi kötelességét.

51. oldal

>!
robinson P

Gyönyörű volt az a tengermelléki tavasz: ízes, színes, illatos. László hamar megszokta új életét. és most, hogy menekülnie és hazudnia sem kellett többé, valósággal lubickolt a lehetőségekben.

92. oldal


A sorozat következő kötete

Anjouk sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Vadász Szilárd: Bajvívók
Nemere István: Leszek, mint űzött vad
Maurice Druon: Az elátkozott királyok I-III.
Csikász Lajos: Diadalmas liliomok
Umberto Eco: A rózsa neve
Jiři Sotola: Szent a hídon
Bernard Cornwell: 1356
Bán Mór: Hunyadi – A Holló háborúja
Ujkéry Csaba: Handzsár a tükörben
Jean-Pierre Montcassen: A magyarok nyilaitól…