Királyok ​éneke (Anjouk 6.) 92% 115 csillagozás

Több aspektusból ismerjük meg a történelem titkos szövetségeit, a mozgató rugók mögöttes okait. Színes és mozgalmas, könnyen olvasható, tartalmas történelemórát kapunk Bíró Szabolcs regényében. A borító ahogyan már az előző is volt, most is minimalista, egyszerű és kifejező.

https://gaboolvas.blogspot.com/2019/06/kiralyok-eneke.html

Mindig nagy várakozás előzi meg a kedvenc sorozatomból az új rész megjelenését. Már márciusban előrendeltem és vártam, hogy megjelenjen a hatodik rész is. Mikor végre átvettem, nagy elánnal vetettem bele magam a kötetbe. Nagyon kíváncsi voltam, hogy is fog a történet folytatódni.
Most sem kellett Bíró Szabolcsban csalódnom. Számomra egy nagyon élvezhető történelmi regényt rakott össze. Volt benne kaland, humor, jó helyszínek minden ami egy jó könyvhöz kell. Vitt mindig bele valami kis fordulatot, ami még izgalmasabbá varázsolta a történetet. A végére ismét tartogatott egy csavart, ezzel kíváncsivá tett miként is fog majd folytatódni a történet.
Összességében nekem nagyon tetszett, remélem majd mihamarabb jön a folytatás!!!

Bíró Szabolcs minden alkalommal meggyőz arról, hogy tulajdonképpen én szeretem a történelmi regényeket. Ehhez nem kell más, csak egy csipetnyi izgalom, két marék intrika, néhány meghasonlott hős vagy épp útja végére érő szeretett karakter leköszönése. Aki olvasta az eddigi köteteket, azokat nem fogja meglepni ez a könyv sem, ugyanakkor ékes bizonyítéka annak, hogy a sorozat eddigi részeibe vetett bizalom megtérül. Mert Bíró Szabolcs részről-részre élvezetesebb mesélővé válik, szereplői egyre közelebb kerülnek a szívemhez, amely minden alkalommal megszakad, amikor el kell engednünk őket.

Vannak olyan kalandok, utazások, melyek olvasása közben arra vágyunk, bár soha nem érnének véget. Emlékszem, amikor először vettem kézbe a Non nobis dominét, és félve kezdtem lapozgatni. Nem csak méretében tűnt óriási falatnak, de témájában is. Ez a távolságtartás körülbelül tíz oldalán át tarthatott, utána elvesztem a lapok között. Bíró Szabolcs sorozata azóta is képes fenntartani az érdeklődésemet, még akkor is, ha kisebb-nagyobb szüneteket tartok a részek között. Eddig a Királyok éneke váratott magára legtöbbet, valahol talán sejtettem, hogy sok olyan fájdalmas pillanat elé nézek, ami bizony zsebkendőért kiált majd. De lehet, hogy csak az én lelkem túl érzékeny.

https://csakegypercre.hu/kiralyok-eneke-es-az-eloasott-…

(…) Immáron hatodik kötetéhez érkezett a sorozat – mely egyben az Arany Visegrád-trilógia harmadik, befejező része is – a színvonal azonban nem csökken, sőt. Stílusa egyre kifinomultabb, érettebb, ahogy haladunk előre a magyarországi Anjou királyok életének rögös útján.
Nem könnyű egy sorozat hatodik része után még újat mondani. Akik eddig szerették az Anjoukat, most sem fognak csalódni, ebben biztos vagyok. Továbbra is remek stílusban, igényes nyelvezettel megírt, hiteles történelmi regénnyel folytatódik a sor, melyben tökéletes elegyet alkotnak a fiktív és valós szereplők és események. A hangsúly ezúttal a harcokról áttevődik a diplomácia nem kevésbé izgalmas és érdekes terepére (…)
A regény főhőse – az Ötvenezer lándzsáéhoz hasonlóan – most is Bátor Szilárd, legtöbbször az ő sorsán keresztül ismerhetjük meg az 1333–1339-ig terjedő időszak főbb eseményeit. A kötet az ő néhány oldalnyi visszaemlékezésével kezdődik, ami főbb vonalakban összefoglalja az előző részekben történteket. Mivel nem folyamatában olvastam a regényeket, ez a rövid mementó kifejezetten jól jött, segített visszazökkenni a korba, felidézni a főbb szereplőket, felvenni az események fonalát (…)
Számomra a regény legmeghatóbb pillanatai András herceg nevéhez fűződtek. Az uralkodó családok körében mindennaposak voltak az érdekek és szövetségek mentén köttetett házasságok, gyakran már egészen fiatalon, olykor csecsemőkorban eljegyezték egymással a feleket. Jó esetben a gyermekek felnőhettek saját országukban, Andrásnak azonban ez nem adatott meg. Ahhoz, hogy nápolyi király lehessen elszakítják a családjától, új környezetben, új emberek között kell folytatnia az életét. Nehéz volt száraz szemmel olvasni az öt éves kisfiú kérdezősködését Nápolyról, majd búcsúját bátyjától, Lajostól. A dinasztikus kötelezettségek minden drámája és kegyetlensége benne van ezekben a sorokban.
A történelemkönyvekből tudjuk, hogy közeledik Károly uralkodásának vége, így a folytonosság érdekében a szerzőnek gondoskodnia kellett az eljövendő nemzedék bemutatásáról is. Egyelőre még csak kisebb epizódok erejéig, de megjelenik a trónörökös, Lajos herceg alakja, és megkezdődik a későbbi lovagkirály személyiségének felvázolása. Gondolom nem vagyok egyedül vele, de már nagyon várom a következő kötet megjelenését, hogy alaposabban is megismerkedhessek vele (…)
Köszönöm a könyvet az Athenaeum Kiadónak!
Teljes értékelésem itt olvasható:
https://konyvesmas.blogspot.com/2019/07/hisztorik-biro-…

⚜ Anjouknak ez a része nyugodtabb vizekre evezett, a sok háborúzás és csata után itt jobban beleláthatunk a politikába, a diplomáciai döntések mögé. Anjou Károly elviszi kicsi ötéves fiát Andrást Dél-Itáliába, hogy eljegyezhesse Bölcs Róbert unokáját Johannát. Magyarország vezetése Erzsébetre marad, amit az urak nem könnyítenek meg számára. Bátor Szilárd további megpróbáltatásait szintén követhetjük.

⚜ Ez a rész a második trilógia záró kötete, aki eddig nyomon követte a történéseket az most sem fog csalódni. Érdekes és kalandos időutazás Magyarország történelmében.

Tovább dübörög a középkori rock and roll. Ezúttal a megszokottnál kicsit csendesebben, jóval kisebb csatazajjal, halkabb drámai felhanggal, mégsem múló szenvedéllyel. Bíró Szabolcsnak már nincs szüksége véres hadakozásra ahhoz, hogy mindvégig fenn tudja tartani az olvasó érdeklődését, mert időközben olyan jól megtanult írni, hogy nem a könnyebb utat választva az érzelmekre hat, hanem a karakterek és történet finomhangolásával jut el az olvasó lelkéig. Így értünk el odáig néhány év alatt, hogy az übermacsó és ultramenő templomos lovagok véres és romantikus kalandjai helyett egyre inkább arra figyelünk, hogyan építi ki a hatalmát Károly Róbert, milyen politikai manipulációk kellős közepén kell lavíroznia, és hogyan készíti fel fiát az uralkodásra. A királydráma már megvolt az előző részben (Zách Felícián, merénylet a királyi család ellen, stb), most inkább azon van a hangsúly, hogy az új generáció színre lépéséig megőrzésre kerüljenek az eddig elért eredmények. De azért nem kell aggódni, az író nem arról híres, hogy lazán, megúszósan odakeni nekünk Károly Róbert uralkodásának utolsó éveit, némi szilaj Bátor kalanddal keverve, dehogyis, inkább felhívja a figyelmünket a legendás visegrádi királytalálkozóra, amelyet általában el szoktak intézni néhány sorban a tankönyvekben. Pedig az 1335-ben lezajlott korabeli V4 – csúcs (ami akkoriban V3 volt, hiszen a magyar, a lengyel és a cseh uralkodó vett részt rajta nem kisszámú sleppjével) nagyon is fontos volt az adott korban, az igazi jelentősége az volt, hogy békét kötöttek egymással az addig egymással sokat háborúzgató felek, dinasztikus házasságok köttettek meg, és támogatták egymást közös ellenfeleikkel (Habsburgok, német császár, ilyesmi, nem kispályáztak, az tuti) szemben. Egyáltalán nem üres történelmi tablót kapunk (Bíró Szabolcstól ez esélytelen, nála szenvedélyesebben senki sem tud írni a középkorról), van itt ármány, szerelem, kalandok, ifjonti hév és megfontolt politika, kellő arányban keverve. így mindvégig olyan sodró tud lenni a történet, hogy én együltő helyemben végigolvastam a több, mint 400 oldalt. Számolom a perceket a következő rész megjelenéséig.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2019/07/09/konyvkritika_…

Ez a történet sokkal nyugisabb, mint az eddigiek.Nincs olyan sok csata benne, inkább az akkori politika, a jobbítás, a béke megőrzése, valamint , ami szerintem minden szülő álma, hogy a gyerekeink jövőjét elrendezzük. Biztos alapokon tudjuk. Anjou Károly is így tett. Mondhatni mindent megtett, hogy az akkori követelményeknek megfelelően.
Bátor Szilárd története is folytatódik. Nagyon olvasmányos még mindig!

A Királyok énekében jobban megismerhetjük Anjou Károly fiait, és azt, hogy milyen megpróbáltatásokon is kell nekik átverekedniük magukat. Nem könnyű érzés egyszerre gyereknek és trónörökösnek is lenni.

András és Lajos, Anjou Károly fiai nagyon a szívemhez nőttek a történet során. Igazán jó testvérek, akik igaz, hogy mindig piszkálják egymást, de ettől függetlenül ragaszkodnak a másikhoz. Mind a két fiú számára nagyon nehéz és fájdalmas pont az életükben, hogy elszakítják őket egymástól. Hiteles, valós és szerethető karakterként jeleníti meg Bíró Szabolcs a két gyermeket. Különösen tetszett az hogy a felnőttes problémák ellenére is mind a két fiú személyiségében megjelent a gyerekesség, nem nőttek fel rögtön.

Erzsébet királyné személyiségét is megkedveltem, annak ellenére, hogy az előző kötetben amit tett az szerintem borzalmas volt, és nagyon nem értettem vele egyet. Tetszik, hogy az író olyan tulajdonságokkal ruházza fel a nőt, amitől az olvasó szemében is tekintélysugárzó , erős és magabiztos királynőként jelenik meg.

Bátor Szilárd karakterét még mindig nagyon szeretem, bár sokszor fogtam a fejem, hogy már megint milyen butaságba fog belekerülni. Durva, bár valószínűleg Bíró Szabolcs szándékosan alkotta meg így a fiú karakterét, de sokszor a tetteiben tökéletesen érződik Bátor Attila, a fiú apjának az önfejűsége és makacssága. Ez szerintem zseniális, mert az embernek olvasás közben van egy kis déja vu érzése, és ez külön ad az olvasmányélményhez.

Bátran kijelentem, hogy a sorozatból talán ez a második kedvenc kötetem. ( Az ötödik az első :D ) Izgalmas, végig fenntartja az olvasó érdeklődését, és hihetetlen gyorsasággal el lehet olvasni. A szereplők személyisége ebben a kötetben is nagyon hihető és szerethető egyben. Nagyon remélem, hogy Bíró Szabolcs már el kezdte írni a hetedik kötetet, mert már nagyon várom, hogy olvassam a folytatást !

További értékelésem a blogon: https://papirravetettgondolataim.blogspot.com/2019/08/a…

A második trilógia befejező része egy picit más lett, mint az előzőek. Itt már közép-európai nagypolitikában járunk mélyen, leginkább ez a jelen kötet fő mondanivalója. Bíró Szabolcs igyekszik úgy tanítani az olvasót a kor valós történelmi eseményeiről, hogy az szervesen illeszkedjen a regény cselekményébe. Itt ezt most néha egy picit soknak éreztem, a nápolyi királyi dinasztia oldalakon keresztüli bemutatása az összes felmenővel meglehetősen száraz volt, néha középiskolai történelemkönyv hangulatú.
Bátor Szilárd történetszála viszont nagyon tetszett, simán elvitte a hátán a könyvet, izgalmas és érdékes a sors amit az író szán neki. Jól sikerült az új helyszínek, új szereplők bemutatása, és tökéletesen elő lett készítve a folytatás az ifjú hercegek személyében.

Ebben a kötetben Anjou Károly hazatér Nápolyba, hogy bebiztosítsa András pozícióját. Egy felejthetetlen napot tölt fiával, melynek során megismerhetjük felmenőinek teljes történetét. Csodálatos történelemóra ebből a különleges perspektívából, amely annyira közel hozza a középkori szereplőket, hogy uralkodói mivoltukról egy pillanatra el is feledkezünk. Ugyancsak rengeteg információval gazdagodhatunk többek között a királyi sereg összetételéről, a bandériumokról és az udvari főméltóságokról Lajos tolmácsolásában. Nekcsei Demeternek hála, hogy az ország gazdasági újításairól is kapunk bő merítést. Szilárd pedig rendületlenül keresi az útját, feszegeti saját határait és többek között alázatot is tanul. A Királyok éneke egy színes, szórakoztató történelmi tankönyv, amely nem csupán a második trilógiát, hanem egy meghatározó korszakot is lezár.