Királyok ​éneke (Anjouk 6.) 23 csillagozás

Bíró Szabolcs: Királyok éneke

1333. ​A visegrádi udvar negyedik éve folytat tárgyalásokat Nápollyal, amikor Anjou Károly végre személyesen is visszatérhet gyermekkora helyszínére, a mesés Dél-Itáliába, ahova ötéves fiát is magával viszi. Tervei szerint, miután eljegyezte Bölcs Róbert unokáját, András herceg lehet a Szicíliai Királyság jog szerinti örököse.
Az uralkodó távollétében Magyarországon kezd megbomlani az évtizedek munkájával megszilárdított belső rend. A zavargások megfékezése Erzsébet királynéra hárul, aki újabb gyermeke elveszítésével egyre erősebben láncolja magához legidősebb fiát, Lajos herceget.
Mindeközben a szomszédos királyságokban is fontos változások mennek végbe. A térség fejedelmei Visegrádon gyűlnek össze, hogy egymással békét, mások ellen pusztító szövetséget kössenek.
Bátor Szilárd udvari fegyvernökként találja magát a király kíséretében. Igyekszik átlépni múltja sötét árnyain, de gyermekéveit maga mögött hagyva még mindig túl sok kérdés tornyosul előtte. Míg a feje… (tovább)

>!
Athenaeum, Budapest, 2019
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632938813

Enciklopédia 2


Kedvencelte 3

Most olvassa 5

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Bíró Szabolcs: Királyok éneke

Több aspektusból ismerjük meg a történelem titkos szövetségeit, a mozgató rugók mögöttes okait. Színes és mozgalmas, könnyen olvasható, tartalmas történelemórát kapunk Bíró Szabolcs regényében. A borító ahogyan már az előző is volt, most is minimalista, egyszerű és kifejező.

https://gaboolvas.blogspot.com/2019/06/kiralyok-eneke.html

>!
ZsúésKrisz_Olvas
Bíró Szabolcs: Királyok éneke

Mindig nagy várakozás előzi meg a kedvenc sorozatomból az új rész megjelenését. Már márciusban előrendeltem és vártam, hogy megjelenjen a hatodik rész is. Mikor végre átvettem, nagy elánnal vetettem bele magam a kötetbe. Nagyon kíváncsi voltam, hogy is fog a történet folytatódni.
Most sem kellett Bíró Szabolcsban csalódnom. Számomra egy nagyon élvezhető történelmi regényt rakott össze. Volt benne kaland, humor, jó helyszínek minden ami egy jó könyvhöz kell. Vitt mindig bele valami kis fordulatot, ami még izgalmasabbá varázsolta a történetet. A végére ismét tartogatott egy csavart, ezzel kíváncsivá tett miként is fog majd folytatódni a történet.
Összességében nekem nagyon tetszett, remélem majd mihamarabb jön a folytatás!!!

6 hozzászólás
>!
jehuka P
Bíró Szabolcs: Királyok éneke

(…) Immáron hatodik kötetéhez érkezett a sorozat – mely egyben az Arany Visegrád-trilógia harmadik, befejező része is – a színvonal azonban nem csökken, sőt. Stílusa egyre kifinomultabb, érettebb, ahogy haladunk előre a magyarországi Anjou királyok életének rögös útján.
Nem könnyű egy sorozat hatodik része után még újat mondani. Akik eddig szerették az Anjoukat, most sem fognak csalódni, ebben biztos vagyok. Továbbra is remek stílusban, igényes nyelvezettel megírt, hiteles történelmi regénnyel folytatódik a sor, melyben tökéletes elegyet alkotnak a fiktív és valós szereplők és események. A hangsúly ezúttal a harcokról áttevődik a diplomácia nem kevésbé izgalmas és érdekes terepére (…)
A regény főhőse – az Ötvenezer lándzsáéhoz hasonlóan – most is Bátor Szilárd, legtöbbször az ő sorsán keresztül ismerhetjük meg az 1333–1339-ig terjedő időszak főbb eseményeit. A kötet az ő néhány oldalnyi visszaemlékezésével kezdődik, ami főbb vonalakban összefoglalja az előző részekben történteket. Mivel nem folyamatában olvastam a regényeket, ez a rövid mementó kifejezetten jól jött, segített visszazökkenni a korba, felidézni a főbb szereplőket, felvenni az események fonalát (…)
Számomra a regény legmeghatóbb pillanatai András herceg nevéhez fűződtek. Az uralkodó családok körében mindennaposak voltak az érdekek és szövetségek mentén köttetett házasságok, gyakran már egészen fiatalon, olykor csecsemőkorban eljegyezték egymással a feleket. Jó esetben a gyermekek felnőhettek saját országukban, Andrásnak azonban ez nem adatott meg. Ahhoz, hogy nápolyi király lehessen elszakítják a családjától, új környezetben, új emberek között kell folytatnia az életét. Nehéz volt száraz szemmel olvasni az öt éves kisfiú kérdezősködését Nápolyról, majd búcsúját bátyjától, Lajostól. A dinasztikus kötelezettségek minden drámája és kegyetlensége benne van ezekben a sorokban.
A történelemkönyvekből tudjuk, hogy közeledik Károly uralkodásának vége, így a folytonosság érdekében a szerzőnek gondoskodnia kellett az eljövendő nemzedék bemutatásáról is. Egyelőre még csak kisebb epizódok erejéig, de megjelenik a trónörökös, Lajos herceg alakja, és megkezdődik a későbbi lovagkirály személyiségének felvázolása. Gondolom nem vagyok egyedül vele, de már nagyon várom a következő kötet megjelenését, hogy alaposabban is megismerkedhessek vele (…)
Köszönöm a könyvet az Athenaeum Kiadónak!
Teljes értékelésem itt olvasható:
https://konyvesmas.blogspot.com/2019/07/hisztorik-biro-…

4 hozzászólás
>!
Baráth_Zsuzsanna P
Bíró Szabolcs: Királyok éneke

Tovább dübörög a középkori rock and roll. Ezúttal a megszokottnál kicsit csendesebben, jóval kisebb csatazajjal, halkabb drámai felhanggal, mégsem múló szenvedéllyel. Bíró Szabolcsnak már nincs szüksége véres hadakozásra ahhoz, hogy mindvégig fenn tudja tartani az olvasó érdeklődését, mert időközben olyan jól megtanult írni, hogy nem a könnyebb utat választva az érzelmekre hat, hanem a karakterek és történet finomhangolásával jut el az olvasó lelkéig. Így értünk el odáig néhány év alatt, hogy az übermacsó és ultramenő templomos lovagok véres és romantikus kalandjai helyett egyre inkább arra figyelünk, hogyan építi ki a hatalmát Károly Róbert, milyen politikai manipulációk kellős közepén kell lavíroznia, és hogyan készíti fel fiát az uralkodásra. A királydráma már megvolt az előző részben (Zách Felícián, merénylet a királyi család ellen, stb), most inkább azon van a hangsúly, hogy az új generáció színre lépéséig megőrzésre kerüljenek az eddig elért eredmények. De azért nem kell aggódni, az író nem arról híres, hogy lazán, megúszósan odakeni nekünk Károly Róbert uralkodásának utolsó éveit, némi szilaj Bátor kalanddal keverve, dehogyis, inkább felhívja a figyelmünket a legendás visegrádi királytalálkozóra, amelyet általában el szoktak intézni néhány sorban a tankönyvekben. Pedig az 1335-ben lezajlott korabeli V4 – csúcs (ami akkoriban V3 volt, hiszen a magyar, a lengyel és a cseh uralkodó vett részt rajta nem kisszámú sleppjével) nagyon is fontos volt az adott korban, az igazi jelentősége az volt, hogy békét kötöttek egymással az addig egymással sokat háborúzgató felek, dinasztikus házasságok köttettek meg, és támogatták egymást közös ellenfeleikkel (Habsburgok, német császár, ilyesmi, nem kispályáztak, az tuti) szemben. Egyáltalán nem üres történelmi tablót kapunk (Bíró Szabolcstól ez esélytelen, nála szenvedélyesebben senki sem tud írni a középkorról), van itt ármány, szerelem, kalandok, ifjonti hév és megfontolt politika, kellő arányban keverve. így mindvégig olyan sodró tud lenni a történet, hogy én együltő helyemben végigolvastam a több, mint 400 oldalt. Számolom a perceket a következő rész megjelenéséig.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2019/07/09/konyvkritika_…

3 hozzászólás
>!
Cintia9910
Bíró Szabolcs: Királyok éneke

A Királyok énekében jobban megismerhetjük Anjou Károly fiait, és azt, hogy milyen megpróbáltatásokon is kell nekik átverekedniük magukat. Nem könnyű érzés egyszerre gyereknek és trónörökösnek is lenni.

András és Lajos, Anjou Károly fiai nagyon a szívemhez nőttek a történet során. Igazán jó testvérek, akik igaz, hogy mindig piszkálják egymást, de ettől függetlenül ragaszkodnak a másikhoz. Mind a két fiú számára nagyon nehéz és fájdalmas pont az életükben, hogy elszakítják őket egymástól. Hiteles, valós és szerethető karakterként jeleníti meg Bíró Szabolcs a két gyermeket. Különösen tetszett az hogy a felnőttes problémák ellenére is mind a két fiú személyiségében megjelent a gyerekesség, nem nőttek fel rögtön.

Erzsébet királyné személyiségét is megkedveltem, annak ellenére, hogy az előző kötetben amit tett az szerintem borzalmas volt, és nagyon nem értettem vele egyet. Tetszik, hogy az író olyan tulajdonságokkal ruházza fel a nőt, amitől az olvasó szemében is tekintélysugárzó , erős és magabiztos királynőként jelenik meg.

Bátor Szilárd karakterét még mindig nagyon szeretem, bár sokszor fogtam a fejem, hogy már megint milyen butaságba fog belekerülni. Durva, bár valószínűleg Bíró Szabolcs szándékosan alkotta meg így a fiú karakterét, de sokszor a tetteiben tökéletesen érződik Bátor Attila, a fiú apjának az önfejűsége és makacssága. Ez szerintem zseniális, mert az embernek olvasás közben van egy kis déja vu érzése, és ez külön ad az olvasmányélményhez.

Bátran kijelentem, hogy a sorozatból talán ez a második kedvenc kötetem. ( Az ötödik az első :D ) Izgalmas, végig fenntartja az olvasó érdeklődését, és hihetetlen gyorsasággal el lehet olvasni. A szereplők személyisége ebben a kötetben is nagyon hihető és szerethető egyben. Nagyon remélem, hogy Bíró Szabolcs már el kezdte írni a hetedik kötetet, mert már nagyon várom, hogy olvassam a folytatást !

További értékelésem a blogon: https://papirravetettgondolataim.blogspot.com/2019/08/a…

>!
Linszyy P
Bíró Szabolcs: Királyok éneke

Én vagyok a szerencsés első, aki értékelheti ezt a könyvet.
Aki olvasott már Bíró Szabolcstól, annak annyit tudok mondani, hogy most sem fog csalódni. Aki nem olvasott még, az azonnal kezdje el!
Szeretem az érzést, hogy annyira pörög és magával sodor a történet, hogy észre sem veszem, már a felét ledaráltam. Szeretem, hogy az iskolában száraznak és megjegyezhetetlennek tűnő tények ebben a könyvben olyan izgalmasan jelennek meg, hogy még többet akarok tudni róluk. Szeretem a váratlan felbukkanásokat, a kis információk váratlan összekapcsolódását. Szeretem a szereplőket, végigkövetni a sorsukat, és elégedetten engedni el a kezüket.
Szóval csak annyit akartam mondani, hogy olvassátok az Anjoukat! :)

>!
Habók P
Bíró Szabolcs: Királyok éneke

Sorozat többedik része – sok újat nem tudok mondani róla. Mindazt, ami az előző részekben tetszett, itt is megkapom. (Egy kicsit több politikával, mint eddig, de ez nem hátrány.) És még egy új helyszínt is. Nagyon jót tett a sorozatnak, hogy ezúttal jelentős rész játszódik Nápolyban (és persze majd fog később is). Szilárd itt szerzett ismerőse érdekes alak – jó, hogy lesz még később szerepe. És végre újra megjelenik egyik kedvenc korábbi szereplőm – noha még csak két-három mondat erejéig. De ettől máris várom a következő részt.

>!
tshehip
Bíró Szabolcs: Királyok éneke

A Királyok éneke minden szempontból méltó a helyére, a sorozat részeként múlt, jelen és jövő megfelelő hangsúlyt kapnak benne. Jól illeszkedik a történet az eddigi részekhez, a
stílus a számomra már megszokott olvasmányos, teljes figyelmemet igénylő és le is kötő. A dramaturgia sem változott, a szereplők megfelelő hát- és előtérbe történő mozgatásával nem csak fenntartja az érdeklődést, de a töményebb történelmi események részletezése mellett meglepő, izgalmas fordulatokkal is szolgál.

Eddig nem tudtam egy részt sem kiemelni a sorozatból, a Királyok énekét viszont több szempontból is erősebbnek érzem és annak ellenére, hogy nem volt benne érzelmileg annyira felkavaró jelenet mint például az V. kötetben, mégis ez került hozzám a legközelebb.

Nagyobb hangsúlyt kaptak a diplomáciai mozzanatok, a szicíliai út eseményeivel pedig még érthetőbbé tették a történelmi előzményeket. Nápoly utcáinak bejárásával, Anjou Károly múltidéző kalauzolásával egyrészt megerősítést nyertek Károly eddig is ismert mozgatórugói, másrészt ezek a jelenetek megteremtették a lehetőséget arra, hogy az otthonától elszakadni készülő, igen komoly sorsforduló előtt álló, ám valójában még gyermek András herceg érzelmei is szerepet kapjanak.
A trónörökös, Lajos érzelmi, értelmi fejlődésének bemutatása is jól sikerült, érett emberként könnyebb felnőtt szereplők jellemábrázolása, személyiségfejlődésének bemutatása, a gyermeki gondolatok, vívódások érzékeltetése annál nehezebb, fennáll a veszélye, hogy hiteltelenre sikerül, valahogy sántítani fog. Az Anjou sarjak esetében nem volt ilyen érzésem.

Nálam hatalmas pozitívum történelmi műveknél a művészettörténeti utalás, Szabolcs pedig élt a nápolyi utazás kínálta lehetőségekkel. Számomra a jelenet, amikor Károly megmutatja András hercegnek Árpád-házi Mária sírboltját, valós fizikai kapcsolatot teremtett a történelmi eseményekkel, ezzel magasabb szintre emelve a regényt. (A sírbolt gyönyörű, keressen rá aki még nem tette!) Itt szeretnék köszönetet mondani Piast Erzsébet házi oltárának gyakori említéséért, rajongok a gótikáért, de nem ismertem ezt a remekművet!

A történet lezárását az elvarratlan szálak miatt inkább érzem egy erős felütésnek mint lezárásnak -ez talán el is hangzott a bonyhádi beszélgetésen valakitől, teljesen egyetértek vele!. Ami a történelmi eseményeket illeti, méltó lekerekítést kapott Anjou Károly munkássága, a fiktív szereplők sorsa viszont olyan izgalmas jelenettel maradt függőben, hogy nem lehet mást tenni mint feszült izgalommal várni a következő részt!

>!
Könyveskuckó_reblog
Bíró Szabolcs: Királyok éneke

1333. Magyarország. Anjou Károly udvara. Vajon mi történhetett Bátor Vilmos unokájával, Bátor Attila fiával, Szilárddal, amióta magára hagytuk az Ötvenezer lándzsában?

Szerintem már nem sok könyvmoly van, aki ne hallott volna az Anjouk sorozatról, így hát nem hiszem, hogy most is arra fecsérlem a szót és a „nyomdafestéket”, hogy bemutassam nektek. A korábbi részek értékelésénél már mind olvashattátok, hogy imádom ezt a sorozatot, és nyilván a hatodik részig már gondolom csak az jut el, akinek az előzőekhez is szerencséje volt. :)

Folytatódik tehát Anjou Károly uralkodásának szemléltetése, ez az „utolsó nagy korszak”, amelyben még szemtanúi lehetünk annak, hogyan is uralkodott ő, illetve Nápolyba tett látogatása idején rövid ideig felesége, Piast Erzsébet, hogyan is köttetett meg az a bizonyos Visegrádi béke, illetve már az ifjú sarjak, András, Lajos és István felcseperedése sem várat magára. Aki utána olvasott, vagy annyira jártas a történelemben, az bizonyára tudja, mi a három herceg sorsa, Lajosra vár többek között a magyar trón, András pedig úgy fest, Róbert nápolyi királyt követi a trónutódlásban – hogy mi lesz a sorsa, azt inkább nem én mondanám el nektek, hagyjuk meg magunknak a lehetőséget, hogy Bíró Szabolcs tollából ismerhessük meg a hatodik részben még csak kisgyermek élettörténetét.

Ami az egyik legérdekesebb a sorozatban, hogy generációkon át követhetjük nem csak az Anjou ház tagjainak életét (Károly, Lajos, András, stb.), hanem a mellékszereplők is sorra követik egymást, mint például a kihagyhatatlan főszereplőink a Bátor család tagjai (Vilmos, Attila és Szilárd), no meg a Lackfiak, úgyhogy kicsit már ilyen istenkomplexus érzés, amikor évtizedről évtizedre fogjuk a kezüket, s egy-egy jelenetnél megdobbanó szívvel gondolhatjuk, hogy „no hát, a sors megint ismétli önmagát”. Vagy éppen, hogy mennyire érdekes, hogy egy-egy szereplő mennyire más utat is jár be, mint felmenője. Kicsit mintha színielőadást látnánk, amely lelki szemeink előtt elevenül meg és kel életre, de valahogy mi is a történet részeseivé válunk. Még az író sem tudja például elengedi a Bátoriak kezét, hiszen a második trilógiában is visszaavanzsálnak főszereplővé (hála az égnek), kíváncsi vagyok hát, hogy a következő részben ki kerül a középpontba, milyen meglepetéseket tartogat majd számunkra.

Ebben a kötetben kicsit jobban megismerhetjük Piast Erzsébetet, sőt, még András herceg leendő életét is megleshetjük kicsit, hiszen ellátogatunk Nápolyba, ahol Szilárddal különféle kalandokba keveredhetünk. Nagyon izgalmas, hogy ezúttal nem csak Magyarországot barangolhatjuk be, hanem megismerhetjük a két ország közös fonalát, történetét is, és ismét sok kulturális ismerettel bővül tudásunk. Ami talán hihetetlen eközben az a „kis felség” Lajos, a trónörökös személyiségfejlődése alig kilenc évesen, mert személyében egy olyan okos, művelt, mindazonáltal hatalomvágyó vagy leginkább azt mondanám, dicsőségvágyó fiút ismerhetünk meg, aki meghazudtolja saját korát. De legalább nagyon is kíváncsivá tesz minket, vajon mit várhatunk tőle a továbbiakban.
Szilárd különféle megpróbáltatásokon megy át és szépen férfivá érik, az története már sokkal plasztikusabb, megfoghatóbb és hihetőbb, nagyon szépen kidolgozott élettörténete, karaktere és jelleme szépen bontakozik ki előttünk részről részre. Mindig kicsit közelebb kerülhetünk hozzá, de mindig tartogat meglepetéseket. Egy olyan igazi romantikus hős, aki azért követ el hibákat, de mégis lassan megtalálja az útját.

Biztos vagyok benne, hogy a sorozat korábbi köteteit olvasóknak ez sem okoz majd csalódást, mi több, még ha a megjelenési szünetekben kicsit el is távolodunk a történettől, és néhány részt sajnos el is felejtünk, azért végig ott motoszkál a fejünkben, hogy vajon hogyan folytatódik kedvenceink története. Azért elgondolkodtam, mennyire jó lehet annak, aki csak most kezdi el a sorozatot vagy a legvégén, és egyben végigpörgetheti ezt a monumentális alkotást, úgy biztos sokkal jobb az élvezet, és egyetlen rész felett sem siklik el az illető. Ezt tudom irigyelni. Kicsit olyan érzésem lesz szerintem a legvégén, mint a Trónok harcánál (na nem annak a borzalmas végére utalva), hanem hogy legszívesebben újra olvasnám egyben az egészet. :)

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: 8/10 – Nagyon jól kidolgozott majdnem mind, habár a „kis felség” Lajos karaktere számomra kissé hihetetlenül túlkomolyra sikeredett, persze, nem azt mondom, hogy teljesen lehetetlen, hogy egy királyi sarj gyermek létére ennyire érett gondolkodású és művelt legyen. Szilárd átesik némi jellemváltozáson, melyek közül többnyire a javára válik mind.
Borító: 8/10 – A borítók részről részre történő leegyszerűsödése most azt mondom, inkább használt, mint ártott a sorozatnak, bár az ötödik, ha jól emlékszem, annyira nem nyerte el a tetszésemet. Ez azonban méltó lezárása a második trilógiának.
+ pont: Mert kalandos, könnyen olvasható, követhető sorozat/kötet, szerethető főhőseink kezét pedig nem tudjuk és nem is akarjuk elengedni. Azért kicsit aggódom, hogy a következő trilógia első részében mégis el kell majd. :)
– pont: Mert néhol túl „szájbarágósnak” éreztem a magyarázatokat, például Lajos és András tanításakor, illetve pár történelmi rész kicsit zsúfolt és erőltetett volt, de ez az én szubjektív véleményem csak, és összeségében igazán nagyon-nagyon tetszett az egész kötet!

>!
Hiranneth
Bíró Szabolcs: Királyok éneke

Az Anjouk sorozat eddigi összes része igencsak a szívemhez nőtt, így aztán ezt a kötet is nagyon vártam.
Habár eget rengető csatajelenetek ezúttal elmaradnak, azért senkinek nem kell aggódnia, nem fogunk unatkozni. Szokás szerint van itt minden, szövetségek köttetnek, bomlanak fel, és maradt egy-két olyan szál, aminek kifejezetten várom, milyen szerepet fog szánni a későbbiekben.
A szereplők közül kicsit jobban megismerjük a királynőt is, ami meglepő volt számomra, de annál jobban tetszett. Valamint Bátor Szilárd sorsát követhetjük nyomon, nos, egy biztos nem unatkozott, és nem is fog ezek után sem.
Akkor most már csak a folytatás érkezését kell valahogy kibekkelnem. :D


Népszerű idézetek

>!
tshehip

Aki másokat győz le, az erős. Aki önmagát legyőzi, az hatalmas.

72. oldal, 1. epizód - Örökösök, 4. fejezet (Athenaeum, 2019)

Kapcsolódó szócikkek: erő · győzelem
>!
robinson P

Fontos, hogy a vér és a név akkor is tovább éljen, amikor az emberből már csak hamu és por marad. Hamu és por…

>!
robinson P

Hogy a visegrádi királytalálkozó valójában egy nagyszabású háborús előkészítő művelet is lett volna egyben, arról a fejedelmek úgyszintén nem siettek okleveleket kiállítani.

>!
robinson P

Korán érkezett a tavasz, így Szent György havának vége felé járva csaknem olyan meleg volt az idő, mintha már Szent Iván éje közeledne.

>!
robinson P

Valahol harangoztak.
Halotti misére gyűlt Európa.
A szomszédok marakodtak a koncon.

>!
tshehip

… de tudnod kell: ha meg akartak volna mérgezni, már rég halott lennék. Nápolyban az ilyesmit nem szokás elvéteni.

128. oldal, 2. epizód - Hatalmasok és szentek, avagy asszony a trónon, 4. fejezet (Athenaeum, 2019)

>!
Cintia9910

Azon a forró nyári napon azonban senki nem mutatta jelét keserűségnek,csalódottságnak vagy gyűlöletnek.

107. oldal

>!
robinson P

Hiába: Isten malmai, ha néha lassan is, de őrölnek…


A sorozat következő kötete

Anjouk sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Benkő László: Sosemvolt pogányok
Benkő László: Idegen tüzek
Allen Newman: Királyok végnapjai
Kodolányi János: Julianus barát
Nemere István: Királyi páncélban
Gál Dorina: Aranyszív
Benkő László: Ármány hálójában
Kodolányi János: Pogány tüzek
Urbánszki László: Vérszagra gyűl
Jankovich Ferenc: Hulló csillagok