Kelet ​oroszlánja (Non nobis, Domine 1.) 109 csillagozás

Bíró Szabolcs: Kelet oroszlánja

Miután ​1291-ben, Akkon ostromával a kereszteseket végleg kiszorítják a Szentföldről, Bátor Vilmos templomos lovag huszonhárom év távollét után hazatér Magyarországra – otthon azonban csak a nyomor, a halál és a gyász várja. Párbajban végez húga gyilkosával, majd magához veszi elárvult unokaöccsét. A megkeseredett, kiábrándult férfi védencében, Attilában látja a megszégyenült és erkölcsileg is egyre gyengébb Templomos Lovagrend új reményét: tökéletes és gáncstalan harcost akar nevelni belőle.
Ám az apródból fegyvernökké, kisgyermekből kamasszá cseperedő fiút hiába igyekszik nagybátyja a helyes útra terelni, Attila túlságosan is vágyik a szabad, zabolátlan életre.
Amikor Vilmos kardját, az ősi családi örökséget elcsenve titkos párbajt vív, nagybátyja büntetésből több hónapos útra küldi a bukott vándorénekes, Umberto oldalán.
Ez az út örökre megváltoztatja Attila életét: rablógyilkosokkal harcol, csaknem halálos sebet kap, majd megismeri azt az érzést is, amelyre… (tovább)

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2012
444 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632546025

Enciklopédia 2


Kedvencelte 12

Most olvassa 3

Várólistára tette 83

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

Cukormalac>!
Bíró Szabolcs: Kelet oroszlánja

Azt hiszem, ezzel a történetfolyammal megtaláltam az új Harry Potteremet. Remekül megírt, egyszerű szövegezésű, mégis igényes és míves sorok; történelmi alapokon nyugvó, a fikciót sem mellőző, de azt is nagyon szépen adagoló és izgalmasan bonyolított cselekmény némi romantikával, mellőzve a hosszas, untató csataleírásokat vagy verbális harcművészeti bemutatót, nem beszélve a száraz, tankönyvízű történetmesélésről. Akció, szerelem, barátság, bátorság hősiesség, összetartás, lovagias példamutatás a tizenharmadik századi Magyarországon.

Alapvetően történelemkedvelő vagyok, de az iskolai órák alkalmával egy ponton leoltották nálam a villanyt és csak a második világháború hívószavakra ébredtem fel, viszont soha nem is csináltam ebből titkot. (Ha pedig már töri, akkor a BBC History/Múlt-kor vonalas, emberközelibb és kissé bulvárosan csámcsogós, indirekt oktatást én sokkal jobban csípem.) Érdekesség, hogy a múlt héten volt szerencsém megismerni egy olyan tizenkét éves fiút, aki unalmas perceiben az Árpád-házi uralkodókat listázgatta ide-oda, egyik legnagyobb példaképe, vagy inkább személyes hőse pedig Napóleon, szóval talán némi reményt táplálhatunk az ifjúság jövőbeni helytállásával szemben azon a fronton, hogy lesznek, akiket érdekelnek majd a magyar nép vérzivataros századainak ezen fejezetei is. (A császári címre való pályázásnak még csak a megfontolását is korainak érzem, bár ha alkalmazkodni akarunk a hagyományokhoz… miért is ne?) Történelmi regény fronton pedig Bán Mór és Benkő László mellett Bíró Szabolcs neve is garancia lehet a minőségre, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az immáron hét kötetes Anjouk-sorozat megállíthatatlanul robog még mindig – az értesüléseim szerint nemsokára folytatódó harmadik trilógiában való megmártózás előtt pedig végre, hosszú évek után elérkezettnek láttam az időt megismerkedni vele egészen az elejétől.

Pontosítva a legelejétől, hiszen mielőtt megindulna a valódi történetfolyam, ebben a kötetben, mely lazán kapcsolódik a szériához (és még folytatása is van, nem szabad csak úgy belecsapni a közepébe… vagyis az elejébe, de hát gondolom, értitek), első ízben találkozhatunk a Szentföldről hazatérő Bátor Vilmossal. Ő az, aki a később igazi főhőssé avanzsálódó Attilát szárnyai alá veszi – a zabolátlan, kalandvágyó fiatal fiú roppant szimpatikus hős, minden kamaszos lángolásával együtt végtelenül szerethető és hitelesen megfestett. De valójában egyetlen karakterre sem lenne ráaggatható semmilyen negatív jelző, az biztos, hogy az írónak nem csak a háttérmunkára, kutatásokra van mérhetetlen mennyiségű ideje és energiája, valamint a leírások finomra csiszolásában tehetsége, de hőst faragni is úgy tud, hogy nyugodtan lehet nála fogni a kilincset és egymás kezébe adogatni…

A jó történetvezetés nálam már félig-meddig siker, azonban ha van hozzá egy érdekes háttér is, aminek kulisszái mögé bepillantást engednek, ráadásul üresjárat nélkül repül el szinte ez a kis híján 450 oldal, akkor tényleg minden adott egy remek kortárs történelmi regényhez. A takarásban folyó, az ország életét nagyban befolyásoló események elmesélése, magyarázása sem teng túl, sőt tulajdonképpen egy remek kis színezetet is ad, kellemes kísérő, de nekem sokkal inkább Attila kalandjain és fejlődésén, nevelődésén volt a hangsúly. No nem mintha az állandóan furkálódó kis- és nagyurak háttérbeli szervezkedései vagy a királykérdés ne lennének érdekesek… Ezek mind hiteles epizódok és nem kis fokú tudásról, értesültségről adnak tanúbizonyságot, szóval az ember már csak ezért is veszi szívesen kézbe Bíró Szabolcs könyveit, amik – mint azt a mellékelt ábra is mutatja – egyszerre valóság és fantázia minőségi termékei a magyar nép talán elfeledett, de a tankönyvekben nem csak pár érdektelen leckét érdemlő időszakáról, méghozzá évtizedeken át. Volt ez annyira meggyőző nyitány és bemelegítés, hogy magabiztosan akarjam a folytatást is, ritka különleges és tiszteletreméltó színfoltja mind az alkotó, mind pedig vállalkozása a hazai történelmi regények között.

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2012
444 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632546025
3 hozzászólás
bagie P>!
Bíró Szabolcs: Kelet oroszlánja

Olvasás közben sokszor eszembe jutott ez a könyv: Lengyel Dénes: Régi magyar mondák Gyerekként nagyon szerettem olvasni, imádtam a történeteket benne. A Non nobis, Domine is visszahozta a kellemes érzést, de lehet, hogy a tanult történelmi tudásom mostanra megkopott és a tudatlanságom miatt érzett hiányok kicsit felemássá tették az élményt.
Attilát egyébként nagyon megkedveltem, és kíváncsi vagyok a történetére, így biztosan fogom olvasni a második kötetet is. meg a szabim alatt szerintem a régi gyerekszobámban megkeresem a régi mondák könyvét is :)

2 hozzászólás
Lisie87>!
Bíró Szabolcs: Kelet oroszlánja

Sajnálom, hogy anno, amikor befejeztem nem írtam értékelést, mert nagyon tetszett a könyv. Most meg már csak az emlékeket tudom visszahozni és az érzést, ami minden tekintetben pozitív. Olvasmányos volt és élvezetes. Tetszett a stílus is, könnyen és gyorsan lehetett vele haladni.

Dorina91>!
Bíró Szabolcs: Kelet oroszlánja

Annyira szomjaztam egy jó történelmi regényre és tessék, itt van. Annyira el tudtam merülni benne, hogy, amikor felnéztem nem értettem hova lett a középkori Magyarország. Kellően precíz írás, tele izgalommal, feszültséggel és egy icipici szerelemmel. Külön szerettem, hogy a templomosokat nem szenteknek akarja beállítani, hanem egyszerű földi halandóknak. Biztosan olvasom a következő részt is.

just_aGirl>!
Bíró Szabolcs: Kelet oroszlánja

A Sub Rosa című regényével belopta magát a szívembe, a Non Nobis, Domine első kötetével pedig egyértelműen kedvencemmé vált Bíró Szabolcs, aki fiatal kora ellenére oly mesterien forgatja a tollat, mint ahogyan a lapjain megelevenedő tapasztalt és harcedzett középkori lovagjai bánnak a karddal. Nagyszerű történelmi mű kiválóan megalkotott karakterekkel, remek történet, mely cselekményekben bővelkedik és érzelmekben gazdag. Különösen tetszett, hogy bátran, nyíltan és kendőzetlenül ír a templomos lovagok ellentmondásosságáról, melyet az egyes szereplők jelleme kiválóan tükröz. Az apró részleteket is remekül kidolgozta az író, melynek segítségével gyakran nem a nyitott könyv előtt, hanem a történet kellős közepén találtam magam. A regény lendülete az első oldaltól kezdve magával sodort és az olvasás idejére a hangulata és mondanivalója teljes mértékben magába zárt. Nehezemre esett tudomást venni a külvilágról és ideig-óráig elszakadni az erkölcsi kérdéseken vívódó Vilmostól, a fiatal és heves Attilától, a szerelmes Ágnestől, a hűségesen szolgáló Umbertótól, és még az ifjú trónkövetelő, Anjou származású Carobertótól is. Csak az vigasztal, hogy a Non nobis, Domine című műnek van egy második része is, és a napokban jelent meg a szerző előreláthatóan 15 kötetre tervezett Anjouk sorozatának első része Liliom és vér címmel. Köszönöm az élményt!

robinson P>!
Bíró Szabolcs: Kelet oroszlánja

MAGYAR író, a MAGYAR történelemről, izgalmas, kalandos regénye. Lovagok, kalandok, szerelem, fogadalmak a történelem viharaiban.
Bővebben: http://gaboolvas.blogspot.hu/2013/04/non-nobis-domine-1…

nyirog>!
Bíró Szabolcs: Kelet oroszlánja

Nagyon kellemes csalódás volt Bíró Szabolcs történelmi regénye, igazán élveztem. Ízig-vérig középkori lovagregényt kapunk, hős harcosokkal, ármánykodó főurakkal, becses és becstelen királyokkal és természetesen az elmaradhatatlan beteljesületlen szerelemmel. Jó volt olvasni Attila jellemfejlődését, illetve szintén tetszett hogy a karakterek többsége (de sajnos nem mind) egyáltalán nem egydimenziós, szépen árnyalt személyiséget kaptak. Az író első középkorban játszódó regénye ez, amit kicsit meg is lehet érezni a stíluson, de a végére nagyon belejött, és élvezetes, pörgős olvasmány lett belőle.
Két ok miatt kapott mégis 4 csillagot csak. Először is a könyv első része Attila kiképzéséről és megpróbáltatásairól kicsit darabos és összeszedetlen volt, elég nehezen indult be a cselekmény. Másodszor pedig a történet háromnegyed részénél a lovagi beavatás leírása teljesen felesleges, vontatott és időrabló. A lábjegyzetben szabadkozott is a szerző, hogy nehezen tudta eldönteni, hogy ezt a részt (ami egyébként Tamás evangéliuma, szó szerint idézve) beletegye e vagy inkább kihagyja. Az utóbbi jobb lett volna, nem illik a cselekménybe.

adrykacska>!
Bíró Szabolcs: Kelet oroszlánja

Könnyed, olvasmányos történelmi regény a Kelet oroszlánja.

Ezzel a kötettel léptem ki újból a komfortzónámból, és újfent nem bántam meg ezt a lépést. Nagyon jót tett egy teljesen más témájú, stílusú könyvet olvasni, mint amit eddig szoktam. Szabolcs írásmódja az első fejezettől kezdve beszippantott a lapok közé. Ezerszer megbántam, hogy nem korábban emeltem le a könyvtár polcáról ezt a példányt. A történet révén megismerhettem a középkori Magyarország véres hatalmi harcait, eljuthattam az ország sorsát meghatározó események színtereire, miközben megismerhettem a templomos lovagrend hanyatlásának hátterét is. Korábbi tanulmányaim során ez nem volt ennyire élvezetes számomra.

Bővebben: http://adrykacska.blogspot.hu/2018/03/biro-szabolcs-kel…

jehuka P>!
Bíró Szabolcs: Kelet oroszlánja

Valamiért nehezen szántam rá magam, hogy belekezdjek, de aztán nekiláttam, s végül le sem bírtam tenni :)
Nagyon tetszett mind a történet, mind a regény olvasmányos stílusa és igényes nyelvezete. Izgalmas, élvezetes olvasmány egy olyan fejezetéből a magyar történelemnek, amiről nem sokat tanítanak történelemórán. Külön érdekes volt a történetet Druon Vaskirály című regénye után nem sokkal olvasni, a másik fél szemszögből is „átélni” a templomosok kegyvesztését és meghurcolását.

Ananiila>!
Bíró Szabolcs: Kelet oroszlánja

Meglepett, hogy fiatalkora ellenére Szabolcs milyen igényesen, szépen ír. Ez volt az első olvasásom tőle, de biztos, hogy nem az utolsó.
Sajnos a könyv első fele nem tetszett, több mint egy hónapig szenvedtem rajta, a második felét viszont 3 nap alatt elolvastam.
Ez csak a témaválasztás miatt van. Egyrészt nem a kedvencem ez a történelmi időszak, másrészt nem érdekelt Attila kiképzése sem.
Aztán felpörögtek az események és a végére megtetszett a történet. Sort kerítek a 2. részre is.
Bővebben a blogomon.


Népszerű idézetek

cassiesdream>!

– Nehezebb, mint egy igazi kard – suhogtatta meg lassú mozdulatokkal. – Az egykori Római Birodalom légiósai adták az ötletet. A gyakorló felszerelésük sokkal nehezebb volt, mint az igazi fegyverzetük.
– Na és mire mentek vele? – morgott Attila, akinek egyáltalán nem tetszett az ötlet.
– Leigázták a fél világot – vetette oda a lovag, majd ismét a kezébe nyomta a nehéz eszközt. – Gyakorolj csak!

67. oldal, II. könyv (A csikó), 3. fejezet

robinson P>!

– A jó bor olyan, akár az ima – mondta, kezét a fiú vállára helyezte. – Nem lehet titokban és sietve inni. Ki kell élvezni az ízét, a zamatát, meg kell forgatni a szádban, átgondolni minden cseppjét…

89. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bor
cassiesdream>!

– Béla, ha én egyszer eladlak téged a szilajpásztoroknak, gond nélkül felhajtanak egészen Bécsig, mert észre sem fogják venni, hogy nem marha vagy!

292. oldal, IV. könyv (Buda), 16. fejezet

cassiesdream>!

– Egyesek távolról nézik végig az ütközetet – magyarázta Vilmos. – Más királyok ott küzdenek a katonáikkal együtt a csatatéren. Egy jól páncélozott lovon ülnek, közvetlenül a lobogó alatt, miközben a lovagok körbeveszik, és élő várfalként védelmezik őket. Tamás dédapád, az én nagyapám azon templomosokkal együtt vesztette életét, akik a muhi csatában a saját testükkel fogták fel a királyra törő tatárokat. A királynak mindig biztos helye van a csatában. Te pedig tudod, hol leszel majd?
– Az élő várfalban, ugye? – kérdezte Attila.
– Pontosan ott, fiam – bólintott a lovag. – Hát ezért nem fogunk úgy gyakorolni, ahogy a királyok szoktak.

85-86. oldal, II. könyv (A csikó), 5. fejezet

Sándor_Langer_Pudingman P>!

– Egyetlen hitetlent sem öltem meg, Attila – mondta végül halk, fáradt hangon. – Mindegyiküknek erős volt a hite, csak a papjaink azt mondták, hogy ők másik istent imádnak, és ezért nem bűn őket lemészárolni, sőt egyenesen ez az üdvösség útja. Mindnyájan megtébolyodtunk ott Keleten. Embertelen dolgokat követtünk el, mind kiérdemeltük a poklot, hogy nekem, ezerszer is. Láttam, ahogy egy rendtársam nyakig véresen erőszakolt meg egy nálad is fiatalabb lányt. Egy fehér köpenyes lovag, aki tisztaságot fogadott, aki Istenre esküdött fel! Azt üvöltöttük, Isten akarja, és így indultunk gyilkolni, miközben valójában csak gyarló emberek akaratát teljesítettük. Én sem vagyok szent, Attila. Rettenetes bűnök nyomják a lelkem, amiket meggyónni sem mernék.

92. oldal

1 hozzászólás
Szelén>!

Én azért születtem, hogy a tiéd legyek. Örökké várni foglak.

Sándor_Langer_Pudingman P>!

Vilmos megszorította a hűséges szolga kezét, majd közelebb húzta magához Mauritiust, és szorosan átölelte.
– Vigyázz magadra! – lapogatta meg még egyszer a vállát, aztán megfordult, hogy nyeregbe szálljon.
– Uram! – szólt utána Mauritius. – Úgy gondolod, Isten elhagyta e földet?
– Isten? – nézett a szemébe a templomos. Fáradt és szomorú volt a tekintete. – Melyik isten?
Ezzel megsarkantyúzta a lovát, és nem nézett többé hátra.

25. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

– Jézus mondta: boldog az ember, aki fáradozott. Az megtalálta az életét.

380. oldal

8 hozzászólás
Sándor_Langer_Pudingman P>!

– Békét akarok! – jelentette ki az ifjú. Magyarország többé nem az én gondom, és jól mondtad, Caroberto sem az többé. Öljétek halomra egymást, ha úgy akarjátok! Borítsátok be vérrel a földeket, mit bánom én! Hiszen így szerettek élni, nem igaz? Az a legmegfelelőbb számotokra, ha sok táborra szakadhattok, nyakló nélkül fosztogathattok az igazság nevében, aztán időnként egymást is jó alaposan elcsépelhetitek.

412. oldal

Melimaci>!

Öljétek halomra egymást, ha úgy akarjátok! Borítsátok be vérrel a földeket, mit bánom én! Hiszen így szerettek élni, nem igaz? Az a legmegfelelőbb számotokra, ha sok táborra szakadhattok, nyakló nélkül fosztogathattok az igazság nevében, aztán időnként egymást is alaposan elcsépelhetitek.

412. oldal


A sorozat következő kötete

Non nobis, Domine sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Bán Mór: A Csillagösvény hídja
Bauer Barbara: Még látlak odafenn
Jókai Mór: Mire megvénülünk
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász
Gaby Roney: A Huszár esküje
Hunyady József: Oroszlán és gödölye
Schmöltz Margit: Kő kövön
Schmöltz Margit: A sólyom szárnyat bont
Cselenyák Imre: Ágoston úrfi
Kodolányi János: Julianus barát