!

Az ​utolsó tartományúrig (Anjouk 3.) 27 csillagozás

Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig
Régikönyvek.hu · 3.490 Ft –20% 2.792 Ft
Book24 · 3.490 Ft –16% 2.932 Ft
Bookline · 3.490 Ft –15% 2.966 Ft
Könyvtár

1323. ​Alighogy Anjou Károly serege visszatér a tengermellékről, az ország déli fertályán ismét zavarossá válik a helyzet. Úgy tűnik, Subics Mladent hiába fosztották meg zsarnoki hatalmától, ő csak egyike volt a gondok okozóinak, s a rend helyreállítása érdekében előbb-utóbb ismét hadjáratot kell indítani Szlavónia, Horvátország és Dalmácia területére.
A királyságban ennek ellenére végre megszilárdulni látszik a béke. Az uralkodó feladja több mint egy évtizede tartó, önkéntes temesvári száműzetését, és birodalma szívében, Visegrádon kezd új, minden korábbinál fényesebb hatalmi központ építésébe. Míg a gazdasági zűrzavar megfékezése céljából, tárnokmestere több éves munkáját megkoronázva, új pénz verését rendeli el és külpolitikai kapcsolatait is sikeresen rendezi, az utódnemzés kérdésében továbbra is setét fellegek tornyosulnak fölé.
Gutkeled Miklós, az Anjou-sereg hadnagya váratlan kitüntetést kap Károlytól, amit azonban egy diadalmas hadjárattal kell kiérdemelnie.… (tovább)

>!
Athenaeum, Budapest, 2016
376 oldal · ISBN: 9789632935614
>!
Athenaeum, Budapest, 2016
376 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632935454

Enciklopédia 1


Hirdetés

Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Talán a sorozat eddigi legerősebb története. Feszes, komor és pörgő, emberi drámákkal, kalandos történelemóra ez.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/07/az-utolso-tartoman…

>!
elge76 P
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Bíró Szabolcs rettentően sokat fejlődött a legelső rész óta, amire akkor azt írtam, hogy kicsit kiegyensúlyozatlannak éreztem. Nos, itt már nyoma sem volt a kezdeti bizonytalanságoknak, ami bizonytalanság tulajdonképpen már a második részből is maradéktalanul tűnt el.

A legelső betűtől egészen a legutolsóig, minden egyes szó a helyén van. Sőt, nemcsak a szavak, hanem a lépésről-lépésre építkező egyre feszesebb hangulat, amit lapról-lapra fokoz és tornáz egyre feljebb a szerző, hogy az utolsó három, egészen rövidke fejezetekben, egy olyan pattanásig feszült lezárást kapjunk, hogy muszáj volt megállnom pár pillanatra, amíg kitöröltem a nedvességet a szemeimből.
Rendkívül drámai lezárókötet lett a trilógia utolsó része. Drámai, és ezáltal mindvégig sötét és borongós hangulatú. Főhősünk, Bátor Attila tettei egészen elrettentő képet nyújtottak az emberi lélek sötét bugyrairól, hiába értettem egyet minden egyes tettével, akkor is rossz volt látni, hogy mivé változott az egykori büszke templomos lovag, hogy végül úgy fejeződjön be az ő története is, amire már a kötet eleje óta számítani lehetett.

De ez csak egy. Hiszen az ő történetén kívül is, minden eddig megismert szál lezárásra kerül. Pontosabban majdnem minden. Ami megnyitott szál volt, azok lezárásra kerültek, hiszen Anjou Károly is, meg még jó páran, szerepelni fognak a következő kötetekben, de maga Károly értelemszerűen már vénemberként, és gyanítom hamarosan ő is meghal, hiszen még 12 kötet van hátra, és ahogy a szerző is írta, még nagyon sok mindent el lehet mesélni erről a sok évtizednyi korszakról.

Ez az egész történet konkrétan egy rendkívül kalandos lovagregény a magyar történelemből. Élvezet volt olvasni, mert nem száraz tényeket kapunk, hanem fiktív és igaz történetek keverékét, szereplőit és történetüket, mindezt hihető és kiforrott tálalással, az erre a korra jellemző lovagi hangulattal.
Mindenkinek ajánlom, akit egy kicsit is érdekel a magyar történelemnek ez a korszaka, szeretne túllépni a történelemkönyvek unalmas előadásmódján, és egy alapos ismeretekkel megbolondított, fordulatokban gazdag kalandregényt olvasna.

A helyesírási hibákat pedig mintha a szél fújta volna el, vagyis… majdnem, egyetlen egy darabot szúrtam ki csupán. :)

>!
Lyanna P
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Bíró Szabolcs egy újabb időutazásra hív bennünket. Rendkívül komor hangulatú volt a regény. Kicsit félve is kezdtem hozzá, mert a beharangozás is elég merészen hirdette, hogy „még a kutyák is vért isznak” majd benne. Elképesztően izgalmas, letehetetlen olvasmány. Nagyon tetszett a két kópé, Csepke és Kurta története. Különösen azért, mert egy számomra kedves vidékre kalauzolt el. Szinte láttam magam előtt a tájat. Kedvenc karakterem Nekcsei Demeter, aki igazán szívén viseli Erzsébet sorsát. Természetesen a humor sem maradhatott ki a történetből, jót derültem amikor a havasalföldi sztrigojt említette meg. :)
A vége teljesen megdöbbentett, nem hittem volna, hogy képes így lezárni ezt a regényt.
Kíváncsian várom a folytatást.

>!
Vác_nembéli_István_fia_istván
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

A sorozat harmadik része és mi történt ki is olvastam egy este alatt pedig nem így terveztem ,nem akartam vele sietni ,csak képtelen voltam lerakni…most kevesebb a csata ,jobban dominálnak az érzelmek ,ami egyáltalán nem volt probléma .remekül volt megírva ,jól át lehetett érezni a szereplők problémáit ,vívódásukat .Csepke és Kurta két kis zsivány kedveltem őket .
sodró lendületű ,könnyen és jól lehet haladni vele ,nyelvezete könnyed nem akaszt meg sehol,nincs túl írva ,nincs felesleges kitérés ,nincs felesleges szócséplés .Szabolcs megint egy remek regényt írt öröm volt olvasni.
várom a következő trilógiát ..

>!
Habók P
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Talán a legjobb a három közül – úgy komor, hogy azért van feloldás, úgy izgalmas, hogy azért hagy lélegzethez jutni, és a csatajelenetekből is annyi van, amennyi egy ilyen regénybe kell. Sajnálom a búcsúzó szereplőket, de a maradók között is van kedvenc, így várom már a következő köteteket.

>!
Hiranneth
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Az biztos, hogy egy pillanatig sem unatkoztam, amíg ennek a könyvnek az oldalai között barangoltam. Meglepően hamar vissza tudtam idézni, hogy hol is hagytuk el a szereplőinket. Nagyon kíváncsi voltam, végül mi lesz a sorsuk, és nem egy esetben igencsak meglepett az író. Az biztos, hogy a folytatásokat is keresni fogom.

>!
Katalin_Bartha
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Amikor elolvastam az utolsó lapját is a könyvnek az volt az első gondolatom, hogy te jó ég, pár évtized,-huszad múltán rá fognak csodálkozni arra, hogy lesz egy generáció, illetve emberöltőnyi sokaság, akik a megszokottnál elmélyültebb ismeretekkel rendelkeznek az Anjou-korszakról. A rácsodálkozás után pedig rögtön neki is állnak a 15 részes regényfolyamnak.
Így a harmadik rész magasságában azért tartottam attól, hogy nem biztos, hogy minden apró, de lényeges történésre emlékezni fogok, fel tudom- e venni majd a cselekmény fonalát. De megnyugodtam, hogy Bíró Szabolcs nem engedi el a kezünket, és ott és oda utal vissza, ahol arra éppen szükség van.
Ebben a részben is sok és meglepő fordulatra lehet számítani, úgyhogy röviden csak annyit tudok írni, hogy olvassátok, imádni fogjátok.

>!
lady_An
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Ide nekem a következő trilógiát. Hol van már? Csúnyán elbánt a szerző Attilával, de sajnos ez a fajta vég nagyon is életszagú, és ha jobban belegondolok nem is lehetett volna másképp. Maximális csillagszám naná

>!
Drini
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Ez a rész szerencsére a másodikhoz hasonló, azaz elég jól sikeredett. Még mindig nem az igazi, de mindenképpen élvezhető. Károly alakja egyre kifinomultabb, István még mindig kedvenc, Attila…nos… SPOILER – nem tudtam sajnálni – SPOILER VÉGE.
Szerencsére ebben már nem volt túl sok magyarázgatós idegen szó, így a könyv is élvezhetőbb, pörgősebb.
Mindenképpen adok esélyt a folytatásoknak, és remélem, hogy nem az első könyv színvonalát, hanem a folytatásokét hozza majd.

>!
Borbély_Cintia
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

A nagyszabású, 15 kötetesre tervezett (egyébként több trilógiából felépülő) történelmi sorozat, az Anjouk már akkor felkeltette a figyelmemet, amikor az előzménykötetével, a Non nobis, Domine 800 oldalas összeolvasztott verziójával csupán pár éjszaka alatt végeztem. Nem volt ez másként ezzel az eddig megjelent 3 kötetnyi trilógiával sem, aminek ha minden igaz, idén még két része várható – ahogy azt Bíró Szabolcs a legutóbbi könyve epilógusában megemlíti. Személy szerint teljes bizonyossággal jelentem ki, hogy amennyiben egy külföldi szerzőről lenne szó, már régen világhírű lenne, mi több, szerintem még HBO sorozat is készült volna könyveiből, így azonban szerény hazánk csodálatos írója előtt csak mi, magyar olvasók tudunk fejet hajtani. Teszem ezt én is örömmel, és már itt megjegyezném, hogy ezeket a történelmi köteteket érdemes lenne kötelezővé tenni az iskolákban, és nem tartom kizártnak, hogy generációk múlva (vagy korábban) ez az álom akár valóra is válhasson.

Mint tudjátok, én annak ellenére, hogy többnyire ajánlok és dicsérek, mindig kifejtem azt is, ha valamiért nem voltam elégedett az adott könyvvel, felhívom a figyelmet a hiányosságokra is, viszont azt is szemrebbenés nélkül vállalom, ha hibátlannak véltem egyet, s teljes vállszélességgel állok ki mellette – így emellett a sorozat mellett is. Már az is sokat elárulhat, hogy az előzménykötet olvasása után menten berendeltem az összes többi hármat, és már az idei újakat is felírtam magamnak, mi több, az író nevét egy életre megjegyeztem. Nő létemre egy háborús-történelmi könyvet ennyire megszeretni nem kis teljesítmény, szóval képzelem, hogy az olvasni szerető férfiak mennyire lelhették kedvüket ebben az élményekkel, múltbeli utazással, kalandozással és háborúskodással teli történetben. Dramaturgiailag, írásmódilag, mindenhogy kifogástalan olvasmány!
A szereplők generációkon át nőnek a szívünkhöz, és szeretjük meg őket egyre jobban, a néhai váltakozó szemlélet pedig egyenesen letehetetlenné teszi a könyvet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy 17-én du. négy órakor kezdtem el olvasni az első kötetet, és 19-én este végeztem a harmadikkal – munka mellett, persze. Ha tehetném, rögvest belevetném magam mind a tizenvalahányba. :) Nem elég, hogy olyan történelmi fejtágítást kaptam az adott korról, amit Isten tudja, hány év történelemóra nem tudott elérni, még közben remekül szórakoztam. Részletekbe nyúlóan megtudhattam, Károly Róbert hogyan lendül túl a trónviszályokon, hogyan egységesíti az országot, győzi le és veri le sorban a tartományurakat; elfoglaltuk Léva várát, meghódítottuk a Felvidéket, a királlyal együtt tarthattam Temesvárról Visegrádra, és még sorolhatnám.
Íme egy kis ízelítő az első három kötetről és a folytatásról:

„Az első három részre magamban Bátor Attila bosszútrilógiájaként gondolok, ám emellett megfigyelhető, hogy egy hároméves korszak történeteit dolgozza fel: Csák Máté halálától a belháborúk lezárásáig, Anjou Károly konszolidációs politikájának kezdetéig. A negyedik, ötödik és hatodik rész úgy él a fejemben, mint a Visegrádi udvari trilógia, mely a Szent György Lovagrend alapításától I. Károly haláláig tart majd. Ez a három regény eltávolodik majd olyan személyes (és fiktív) tragédiáktól, mint amilyen a Bátor család története volt, sokkal nagyobb hangsúlyt fektet majd a királyi családra, az udvari nemességre és a kor politikájára, emellett sok új szereplőt sorakoztat fel a lapokon. A legnagyobb különbség azonban talán az lesz, hogy míg az eddigi kötetek egy-egy év történetét mesélték el, addig a következő három rész egyenként három-négy esztendő eseményeit követik majd végig.
A legkomolyabb vállalkozás minden bizonnyal az utolsó kilenc kötet megírása lesz, hiszen ezek által nem mást tervezek, mint Nagy Lajos, illetve utódai korát három nagy korszakra felosztani és három trilógiában feldolgozni.
Ami a sorozat egyes könyveinek kiadását illeti, jelenleg úgy fest a dolog, hogy kétévente jelenik majd meg egy-egy trilógia: az első két rész mindig azonos évben kerül majd a boltok polcaira, a rá következő évben pedig jön az adott trilógia zárókötete, amit fél év alkotói szabadság – valójában az újabb és újabb szakanyagok feldolgozására fordított tanulóidő – követ majd.
A puszta matematika mentén haladva tehát valamikor 2025-ben tehetem ki a pontot az Anjouk utolsó kötetének végére.”

Nincs olyan ember, akinek ne ajánlanám a könyvet, úgyhogy most se kor- sem nembeli megkötést nem írok nektek, bár vannak kicsit rázós vérengzős részek – de hát ez egy háborús könyv (is). Érdemes belekezdeni, hiszen a tervezett 15 kötete miatt hosszú évekre társunkká válhat, és ez a három (előzménnyel négy) már meglévő könyv tulajdonképpen garancia arra, hogy egy pillanatra sem fog elkalandozni figyelmünk.

„…terveim szerint az Anjouk összesen tizenöt részt számlál majd, ezt jelen pillanatban eléggé magabiztosan merem állítani. Ami a feszültség fenntartáság illeti, amiatt már csak azért sem kell aggódni, mert ez az évszázad telis-tele van elmesélhető, elmesélendő eseményekkel, csatákkal, hadjáratokkal, politikai csűrcsavarral, izgalmas szereplőkkel, vadregényes helyszínekkel – nem is beszélve arról a kismillió fiktív cselekményszálról, mely az eleve gazdag történések faliszőnyegébe elegánsan beleszőhető.
Van azonban egy logikusabb, ha úgy tetszik, prózaibb válaszom is erre a kérdésre.
A tizenöt kötet természetesen egyetlen nagy sorozatként is olvasható lesz, ám az Anjouk – miközben a kötetek számozása egytől tizenötig terjed – dramaturgiai szempontból valójában öt trilógiára lesz felosztható. Az egyes trilógiákon belül változhat az elbeszélés üteme, mellékszereplők léphetnek elő főszereplői státusba (és viszont), de ami a lényeg, mindegyik trilógia egy-egy feszültségekkel teli dramaturgiai ívet ír majd le.”

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number ONE (kedvencek között)
Karakterek: IMÁDTAM ŐKET! Vissza-vissza-vissza – ja bocs, elkalandoztam.
Borító: 10/10 A harmadik részé annyira nem tetszik, de a többi rendben van
Kinek ajánlom: Olvassátok mind! Történelmi, háborús, némelyikben van kicsi szerelmi szál.
+ pont: Mert megismertet a történelmünkkel, ráadásul valami hihetetlenül izgalmas módon.
– pont: Hát mernék én bármire is adni jelen esetben???


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Szép tavaszi nap volt, reményt hozó, ábrándokat kergető.
Aztán Károly érte jött, és hirtelen minden tönkrement.

53. oldal

>!
elge76 P

– Uram, ezt kikérem magamnak! Fivérem és jómagam még soha, semmilyen körülmények között nem hazudtunk! – hazudta Csepke.

148. oldal

>!
robinson P

– Attila – csóválta a fejét Ágnes. – Mindig is nagy álmodozó voltál…

61. oldal

>!
robinson P

– A vezeklés, az áldozat mit sem ér, ha nem fáj igazán.

85. oldal

>!
robinson P

– Az uram esküszik rá, hogy a prágai sernél nincs fenségesebb ital a világon. Aki megkóstolta, nem akar mást inni soha többé. Kemény és sok a habja, az íze pedig egyszerre kesernyés és lágy, akár az anyatej.

100. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sör
>!
robinson P

Belenézett a férje szemébe, és ott semmi kedvességet nem látott. Ráébredt, hogy nem csupán gyűlöli ezt az arcot, amelyre rámeredt, de egyenesen retteg is tőle.

30. oldal

1 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Anjouk sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kazuo Ishiguro: Az eltemetett óriás
Hunyady József: Hollós vitéz
Mary Pope Osborne: Lovagok között
Artúr Király halála
Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában
Catherine Archer: A Sárkány vére
Jósika Miklós: A csehek Magyarországon
On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?
Malcolm J. Hunt: Kígyószív
Vadász Szilárd: Bajvívók