Az ​utolsó tartományúrig (Anjouk 3.) 92 csillagozás

Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

1323. ​Alighogy Anjou Károly serege visszatér a tengermellékről, az ország déli fertályán ismét zavarossá válik a helyzet. Úgy tűnik, Subics Mladent hiába fosztották meg zsarnoki hatalmától, ő csak egyike volt a gondok okozóinak, s a rend helyreállítása érdekében előbb-utóbb ismét hadjáratot kell indítani Szlavónia, Horvátország és Dalmácia területére.
A királyságban ennek ellenére végre megszilárdulni látszik a béke. Az uralkodó feladja több mint egy évtizede tartó, önkéntes temesvári száműzetését, és birodalma szívében, Visegrádon kezd új, minden korábbinál fényesebb hatalmi központ építésébe. Míg a gazdasági zűrzavar megfékezése céljából, tárnokmestere több éves munkáját megkoronázva, új pénz verését rendeli el és külpolitikai kapcsolatait is sikeresen rendezi, az utódnemzés kérdésében továbbra is setét fellegek tornyosulnak fölé.
Gutkeled Miklós, az Anjou-sereg hadnagya váratlan kitüntetést kap Károlytól, amit azonban egy diadalmas hadjárattal kell kiérdemelnie.… (tovább)

>!
Athenaeum, Budapest, 2016
376 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632935454
>!
Athenaeum, Budapest, 2016
376 oldal · ISBN: 9789632935614

Enciklopédia 1


Kedvencelte 13

Most olvassa 2

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 25


Kiemelt értékelések

>!
ZsúésKrisz_Olvas
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

"Ahogy befejeztem az előző kötetet, már bele is kezdtem a folytatásba. Kíváncsian vártam miként alakulnak az egyes szálakon az események.
A trilógiát lezáró kötet ott folytatódik ahol a második rész befejeződött. Ebben a részben ismét egyik főszereplővé lép elő Bátor Atilla. Főhősünkkel sok keserű, de majdnem ennyi vidám dolog történt eddig, és ez a kettősség ebben a kötetben is folytatódik."
További értékelésem itt olvashatod:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2017/05/biro-szabolcs-anjou…

2 hozzászólás
>!
RosszQtya P
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

A trilógiát lezáró kötet semmivel sem gyengébb, mint az első kettő, sőt egyre kiforrottabb és igazán gördülékeny a történetvezetés. Az igaz, hogy ez egy köztes kötet, de mégiscsak a történet egy bizonyos részének a lezárása, így aztán van akitől végleg búcsút kell vennünk, és lesz aki majd előtérbe lép. Miután kitöröltünk egy sajnálkozó könnycseppet a szemünkből, talán vágjunk is bele a következő kalandba!

>!
jehuka P
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Méltó lezárása Bátor Attila bosszútrilógiájának, ugyanakkor a többi szál alakulásával kapcsolatosan már érezhető az előretekintés a sorozat további részei felé. Az ikrek egyértelműen a kedvenceim lettek, remélem még sokat találkozunk velük a későbbiekben.
Amit a sorozattal kapcsolatosan egyetlen negatívumként fel tudok hozni, hogy a történetvezetésben, a szereplők sorsának egymást keresztezésében talán kicsit sok a véletlen, de ennyit meg tudok bocsátani. Igazán remek sorozat, csak ajánlani tudom.

>!
robinson
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Talán a sorozat eddigi legerősebb története. Feszes, komor és pörgő, emberi drámákkal, kalandos történelemóra ez.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/07/az-utolso-tartoman…

>!
elge76 P
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Bíró Szabolcs rettentően sokat fejlődött a legelső rész óta, amire akkor azt írtam, hogy kicsit kiegyensúlyozatlannak éreztem. Nos, itt már nyoma sem volt a kezdeti bizonytalanságoknak, ami bizonytalanság tulajdonképpen már a második részből is maradéktalanul tűnt el.

A legelső betűtől egészen a legutolsóig, minden egyes szó a helyén van. Sőt, nemcsak a szavak, hanem a lépésről-lépésre építkező egyre feszesebb hangulat, amit lapról-lapra fokoz és tornáz egyre feljebb a szerző, hogy az utolsó három, egészen rövidke fejezetekben, egy olyan pattanásig feszült lezárást kapjunk, hogy muszáj volt megállnom pár pillanatra, amíg kitöröltem a nedvességet a szemeimből.
Rendkívül drámai lezárókötet lett a trilógia utolsó része. Drámai, és ezáltal mindvégig sötét és borongós hangulatú. Főhősünk, Bátor Attila tettei egészen elrettentő képet nyújtottak az emberi lélek sötét bugyrairól, hiába értettem egyet minden egyes tettével, akkor is rossz volt látni, hogy mivé változott az egykori büszke templomos lovag, hogy végül úgy fejeződjön be az ő története is, amire már a kötet eleje óta számítani lehetett.

De ez csak egy. Hiszen az ő történetén kívül is, minden eddig megismert szál lezárásra kerül. Pontosabban majdnem minden. Ami megnyitott szál volt, azok lezárásra kerültek, hiszen Anjou Károly is, meg még jó páran, szerepelni fognak a következő kötetekben, de maga Károly értelemszerűen már vénemberként, és gyanítom hamarosan ő is meghal, hiszen még 12 kötet van hátra, és ahogy a szerző is írta, még nagyon sok mindent el lehet mesélni erről a sok évtizednyi korszakról.

Ez az egész történet konkrétan egy rendkívül kalandos lovagregény a magyar történelemből. Élvezet volt olvasni, mert nem száraz tényeket kapunk, hanem fiktív és igaz történetek keverékét, szereplőit és történetüket, mindezt hihető és kiforrott tálalással, az erre a korra jellemző lovagi hangulattal.
Mindenkinek ajánlom, akit egy kicsit is érdekel a magyar történelemnek ez a korszaka, szeretne túllépni a történelemkönyvek unalmas előadásmódján, és egy alapos ismeretekkel megbolondított, fordulatokban gazdag kalandregényt olvasna.

A helyesírási hibákat pedig mintha a szél fújta volna el, vagyis… majdnem, egyetlen egy darabot szúrtam ki csupán. :)

>!
Roszka
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Lezárul Bátor Attila története, sok szálat elvarr a szerző, de maradnak azért nyitott kérdések, illetve emberek sorsa, de szerintem még találkozunk velük.
Egyszerűen úgy szövi a mesét Szabolcs, hogy hiába olvastam most, majdnem egymás után négy könyvét, ha meglenne a folytatás, azonnal olvasnám!

>!
Papírra_vetett_gondolataim
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Én személy szerint azt szeretem leginkább Bíró Szabolcs írásstílusában, hogy nagyon könnyed, gyorsan olvasható, de mégis rengeteg információt hordoz magában. A karakterek valóságosak, szinte már élnek, a cselekményszál izgalmas és pörgős. A történet teli van nem várt csavarokkal, ami még inkább fokozza az olvasmányélményt. Szerintem érdemes olvasni Bíró Szabolcstól, mert nagyon tehetséges és mert a kötetei miatt akár még a történelmet is megszerethetjük.

https://papirravetettgondolataim.blogspot.com/2019/07/a…

>!
Lyanna P
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Bíró Szabolcs egy újabb időutazásra hív bennünket. Rendkívül komor hangulatú volt a regény. Kicsit félve is kezdtem hozzá, mert a beharangozás is elég merészen hirdette, hogy „még a kutyák is vért isznak” majd benne. Elképesztően izgalmas, letehetetlen olvasmány. Nagyon tetszett a két kópé, Csepke és Kurta története. Különösen azért, mert egy számomra kedves vidékre kalauzolt el. Szinte láttam magam előtt a tájat. Kedvenc karakterem Nekcsei Demeter, aki igazán szívén viseli Erzsébet sorsát. Természetesen a humor sem maradhatott ki a történetből, jót derültem amikor a havasalföldi sztrigojt említette meg. :)
A vége teljesen megdöbbentett, nem hittem volna, hogy képes így lezárni ezt a regényt.
Kíváncsian várom a folytatást.

7 hozzászólás
>!
gizad
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Nagy sóhajjal tettem le Bátor Attila bosszútrilógiájának jelen kötetét, melyet majdhogynem együltő helyemben olvastam el. Ennek csak egy picit volt oka, hogy a megszokottnál nagyobb betűtípussal és nagyobb sorközzel kiadott, ezáltal kicsit becsapós méretű könyvecske 400 oldal sincs. A könnyen fogyaszthatóságot erőteljesen növeli a szerző stílusa, a történet feszessége, filmszerűen pergő cselekménye. Nem is tudok kevesebb csillagot adni rá, mint a maximálist.
Ha vissza gondolok az előző részekre, és az előzmény kötetként olvasott Non nobis, Dominere, akkor azt mondom, hogy ez a rész a legkomolyabb és egyben a legsötétebb hangulatot árasztja. Attila karaktere jócskán megváltozott, emiatt aztán előre is vetítette a végkifejletet.
Negatívumot egyelőre nem tudok felhozni, teljesen a könyv hatása alá kerültem. De egy picit most pihentetnem kell, mielőtt rátérnék a maradék 3 kötetre, Bíró Szabolcs úgyis azt írta az utószóban, hogy trilógiákból fog állni a 15 kötetesre tervezett Anjouk sorozat. Ezt a befejezést még emésztenem kell, mielőtt visszatérek Anjou Károly korába.

>!
Linszyy P
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Ütős lezárás volt. Sokkal jobban érdekelt ebben a részben a csata is, a mellékszereplők is. Bár lezárult egy szakasz, azért remélem, hogy Szilárdról, Csepkéről és Kurtáról fogunk még hallani. Nem számítottam arra, hogy Bátor Attila szála így alakul, nagyon megdöbbentő volt. Tetszett Miklós szála is, kemény volt, de érdekes. A csata érthetőbb és átláthatóbb volt számomra, örültem, hogy nem azon gondolkodtam végig, hogy ki kicsoda és ki kivel van. Átlátható volt minden, szóval elégedett vagyok. :)
Nagyon remélem, hogy az új irány nem fog csalódást okozni a következő kötetben.
Részletes véleményem: https://www.youtube.com/watch…


Népszerű idézetek

>!
elge76 P

– Uram, ezt kikérem magamnak! Fivérem és jómagam még soha, semmilyen körülmények között nem hazudtunk! – hazudta Csepke.

148. oldal

>!
robinson

Szép tavaszi nap volt, reményt hozó, ábrándokat kergető.
Aztán Károly érte jött, és hirtelen minden tönkrement.

53. oldal

>!
robinson

– Attila – csóválta a fejét Ágnes. – Mindig is nagy álmodozó voltál…

61. oldal

>!
robinson

– A vezeklés, az áldozat mit sem ér, ha nem fáj igazán.

85. oldal

>!
robinson

– Az uram esküszik rá, hogy a prágai sernél nincs fenségesebb ital a világon. Aki megkóstolta, nem akar mást inni soha többé. Kemény és sok a habja, az íze pedig egyszerre kesernyés és lágy, akár az anyatej.

100. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sör
>!
robinson

Belenézett a férje szemébe, és ott semmi kedvességet nem látott. Ráébredt, hogy nem csupán gyűlöli ezt az arcot, amelyre rámeredt, de egyenesen retteg is tőle.

30. oldal

1 hozzászólás
>!
Aurelia

Ahogy átlépte a küszöböt, harmonikus kép tárult a szeme elé. A puha párnákkal kényelmessé varázsolt ülőfülkékben gyönyörű ruhákba bújt fiatal nők hímeztek, varrtak, fontak és végeztek egyéb, Károly számára csak hírből ismert kézimunkákat. Egyikük túlcizellált, hömpölygő szerelmes költeményeket olvasott fel egy díszes kötésű, német nyelven írt könyvecskéből, míg Piast Erzsébet lengyel társalkodónője, egyben főkomornája, a sarokból figyelt sűrű szemöldöke alatt megbúvó szigorú tekintetével, csendesen őrizve a békét és az erkölcsöket. Nem kellett azonban félnie: az elhangzó versek, melyek bizonyára valamelyik nagyotmondó szoknyapecér vándordalnok tollából származtak, és melyek hallatán az udvarhölgyek vágyakozva sóhajtottak fel, csak a jó ízlést sértették, az illemet nem.

40-41. oldal

>!
Basset

Kevés olyan ember volt a világon, aki láthatta Gutkeled Miklóst mosolyogni, s ezen emberek többsége nem sokkal e nyugtalanító élmény után meg is halt.

>!
Basset

– Nem kell félned – reccsent rá a hadnagy, amitől az öreg látványosan összerezzent.


A sorozat következő kötete

Anjouk sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Benkő László: Sosemvolt pogányok
Benkő László: Ármány hálójában
Benkő László: Dzsingisz szürke szolgálója
Nemere István: Királyi páncélban
Benkő László: A Zrínyiek – A gránitlelkű
Gulácsy Irén: Fekete vőlegények
Czakó Gábor: Aranykapu
Gál Dorina: Aranyszív
Benkő László: Isten választottja
Bán Mór: A Holló háborúja