Az ​utolsó tartományúrig (Anjouk 3.) 34 csillagozás

Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

1323. ​Alighogy Anjou Károly serege visszatér a tengermellékről, az ország déli fertályán ismét zavarossá válik a helyzet. Úgy tűnik, Subics Mladent hiába fosztották meg zsarnoki hatalmától, ő csak egyike volt a gondok okozóinak, s a rend helyreállítása érdekében előbb-utóbb ismét hadjáratot kell indítani Szlavónia, Horvátország és Dalmácia területére.
A királyságban ennek ellenére végre megszilárdulni látszik a béke. Az uralkodó feladja több mint egy évtizede tartó, önkéntes temesvári száműzetését, és birodalma szívében, Visegrádon kezd új, minden korábbinál fényesebb hatalmi központ építésébe. Míg a gazdasági zűrzavar megfékezése céljából, tárnokmestere több éves munkáját megkoronázva, új pénz verését rendeli el és külpolitikai kapcsolatait is sikeresen rendezi, az utódnemzés kérdésében továbbra is setét fellegek tornyosulnak fölé.
Gutkeled Miklós, az Anjou-sereg hadnagya váratlan kitüntetést kap Károlytól, amit azonban egy diadalmas hadjárattal kell kiérdemelnie.… (tovább)

>!
Athenaeum, Budapest, 2016
376 oldal · ISBN: 9789632935614
>!
Athenaeum, Budapest, 2016
376 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632935454

Enciklopédia 1


Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

>!
ZsúésKrisz_Olvas
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

"Ahogy befejeztem az előző kötetet, már bele is kezdtem a folytatásba. Kíváncsian vártam miként alakulnak az egyes szálakon az események.
A trilógiát lezáró kötet ott folytatódik ahol a második rész befejeződött. Ebben a részben ismét egyik főszereplővé lép elő Bátor Atilla. Főhősünkkel sok keserű, de majdnem ennyi vidám dolog történt eddig, és ez a kettősség ebben a kötetben is folytatódik."
További értékelésem itt olvashatod:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2017/05/biro-szabolcs-anjou…

2 hozzászólás
>!
robinson P
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Talán a sorozat eddigi legerősebb története. Feszes, komor és pörgő, emberi drámákkal, kalandos történelemóra ez.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/07/az-utolso-tartoman…

>!
elge76 P
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Bíró Szabolcs rettentően sokat fejlődött a legelső rész óta, amire akkor azt írtam, hogy kicsit kiegyensúlyozatlannak éreztem. Nos, itt már nyoma sem volt a kezdeti bizonytalanságoknak, ami bizonytalanság tulajdonképpen már a második részből is maradéktalanul tűnt el.

A legelső betűtől egészen a legutolsóig, minden egyes szó a helyén van. Sőt, nemcsak a szavak, hanem a lépésről-lépésre építkező egyre feszesebb hangulat, amit lapról-lapra fokoz és tornáz egyre feljebb a szerző, hogy az utolsó három, egészen rövidke fejezetekben, egy olyan pattanásig feszült lezárást kapjunk, hogy muszáj volt megállnom pár pillanatra, amíg kitöröltem a nedvességet a szemeimből.
Rendkívül drámai lezárókötet lett a trilógia utolsó része. Drámai, és ezáltal mindvégig sötét és borongós hangulatú. Főhősünk, Bátor Attila tettei egészen elrettentő képet nyújtottak az emberi lélek sötét bugyrairól, hiába értettem egyet minden egyes tettével, akkor is rossz volt látni, hogy mivé változott az egykori büszke templomos lovag, hogy végül úgy fejeződjön be az ő története is, amire már a kötet eleje óta számítani lehetett.

De ez csak egy. Hiszen az ő történetén kívül is, minden eddig megismert szál lezárásra kerül. Pontosabban majdnem minden. Ami megnyitott szál volt, azok lezárásra kerültek, hiszen Anjou Károly is, meg még jó páran, szerepelni fognak a következő kötetekben, de maga Károly értelemszerűen már vénemberként, és gyanítom hamarosan ő is meghal, hiszen még 12 kötet van hátra, és ahogy a szerző is írta, még nagyon sok mindent el lehet mesélni erről a sok évtizednyi korszakról.

Ez az egész történet konkrétan egy rendkívül kalandos lovagregény a magyar történelemből. Élvezet volt olvasni, mert nem száraz tényeket kapunk, hanem fiktív és igaz történetek keverékét, szereplőit és történetüket, mindezt hihető és kiforrott tálalással, az erre a korra jellemző lovagi hangulattal.
Mindenkinek ajánlom, akit egy kicsit is érdekel a magyar történelemnek ez a korszaka, szeretne túllépni a történelemkönyvek unalmas előadásmódján, és egy alapos ismeretekkel megbolondított, fordulatokban gazdag kalandregényt olvasna.

A helyesírási hibákat pedig mintha a szél fújta volna el, vagyis… majdnem, egyetlen egy darabot szúrtam ki csupán. :)

>!
Lyanna P
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Bíró Szabolcs egy újabb időutazásra hív bennünket. Rendkívül komor hangulatú volt a regény. Kicsit félve is kezdtem hozzá, mert a beharangozás is elég merészen hirdette, hogy „még a kutyák is vért isznak” majd benne. Elképesztően izgalmas, letehetetlen olvasmány. Nagyon tetszett a két kópé, Csepke és Kurta története. Különösen azért, mert egy számomra kedves vidékre kalauzolt el. Szinte láttam magam előtt a tájat. Kedvenc karakterem Nekcsei Demeter, aki igazán szívén viseli Erzsébet sorsát. Természetesen a humor sem maradhatott ki a történetből, jót derültem amikor a havasalföldi sztrigojt említette meg. :)
A vége teljesen megdöbbentett, nem hittem volna, hogy képes így lezárni ezt a regényt.
Kíváncsian várom a folytatást.

>!
Habók P
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Talán a legjobb a három közül – úgy komor, hogy azért van feloldás, úgy izgalmas, hogy azért hagy lélegzethez jutni, és a csatajelenetekből is annyi van, amennyi egy ilyen regénybe kell. Sajnálom a búcsúzó szereplőket, de a maradók között is van kedvenc, így várom már a következő köteteket.

>!
Vác_nembéli_István_fia_istván
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

A sorozat harmadik része és mi történt ki is olvastam egy este alatt pedig nem így terveztem ,nem akartam vele sietni ,csak képtelen voltam lerakni…most kevesebb a csata ,jobban dominálnak az érzelmek ,ami egyáltalán nem volt probléma .remekül volt megírva ,jól át lehetett érezni a szereplők problémáit ,vívódásukat .Csepke és Kurta két kis zsivány kedveltem őket .
sodró lendületű ,könnyen és jól lehet haladni vele ,nyelvezete könnyed nem akaszt meg sehol,nincs túl írva ,nincs felesleges kitérés ,nincs felesleges szócséplés .Szabolcs megint egy remek regényt írt öröm volt olvasni.
várom a következő trilógiát ..

>!
Qedrák P
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Nem titkolom, hogy nagyon szeretem ezt a sorozatot. Könnyen olvasható, gördülékeny, ami részben annak is köszönhető, hogy nem grandiózusan hosszú, hiszen az egyébként is kis alakú könyvben nem szedték túl sűrűre a sorokat. Emellett a története és a karakterei egyszerűek, de még sem bántóan sablonosak. Örülök neki, hogy nem ment el a történet sem a manapság divatos patetizmus irányába, de nem szépíti a középkori magyar világot sem.

A fegyverzetek és az öltözékek terén nem igen találhatunk kifogásolnivalót, már ami a történeti hitelességet illeti, bár az avatott szem azért felfedez magának egy-egy kisebb hibát. (Például a visegrádi Sibrik-dombot nem hívhatták így Károly Róbert idején, hiszen a névadója az újkorban élt).

Elég nagy falatnak tűnik a 15 kötetes, 2025-ig szóló vállalás, ami az Anjoukat illeti, de kíváncsi vagyok a folytatásra.

>!
Hiranneth
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Az biztos, hogy egy pillanatig sem unatkoztam, amíg ennek a könyvnek az oldalai között barangoltam. Meglepően hamar vissza tudtam idézni, hogy hol is hagytuk el a szereplőinket. Nagyon kíváncsi voltam, végül mi lesz a sorsuk, és nem egy esetben igencsak meglepett az író. Az biztos, hogy a folytatásokat is keresni fogom.

>!
Katalin_Bartha
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Amikor elolvastam az utolsó lapját is a könyvnek az volt az első gondolatom, hogy te jó ég, pár évtized,-huszad múltán rá fognak csodálkozni arra, hogy lesz egy generáció, illetve emberöltőnyi sokaság, akik a megszokottnál elmélyültebb ismeretekkel rendelkeznek az Anjou-korszakról. A rácsodálkozás után pedig rögtön neki is állnak a 15 részes regényfolyamnak.
Így a harmadik rész magasságában azért tartottam attól, hogy nem biztos, hogy minden apró, de lényeges történésre emlékezni fogok, fel tudom- e venni majd a cselekmény fonalát. De megnyugodtam, hogy Bíró Szabolcs nem engedi el a kezünket, és ott és oda utal vissza, ahol arra éppen szükség van.
Ebben a részben is sok és meglepő fordulatra lehet számítani, úgyhogy röviden csak annyit tudok írni, hogy olvassátok, imádni fogjátok.

>!
lady_An
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Ide nekem a következő trilógiát. Hol van már? Csúnyán elbánt a szerző Attilával, de sajnos ez a fajta vég nagyon is életszagú, és ha jobban belegondolok nem is lehetett volna másképp. Maximális csillagszám naná


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Szép tavaszi nap volt, reményt hozó, ábrándokat kergető.
Aztán Károly érte jött, és hirtelen minden tönkrement.

53. oldal

>!
elge76 P

– Uram, ezt kikérem magamnak! Fivérem és jómagam még soha, semmilyen körülmények között nem hazudtunk! – hazudta Csepke.

148. oldal

>!
robinson P

– Attila – csóválta a fejét Ágnes. – Mindig is nagy álmodozó voltál…

61. oldal

>!
robinson P

– A vezeklés, az áldozat mit sem ér, ha nem fáj igazán.

85. oldal

>!
robinson P

– Az uram esküszik rá, hogy a prágai sernél nincs fenségesebb ital a világon. Aki megkóstolta, nem akar mást inni soha többé. Kemény és sok a habja, az íze pedig egyszerre kesernyés és lágy, akár az anyatej.

100. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sör
>!
robinson P

Belenézett a férje szemébe, és ott semmi kedvességet nem látott. Ráébredt, hogy nem csupán gyűlöli ezt az arcot, amelyre rámeredt, de egyenesen retteg is tőle.

30. oldal

1 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Anjouk sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sabine Ebert: A bába döntése
Kazuo Ishiguro: Az eltemetett óriás
Hunyady József: Hollós vitéz
Mary Pope Osborne: Lovagok között
Artúr Király halála
Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában
Catherine Archer: A Sárkány vére
Jósika Miklós: A csehek Magyarországon
On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?
Malcolm J. Hunt: Kígyószív