Az ​utolsó tartományúrig (Anjouk 3.) 122 csillagozás

Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

1323. ​Alighogy Anjou Károly serege visszatér a tengermellékről, az ország déli fertályán ismét zavarossá válik a helyzet. Úgy tűnik, Subics Mladent hiába fosztották meg zsarnoki hatalmától, ő csak egyike volt a gondok okozóinak, s a rend helyreállítása érdekében előbb-utóbb ismét hadjáratot kell indítani Szlavónia, Horvátország és Dalmácia területére.
A királyságban ennek ellenére végre megszilárdulni látszik a béke. Az uralkodó feladja több mint egy évtizede tartó, önkéntes temesvári száműzetését, és birodalma szívében, Visegrádon kezd új, minden korábbinál fényesebb hatalmi központ építésébe. Míg a gazdasági zűrzavar megfékezése céljából, tárnokmestere több éves munkáját megkoronázva, új pénz verését rendeli el és külpolitikai kapcsolatait is sikeresen rendezi, az utódnemzés kérdésében továbbra is setét fellegek tornyosulnak fölé.
Gutkeled Miklós, az Anjou-sereg hadnagya váratlan kitüntetést kap Károlytól, amit azonban egy diadalmas hadjárattal kell kiérdemelnie.… (tovább)

>!
Athenaeum, Budapest, 2016
376 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632935454
>!
Athenaeum, Budapest, 2016
376 oldal · ISBN: 9789632935614

Enciklopédia 1


Kedvencelte 17

Most olvassa 2

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 22


Kiemelt értékelések

ZsúésKrisz_Olvas>!
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

"Ahogy befejeztem az előző kötetet, már bele is kezdtem a folytatásba. Kíváncsian vártam miként alakulnak az egyes szálakon az események.
A trilógiát lezáró kötet ott folytatódik ahol a második rész befejeződött. Ebben a részben ismét egyik főszereplővé lép elő Bátor Atilla. Főhősünkkel sok keserű, de majdnem ennyi vidám dolog történt eddig, és ez a kettősség ebben a kötetben is folytatódik."
További értékelésem itt olvashatod:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2017/05/biro-szabolcs-anjou…

2 hozzászólás
RosszQtya P>!
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

A trilógiát lezáró kötet semmivel sem gyengébb, mint az első kettő, sőt egyre kiforrottabb és igazán gördülékeny a történetvezetés. Az igaz, hogy ez egy köztes kötet, de mégiscsak a történet egy bizonyos részének a lezárása, így aztán van akitől végleg búcsút kell vennünk, és lesz aki majd előtérbe lép. Miután kitöröltünk egy sajnálkozó könnycseppet a szemünkből, talán vágjunk is bele a következő kalandba!

nyirog>!
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

A sorozat eddigi legkomorabb, de egyben legjobb, legkiforrottabb része eddig. Nagyszerű lezárása a Bátor Attila trilógiának. Különösen tetszett a szereplők esendősége, akiről úgy gondoltuk tökéletes, ő is lehet romlott, és a kevésbé szerethető embereknek is lehet nemes jellemvonása. A szerző megágyazott a sorozat új főszereplőinek, és erdekfeszítően zárta le Attila történetét. Kíváncsi leszek mit hoz ki a most megismert karakterekből

jehuka P>!
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Méltó lezárása Bátor Attila bosszútrilógiájának, ugyanakkor a többi szál alakulásával kapcsolatosan már érezhető az előretekintés a sorozat további részei felé. Az ikrek egyértelműen a kedvenceim lettek, remélem még sokat találkozunk velük a későbbiekben.
Amit a sorozattal kapcsolatosan egyetlen negatívumként fel tudok hozni, hogy a történetvezetésben, a szereplők sorsának egymást keresztezésében talán kicsit sok a véletlen, de ennyit meg tudok bocsátani. Igazán remek sorozat, csak ajánlani tudom.

robinson P>!
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Talán a sorozat eddigi legerősebb története. Feszes, komor és pörgő, emberi drámákkal, kalandos történelemóra ez.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/07/az-utolso-tartoman…

Kapusi_Farmosi_Dóra P>!
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Az Anjouk harmadik része épp azt hozta, amit vártam, talán még egy kicsit többet is. Egyre könnyebben látom át a szálakat és értem meg a történelmi eseményeket. Nehéz volt elengedni bizonyos karaktereket, nagyon fáj a szívem, de az ilyen hosszú sorozatok egyik velejárója a szereplőgárda szükségszerű cserélődése.

Lehet, hogy nekem van valami kattanásom, de imádom a komor, erőteljes hangulatú regényeket, amik úgy vonnak a bűvöletükbe, mint egy adag ragadós mocsár. Úgy képzelem, Az utolsó tartományúrig még cuppant is egy nagyot, ahogy teljesen magába szippantott, az utolsó oldal után nem is volt egyszerű a felszínre küzdenem magam.

https://csakegypercre.hu/biro-szabolcs-az-utolso-tartom…

elge76>!
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Bíró Szabolcs rettentően sokat fejlődött a legelső rész óta, amire akkor azt írtam, hogy kicsit kiegyensúlyozatlannak éreztem. Nos, itt már nyoma sem volt a kezdeti bizonytalanságoknak, ami bizonytalanság tulajdonképpen már a második részből is maradéktalanul tűnt el.

A legelső betűtől egészen a legutolsóig, minden egyes szó a helyén van. Sőt, nemcsak a szavak, hanem a lépésről-lépésre építkező egyre feszesebb hangulat, amit lapról-lapra fokoz és tornáz egyre feljebb a szerző, hogy az utolsó három, egészen rövidke fejezetekben, egy olyan pattanásig feszült lezárást kapjunk, hogy muszáj volt megállnom pár pillanatra, amíg kitöröltem a nedvességet a szemeimből.
Rendkívül drámai lezárókötet lett a trilógia utolsó része. Drámai, és ezáltal mindvégig sötét és borongós hangulatú. Főhősünk, Bátor Attila tettei egészen elrettentő képet nyújtottak az emberi lélek sötét bugyrairól, hiába értettem egyet minden egyes tettével, akkor is rossz volt látni, hogy mivé változott az egykori büszke templomos lovag, hogy végül úgy fejeződjön be az ő története is, amire már a kötet eleje óta számítani lehetett.

De ez csak egy. Hiszen az ő történetén kívül is, minden eddig megismert szál lezárásra kerül. Pontosabban majdnem minden. Ami megnyitott szál volt, azok lezárásra kerültek, hiszen Anjou Károly is, meg még jó páran, szerepelni fognak a következő kötetekben, de maga Károly értelemszerűen már vénemberként, és gyanítom hamarosan ő is meghal, hiszen még 12 kötet van hátra, és ahogy a szerző is írta, még nagyon sok mindent el lehet mesélni erről a sok évtizednyi korszakról.

Ez az egész történet konkrétan egy rendkívül kalandos lovagregény a magyar történelemből. Élvezet volt olvasni, mert nem száraz tényeket kapunk, hanem fiktív és igaz történetek keverékét, szereplőit és történetüket, mindezt hihető és kiforrott tálalással, az erre a korra jellemző lovagi hangulattal.
Mindenkinek ajánlom, akit egy kicsit is érdekel a magyar történelemnek ez a korszaka, szeretne túllépni a történelemkönyvek unalmas előadásmódján, és egy alapos ismeretekkel megbolondított, fordulatokban gazdag kalandregényt olvasna.

A helyesírási hibákat pedig mintha a szél fújta volna el, vagyis… majdnem, egyetlen egy darabot szúrtam ki csupán. :)

Roszka>!
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Lezárul Bátor Attila története, sok szálat elvarr a szerző, de maradnak azért nyitott kérdések, illetve emberek sorsa, de szerintem még találkozunk velük.
Egyszerűen úgy szövi a mesét Szabolcs, hogy hiába olvastam most, majdnem egymás után négy könyvét, ha meglenne a folytatás, azonnal olvasnám!

Nuwiel P>!
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Itt a vége, fuss el vége, legalábbis az Anjouk-sorozat első szakaszának. Két érzés viaskodik most bennem, az egyik, hogy most azonnal rendeljem meg a következő három részt vagy az e-book verziót, vagy szépen lassan szerezzem be egyesével (vagy várjak, amíg megkapom ajándékba), és osszam be. Ha elfogyna ez a sorozat, akkor persze folytathatnám az író többi könyvével, vagy visszatérnék Johnny Fortunate kalandjaihoz, amiket anno szintén daráltam, de csak az első három részt olvastam (a többi még nem jelent meg akkor, azt hiszem, vagy nem volt meg a városi könyvtárnak még).

Bátor Attila kalandjai véget értek. Nem él boldogan, amíg meg nem hal, de ez volt a logikus befejezése a történetének. Én minden rossz ellenére drukkoltam neki, hogy hallgasson barátjára, Lackfi Istvánra, kár, hogy már túl mélyre merült a saját bosszújában. A többi szálat is jól zárta le az író, van kiért aggódni és szorítani, még Károlyért is, hiába tudom, hogy a végén megszületik Lajos, most még nem ért el oda a történet.

Bíró Szabolcsot olvasni jó, rövidek és gyorsan fogynak a lapok, mégis rengeteg információt bemutat a 14. századról és a magyar történelemről, a szereplői szinte élnek és lehet izgulni értük.

Papírra_vetett_gondolataim>!
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig

Én személy szerint azt szeretem leginkább Bíró Szabolcs írásstílusában, hogy nagyon könnyed, gyorsan olvasható, de mégis rengeteg információt hordoz magában. A karakterek valóságosak, szinte már élnek, a cselekményszál izgalmas és pörgős. A történet teli van nem várt csavarokkal, ami még inkább fokozza az olvasmányélményt. Szerintem érdemes olvasni Bíró Szabolcstól, mert nagyon tehetséges és mert a kötetei miatt akár még a történelmet is megszerethetjük.

https://papirravetettgondolataim.blogspot.com/2019/07/a…


Népszerű idézetek

elge76>!

– Uram, ezt kikérem magamnak! Fivérem és jómagam még soha, semmilyen körülmények között nem hazudtunk! – hazudta Csepke.

148. oldal

robinson P>!

Szép tavaszi nap volt, reményt hozó, ábrándokat kergető.
Aztán Károly érte jött, és hirtelen minden tönkrement.

53. oldal

robinson P>!

– Attila – csóválta a fejét Ágnes. – Mindig is nagy álmodozó voltál…

61. oldal

robinson P>!

– A vezeklés, az áldozat mit sem ér, ha nem fáj igazán.

85. oldal

robinson P>!

– Az uram esküszik rá, hogy a prágai sernél nincs fenségesebb ital a világon. Aki megkóstolta, nem akar mást inni soha többé. Kemény és sok a habja, az íze pedig egyszerre kesernyés és lágy, akár az anyatej.

100. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sör
robinson P>!

Belenézett a férje szemébe, és ott semmi kedvességet nem látott. Ráébredt, hogy nem csupán gyűlöli ezt az arcot, amelyre rámeredt, de egyenesen retteg is tőle.

30. oldal

1 hozzászólás
Aurelia>!

Ahogy átlépte a küszöböt, harmonikus kép tárult a szeme elé. A puha párnákkal kényelmessé varázsolt ülőfülkékben gyönyörű ruhákba bújt fiatal nők hímeztek, varrtak, fontak és végeztek egyéb, Károly számára csak hírből ismert kézimunkákat. Egyikük túlcizellált, hömpölygő szerelmes költeményeket olvasott fel egy díszes kötésű, német nyelven írt könyvecskéből, míg Piast Erzsébet lengyel társalkodónője, egyben főkomornája, a sarokból figyelt sűrű szemöldöke alatt megbúvó szigorú tekintetével, csendesen őrizve a békét és az erkölcsöket. Nem kellett azonban félnie: az elhangzó versek, melyek bizonyára valamelyik nagyotmondó szoknyapecér vándordalnok tollából származtak, és melyek hallatán az udvarhölgyek vágyakozva sóhajtottak fel, csak a jó ízlést sértették, az illemet nem.

40-41. oldal

Basset>!

Kevés olyan ember volt a világon, aki láthatta Gutkeled Miklóst mosolyogni, s ezen emberek többsége nem sokkal e nyugtalanító élmény után meg is halt.

Basset>!

– Nem kell félned – reccsent rá a hadnagy, amitől az öreg látványosan összerezzent.


A sorozat következő kötete

Anjouk sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Benkő László: Sosemvolt pogányok
Benkő László: Ármány hálójában
Benkő László: Dzsingisz szürke szolgálója
Nemere István: Királyi páncélban
Benkő László: A Zrínyiek – A gránitlelkű
Gulácsy Irén: Fekete vőlegények
Czakó Gábor: Aranykapu
Gál Dorina: Aranyszív
Benkő László: Isten választottja
Bán Mór: A Holló háborúja