A ​birodalom ura (Anjouk 7.) 21 csillagozás

Bíró Szabolcs: A birodalom ura

1342. ​Anjou Károly a halálos ágyán fekszik. A visegrádi udvar temetésre készül – és az új király, a mindössze tizenhat esztendős Anjou Lajos megkoronázására. Lajos ugyan sokat tanult az apja uralkodásából, ám ő alighogy trónra ül, azon nyomban háborút hirdet – legfőbb példaképei, Szent László és Nagy Sándor nyomdokain járva.
A messzi Nápolyban egyesek ferde szemmel néznek Lajos öccsére, András hercegre. Bátor Szilárd az örökül kapott szlavóniai birtokát igazgatja, és egy önálló zászlóalj felállításán fáradozik. Mindezen események közepette Bihar megyei otthonából kalandos útra indul egy bivalyerős férfiú, aki dühében malomkövet hajigál, ordasokkal küzd meg a nádasban, a Budára vezető utat pedig petrencés rúddal mutatja meg…
A birodalom ura immár a harmadik trilógia nyitánya Bíró Szabolcs nagyszabású történelmi regénysorozatában. Új korszak veszi kezdetét: daliás idők jönnek, melyeknek azonban egyaránt részét képezi arany és vér, fény és árnyék, menny és pokol. Az út… (tovább)

>!
Athenaeum, Budapest, 2021
374 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635431144
>!
Athenaeum, Budapest, 2021
440 oldal · ISBN: 9789635431625

Kedvencelte 3

Most olvassa 5

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

robinson P>!
Bíró Szabolcs: A birodalom ura

Két hosszú esztendő várakozás után megjelent az Anjouk 7. része. Megérte várni, Bíró Szabolcs beérett regényíró lett, igazi mesterművet tett le az asztalra. Kiváló a történet dinamikája, remek jellemrajzokat kapunk, sodró párbeszédekkel, népi humorral fűszerezve. Mindezt lírai szépségű leírásokkal együtt ismerhetjük meg. Minden elfogultság nélkül, szerintem ez egy remek könyv, az év egyik legjobbja.

https://gaboolvas.blogspot.com/2021/10/a-birodalom-ura.html

jehuka P>!
Bíró Szabolcs: A birodalom ura

Jelentem, megérte várni, ismét egy remekbe szabott alkotás került ki a szerző kezei közül. Aki szerette az eddigi részeket, ezúttal sem fog csalódni. Továbbra is egy magas színvonalon megírt, valós történelmi tényeken, eseményeken alapuló regénnyel folytatódik a sor. Gördülékeny, érdekes, izgalmas, helyenként szívszorító olvasmány, amit csak ajánlani tudok mindenkinek. (…)
A birodalom ura a sorozat 7. része, ugyanakkor Az ifjú lovagkirály-trilógia kezdő kötete is. Ebből adódóan több felvezető jellegű fejezettel veszi kezdetét a történet, melyek megalapozzák a későbbi események irányvonalát. A cselekmény több szálon indul meg, és a régi kedvencek mellett több új szereplő is feltűnik a színen. Egyesek csak néhány oldal erejéig, mások tartósan a történet részévé válnak. Ugyanakkor ezek a kis epizódok sem elhanyagolhatóak, érdemes emlékezetünkbe vésnünk ezeket a szereplőket is, hiszen személyüknél fogva a cselekmények későbbi alakulásában jelentős szerepet kaphatnak. Az országos ügyek mellett elég nagy teret nyer a szereplők személyes sorsának alakulása. Természetesen most is velünk van a Bátor nemzettség hányattatott sorsú feje, Szilárd, aki hosszú évek múltán is Zách Klára miatt kesereg, miközben töretlenül fizeti a lengyeleknek a „különadót”. Régi cimborái, élükön Lackfi Palkóval próbálják kimozdítani őt az önsajnálatból és az önkéntes dubicai száműzetéséből. Ténykedésük során a szerző megvillantja humoros oldalát is, kiderül, miért kellene egy párnát választania a címerére és a zászlajára Szilárdnak, és arra is választ kaphatunk, kicsoda a rejtélyes Richardus diák, vagy hogyan vált a dubicai birtok a „bűnösök menedékévé” (…)
A teljes értékelés itt olvasható:
https://konyvesmas.blogspot.com/2021/10/hisztorik-biro-…

Catherinne >!
Bíró Szabolcs: A birodalom ura

Végre, végre, végre, hosszú várakozás után ismét visszarepülhettem az Anjouk birodalmába.
Bíró Szabolcs ismét nem okozott csalódást. Fordulatos, könnyen olvasható, izgalmas történelmi kalandregényt kaptunk. A régi és az új szereplőkből is kaptunk bőven (Kurta kis felbukkanásának különösen örültem), és a népi humor különösen szórakoztatott. Gyakorlatilag letehetetlen volt, remélem hamar érkezik a következő rész :)

Könyveskuckó_reblog>!
Bíró Szabolcs: A birodalom ura

Több mint két év után végre ismét az Anjouk korába kalandozhatunk! Ugye, emlékeztek még Bátor Attila fiára, Bátor Szilárdra, aki bátorságban semmiben nem marad el őseitől? És Anjou Károlyra, akivel annyi csatában vehettünk már részt? Visszatértek!

A történet elején Károly király már nyugalomra vágyik, “Horvátország és Dalmácia, bár mindkét országrész a Szent Korona alá tartozott, tulajdonképpen réges-rég elveszett”, kelet felől az Arany Horda tanárjai törnek be Erdélybe egyre gyakrabban, egyedül a szerbek ellen vonulnak fel évről évre a megyei bandériumok. A sáskák rettenetes felhőkben özönlik el az országot, egyszóval nem túl rózsás a helyzet.

A történet Bátor Szilárd kis “birodalmából” indul, akinek közel sem megy annyira fényesen a dolga, mint Palkó barátjának, már csak azért sem, mert hallgatási díjat kell fizetnie Tadeusznak, Kázmér király emberének, hogy ne tudódjon ki a néhai Zách Klárához fűződő viszonya és az emiatt rendezett vérfürdő, melynek során Szilárd Kázmér több emberével is végzett.

A birodalom Károly halálával azonban új korra ébred. Lajosnak rengeteg teher nehezedik a vállára, amikor a korona a fejére kerül – s mi “végignézhetjük” az ifjú koronázását. Sőt mi több, találkozhatunk Károly többi, nem Piast Erzsébettől való gyermekével is, például Kálmánnal, az igazi elsőszülöttel, ezen felül pedig Toldi Miklós is ismét tiszteletét teszi a lapokon. András herceg pedig igencsak kutyaszorítóba kerül Nápolyban.

A történetről többet persze spoiler alert miatt nem mondanék, de az biztos, hogy a minőség – hiába egy új trilógia kezdete – cseppet sem csökkent! Érdekes, hogy bár többet kellett most várni a hatodik és hetedik rész között, mint korábban, mégis valahogy jobban emlékeztem az eseményekre, amikor elkezdtem a kötetet. Igaz, hogy az író nagyon szépen megoldja az átvezetéseket, most is egy visszaemlékezésből szedegethetjük fel a morzsákat, hogy visszanyerjük emlékezetünket és felvegyük a történet szálát.

Az az igazság, hogy egy szuszra elolvastam az egészet, annyira beszippantott, pedig azt hittem, hogy ennyi kihagyás után döcögős lesz számomra, de szerencsére egyáltalán nem. Egész könnyen azonosultam a főszereplőinkkel, s meglepő módon ezúttal az, aki a legközelebb került hozzám, András, aki Nápolyban viaskodik feleségével a koronáért. Valahogy az ő kedves jelleme jobban megmaradt bennem, mint az új magyar király, Lajos rátermettsége és harciassága. S Toldi Miklós is igazán kedvemre való, habár azért örülnék, ha a bárdolatlanságán még egy kicsit csiszolnánk. De milyen nagyszerű is így összepárosítani a valóságos történelmet a fikcióval! Érdekesség, hogy az író az utószóban ezúttal egy-egy résznél kitér arra, hogy mely részek történtek valóban így, illetve melyek a képzelet szüleményei, vagy milyen történelmi események kapcsán maradtak fent kétes adatok, amikor is döntenie kellett, merre billenjen a mérleg. Például mikor is volt Anjou Károly halála, temetése? Az utószót ugyan ritkán olvassuk el, ezúttal biztos, hogy megéri. Megtudhatjuk például, milyen modernkori írógép segítette át Bíró Szabolcsot az írói válságon.

A történetre visszatérve, ezúttal valahogy úgy éreztem, sikerül elkapni egyfajta melankolikusan romantikus és tragikus szálat, amelyet a további részekben megfelelően kibontva szépen lehet majd göngyölíteni. Természetesen több ilyen szál is volt már a történetben, mindenkivel történtek negatívumok, tragikus események, például a hatodik kötetben is, de talán itt a lehetőség, hogy egy főszereplő életébe és érzéseibe jobban beleássuk magunkat, mint eddig. Például egy Bátor Szilárd napló segítségével el tudnám képzelni. Az az igazság, hogy mivel generációkon átívelő sorozatról van szó, néha nehéz elkülöníteni egymástól a hasonló testi és lelki adottsággal rendelkező leszármazottakat, ráadásul még a sorsuk is mindig szinte közös, nagy reményeket fűzök a következő kötethez e tekintetben. Biztos, hogy több olvasó nevében is beszélhetek, amikor arról van szó, hogy szeretnénk Szilárd belső hangját többet hallani, jobban megismerni őt, a gondolatait és a vívódásait, s én személy szerint András kapcsán is így érzek, ha már itt tartunk (Lajos király öccse). Mivel annyi minden történik egy-egy regényben, mindig úgy érzem, hogy még többet és még részletesebben kifejtve szeretnék, s nyilván mivel női olvasó vagyok, több lelkiséggel, de ugyanakkor természetesen a háborús leírások most is szépen viszik a pálmát. A regénysorozat egyik kivételes tulajdonsága, hogy mindkét nemet képes megszólítani.

A befejezés egyébként folytatásért kiált. Nagyon szeretném, ha a trilógia végére a Bátor család, jelenleg tehát Szilárd sorsa jóra fordulna, még akkor is, ha egy háborús regényben méltán számíthatunk még veszteségekre a szereplők körül.

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: A kedvenc Szilárdon kívül András és Toldi.
Borító: 10/10 – Az egyik legjobb a sorozatban.
+ pont: Ennek a résznek most azért adok plusz pontot, mert sikerült elkapnia egy, az eddigiektől szerintem különböző romantikus-tragikus szálat.
– pont: Nem tudom, mennyire járhat azért minusz pont, mert még többet szeretnék belőle. Simán lehetne 700 oldal is egy rész.

Tekintsetek bele Ti is az író felolvasásába:
https://www.youtube.com/watch…

Adrienn_Kiss_2>!
Bíró Szabolcs: A birodalom ura

Mindig ugyanaz az egy bajom van az Anjouk kötetekkel, túl rövidek.
És ezt nem úgy mondom, minthogy „nem tudok ebből eleget olvasni” (bár ez is igaz) hanem történelmi regényfolyamhoz képest tényleg rövidek a könyvek. (a másik véglet meg Rutherfurd, aki meg képtelen szűkre szabni a gondolatait és a legegyszerűbb mellékszál is 100 oldal)

A temetés és koronázás nagyon jól kidolgozott, alapos munka, közelebb hozza az emberhez a történelmet. Toldi és Szilárd történetei adják a „sztorit” amitől olvasmányos, izgalmas lesz és amitől repülnek a lapok. És a háttérben fel fel tűnik Nápoly és a borzongás, mert az olvasó már tudja mi következik, de a szereplők még bíznak a jó sorsukban. Ez volt az a regény ahol a legtöbb irodalmi utalást megtaláltam elsőre, ezek az összekacsintások az olvasóval egy nagyon könnyed hangulatot adnak a 6. kötet borzalmai után, igazán felemelő és szórakoztató lett. Kivéve az utolsó hazatérést.

De rövid.
Keveset látunk a hatalmi játszmákból, Lajos terveiből. Nem derül ki Szilárd mit akar kezdeni az életével, nem látjuk a nagyobb képet. Nagy ugrásokkal, csak pár pillanatba pillanthatunk be a szereplők életébe, a sorsfordító események nagy részét csak elmesélik, mi nem látjuk. Elbírt volna a könyv még vagy 100 oldalt ahhoz, hogy ne legyen hiányérzetem, de ez az eddigi összesre igaz volt.

Hiranneth>!
Bíró Szabolcs: A birodalom ura

Újra és újra magával ragad ez a sorozat. Elég csupán néhány oldal, hogy beszippantson a hangulat, és úgy érezzem, a szereplők között járkálok én is.
Ebben a részben kifejezetten érdekes volt figyelemmel követni Bátor Szilárd sorsát, bár néha úgy érzem, mintha a sorssal szemben szurkolnék neki. Az új szereplők közül is lett egy, akinek kíváncsi leszek a sorsára, ugyanis egyáltalán nem vártam a megjelenését a lapokon. Most már csak a folytatásig kell kibírnom…

Rohír>!
Bíró Szabolcs: A birodalom ura

Megtörtént az, amire nem számítottam. Csalódnom kellett. Abban, hogy mostanság nagyon nehezen tudtam csak haladni az olvasmányaimmal. Aztán jött a Bátor-dinasztiáról telerótt legújabb fóliáns, és én le se tudtam tenni a könyvet. Tehát csalódtam magamban, de vegyük fel a fonalat ott, ahol nem rég a könyvet abbahagytam! Zseniális, szomorkás és mulattató. Igazi történelmi regény, a jobbik fajtából. Rossz, hogy várni kell az újabb fóliánsra, de úgy hiszem, hogy megéri. Sőt nem csak hiszem, de tudom is, ahogy azt is, hogy melyik út visz oda, ahová érkezni szeretnék. Azonban tartozom egy vallomással is, Vilmos történetéről szóló új fóliánst még nem olvastam, de most lesz időm hozzá. Deus vult!

Arikán >!
Bíró Szabolcs: A birodalom ura

Nagyon vártam már a történet folytatását, mert tudtam, hogy ez valami újnak a kezdete lesz. Érdekesen alakult a már korábban megismert karakterek sorsa, sőt, nem egy dolog alaposan meg is lepett. Bíró Szabolcs most is a rá jellemző izgalmas, mégsem zavaróan gyors történetvezetéssel kalauzol el minket az újabb ciklus alapjául szolgáló helyszínekre, és az ott kialakult helyzeteket is hasonló módon tárja elénk. A történet során visszaköszön egy-egy már talán majdnem elfelejtett név is, ami számomra szintén mindig váratlan fordulat volt.
Ez a sorozat a szívem csücskévé vált, csak azt sajnálom, hogy most ismét várnom kell a folytatásra.


Népszerű idézetek

robinson P>!

Ahogy az anyja szokta mondani: tekintély nélkül a hatalom semmi.

84. oldal

robinson P>!

Bárhogy is, mire beköszöntött Anjou Károly életének utolsó éve, legfőbb ideje volt felrázni az országot. Az új idők szele már ott lengedezett körülöttünk mindenütt. e hogy ez a szél idővel valóságos viharrá dagad majd, azt ekkor még senki nem gondolta.

14. oldal

robinson P>!

A harangok zúgtak.
A keresztény világ egyik legnagyobb uralkodója végleg eltávozott.

70. oldal

robinson P>!

– A magam részéről úgy érzem, daliás idők jönnek.

146. oldal

robinson P>!

Liegnitzi Katalin úgy vetette rá magát Bátor Szilárdra, mint húsra éhes párduc a prédájára.

107. oldal

Basset >!

Csak azt nem értem, (…) mi ez a kácsa itt a tetején.

66. oldal

Basset >!

Annak az egyiknek a feje (…) szinte könyörgött érte, hogy belévágjam a fejszémet…

262. oldal

Basset >!

S bizonnyal nem látta Isten sem, akinek a dicsőségére e sok förtelmes dolgot megcselekedték – ő másfelé fordította az orcáját ezekben a napokban.

335. oldal

Basset >!

Azt hiszik, olyan könnyű megmondani valakiről, aki az imént még táncolt és danolt, hogy élő-e vagy holt?! A harctér az bizonyára más – (…) – Hiányzik a feje – halott. Vonyít a fájdalomtól – él.

209. oldal

Basset >!

A pápai kúriát fenntartani, a mennyország fényének csekélyke szikráját az emberek halandó világába átragyogtatni vagyonokat emészt föl.

248. oldal


A sorozat következő kötete

Anjouk sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Bene Zoltán: Isten, ítélet
Bán Mór: A Hadak Villáma
Urbánszki László: Vérszerződés
Fábián Janka: A könyvárus lány
Nemere István: Csák Máté
Orosz T. Csaba: Rubin avagy a király orvosa
Margaret Mazzantini: Újjászületés
Ariel Lawhon: Fedőneve Hélène
Orosz T. Csaba: Hun
Benkő László: Táltosidők