Jozefa 29 csillagozás

Bíró Kriszta: Jozefa

Egy ​kisregényt és két elbeszélést tartalmaz az elsőkönyves szerzőnő kötete. A Jozefa és az Egyszer van egy-egy öntörvényű nő szenvedélyes, különleges sorsa Bíró Kriszta friss eleven, senkiével nem rokonítható, egyéni fordulatokkal teli, eredeti stílusában. A műbútorasztalos szintén egy elsöprő szenvedély története, ezúttal a főhős férfi.

Az első kötetes szerző korosabb kollegákat megszégyenítő megfigyelőképességgel ábrázolja a ˝szerelmi birtoklás˝ tulajdonképpen züllesztő, de kényszerű kompromisszumait. A három írás sokban különbözik egymástól, világukban mégis számos közös vonás fedezhető fel. Mintha a műbútorasztalos Ede, a falusi self made woman, Jozefa s a felnőtté váló Fellegi Jucika ugyanannak a nagy családnak a tagja lenne. Mintha Jozefa közel száz éve játszódó tanyasi-falusi története Jucika századközépi és Ede hatvanas-hetvenes évekbeli budapesti sorsában folytatódna. Mintha a debreceni kaszinó, a franzstadti Futó utca, a Podmaniczky utcai asztalosműhely, a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2003

Tartalomjegyzék

>!
Ab Ovo, Budapest, 2003
158 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639378216

Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
cseri P
Bíró Kriszta: Jozefa

Kedvenc színházam színésznője Bíró Kriszta, bár mostanában nem túl sokat játszik ott. Régóta tudom, hogy ír is, a Fiókregény című könyvét olvastam már korábban. Ez az első kötete, két hosszabb elbeszéléssel és egy kisregénnyel. Igazából mind a három tetszett, de a második és harmadik (Jozefa, Egyszer van) kicsit jobban. Az elsőt (A műbútorasztalos) kicsit kapkodósnak éreztem, sok minden történt benne még fél oldal alatt is. A másik két írásra beállt az a jó kis történetmesélős tempó, ami ennek a könyvnek igazán erénye szerintem. Kíváncsi vagyok, ír-e valamit mostanában, szívesen olvasnám.

>!
encsy_eszter
Bíró Kriszta: Jozefa

Jajjj, hogy ez mennyire tündéri! :))

Bíró Kriszta már ezután a 158 oldal után is a kedvencek közé került. A három történet közül egyik sem vidám, mégis bájos humorral és remek elbeszélői technikával élvezetessé teszi az olvasásukat. A három írásból kettőn el is sírtam magam, a címadó iromány annyira nem érintett meg.
Próbálom magamnak is megfogalmazni, hogy mi volt annyira különleges a könyvben, és minduntalan az elbeszélés módjára ugrálnak vissza a gondolataim. Bíró Kriszta mesél. Úgy, mint régen apukám, vagy nagyapám. Ezen a mesélő hangon mond el olyan mindennapi tragédiákat, asszonysorsokat, beteljesületlen, reménytelen, vagy éppen beteljesült és reménytelen (biza', ilyen is van ám) szerelmekről beszél úgy, ahogyan azt sosem tudtam volna elképzelni korábban. A mesélő hangvétel, a „ment-mendegélt” jelleg semmit sem von le az írások értékéből, sőt. És nem didaktív, inkább elfogadó, néhol beletörődő. Ez van, elveszítjük, akit szeretünk, nem lehet a miénk, amiért bármit odaadnánk, és minden egészen máshogy sül el, mint ahogy vártuk volna. És mégis: lehet fütyülni, lehet nevetni, meg persze sírni is, azonban a lényeg: nem mindig a jó győz, de a mesének a tragédiák után is lehet, van folytatása.

>!
Sárhelyi_Erika I
Bíró Kriszta: Jozefa

Három kisregény. Mindhárom bájos, szeretnivaló, de hozzám a harmadik, az „Egyszer van” került legközelebb. Olyan időket idéz, mikor én még nem éltem, de ha majd „egyszer van”, szívesen „vannék ott és akkor” :)

>!
olvasóbarát P
Bíró Kriszta: Jozefa

Bíró Kriszta első kötete 3 család története. Nem boldog családoké, a férfiak és főként a nők kiszolgáltatottak egy helyzetben, az életükben. A szerelmek, ha vannak egyoldalúak, felemásak. Különösen Jozefa, „ a boszorkány” szenved a családjában, de a többek élete is megpróbáltatások sorozata, a nők mégis győzedelmeskednek valamiképpen. Olvasmányos, jó stílusú írások. Családok története zajlik előttünk, felnőtteké és gyerekeké, generációké, öröklődnek a szituációk, csak a kivételesek tudnak kitörni a keretekből és változtatni az életükön.

>!
Gelso P
Bíró Kriszta: Jozefa

nagyon-nagyon tetszett, nem is tudom, minek kedvelem jobban – színésznőnek vagy írónőnek? mindkettőnek kitűnő…

>!
mókamanó
Bíró Kriszta: Jozefa

Akartam írni valamit, de lehet túl kevés vagyok én ehhez. Következtetés: várom a következő könyvet!

>!
lilabéka
Bíró Kriszta: Jozefa

Olyan nehezen letehető könyv , hiszen annyira igaz és hihetetlenül egyszerű, mégis szövevényesen bonyolult emberi érzésekről ír ,vagy inkább fest szavakkal vászon helyett a papírra.Rég volt olyan könyv a kezemben, aminek egy-egy mondatát újraolvastam azért, hogy ízlelgethessem ismét.
Számomra legjobb a Jozefa című elbeszélés, jó lett volna 300 oldalas családregény és lélekrajz változatában olvasni, hogy tovább elidőzhessek a történetben.
Köszönöm, Bíró Kriszta ,az élményt !

>!
bbea
Bíró Kriszta: Jozefa

Az első elbeszélés és a végén a kisregény nagyon tetszett. Utóbbi egyfajta visszaemlékezés, egy még hetvenévesen is viruló, vidám öregasszony visszaemlékezése, amit egy véletlen találkozás vált ki. Csodás történet és talán szomorú, hogy nem másként alakult. Az ilyesfajta történetek mindig könnyeket csalnak a szemembe.

>!
K_G
Bíró Kriszta: Jozefa

Tényleg nagyon aranyosan ír. De félreértés ne essék: nem bugyután. Erős nőket mutat be egy erős írónő. Reménykeltő, szívmelengető volt az egész.


Népszerű idézetek

>!
cassiesdream

– Maga meg annyit tud a szépirodalomról, hogy van egy Jókairól elnevezett főétel.

123. oldal

3 hozzászólás
>!
Manni

(…) szükségtelen és veszedelmes többet látni egy férfiban, mint amennyi benne van. Mert egyszer biztosan kiderül az igazság, és akkor hogy' tartod meg magadat?

Egyszer van (129. old)

>!
Manni

Huszonöt éves volt, vénleány.

Egyszer van (80. oldal)

30 hozzászólás
>!
encsy_eszter

Másodéves egyetemista volt anyám, amikor szerelmes lett, avval a sziklagörgető szenvedéllyel, ami a családban szokásos. A professzora volt az áldozat, okos negyvenes, két iskolás gyerekkel, meg egy nagyon vonzó feleséggel. A tanár lelkendező tapasztalatlansággal járta a félrelépés ösvényeit, könyvlaphoz szokott ujjai gyönyörűséggel vándoroltak Annácska ívbe feszülő gerincén, hitetlenül bámult az őt bűvölő fekete szemekbe. (…) A feleség ezenközben mindent tudott, úgy döntött, bölcs hallgatással kivárja inkább, míg véget ér ez a marhaság. Igen ám, de anyám terhes lett velem, széles mosollyal jelentette be az örömhírt apámnak egy óra végén, az irodájában. Apám abban a pillanatban visszaminősítette magát mintaférjjé, szelíden kirúgta Annácskát.

Jozefa

>!
szöszmösz I

Gyuszi, figyelj. Mi az, ami valódi?
A fiú nem is gondolkodik rávágja.
– Amit annak akarsz.
– A szerelem valódi?
Gyuszi felkap egy különös formájú követ, s Juci orra alá dugja.
– Mi ez?
– Kavics.
– Nem. Ez egy oroszlán.
– Jé! Igazán egy oroszlán. Látom.
– Valódi?
– Persze.
– Nnna. Hát ilyen a valódi.
– És örökké benne lesz az oroszlán?
– Örökké.
Gyula a kavicsot Juci tenyerébe zárja.

130. oldal

>!
encsy_eszter

– Gyuszi, figyelj. Mi az, ami valódi?
A fiú nem is gondolkodik, rávágja.
– Amit annak akarsz.

Egyszer van

>!
encsy_eszter

Ő tudta, hol a helye, ő Ede szeretője, elég bölcs volt ahhoz, hogy ne akarjon többet, ismerte már annyira a szerelmét, hogy tudja, nincsen az az erős, ami kirobbanthatná ebből a házasságból. Fogalma sem volt, mi lesz ennek a vége, túl sok jó nem nézett ki az egészből, de egyelőre olyan elvakult volt, hogy nem törődött a jövővel, lesz, ami lesz.

A műbútorasztalos

>!
olvasóbarát P

Teta kicsit idősebb volt a műbútorasztalosnál, és még az apjánál is jobban sugárzott belőle az ész. (…)
Könyvtárosként dolgozott egy apró velencei parókián. Annyira szerette a lagúnák halszagát, képtelen volt hazaköltözni.

A műbútorasztalos

9. oldal

>!
encsy_eszter

– Minek kell ezt a kölyköt folyton játékba vinni, mikor amúgy is olyan, mintha nem ezen a világon élne?!
Nagyapa fáradtan rámosolyog a feleségére, a hidegtől összegyűlt könnyeit májfoltos kezeivel letörli.
– Hát olyan jó ezen a világon, te Trézsi?

Egyszer van

>!
lilabéka

Szája körül csokorba futnak a nevetőráncok…

126. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kertész Ákos: A világ rendje
Rott József: A pokol orma
Kertész Ákos: Kasparek
Kertész Imre: Az angol lobogó
Szabó Magda: Az ajtó
Boldizsár Ildikó: Királylány születik
Tóth Olga: Csupasz nyulak
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony