Jozefa 32 csillagozás

Bíró Kriszta: Jozefa

Egy ​kisregényt és két elbeszélést tartalmaz az elsőkönyves szerzőnő kötete. A Jozefa és az Egyszer van egy-egy öntörvényű nő szenvedélyes, különleges sorsa Bíró Kriszta friss eleven, senkiével nem rokonítható, egyéni fordulatokkal teli, eredeti stílusában. A műbútorasztalos szintén egy elsöprő szenvedély története, ezúttal a főhős férfi.

Az első kötetes szerző korosabb kollegákat megszégyenítő megfigyelőképességgel ábrázolja a ˝szerelmi birtoklás˝ tulajdonképpen züllesztő, de kényszerű kompromisszumait. A három írás sokban különbözik egymástól, világukban mégis számos közös vonás fedezhető fel. Mintha a műbútorasztalos Ede, a falusi self made woman, Jozefa s a felnőtté váló Fellegi Jucika ugyanannak a nagy családnak a tagja lenne. Mintha Jozefa közel száz éve játszódó tanyasi-falusi története Jucika századközépi és Ede hatvanas-hetvenes évekbeli budapesti sorsában folytatódna. Mintha a debreceni kaszinó, a franzstadti Futó utca, a Podmaniczky utcai asztalosműhely, a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2003

Tartalomjegyzék

>!
Ab Ovo, Budapest, 2003
158 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639378216

Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

cseri P>!
Bíró Kriszta: Jozefa

Kedvenc színházam színésznője Bíró Kriszta, bár mostanában nem túl sokat játszik ott. Régóta tudom, hogy ír is, a Fiókregény című könyvét olvastam már korábban. Ez az első kötete, két hosszabb elbeszéléssel és egy kisregénnyel. Igazából mind a három tetszett, de a második és harmadik (Jozefa, Egyszer van) kicsit jobban. Az elsőt (A műbútorasztalos) kicsit kapkodósnak éreztem, sok minden történt benne még fél oldal alatt is. A másik két írásra beállt az a jó kis történetmesélős tempó, ami ennek a könyvnek igazán erénye szerintem. Kíváncsi vagyok, ír-e valamit mostanában, szívesen olvasnám.

encsy_eszter>!
Bíró Kriszta: Jozefa

Jajjj, hogy ez mennyire tündéri! :))

Bíró Kriszta már ezután a 158 oldal után is a kedvencek közé került. A három történet közül egyik sem vidám, mégis bájos humorral és remek elbeszélői technikával élvezetessé teszi az olvasásukat. A három írásból kettőn el is sírtam magam, a címadó iromány annyira nem érintett meg.
Próbálom magamnak is megfogalmazni, hogy mi volt annyira különleges a könyvben, és minduntalan az elbeszélés módjára ugrálnak vissza a gondolataim. Bíró Kriszta mesél. Úgy, mint régen apukám, vagy nagyapám. Ezen a mesélő hangon mond el olyan mindennapi tragédiákat, asszonysorsokat, beteljesületlen, reménytelen, vagy éppen beteljesült és reménytelen (biza', ilyen is van ám) szerelmekről beszél úgy, ahogyan azt sosem tudtam volna elképzelni korábban. A mesélő hangvétel, a „ment-mendegélt” jelleg semmit sem von le az írások értékéből, sőt. És nem didaktív, inkább elfogadó, néhol beletörődő. Ez van, elveszítjük, akit szeretünk, nem lehet a miénk, amiért bármit odaadnánk, és minden egészen máshogy sül el, mint ahogy vártuk volna. És mégis: lehet fütyülni, lehet nevetni, meg persze sírni is, azonban a lényeg: nem mindig a jó győz, de a mesének a tragédiák után is lehet, van folytatása.

Sárhelyi_Erika I>!
Bíró Kriszta: Jozefa

Három kisregény. Mindhárom bájos, szeretnivaló, de hozzám a harmadik, az „Egyszer van” került legközelebb. Olyan időket idéz, mikor én még nem éltem, de ha majd „egyszer van”, szívesen „vannék ott és akkor” :)

olvasóbarát P>!
Bíró Kriszta: Jozefa

Bíró Kriszta első kötete 3 család története. Nem boldog családoké, a férfiak és főként a nők kiszolgáltatottak egy helyzetben, az életükben. A szerelmek, ha vannak egyoldalúak, felemásak. Különösen Jozefa, „ a boszorkány” szenved a családjában, de a többek élete is megpróbáltatások sorozata, a nők mégis győzedelmeskednek valamiképpen. Olvasmányos, jó stílusú írások. Családok története zajlik előttünk, felnőtteké és gyerekeké, generációké, öröklődnek a szituációk, csak a kivételesek tudnak kitörni a keretekből és változtatni az életükön.

Gelso P>!
Bíró Kriszta: Jozefa

nagyon-nagyon tetszett, nem is tudom, minek kedvelem jobban – színésznőnek vagy írónőnek? mindkettőnek kitűnő…

mókamanó>!
Bíró Kriszta: Jozefa

Akartam írni valamit, de lehet túl kevés vagyok én ehhez. Következtetés: várom a következő könyvet!

lilabéka>!
Bíró Kriszta: Jozefa

Olyan nehezen letehető könyv , hiszen annyira igaz és hihetetlenül egyszerű, mégis szövevényesen bonyolult emberi érzésekről ír ,vagy inkább fest szavakkal vászon helyett a papírra.Rég volt olyan könyv a kezemben, aminek egy-egy mondatát újraolvastam azért, hogy ízlelgethessem ismét.
Számomra legjobb a Jozefa című elbeszélés, jó lett volna 300 oldalas családregény és lélekrajz változatában olvasni, hogy tovább elidőzhessek a történetben.
Köszönöm, Bíró Kriszta ,az élményt !

K_G>!
Bíró Kriszta: Jozefa

Tényleg nagyon aranyosan ír. De félreértés ne essék: nem bugyután. Erős nőket mutat be egy erős írónő. Reménykeltő, szívmelengető volt az egész.

szöszmösz I>!
Bíró Kriszta: Jozefa

Hogy én mennyire féltem az elején, hogy ezt a könyvet nem szabadna a kezembe venni. De szerencsém volt, mert Bíró Kriszta egy csoda. Persze a három novella még messze nincs olyan kidolgozott, mint a Fiókregény, de azért mindegyiknek megvan az egyedi humora és tragédiája, azzal az enyhe groteszkséggel, amit azért hiányolnék, ha nem lenne.


Népszerű idézetek

cassiesdream>!

– Maga meg annyit tud a szépirodalomról, hogy van egy Jókairól elnevezett főétel.

123. oldal

3 hozzászólás
Manni>!

(…) szükségtelen és veszedelmes többet látni egy férfiban, mint amennyi benne van. Mert egyszer biztosan kiderül az igazság, és akkor hogy' tartod meg magadat?

Egyszer van (129. old)

Manni>!

Huszonöt éves volt, vénleány.

Egyszer van (80. oldal)

30 hozzászólás
encsy_eszter>!

Másodéves egyetemista volt anyám, amikor szerelmes lett, avval a sziklagörgető szenvedéllyel, ami a családban szokásos. A professzora volt az áldozat, okos negyvenes, két iskolás gyerekkel, meg egy nagyon vonzó feleséggel. A tanár lelkendező tapasztalatlansággal járta a félrelépés ösvényeit, könyvlaphoz szokott ujjai gyönyörűséggel vándoroltak Annácska ívbe feszülő gerincén, hitetlenül bámult az őt bűvölő fekete szemekbe. (…) A feleség ezenközben mindent tudott, úgy döntött, bölcs hallgatással kivárja inkább, míg véget ér ez a marhaság. Igen ám, de anyám terhes lett velem, széles mosollyal jelentette be az örömhírt apámnak egy óra végén, az irodájában. Apám abban a pillanatban visszaminősítette magát mintaférjjé, szelíden kirúgta Annácskát.

Jozefa

encsy_eszter>!

Ő tudta, hol a helye, ő Ede szeretője, elég bölcs volt ahhoz, hogy ne akarjon többet, ismerte már annyira a szerelmét, hogy tudja, nincsen az az erős, ami kirobbanthatná ebből a házasságból. Fogalma sem volt, mi lesz ennek a vége, túl sok jó nem nézett ki az egészből, de egyelőre olyan elvakult volt, hogy nem törődött a jövővel, lesz, ami lesz.

A műbútorasztalos

szöszmösz I>!

Gyuszi, figyelj. Mi az, ami valódi?
A fiú nem is gondolkodik rávágja.
– Amit annak akarsz.
– A szerelem valódi?
Gyuszi felkap egy különös formájú követ, s Juci orra alá dugja.
– Mi ez?
– Kavics.
– Nem. Ez egy oroszlán.
– Jé! Igazán egy oroszlán. Látom.
– Valódi?
– Persze.
– Nnna. Hát ilyen a valódi.
– És örökké benne lesz az oroszlán?
– Örökké.
Gyula a kavicsot Juci tenyerébe zárja.

130. oldal

encsy_eszter>!

– Gyuszi, figyelj. Mi az, ami valódi?
A fiú nem is gondolkodik, rávágja.
– Amit annak akarsz.

Egyszer van

encsy_eszter>!

Szeretem magát – bújt bele Ede szőrös és kicsit hájasodó mellkasába, a műbútorasztalos tudta, ennek a mondatnak következményei vannak, ez súlyos, mint a légkalapács (…) .

A műbútorasztalos

encsy_eszter>!

(…) még beljebb gyalogolt a női hülyeség erdejébe (…)

A műbútorasztalos

encsy_eszter>!

– Minek kell ezt a kölyköt folyton játékba vinni, mikor amúgy is olyan, mintha nem ezen a világon élne?!
Nagyapa fáradtan rámosolyog a feleségére, a hidegtől összegyűlt könnyeit májfoltos kezeivel letörli.
– Hát olyan jó ezen a világon, te Trézsi?

Egyszer van


Hasonló könyvek címkék alapján

Tóth Ákos: Postagalamb
Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
Pályi András: Éltem – Másutt – Túl
Eliza Beth: A tizenhármas / Nabek
Jókai Anna: Elbeszéltem I-II.
Kertész Ákos: A világ rendje
Sánta Ferenc: Halálnak halála
Rott József: A pokol orma
Kertész Ákos: Kasparek
Márton László: M. L., a gyilkos