Fiókregény 61 csillagozás

Bíró Kriszta: Fiókregény

A Fiókregény főhőse, Sóri Mici egyszerre átlagos és különc. Az ő felnőtté válásának lehetünk tanúi a történetben, amely furcsa-varázslatos családjában és a nekünk, kívülállóknak eleve izgalmas színházi világban játszódik. Végigkövethetjük Mici útját, amelyen eljut a zabolátlan csikószertelenségtől a megfontolt, érett döntésig, s végre megtalálhatja a kulcsot az élhető szerelmi és szakmai élethez.

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Ab Ovo, Budapest, 2005
226 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639378437

Enciklopédia 2


Kedvencelte 20

Most olvassa 2

Várólistára tette 59

Kívánságlistára tette 36

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
pável
Bíró Kriszta: Fiókregény

Szerzőnk alapvetően nem szakmabeli, a kánon helyett pontosabban egy másik céh tagja: az Örkény Színház színművésze, aki már két ízben is felségterületet „sértett”. Szerencsére, mert rég nem olvastam olyan drámai, szép, jól megkomponált történetet, mint amin hősnőnk evickél át. Színésznősors, talán életrajzi ihletésű. Sóri Edina vad csikólányból szerelmek és keserűségek érlelte színésznő lesz, Bíró mesterien felépíti és megszeretteti végtelenül naiv alakját. Háttere a langyos Kádár-kor, az olcsó kevertek és szerelmek világa, meg persze a Színház, ami egyszer szent hely, máskor pudvás börtön.
K(r)isztihand, drága Partiné.
(2006k.)

>!
Izolda P
Bíró Kriszta: Fiókregény

Jó volt, beszippantott, az első harminc oldal rendhagyó családját imádtam. Kicsit sajnálom, hogy a szerzőket és a műveiket nem mind ismertem fel.
Egyébként ez vajon kulcsregény?

1 hozzászólás
>!
Black_Venus
Bíró Kriszta: Fiókregény

A könyvtárban véletlenül talált olvasmány, a héten voltam az Örkényben, az Anyám tyúkja című szavalós előadáson, és megláttam Bíró Kriszta nevét, gondoltam, miért ne?
Érdekes volt olvasni a sztorit, többnyire lekötött és olvastatta magát, bár nekem helyenként sok volt már a belső monológ. Megkockáztatom, hogy dönteni kellett volna, hogy E/3 narrátor vagy E/1 belső monológ. De nem tragédia ez.
A végére szépen összeállt, klasszikus regényként, nem cifrázza feleslegesen, jó iparos módjára megírta, ha feltűnik egy puska (dehogy puska! Fiók és benne cukorka) a színen, az a végén … jelentést kap. És szép kerek, egész és összefüggő történetet csinál a sok addigi ide-oda csapongásból (már mint nem a szerző, hanem a főszereplő csapongásaiból). Nem fogy el útközben a mondanivalója, bár én az elején ettől tartottam. Szóval, a végére a kissé bizalmatlan arra járóból – ha nem is lelkes rajongó, de – a könyvet őszintén nagyra becsülő olvasó lettem.

>!
modus_operandi
Bíró Kriszta: Fiókregény

Ha csak 5 regényre emlékezhetnék, amit életem során elolvastam, ez a regény biztos benne lenne. Nekem íródott. Hozzám szólt. Bíró Kriszta olyan eszményféle nekem. Ő mindazt megtestesíti, ami valaha akartam lenni, de ami után a mai napig vágyakozom. Ez a regény maga a gyermeki vágyódás, a szó legnemesebb értelmében.

>!
encus625 P
Bíró Kriszta: Fiókregény

Az eleje nagyon tetszett, aztán meg hullámokban hol igen, hol nem. A főszereplő nekem nem volt szimpatikus, főleg ahogy az apjával bánt, de sok egyéb mozzanata sem.
Érdemes lett volna az elejétől jegyzetelni a felbukkanó irodalmi műveket és összegyűjteni egy polcra.

>!
lauranne
Bíró Kriszta: Fiókregény

– Csacsikám, ezt még sokszor fogják magának mondani, nagy dicsőség, hogy enyém a premier. Ha harminc évvel fiatalabb volnék, megrontanám. Ha hússzal, feleségül venném. Ha tízzel, kifizettetném magam egy csókkal. Mivel hetven vagyok, beérem egy öleléssel.
[Nekik bejött. Legalábbis, annyira életrajzi ihletésűnek éreztem a történetet elejétől fogva, fogalmam sincs, hogy az-e hogy utánanéztem: Parti Nagy Lajos 17 évvel idősebb a feleségénél.] Nem akartam szeretni ezt a regényt, túlírtnak éreztem, modorosnak. (Ugyan nem ismerem a színházi rétegnyelvet, nem tudom, mennyire nevezhető a történet szociolingvisztikai tanulmánynak.) Fájdalmas volt. Hol fájdalmasan szép, hol fájdalmasan lélekromboló, szeretnem kellett.
– Élni akkor is jó.

>!
Kovaxka P
Bíró Kriszta: Fiókregény

Nehezen értékelem ezt a regényt, mert nagyon kedvelem Bíró Krisztát a színpadon. Egyharmadáig, amíg Mici cseperedett, imádtam a regényt is. Aztán spoiler nem éreztem már a savanyú cukor édességét. Nem lett rosszabb, csak valahogy más lett, persze az alkoholizmus terhe is súlyosan ránehezedett. A színházi „berkek” nem állnak hozzám közel, spoilerígy a kulisszák mögött történő fejezetek kicsit túlírtnak tűntek. Nem vagyok tökéletesen elégedett egyes szereplők kidolgozottságával, meg a végkifejlettel sem, de alapvetően tetszett. Hamarosan olvasok mást is, hogy árnyalja a képet a szerzőről.

>!
moni79
Bíró Kriszta: Fiókregény

Nagyon jó könyv, és nekem nem elsősorban a színházról szól, hanem arról, hogyan nő fel valaki olyan alkoholisták mellett, akik valamennyire törődnek is vele és támogatják.

>!
Batus
Bíró Kriszta: Fiókregény

Olyan volt nekem ez a könyv, mint a fiókból elővarázsolt töltetlen savanyúcukor. Kellemes volt szopogatni, de egy idő után már idegesített, hogy nem fogy, hiába volt változatlanul jóízű. De kibírtam anélkül, hogy gyorsan összerágtam volna. És nekem is a málnás a kedvencem.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
indra

„És én magam mennyire hiányzom magamnak. Vajon hol lehetek?”

214. oldal

>!
encsy_eszter

Egyszer sem értem hozzá, búcsúzáskor homlokomat toltam a szájának, kezemet hátra nyújtva, mint egy múzsa inverze. (…) Ezenközben olyanokat álmodtam, jézusom, egy örömlány szégyellte volna.

>!
encsy_eszter

– Csak tegye azt, amit szokott, akkor nem lesz semmi baj.
– Azt szoktam tenni, hogy szerelmes vagyok magába, mint egy ló.

>!
encsy_eszter

Olyan nem leszek, mint amilyennek eddig látni akartam magamat. De valamilyen még lehetek.

>!
zsofigirl

… milyen fontos az igazán testre szabott jelmez, ami lassan készül, kézi munkával, viszont évtizedekig összetartja a tulajdonosát.

7. oldal

>!
encus625 P

Jó időben a kútnál, hidegebb napokon a befűtött nyárikonyhában olvasnak szakadatlanul. Papa a Vernéit, Dezső a krimiket, ez megunhatatlan. Mici tizenhárom évesen gyakorlatilag fejből fújja a Grant kapitány gyermekeit és a Bűbájos gyilkosokat.

17. oldal

>!
encsy_eszter

– … te vagy összevissza a második nő életemben, akit engedély nélkül letegezek. Anyám volt az első. Tizennégy éves voltam. Kaptam érte két pofont. Azóta rend van, magázódunk.
– Jól elvette a kenyeremet. Most már semmi újdonság nem lenne benne, ha megütném.

>!
encsy_eszter

Aztán tegnap láttalak benneteket együtt. Ha gyufát tartottam volna közétek, felrobbantok.

>!
encsy_eszter

– Szervusz, Öregember, szeretlek!
– Mennyire?!
– Mint francia pezsgő a körömcipőt!


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplója
Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet
Dimitri Verhulst: Semmivégre
Venyegyikt Jerofejev: Moszkva–Petuski
John Green: Alaska nyomában
Mo Yan: Szeszföld
Paula Hawkins: A lány a vonaton
Zuzana Brabcová: Gyöngyök éve
Tóth Olga: Csupasz nyulak
Máté Angi: Mamó