Fiókregény 90% 68 csillagozás

Szerzőnk alapvetően nem szakmabeli, a kánon helyett pontosabban egy másik céh tagja: az Örkény Színház színművésze, aki már két ízben is felségterületet „sértett”. Szerencsére, mert rég nem olvastam olyan drámai, szép, jól megkomponált történetet, mint amin hősnőnk evickél át. Színésznősors, talán életrajzi ihletésű. Sóri Edina vad csikólányból szerelmek és keserűségek érlelte színésznő lesz, Bíró mesterien felépíti és megszeretteti végtelenül naiv alakját. Háttere a langyos Kádár-kor, az olcsó kevertek és szerelmek világa, meg persze a Színház, ami egyszer szent hely, máskor pudvás börtön.
K(r)isztihand, drága Partiné.
(2006k.)

Jó volt, beszippantott, az első harminc oldal rendhagyó családját imádtam. Kicsit sajnálom, hogy a szerzőket és a műveiket nem mind ismertem fel.
Egyébként ez vajon kulcsregény?

A könyvtárban véletlenül talált olvasmány, a héten voltam az Örkényben, az Anyám tyúkja című szavalós előadáson, és megláttam Bíró Kriszta nevét, gondoltam, miért ne?
Érdekes volt olvasni a sztorit, többnyire lekötött és olvastatta magát, bár nekem helyenként sok volt már a belső monológ. Megkockáztatom, hogy dönteni kellett volna, hogy E/3 narrátor vagy E/1 belső monológ. De nem tragédia ez.
A végére szépen összeállt, klasszikus regényként, nem cifrázza feleslegesen, jó iparos módjára megírta, ha feltűnik egy puska (dehogy puska! Fiók és benne cukorka) a színen, az a végén … jelentést kap. És szép kerek, egész és összefüggő történetet csinál a sok addigi ide-oda csapongásból (már mint nem a szerző, hanem a főszereplő csapongásaiból). Nem fogy el útközben a mondanivalója, bár én az elején ettől tartottam. Szóval, a végére a kissé bizalmatlan arra járóból – ha nem is lelkes rajongó, de – a könyvet őszintén nagyra becsülő olvasó lettem.

Ha csak 5 regényre emlékezhetnék, amit életem során elolvastam, ez a regény biztos benne lenne. Nekem íródott. Hozzám szólt. Bíró Kriszta olyan eszményféle nekem. Ő mindazt megtestesíti, ami valaha akartam lenni, de ami után a mai napig vágyakozom. Ez a regény maga a gyermeki vágyódás, a szó legnemesebb értelmében.

Az eleje nagyon tetszett, aztán meg hullámokban hol igen, hol nem. A főszereplő nekem nem volt szimpatikus, főleg ahogy az apjával bánt, de sok egyéb mozzanata sem.
Érdemes lett volna az elejétől jegyzetelni a felbukkanó irodalmi műveket és összegyűjteni egy polcra.

– Csacsikám, ezt még sokszor fogják magának mondani, nagy dicsőség, hogy enyém a premier. Ha harminc évvel fiatalabb volnék, megrontanám. Ha hússzal, feleségül venném. Ha tízzel, kifizettetném magam egy csókkal. Mivel hetven vagyok, beérem egy öleléssel.
[Nekik bejött. Legalábbis, annyira életrajzi ihletésűnek éreztem a történetet elejétől fogva, fogalmam sincs, hogy az-e hogy utánanéztem: Parti Nagy Lajos 17 évvel idősebb a feleségénél.] Nem akartam szeretni ezt a regényt, túlírtnak éreztem, modorosnak. (Ugyan nem ismerem a színházi rétegnyelvet, nem tudom, mennyire nevezhető a történet szociolingvisztikai tanulmánynak.) Fájdalmas volt. Hol fájdalmasan szép, hol fájdalmasan lélekromboló, szeretnem kellett.
– Élni akkor is jó.

Nagyon jó könyv, és nekem nem elsősorban a színházról szól, hanem arról, hogyan nő fel valaki olyan alkoholisták mellett, akik valamennyire törődnek is vele és támogatják.

Nehezen értékelem ezt a regényt, mert nagyon kedvelem Bíró Krisztát a színpadon. Egyharmadáig, amíg Mici cseperedett, imádtam a regényt is. Aztán spoiler nem éreztem már a savanyú cukor édességét. Nem lett rosszabb, csak valahogy más lett, persze az alkoholizmus terhe is súlyosan ránehezedett. A színházi „berkek” nem állnak hozzám közel, spoilerígy a kulisszák mögött történő fejezetek kicsit túlírtnak tűntek. Nem vagyok tökéletesen elégedett egyes szereplők kidolgozottságával, meg a végkifejlettel sem, de alapvetően tetszett. Hamarosan olvasok mást is, hogy árnyalja a képet a szerzőről.

Remekmű!

Olyan volt nekem ez a könyv, mint a fiókból elővarázsolt töltetlen savanyúcukor. Kellemes volt szopogatni, de egy idő után már idegesített, hogy nem fogy, hiába volt változatlanul jóízű. De kibírtam anélkül, hogy gyorsan összerágtam volna. És nekem is a málnás a kedvencem.