Fércmű 19 csillagozás

Bíró Kriszta: Fércmű

A Fércmű csoportkép egy családról, mely sosem létezett, de mindannyiunkban benne él. Színes-szagos, eleven próza – minden történetében a felejtés ellen dolgozik, a megérteni vágyás bölcs törekvésével.

Eredeti megjelenés éve: 2013

Tartalomjegyzék

>!
Ab Ovo, 2013
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155353130

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

>!
n P
Bíró Kriszta: Fércmű

mert jónak lenni jó
De mi van akkor, ha ez nem sikerül, ha senki nem látja, mert nem is akarja látni. Ha a gonosz indulatoktól elborult elmék, csak a szakadt kardigánt, a koszos apró kezeket, a maszatos barna arcokat, a térdepelésre ítélt lábakat, a megütni való gyomrokat, a feleslegesen világra jött életeket látja. Becsukja szemét a tágra nyílt, könyörgő tekintetektől, a felhorzsolt hátaktól, a padba bújtatott törött ujjaktól. És akkor mi van, ha a kéz túl kicsi még a védekezésre, ha a hang erőtlen a jajkiáltáshoz, ha nincs fül ami meghallja, ha nincs test, ami megóvja. Akkor marad a rémület, a néha simogatásra mozduló kartól való megriadás, a kiközösítés, a bosszúállás, a megtorlás, a gúny, a kibontatlan vágy egy felnőtt élet felé, varázsszavak suttogása, „ most azonnal, el innen – csiribu-csiribá” de nem megy, nem működik, senki nem jön, nem visz el. A paplan alatti sikolyt elfojtja a könnyű tollpihe. Fel kéne alóla lélegezni, de félelemtől súlyos. A szétszakadt életeket nem varrja össze senki sem. Nekem a Fércmű ezt adta. Életfoltokat, amiket nincs aki összeférceljen. Talán a jó emlékek, a mégis szelíden visszacsengő szavak, majd az idő…mert mindig, mindenre ezt várjuk.

4 hozzászólás
>!
egy_ember
Bíró Kriszta: Fércmű

Aki soha nem bokszolt, az nehezen tudja elképzelni, hogy nem csak egy megrendítő egyenestől, vagy egy tökéletesen befutó felütéstől lehet kikészülni és elterülni, hanem sok kisebb-nagyobb testre érkező találattól is. A gyomorszáj, a lengőborda iszonyat érzékeny pontjai az embernek, és ha oda folyamatosan betalálnak, előbb-utóbb bedobja a törölközőt.
Na ez pont ilyen.

2 hozzászólás
>!
fülcimpa
Bíró Kriszta: Fércmű

Bingó! Van három Kriszta, akikben még nem csalódtam. A Tóth, a Bódis és a Bíró. Utóbbi Kriszta főleg sírósanlefelégörbülőajkúnőt csinál belőlem. Tudom, az a célja, hogy a torkom kaparjon, amíg őt olvasom. A kellően normális értelmi intelligenciával megáldottak, a szépen megírtra, a különlegesre érzékenyen reagálók biztosan ugyanúgy fogják újra és újra olvasgatni a BíróKrisztás „cetliket” mint ahogyan én tettem/teszem, hiszen képtelenség abbahagyni, mindig visszalapozgatok. Szívből ajánlom!

1 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I
Bíró Kriszta: Fércmű

Sírósan szépséges írások. Mind olyan, mint valami visszaemlékezés. Gyermekkori mozaikok, összetört cserepek, amiket akár össze is lehetne illeszteni, egy képpé. Így is, úgy is felsértik az olvasó lelkét ezek a miniatűrök.
A novelláskötetben cím nélkül, csak egy-egy számmal szerepelnek az írások, mégis van tartalomjegyzék, amelyben tízből kilencszer „Cetli”-ként aposztrofálja a szerző az aktuális novellát. És szinte látom, ahogy Bíró Kriszta zsebei tele vannak ilyen cédulákkal, rajtuk nevek, egy-egy odavetett megjegyzés, helyszín, jelző, félmondat – aztán időnként közéjük markol és novellává simogat néhány meggyűrődött papírt. És a cédulákból kézirat lesz, még akkor is, ha az írója szerint csupán Fércmű. Valóban az: összefércelt sorsok ezek, szétbonthatók, mégis egyben vannak. Nagyon egyben.

>!
BabusM
Bíró Kriszta: Fércmű

Mikor a Fiókregényt olvastam, azt hittem, a Jozefában kiírt magából minden nagy ötletet, ami az írás felé terelte őt. De meg kell követnem. Ezzel a könyvvel felnőtt mint író, bekerült az igazán NAGY alkotók közé. Nem szégyellem, megríkatott. Soha ennyi elkeserítően borzasztóan igazi és kegyetlen emberi, gyermeki sorsot. És a tehetetlenség érzése, hogy ezen nem tudsz, nem lehet sem változtatni, sem belenyugodni. Csak együtt érezni. És megköszönni, hogy van, aki így meg tudja írni ezt.

>!
Ab Ovo, 2013
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155353130
>!
encsy_eszter
Bíró Kriszta: Fércmű

Amilyen nagy lelkesedéssel kezdtem bele, olyan levert, csalódott vagyok most. Ha az előző két könyvéhez kéne mérnem ezt, akkor két csillagot kapott volna tőlem. Próbálom függetleníteni az élményt a korábbiaktól, de ez nehezen megy.
A Fércmű, bár eszközeiben és témáiban hasonlít Bíró Kriszta korábbi írásaihoz, világképe alapvetően más. Nem éreztem azt a belenyugvást a világ rendjébe, amit korábban, azt a rendíthetetlen játékosságot, bolondozást és életerőt. A Fércmű többnyire szomorkás történetek láncolata, korrajz az írónő gyermekkorából és napjainkból. Kőbe vésett tragikus sorsok, reménytelen élethelyzetek, olyan sorsképletek, amelyek nap mint nap szembejönnek velünk az utcán anélkül, hogy tudnánk róla.
Elmegyünk a kéregető, koszos cigánygyerek mellett, az utcán verekedő neveletlen tizenévesek viselkedésén felhorkanunk, hibáztatjuk a szülőket, a tágabb családot, a világot, Istent. Csak magunkat nem, sőt, saját magunkra nem is gondolunk éppen, mi makulátlan kosztümben vagy öltönyben igyekszünk a munkahelyünkre, egészen elkülönülve a világ dolgaitól. Szeretjük azt hinni, hogy elkülönülve.
Bíró Kriszta beránt minket a világba, megpofoz párszor, lök rajtunk néhányat, megmutatja, hogy nem vagyunk, nem lehetünk érintetlenek. Én csak azt bánom, hogy végül nem röhög a képünkbe a Fiókregény Sóri Micije, nem ránt fel a földről Jozefa, nem igazítják meg a ruhánkat, és engednek tovább, hogy mosolyogjunk azért, mert nem csak ilyen az élet.

A Fércmű nagyon pesszimista, szeretném ezt hinni. Szeretném, hogy ne realista legyen.


Népszerű idézetek

>!
n P

6.
Olajszag. Fűtőolajé. Büdös, persze. Szeretem.
Oroszlánnak hívom nagyapát. Kicsi kövér ember, van neki necctrikója. Meg bordó tréningnadrágja. Fogja a kannát, olajat tölt a kályhába. Nagypapának fényes, fekete haja van. Alig kopaszodik. Délutánonként odabújok hozzá a heverőre. Szovjet jégbalettet nézünk a tévében. Nagypapa elalszik, fodrosan remeg a szája, ahogyan horkol. Nézem a tenyerét, amit fegyelmezetten a combjához szorít, mint egy honvéd, még álmában is. Amikor meghal – felnőtt vagyok már –, kimegyek az állatkertbe oroszlánt nézni.

22. oldal

>!
n P

21.
Elsős vagyok, anyám vizsgázik, egyedül megyek az évzáróra. Átszaladok a piroson az iskola előtt, kis híján elcsap egy TEFU. Bajom nem esik, de rettenetesen megijedek a sofőrtől, aki haját tépve, ordítva, halálsápadtan prédikál. Ülök a járdaszegélyen, a kis sötét szoknyám csupa mocsok, a fehér blúzomat összefogdossa a sofőr, ahogy ráncigál. Érzem, mindjárt meg fog verni, de mégse. Lopva körülnéz, üres az utca, elhajt. Otthon úgy mesélem el anyámnak, mintha nem szereplője, hanem tanúja lettem volna a dolognak. Anyám szót sem szól, látom, hogy tudja, hazudok. Ha mondaná, legalább kibőghetném magam. Éjjel arra ébredek, hogy az ágyam szélén ül, és óvatosan, leheletfinoman végigtapogat.

71. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) micsoda mihaszna ez a Karcsika, csak tanul-tanul, de mikor lesz belőle ember?

18. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) apu azt mondta, legjobb barátnak kell lenni, az az igazi foglalkozás.

30. oldal

>!
encsy_eszter

Hajlama elvtárs olyan volt, mint Tizennegyedik Lajos. Sose láttam, viszont abszolút uralkodott.

58. oldal

>!
encsy_eszter

El akarta venni. Megható és banális szerelmes leveleket írogatott neki párttag-gyűlésekről. Ilyesmiket, hogy Barna elvtárs éppen az osztályharc fontosságát ecseteli, de ő kizárólag nagyanyám pihés nyakára tud gondolni, bocsássa ezt meg neki a kommunista atyaúristen.

65. oldal

>!
danaida P

Neki volt először a hivatalban elektromos írógépe, olyan hangja volt, mint amikor felemás cipőben csoszognak a szellemek.

59. oldal

>!
danaida P

Mint valami gésa díszcsatja, szorosan állt a pár szál hajába csomózva a rettenetes bugyilila stílfésű.

61. oldal

>!
Ezvan_Gida

Az érzelmek a történetekben voltak, nem a hangjában.


Hasonló könyvek címkék alapján

Kiss Ottó: Az elmerült kert
Réz Pál (szerk.): Körkép 2000
Körmendy Zsuzsanna (szerk.): Körkép 2002
Csaplár Vilmos: Semmit, örökké
Körmendy Zsuzsanna (szerk.): Körkép 2001
Hegedős Mária (szerk.): Körkép 94
Király Levente (szerk.): Körkép 2013
Darvasi László: Szerelmem, Dumumba elvtársnő
Boldizsár Ildikó – Sárközy Bence (szerk.): Körkép 2005
Boldizsár Ildikó – Sárközy Bence (szerk.): Körkép 2007