Még mindig imádom Kázmért és Hubát, azt a hatalmas fantáziát és képzelőerőt, ami ebben a pöttöm fiúcskában megbújik, hogy nem elég, a tigrise képzeletbeli barátként minden kalandjában részt vesz, de mellette kompletten egy világot teremt meg magának. Ebből fakad a negatívuma is a kötetnek, vagy a munka élez ki túlságosan ezekre a dolgokra, de szörnyen zavart, hogy Kázmért mennyire elhanyagolják a szülei. Nem nehéz úgy élénk fantáziájúnak lenni, hogy nincs testvéred, apád folyton dolgozik és elérhetetlen, ha mégis otthon van, akkor sem zavarhatod, ül le veled játszani, anyád ugyan otthon van, háztartást vezet, de vele sem lehet semmit sem kezdeni, csak zavarni a puszta létezésünkkel. Erre jön még a mód, ahogy kommunikálnak vele, amilyen megjegyzéseket szórnak el Kázmér körül, ami láthatatlanul, de beivódik egy gyermek lelkébe, maradandó károkat okozva ezáltal. Komolyan a szívem szakadt meg néha ezért a kölökért, aki nem véletlenül ennyire rosszcsont és kibírhatatlan – csak fel akarja hívni magára a figyelmet, mert unatkozik és mellé magányos is. Hiába Huba, azért azt ő is tudja, hogy ő csak egy plüsstigris. Azért azt hozzátenném, hogy legalább szeretet bőven van mindenkiben, és vészhelyzetekben ez megmutatkozik, mint az eltűnt vagy beteg Kázmér esetében. Jó látni, hogy azért fejlődőképesek ezek a kezdő szülők (kíváncsi lennék, hogy ha lenne kistesója Kázmérnak, hozzá már máshogy viszonyultak volna-e).
Ha a fentitől eltekintek, elvégre ez csak egy képregény, akkor nagyon jól szórakoztam. Szeretem, hogy Kázmér szájába ennyire filozófikus gondolatokat, mély, mögöttes mondanivalóval rendelkező szavakat adott Watterson (nem véletlen az eredeti nevük), amiket meglehetősen furcsa egy hat évestől hallani. Persze aztán előbújnak az igazi, életkorának megfelelő reakciók és viselkedés is, ami szintén nagyon szerethetővé teszi Kázmér karakterét.
Annak kifejezetten örülök, hogy a címmel ellentétben a kötetben nem nyüzsögnek a Spiff kapitányos részek (vagy csak túl lassan, szakaszosan olvastam), mert szánom-bánom, de őt nem csípem annyira.
