Kázmér ​és Huba (Kázmér és Huba 1.) 97% 222 csillagozás

Ez valami eszméletlenül szuper aranyos kis könyvecske! *.* Nem is értem, hogy eddig miért nem olvastam sosem Kázmér és Hubát! A rajzok egyszerűek, de az összes szereplő haláli! Akarok egy megelevenedő játéktigrist. :(

(Az már más, hogy szívem szerint minden terhes barátnőmnek adnék belőle egy kötetet, hogy legyen idejük felkészülni. *gonosz mosoly*)

Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni Kázmér és Huba „története”. Vicces volt és szórakoztató, most pont erre volt szükségem. Kázmér néha az öcsémre, néha saját magamra emlékeztetett, és most úgy érzem, minden tiszteletem anyué (még inkább, mint eddig), hogy két ilyen gyerek mellett nem őrült meg! :)

Egy fárasztó nap után mindig jó pár kockányi csokit enni Kázmér és Hubát olvasni.
Könnyed gyermeknevelési tanácsadónak is fel lehet fogni – a bontakozó kreativitást könnyebb kezelni, ha ez ember a mindennapokban meglátja a beszélő tigrist, Sniff kapitányt, az emberevő szörnyet vagy a kádnyi habos víz mélyén rejtőzködő cápát.

Emlékszem régen az újságokban mindig először a Kázmér és Huba képregényeket olvastam el, mert leginkább az érdekelt, hisz még gyerek voltam. Nagyon megörültem mikor megláttam, hogy el tudom olvasni az egész képregényt.
Fantasztikus a humora az alkotónak. Nagyon jó képregény.

Kázmérral és Hubával talán először egyetemi éveim alatt ismerkedtem meg a Metro újságon keresztül. A(z akkor még nem) férjem hívta „Szakirodalomnak” ezt a részt az újságban, Garfield, Kázmér és Huba nélkül nem volt nap. :)
Nem is emlékeztem már rá, hogy milyen viccesek is ezek a képregények. Néha csak felnevettem, ilyenkor a férjem már tudta, hogy megint ezt olvasom. El akartam húzni a könyv olvasását sokáig, mert szerettem volna, ha ezek a napi vidám pillanatok sokáig tartsanak, de azt vettem észre, hogy még egyet, meg még egyet lapozok, aztán hamar vége is lett. De sebaj, vannak még ilyen könyvek, fogunk még találkozni.

Ezeken régen is jókat röhögtem, mindig a gimibe belépve ezért olvastuk a Metro újságot. Jó volt így töményen is kázméréshubázni, néhányon tényleg hangosan kellett röhögnöm.
Kikapcsolódásra, egy mosolygós, nevetős kúrára nagyon alkalmas.

Ilyen gyereket… :D Most már tuti, hogy kislányt akarok, nyugodtat, aranyosat… és szörnyen unalmasat. :D
Köszönet @nygaben-nek, amiért feltöltötte nekem ezt a képregényt! :)

Egyértelműen zseniális, és vigyorra fakasztó. A sok hülyeség meg eszembe juttatta, a hasonlóan kaland dús gyermekkoromat, csak nekem nem plüsstigrisem volt, hanem egy nyuszifülű oroszlánom. De ugyanúgy pecáztunk, kihomokoztuk a fikuszt, meg meg is nyírtuk, tutajoztunk, miközben a Mackó Misit http://www.youtube.com/watch… néztük, ahogy a Föld körül a csodakofferjével utazgat és utánoztuk is, no és időnként zsírkrétával rajzoltunk a tapétára. Szóval Kázmérban picit magamra ismertem, bár én űrlényekkel nem találkoztam akkoriban. Kell mondanom, hogy jöhet a többi?;)

Mikor a zsenialitás egyszerű fekete-fehér képregény csíkokon jelenik meg – már értem, miért szereti itt annyi mindenki Kázmért és Hubát.
Hirtelen jött meg hozzá a kedvem, de bevallom töredelmesen, nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog, aztán pár perc múlva önkéntelenül felkacagtam és aztán még vagy százszor. Vicces, aranyos, kalandos, sokszor magamra ismertem. Szerencsére azért már felnőttem, bár a kezem azóta se merem lelógatni az ágyról, nehogy bekapja valami.

Ez szenzációs! Idézhetném az egykori kollégám és a jelenlegi szomszédom véleményét erről a történetről. És idézem is. Osztozom a megítélésében! Igen, valami szenzáció ez a kötet! :) Humoros, ötletes, és az életből merített. Ezek az elmélkedések annyira frenetikusan kiválóak. Imádom mostantól én is! :)
Jöhet a következő! :)