Bemutatlak ​önmagadnak 6 csillagozás

Gének, baktériumok és más titkokzatos erők, melyektől te te leszel
Bill Sullivan: Bemutatlak önmagadnak

Miért ​nem szeretsz egyes ételeket? Miért vonzódsz egy bizonyos embertípushoz? Miért úgy szavazol, ahogy? Miért esik nehezedre elengedni bizonyos dolgokat?
A filozófusok és teológusok évszázadok óta próbálják megfejteni az emberi viselkedés rejtélyeit – most azonban a tudomány révén jutunk megdöbbentő új felismerésekre működésünk mozgatórugóiról. Provokatív könyvében Bill Sullivan, az Indiana Egyetem Orvostudományi Karának professzora viselkedésünket a genetika, mikrobiológia, pszichológia, neurológiai és családtörténet lencséjén keresztül vizsgálja, feltárva az egyéni természetünket irányító rejtett erőket.
Lenyűgöző utazásban lehet részünk a cselekedeteinket, hangulatunkat, ízlésünket, politikai nézeteinket és még sok mindent más befolyásoló tényezők világában. Meglepő igazságra derül fény: legjellemzőbb tulajdonságaink nagy része irányításunkon kívül álló tényezőkön múlik, köztük génjeinken és az azokat ért korai környezeti hatásokon, evolúciós múltunkon és a bennünk… (tovább)

>!
Scolar, Budapest, 2021
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635093359 · Fordította: Vágó Nándor

Most olvassa 3

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 38

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

bodr>!
Bill Sullivan: Bemutatlak önmagadnak

Bill Sullivan: Bemutatlak önmagadnak Gének, baktériumok és más titkokzatos erők, melyektől te te leszel

Évek óta fohászkodtam némán a világnak, hogy jelenjen meg egy ismeretterjesztő epigenetika könyv, ezért amikor tudomást szereztem erről, egyből rávetettem magam. Viszont ahhoz képest, milyen nagy lelkesedéssel vágtam neki, a könyv közepe felé ez a lelkesedés egy kicsit leeresztett, és ennek két okát látom: (1) elég gyakran eltér a tárgytól, és inkább olyan általános ismeretekről mesél, amik érdekesek ugyan, de más ismeretterjesztő könyvekben már olvastam róluk; (2) úgy nagy általánosságban kevesebb új információval szolgált még az epigenetika témakörén belül is, mint amekkora tudásszomj volt bennem, szóval valószínűleg sokkal többet tudok erről a témáról, mint amennyinek tudatában voltam, hiszen én konkrétan azt gondoltam magamról, hogy gőzöm nincs az egészről, és ezért vártam évek óta egy ilyen könyv megjelenésére. Szóval jól jönne nekem egy fokkal szakmaibb mű, ami azért még nem tankönyv, úgyhogy a néma fohász újra indul.

De azért nem vitás, hogy igenis épültem belőle.

Például a táplálkozós fejezetből kiderült számomra, hogy az öt évvel ezelőtti, egyik napról a másikra történő étrend-változtatásom nem is az én érdemem, hanem a genetikai állományom szerencsés velejárója. (Amúgy az vicces volt, amikor a szerző masszív brokkoligyűlölőként deviáns példának hozta fel, hogy a bélflóra alakításával akár az is előfordulhat, hogy valaki jobban kívánja a brokkolit a csokinál… hát, én ide jutottam 20 év leküzdhetetlennek tűnő csokifüggőség után, haha!)
Amúgy itt az nem volt világos, hogy ha a sóvárgást a bélbacik önző érdekei idézik elő, akkor mégsem igaz, hogy a terhes nők minden étkezési szükségletét érdemes kielégíteni? Honnan lehetne tudni, hogy egy éppen aktuális sóvárgás valós tápanyaghiányra utal-e, vagy csak a bélbacik akarnak éppen hevesen szaporodni?

Aztán megtudtam azt is, hogy a függőség egy genetikai alapú, de környezeti faktorok által jócskán befolyásolható krónikus betegség (nevezetesen dopaminreceptor-hiány), és punktum.

Meg olyasmiről, hogy transzgenerációs félelmek, eddig nem is hallottam, pedig van egy pszichológiai diplomám, szóval vagy nagyon nem figyeltem oda az előadásokon, vagy ez az azóta eltelt 15 év új felfedezése, vagy az egyetemi oktatás volt erősen hiányos (én az utsóra tippelek). Amúgy várható módon az agyról és az elme működéséről szóló fejezet mondott legkevesebb újdonságot, és itt tűnt fel leginkább, hogy egyre kevésbé szól az epigenetikáról az általános pszichológiai ismeretterjesztés javára (kognitív torzítások, biológiai alapú egyéni különbségek stb.). A másik ilyen lerágott csont számomra a párosodásról szóló fejezet volt, de cserébe – talán a téma kényessége miatt – a szerző ebben sziporkázott leginkább a hasonlataival és a humorérzékével.

Az engem leginspirálóbb rész a véleményekről szóló fejezet volt. Itt is legfőképp az a gondolat, hogy a konzervatív vs. liberális agy strukturálisan is annyira különbözik egymástól, hogy a szakértő szemek 72% találati aránnyal meg tudják mondani egy MR felvétel alapján, hova húz az illető. A konzervatívok félelemért felelős amygdalája, míg a liberálisok ezt felülbíráló elülső cinguláris kérge nagyobb volumenű. Ennélfogva a konzervatív emberek szorongóbbak, kisebb az önbecsülésük, jobban támaszkodnak a külső megerősítésre, kevésbé nyitottak az újításokra, jobban feszélyezi őket, ha nincs igazuk stb., szóval csak ami amúgy is része egy konzervatív emberről alkotott sztereotípiának. (Azt eddig is tudtam, hogy a Fidesz think tank vérprofi, de hogy még ezeket a tudományos ismereteket is élesben alkalmazzák a retorikájukban, az új felismerés volt.)
De ezen kívül az a tény is előrébb vitt engem az életben, hogy ha nem értünk egyet valamivel, akkor politikai témájú állítások esetén az amygdalánk is reagál, míg más témákra ez nem jellemző, szóval ezért is olyan nehéz meggyőzni az embereket az ellentábor felől. (Ennek ultimatív okairól ő nem elmélkedik, viszont bennem rögtön feltámadt a gyanú, hogy az in-groupot érő fenyegetésként éljük meg a csoportvezetőnket ért támadást.)

Összességében tehát ez egy objektíven valószínűleg ötcsillagos könyv, de számomra csak négyes élményt nyújtott, ezért most közel 13 évnyi molyozás után életemben először fél csillagot is használok azzal az indoklással önmagam előtt, hogy ezt nem határozatlanság miatt, hanem tudatosan és kifejező szándékkal teszem.

FYI a fordítás is ragyogó (bár a kutatók egyetemének említése a magyar kiadásban szerintem felesleges és ilyen töménységben már-már zavaró), csak az alábbi hat furcsaságot találtam benne:
126. oldal:
„A szerotonin leginkább a hangulatszabályozásban betöltött szerepe miatt ismert, legnagyobb mennyiségben a beleinkben termelődik, ahol a perisztaltikát segíti (ez az a bélmozgás, ami a béltartalmat a gyomron át a vécébe juttatja).”
147. oldal:
„Ékes példaként arra, hogy a pénz nem minden, az Amerikai Egyesült Államok ebben a rangsorban következetesen a 10. hely után, jóval a viszonylag gazdag országok mögött végez.” – (képzavar)
182. oldal:
„Talán a legismertebb, agressziót okozó patogén a veszettség, melynek neve magáért beszél (a latin rabio szó jelentése dühöngök).” (noha angolul a veszettség rabies, de magyarul azért annyira nem beszél magáért)
296. oldal:
„mediterrán stílusú diéta”
310. oldal:
„Olyanok vagyunk, mint Pinocchio, aki az élet ajándékára ébredve döbbenten látja, hogy zsinóron rángatják.”
311. oldal:
„A Kázmér és Huba képregény zseniálisan ábrázolta a kiegyezést ezzel a valósággal: Calvin győzedelmesen kiáltja bele a csillagos éjszakába…”

Akiba2>!
Bill Sullivan: Bemutatlak önmagadnak

Bill Sullivan: Bemutatlak önmagadnak Gének, baktériumok és más titkokzatos erők, melyektől te te leszel

A személyiségünk részben csak az utóbbi időkben felismert biológiai meghatározóiról (genetika, epigenetika, mikrobiom) szóló ismeretterjesztő könyv. A legtöbb jelenségről ugyan hallottam, de azért sok minden pontosított, kiegészített. Tartalmilag a szöveg végig érdekes volt, annak ellenére, hogy a példák monoton gondolati szerkezete néhol már fárasztott.

Sajnos az amerikai ismeretterjesztő sikerkönyvek visszataszító sajátsága, hogy a nem szakmabeli olvasót primitív popkultúra-zabálónak tekinti, ezt a könyvet is erősen jellemzi. Teljesen feleslegesen mindenféle pop-celebekre, sportolókra hivatkozik analógiaként vagy példaként, stílusidegen jópofizásával kizökkentve a téma által kínált intellektuális élményből. Ezekre a stiláris pöcegödrökre a megértéshez semmi szükség, inkább csak elterelik a figyelmet, ráadásul a nem amerikai olvasó számára sokszor ezek az utalások nem is értelmezhetőek.

Veruska>!
Bill Sullivan: Bemutatlak önmagadnak

Bill Sullivan: Bemutatlak önmagadnak Gének, baktériumok és más titkokzatos erők, melyektől te te leszel

Nagyon tetszett a szellemisége.
Maguk a fejezetek rövidek és a végén már elég tömény a mondanivaló, de nagyon jó olvasmány. Van téma amivel már találkoztam van ami ismeretlen terep volt számomra. Az író számos filmes és könyves példával lazítja a nehéz témakat ez elején zavart, egész addig míg gyerekeim kedvenc könyve szóba nem került… (Halványlila gőzünk sincs). A fejezetek felépítése hasonló nem nagyívű kifejtésekről szól emiatt egy idő után kicsit monotonná vált. Fontos a téma, szimpatikus az író!


Népszerű idézetek

Shanara>!

Mindnyájan szeretjük azt gondolni, hogy magunk kormányozzuk az életünket. Ám a tudomány rávilágitott, hogy a kormányrúdnál olyan valaki áll, aki szabad szemmel nem látható. Abban a hitben éljük le életünket, hogy azt hisszük, mi vagyunk a kormányosok – de a sokkoló bizonyíték szerint mindez illúzió. Az igazság az, hogy rejtett erők irányítják minden egyes mozdulatunkat.

11. oldal (Scolar Kiadó, 2021.)

Bill Sullivan: Bemutatlak önmagadnak Gének, baktériumok és más titkokzatos erők, melyektől te te leszel

CHNOPS>!

Az elsöprő mennyiségű bizonyíték alapján láthatjuk, hogy az azonos neműek iránti vonzalom nagyon hasonló ahhoz a vonzódáshoz, melyet a heteroszexuális emberek élnek át. Mindkettőnek biológiai alapja van, és születés előtt programozódik az agyba, számos genetikai és környezeti hatás eredményeként, melyek egyikét sem a magzat választja ki. A heteroszexuálisok nemigen tudják felidézni azt a napot, amikor egy hosszú séta során eldöntötték, hogy kizárólag az ellentétes neműek fogják felizgatni őket. A szexualitás arénájában állva egyetlen dologról dönthetünk: a megérdemelt tisztelettel és méltósággal állunk azokhoz, akik mások, és egyenlően bánunk velük. Az emberek mind emberek.

220.

Bill Sullivan: Bemutatlak önmagadnak Gének, baktériumok és más titkokzatos erők, melyektől te te leszel

CHNOPS>!

A vallásos gondolatok azért tarthatnak ki bennünk, mert agyunk tart a bizonytalannal való szembesüléstől, például a halálunkat követő történésektől. Amíg megkapjuk az ajándékokat, megbékélünk egy Mikulás nélküli világgal. De amikor az agy az utolsó felvonáson töpreng, az képes a dívát a szakadék szélére lökni. Az élet megy tovább nélkülem?! Még mit nem! Túl fontos vagyok! Örökké fogok élni! Nagyon kecsegtető az a kilátás, hogy egy bennünk élő örök szellem túléli testünk hanyatlását, így nem kell azon töprengenünk, hogy létezésünk csak egy pillanatnyi csippanás a radaron.

267.

Bill Sullivan: Bemutatlak önmagadnak Gének, baktériumok és más titkokzatos erők, melyektől te te leszel


Hasonló könyvek címkék alapján

Giulia Enders: Bélügyek
Erdős Attila: Felvágós könyv
Mindent az emberi testről
Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban
Ádám György: A rejtőzködő elme
Kontra György: Az emberi test I-II.
Harsányi Zsolt – Hegedüs Lóránt (szerk.): A műveltség útja I-XV.
Urbán Veronika: Őssejtek, sejtek, sejtések
Berend Mihály: Genetikai ábécé
Molnár Kinga: Bevehető-e az anatómia fellegvára?