Volt ​valaha családod 84% 48 csillagozás

Ez a könyv tényleg nem az, aminek ránézésre tűnik.
Egy tragédia, és rengeteg ember, akire mindez kihatással van, legyen az családtag, barát, ismerős, vagy csak gyász, bűntudat, idegenek megítélése, menekülés, belenyugvás és a béke utáni vágy.
Elsőre megrémültem attól, hogy majdnem minden második mozzanatot egy újabb szereplő szemszögéből mutatja be a szerző, mert legtöbbször csak a nevek szoktak változni, a stílus- hangulat marad, viszont ebben a kötetben meglepő módon tényleg ahány ember, annyiféle hozzáállás- gondolat került a lapokra.

Bill Clegg neve nem igazán csenghet ismerősen a hazai körökben, ugyanis az általam most olvasott, a Man Booker-, illetve a Nemzeti Könyvdíjra is jelölt Volt valaha családodon kívül nem jelent még meg tőle semmi. Mégsem kellet sokat gondolkodnom azon, hogy elolvassam-e ezt a kötetet, ugyanis a két fontos díjjelölés, na meg a számos pozitív kritika megerősített benne, hogy az amerikai szerző műve értékes olvasmány lesz.

A történet kiindulópontja egy olyan tragédia, amit emberi ésszel szinte fel sem lehet fogni. June, a középkorú, középosztálybeli, közepesen boldog háziasszony ugyanis egy gázrobbanás következtében elveszíti jelenlegi párját, ex-férjét, valamint lányát és leendő vejét is – mégpedig a tervezett esküvő reggelén. Bár a tragédia pontos oka sokáig homályban marad, és csak lassan, apró részletekben bontakozik ki előttünk az a bizonyos szörnyűséges reggel (ez a krimiszerű írói fogás természetesen folyamatosan fenntartja az olvasó kíváncsiságát), de a lényeg mégsem ez. Clegg nem a robbanás miértjére, hanem a különféleképpen érintett hozzátartozók, barátok, ismerősök lelkében végbemenő folyamatok miértjére kíváncsi.

A Volt valaha családod számos különféle korú, nemű, szexuális beállítottságú, és más-más módon érintett ember életébe, lelkébe nyújt bepillantást a tragédia után pár hónappal. A karakterek pedig mesélnek – elsősorban az őket ért veszteségekről. Ezek a veszteségek azonban messze túlmutatnak a robbanáson, hisz felelevenednek jóval korábban történt dolgok, és olyan rokoni/baráti kapcsolatok is, amelyeknek nem a halál, hanem az adott karakterek döntései vetettek véget. Egymástól oly mértékben eltávolodott emberek érzelemvilágába tekinthetünk bele, akiknek már szinte lehetetlen a visszatérés a korábbi életükhöz. Clegg figuráit dróton rángatja a Sors, ami ellen nem tudnak, és sokszor úgy tűnik, hogy nem is akarnak mit tenni.

Talán itt volt némi hiányérzetem a könyvvel kapcsolatban, hisz a leszbikus pár, a félvér takarítónő vagy a drogfüggő kamasz szinte egy az egyben ugyanolyan hangnemben, tónusban és stílusban nyilvánul meg. Amit viszont ellensúlyoz az a fájdalmas, ugyanakkor rendkívül pozitív végkicsengés, amit a történet végére megfogalmaz: érhet bármilyen csapás, bármilyen borzalom, az embernek mindig van esélye a boldogságra. Ez így leírva lehet, hogy giccses és didaktikus, de a könyvet olvasva korántsem az.

Bár Bill Clegg számos „divatos” témát érint (szexuális kisebbségek elfogadása, rasszizmus, droghasználat vagy a fehér középosztály középkorú tagjainak problémái), amiből egy kevésbé tehetséges író maximum egy tanmesét tudna kihozni, de a Volt valaha családod ennél jóval több: egy érzelmeket kiváltani tudó elbeszélés, ami a történetközpontú alkotások szerelmeseit nyerheti meg magának, és ráadásul egy jól felépített, több szálon futó, konkrét, mindennapi problémákat érdemben boncolgató irodalmi alkotás is. És mint ilyet, ajánlani tudom.

Elképesztő mélylélektani regény a gyászfeldolgozásról, vagy legalábbis annak megpróbálásáról.

Bár elég sok szereplő nézőpontjából ismerjük meg a történetet (és ezek a szereplők egyediek, jól körülhatárolhatóak), ez ne ijesszen meg senkit, hiszen simán nyomon követhető, hogy ki kicsoda, illetve hogyan kapcsolódnak össze az egyes karakterek.

A regény középpontjában egy tragédia áll, egy fél család halála, illetve az, ahogyan velük együtt azok az emberek is összeomlanak, akik szerették őket, ahogy az ő lelküknek is megsemmisül egy része. Csodálatosan bemutatja az író azt a folyamatot, ami a történet szereplőiben végbemegy, ahogy próbálnak vigaszt találni valahogyan, vagy éppen a saját lelkiismeretükkel küzdenek. Láthatjuk, ahogy menekülnek a fájdalom elől, vagy ahogy enyhülést keresnek a múlt helyszínein, eseményei, saját emlékeik között. Mintegy mellékszálként ismerjük meg magát a tragédiát, azt, ahogyan bekövetkezett, és az okot is.

Bár én nem tudom, és nem is akarom tudni, hogy egy ekkora szörnyűségen hogyan tudja magát túltenni az ember (ha ez egyáltalán lehetséges), de úgy sejtem, az írónak van valamiféle tapasztalata, mert olyan elképesztően jól, akkora átéléssel ábrázolja az egyes karakterek lelki folyamatait, ahogyan egy kívülálló nem hiszem, hogy képes lehet. Számomra a csúcspont az utolsó fejezet volt, ami talán a kötet legszebben megfogalmazott, legreménytelibb része.

Fontos, hogy a megfelelő lelkiállapotban kell neki állni, mert ez nem egy vidám történet. Ez egy kemény lélektani könyv, amivel ha nem tudtok egymásra hangolódni, nem tudod helyén kezelni és kellőképpen értékelni.Egy kisváros, egyetlen szörnyű tragédia és tucatnyi szereplő, akiket összeköt mindez. Bevallom, eleinte nehéz is követni ezt a rengeteg szálat, mert nem rögtön lesz nyilvánvaló, hogy ki, hogyan kapcsolódik, de az író olyan szépen és finoman szövi egybe ezeket az életeket, hogy az elismerésre méltó. Rengeteg fájdalmat, megbánást rejtenek a sorok és megannyi komoly témát érint ez a történet (kirekesztés, erőszak, előítéletek, meg nem értettség). Amire nagyon jól rávilágít, hogy az élet döntések sorozatából áll, hol kisebb, hol nagyobb, hol saját magunk, hol mások által meghozott, de ránk is kiható döntések sorozatából.
Engem komolyan elgondolkoztatott, hogy ha akár csak egyetlen korábbi döntésemet is megváltoztatnám, akkor valószínűleg teljesem máshol tartanék az életben.

Nem tetszett, nem kötött le. Hiába szólt egy rettenetes tragédiáról, nem tudtam átérezni, beleélni magamat. A második felén már inkább csak végigszenvedtem magamat. Zavart, hogy egyáltalán nincsenek benne párbeszédek, egy hamuszürke darálásnak éreztem az egészet. Lehet, hogy engem talált meg rossz időben, de az értékelése sokkal jobb, mint amilyennek én éreztem.

Miért halogattam én ezt a könyvet?
Miért áll ez ilyen alacsony százalékon?
Miért nem olvassák ezt többen?
Mondjuk a borító kicsit riasztó, ezt aláírom, és teljesen más történetet vetít előre, nekem legalábbis. Mert a kiinduló szituációt persze remekül összefoglalja spoiler, ahonnan nem is tudom, hogy lehet egyáltalán felállni. spoiler
Meglepett, hogy ennyi elbeszélőt kaptunk, néha már arra gondoltam, jegyzetelni fogok, mert a kapcsolatokat nehéz volt követni. A legtöbb szereplőt kedveltem, mert követtek el hibákat, sőt!
Aki nem volt szimpatikus, az Lolly, szerintem veszettül beképzelt és önző volt! spoiler Szóval June is hozott megannyi rossz döntést spoiler
Lydia volt mégis az, akin ledöbbentem, illetve főleg azon, amit elkövetett Luke ellen. spoiler
Az egyik legfontosabb szereplő mégis Silas. spoiler
Szerintem a cím az is lehetne, hogy Volt valaha rossz döntésed?, mert a szereplők többségének bizony volt, és ez mindent megváltoztatott.
Mégis szép volt a vége, remek volt a felépítés. Ami döbbenetes számomra viszont, hogy nem volt benne párbeszéd. :O Legalábbis én nem emlékszem… végig-végig leírás, mégsem zavart.
Fantasztikus könyv ez, megéri elolvasni.

Olyan ez a könyv, mint egy kaleidoszkóp. Van egy középpontja, egy borzalmas tragédia, ami után ott maradnak az érintettek. Elsősorban szülők, szerelmesek, felelősök, támogatók. Mindenki elmeséli a saját történetét, ezzel dolgozva fel a gyászt, a túlélhetetlent. Nemcsak a tragédia okait ismerhetjük meg, hanem igazi, hétköznapi emberi sorsokat, a maguk küzdelmeivel, csapásaival, örömeivel és szomorúságaival. Úgy az életet.
Lassú könyv, nem is a történések a fontosak, hanem a történetek. June veszít talán a legtöbbet, bár egy halál is elegendő a teljes gyászhoz. Lydia a másik fontos szereplő, az ő története spoiler váltotta ki bennem a legtöbb indulatot. Silast megvetettem, Will szüleinek és Cissy összefonódó sorsa pedig a feloldást jelentette.
Nem tudom miért nem ismert jobban ez a könyv, én biztosan ajánlani fogom több embernek is.

Egy kisvárosban gázrobbanás miatt leég egy családi ház és négy ember meghal. Ez a tragédia a középpontja a regénynek, körülötte pedig sok szereplő, akik valamilyen módon érintettek. Egyenként ismerhetjük meg az embereket, olvashatjuk a történetüket, gondolataikat, véleményüket. Figyelemre méltó, ahogyan lassan egyre tisztábban látjuk az összefüggéseket, kapcsolatokat, rokoni szálakat. Több nézőpontból olvashatjuk a tragédiával kapcsolatos elképzeléseket, folyamatosan fenntartva az olvasó érdeklődését a különböző fordulatokkal. A legtöbb szereplő kortól függetlenül fáradt, kiábrándult, bár az író biztosít minket, hogy a jövő milyensége általában az embereken múlik, tehát lehet reménnyel teli, amennyiben számíthatunk egymásra. Nagyon tetszett a regény, ígéretes első regény Bill Cleggtől, kíváncsian várom a további könyveit.

Meg kell mondjam az ilyen típusú könyveket nem szeretem. Semmi párbeszéd. A könyvtárban ajánlották, olvassam el és utána várják az őszinte véleményem. Mit mondjak? Nagyon ütős a könyv. Arról szól egy veszteség után hogy sikerül talpra állni, elengedni azokat akik addig a világot jelentették és mégis embernek maradni!! Sokat segített nekem abban hogy újraértékeljek sok mindent az életemben!! Hálával tartozom Melindának, a könyvtárosnak aki a kezembe nyomta.

Nagyon érdekes az alaptörténet.Kiváló forgatókönyv alap.
Sajnos a könyvben néha elvesztem,hogy most miről vagy kiről szól egynéhány fejezet.