Majdnem ​minden rövid története 97 csillagozás

Bill Bryson: Majdnem minden rövid története

Bill Bryson nagy fába vágta a fejszéjét. Olyan dolgokról mesél, amelyek a legtöbb embert általában halálra untatják: geológiáról, kémiáról és részecskefizikáról. Megtalálja a módját, hogy felkeltse még az olyan olvasó érdeklődését is, akit soha nem érdekeltek a természettudományok. A könyv elsősorban nem is arról szól, hogy mi az, amit tudunk, hanem, hogy honnan szereztük tudásunkat. Honnan tudjuk, mi van a Föld közepében, mi az a fekete lyuk és hogy hol voltak a földrészek 600 millió éve? Hogyan jöhetett rá valaki ezekre a dolgokra?

Eredeti mű: Bill Bryson: A Short History of Nearly Everything

Eredeti megjelenés éve: 2003

Tartalomjegyzék

>!
Akkord, 2014
532 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632520834 · Fordította: Erdeős Zsuzsanna
>!
Akkord, Budapest, 2006
532 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639429864 · Fordította: Erdeős Zsuzsanna

Enciklopédia 95

Szereplők népszerűség szerint

geológus · Marie Curie · Szilárd Leó

Helyszínek népszerűség szerint

Hold · Antarktisz · Neptunusz · Iowa


Kedvencelte 19

Most olvassa 16

Várólistára tette 181

Kívánságlistára tette 144


Kiemelt értékelések

>!
sztimi53 P
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története

Van egy egyetértésem a szerzővel, pocsék tankönyveket tudnak írni egyesek, terminust technicusszal megpakolt, unalmas, száraz leírásokat, az életkedvem is elmegy az ilyentől. Így kell írni, hogy az érdeklődést felkeltsük a tudományok iránt valakiben, lazán, humorosan, olvasmányosan. Mondjuk nekem nem kell már felkelteni, régóta érdeklődő vagyok, csak ügye a tálalás milyensége a nem mindegy. Persze nem is árt feleleveníteni egyre többet felejtő agyacskámban az információt. Na okosodni talán nem sikerült, de marha jól szórakoztam, csak hogy egy példát hozzak, az ilyen mondatokon, hogy „Gibbs valószínűleg a legokosabb ember mindazok közül, akiről legtöbben soha nem hallottak.” plusz lásd idézetek. Nem sokkal A kvantumtolvaj után tök jó volt feleleveníteni a kvantumelméletet, de azért mégis a biológiai fejezeteket szerettem legjobban. Na jó a kémiait is. Szórakoztatóan ír, gyakran felröhögök, meg örvendezem, amikor gyógyszerészekről olvasok, illetve imádom, amikor nem szakmabeliek jönnek rá a nagy felfedezésekre. A kiadás óta sok minden változott, de lehet mellette kutakodni, utánaolvasgatni. A Híradásra emlékeztetett. Ha nem lennék iszonyú lusta, akkor elővenném az okos könyveimet, de az vagyok. De azért egy bioszkönyvet talán mégis előkapok. A végét sokkal jobban élveztem, értem én hogy csodás dolog a fizika meg a geológiai de engem untat, sajnálom. A végkövetkeztetés pedig az, hogy hiába tartjuk magunkat a mindennél okosabb, gondolkodó fajnak, szinte semmit nem tudunk a minket körülvevő világról. De ez így kerek, van mit felfedezni még. Nagyon jó volt, hosszúsága ellenére rövid.

2 hozzászólás
>!
Juci P
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története

Nagyon érdekes, nagyon vicces, könnyen emészthető. Szerintem egy tízévesnek már simán oda lehet adni, még akkor is, ha nem különösebben érdekli a tudomány – lehet, hogy pont ez fogja meghozni a kedvet hozzá. Többször is el lehet olvasni, az én memóriám már annyira lyukas, hogy mindig újdonságként olvasom. :)

11 hozzászólás
>!
kvzs P
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története

Ezt a könyvet minden középiskolásnak a kezébe nyomnám! Valószínűleg nagyobb kedvet csinál a természettudományokhoz, mint három évfolyam összes tankönyve együtt.
Sok olyan dolgot mesél el, amiről már hallottam, de mindegyikhez tud valami érdekes újdonságot adni. És emellett rettentően szórakoztató és elgondolkodtató. Én olvasás közben elkezdtem „rettegni” a meteoroktól, a vulkánoktól és a saját embertársaimtól és, és közben nagyon jókat röhögtem a könyvön és magamon.
Azt árulja el nekem valaki, hogy a tankönyvek miért nem tudnak fele ilyen szórakoztatóak lenni?

>!
Goofry P
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története

„ Ijesztő gondolat, hogy egyszerre lehetünk az élő világegyetem legnagyobb eredménye és legrosszabb rémálma.“

… és, hogy lettünk, na az a nem piskóta! – nesztek, itt van az összefoglalása az emberi agy a végtelenül NAGYban kifelé tévelygő és a végtelen kicsi struktúráiba befelé bolyongó, több szálon járó históriájának. Az a nagy kaliberű időbrossúra, amelyben egybe van kötve majdnem minden az emberi tudásról. Lássuk be, csaknem lehetetlen küldetéshez adja magát Bryson evvel a vállalásával. Mondjuk, hogy itt van minden, ami a látó szemnek és a beszédbeli szájnak kellemes: Keletkezés-elméletek a geológiától a csillagászatig. Az egymásra ható természettudományos felfedezések egyfajta ismeretterjesztő szándékkal és anekdotikus módival, de figyelemfelkeltő móddal és közérthető megfogalmazással. Olyan dolgaink számbavételei ezek, amelyekkel az ésszel felérhetetlen világunknak nagyjából-egészében a véletlenszerű tömegjelenségekkel való magyarázatát kapjuk kézhez.

Magam elé képzelem Brysont. És abszolút arra az szép emlékű természetrajz tanáromra hajaz a receptoraim által megelevenedő figura, aki valaha az egyik legkedveltebb tanerőm volt (mit volt? van és lesz is!). Emlékszem, ő például mindig úgy adta le a rászabott tananyagot, hogy gyakorlatilag nem adott át semmit egzakt mélységgel. Elsztorizgatta a rendelkezésére álló tanórát, holisztikus irányokkal közvetített, és ha ez felkeltette a kíváncsiságodat, akkor úgyis utánajártál a dolgoknak, ha nem, akkor meg miről beszéljünk? Tiszta sor: stratégiája a furmányos érdekfeszítés volt. (Ráadásul megjelenésében egyértelműen hozta egy bizonyos mesebeli szerzet külső személyiségjegyeit is. Ebből keletkezett ragadványneve közismert a város falain belül.) Szóval úgy mesélte, azzal a csillogó tekintettel, és visszafogottan mindentudó, csintalan félmosollyal mondta a történeteit, mintha minden szembejövő téma maga a nagybetűs csoda volna. (És az is volt!) – ilyenre vizionálom Bryson népszerűségre érdemes alakját. Könyvét olvasva pedig igazán különlegesnek érezhetjük magunkat, ahogy egyénileg, úgy kollektíven is. Ebből talán érthető, miért nem adhatom most ezt öt csillagnál alább.

>!
Biedermann_Izabella P
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története

Nem biztos, hogy sok új dolgot tudok írni erről a könyvről, mert egyetértek azokkal az értékelőkkel, akik szerint érdemes volna ezt a művet elolvastatni az iskolás gyerekekkel. Az biztos, hogy meg is veszem a legkisebbik gyerekemnek, hadd lássa a világot Bryson okos és szórakoztató szemüvegén keresztül.
Azt hiszem, ezt valahogy így kell csinálni tényleg, ahogy ő gondolja. Mesélni, mesélni, mesélni, aztán beszélgetni, és legfőképpen megvárni, amíg a gyerek kérdez.
Amúgy felnőtteknek is rendkívül érdekes olvasmány. Sok új dologról olvastam, és nagyon örülök, hogy a kezembe került ez a könyv.
Annyiban módosítanék a dolgon, hogy szerintem minden homo sapiensnek ajánlott olvasmány.

2 hozzászólás
>!
Trixi_Adzoa P
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története

Ebből a könyvből, vagy inkább ennek a mintájára kellene az iskolában a természettudományokat tanítani. Annyi érdekes dolog van a világon, amiről az ember lánya sosem tanul, pedig itt az élő példa, hogy érdemes lenne!
Nagyon élvezhető, és emészthető formában adja elő Bryson – tényleg – majdnem minden történetét. Sok érdekes, új információval lettem gazdagabb, és sok olyat olvastam, amit régen tanultam, de már nem igazán emlékeztem rá. Mindenkinek csak ajánlani tudom, akit egy kicsit is foglalkoztat az emberek, és a Föld létezése, milyensége.
Mellesleg egy csomót vihogtam itt-ott. Két új kedvencet avathattam az életemben: a szén atomot, és a fehérjéket. Meglehetősen mókás, hogy mind aranyifjak, és szinte válogatás nélkül mindenkivel összeállnak :D
https://moly.hu/idezetek/392748
https://moly.hu/idezetek/940086
Viccet félretéve, akadtak még új kedvencek a könyvnek hála: pl. vörös törpék (csillagok), nyálkagombák (élőlények), és régi kedvenceket is újraavathattam, mint pl. Einstein vagy Mengyelejev. Mennyi nagy koponya élt már a világon! Bár egy lehetnék közülük…

>!
Röfipingvin MP
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története

Hát igen. Valóban izgalmasabbak lennének a tankönyvek, ha Bill Bryson írná őket. Jól adagolt humor és anekdotázás észrevétlenül felkelti az ember érdeklődését olyan tudományterületek iránt, amikről az életben nem gondolta volna…
Szinte minden témája tetszett, de leginkább a sejtszint ill. a dns és az ember származása. Hiába, már gimisként is ezek érdekeltek abban az utánaolvasós formában.

>!
Arcturus
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története

Kötelező olvasmánnyá kéne tenni, komolyan. Olyan érdekesen és magával ragadóan ír a jó humorú szerző az alapvető tudományos felfedezésekről, a tudósok életéről, majdnem mindenről, hogy csak azt veszed észre, vége a könyvnek, de te olvasnál akár örökké ilyen történeteket… Nagyon érdekes és egyben megrázó is pl. az ólom-teraetil története, a tudósokat nem kímélő életrajzi írások (meri azt állítani, hogy ők is hibákkal, gőggel teli emberek voltak, nem félistenek…) Kétszer is olvastam, egyszer hangosan páromnak, miközben ő alkotott, de ő is csak annyit mondott, amikor a végére értem (hetek alatt persze, mert teljesen berekedtem így is… meg azért is, mert folyton megálltunk megvitatni, megbeszélni az olvasottakat, kiegészíteni esetleg más ismeretekkel, stb…), tehát csak annyit mondott, hogy kéne ebből még vagy hat kötet… és igaza van! Annyi érdekes dolog van a világban, és Bill Bryson olyan nagyszerűen érinti ezeket, hogy minden magyarul megjelenő könyve a sürgősen beszerzendők listájára került. Akinek csak kölcsönadtam, nagy érdeklődéssel forgatta, és áradozott róla. Az is, akit egyébként nem annyira érdekel a tudomány, mint pl. engem :) Nagyon örülök a hivatkozásoknak, és a különféle tudósok által írt könyvekről alkotott véleményeknek, mert így sokra rávettem magam, hogy beszerezzem és elolvassam.

Mivel ő maga is laikus, és tudósok segítségét kérte, teljesen úgy írta le, hogy a laikusok számára élvezhető és érthető maradjon. Vannak/voltak nagyon jó stílusú tudós írók, ilyen pl. Carl Sagan, Richard Feynman, Stephen Hawking, Michio Kaku, Robert Penrose, Richard Dawkins vagy Timothy Ferris (mindegyiktől volt már szerencsém olvasni, sokszor többet is), de mivel mindannyian tudósok, benne élnek, sokszor kissé érthetetlen bizonyos írásuk a laikus érdeklődőknek. Bill Brysonnál ez egyáltalán nem áll fenn.

Nagyon ajánlom mindenkinek, mondjuk úgy 15 éves kor felett. De néha szoktam felolvasni az unokahúgaimnak is belőle, meg sokat beszélgetünk különféle tudományos dolgokról, vallásról, történelemről, ilyesmikről, és azt kell mondanom, hogy a 9 éves is épp úgy élvezi ezeket az általában késő esti, sokszor csillagvizsgálat közbeni beszélgetéseket, mint a 14 éves. Élvezik azt, hogy bármit megkérdezhetnek, nincs tabu, és ha tudom, a választ is megkapják (ha nem, akkor együtt utánanézünk), ha más nem, akkor a véleményem formájában. És ezen kérdések, beszélgetések alkalmával sokszor kerül elő ez a könyv is, ahogy még sok más is, és többek között ezen könyv hatására az idősebb sokkal jobban teljesít fizika, kémia és matek órákon, mint előtte, mert minden tudósról, akiről tanulnak, akinek az elméletét tanulják meg használni, tud már mást is, hogy mit fedezett még fel, hogyan, hogyan élt esetleg.

A tanulásban a legjobb módszer az, ha személyes kötődést találunk egy adott témához – akkor jobban fog érdekelni minden, ami azzal kapcsolatos, könnyebben és hosszabb távon megjegyezzük, mert érdekesnek tartjuk. Minden, ami ebben a könyvben van, megkönnyíti a felső tagozatosok és a középiskolások dolgát a természettudományok területén, mert ha ráveszi magát, hogy elolvassa, érdekelni fogja a dolog. Emlékszem az érzésre, amikor valamilyen természettudományos, vagy történelmi témában olyan anyaghoz jutottunk el, amiről én már olvastam előtte, így sokat tudtam róla – nagyon jó, felemelő érzés, főleg, amikor egy bemutatót kell összehozni az osztálynak.

Minden évben egy ilyen, tudományos ismeretterjesztő művet is kötelezővé kéne tenni. Milyen botorság már az, hogy kizárólag irodalmi művek (azok is sokszor rémesek) a kötelezőek?? Tudomány, történelem, vagy épp tudománytörténet nem is létezik???

>!
pat P
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története

Ez valami zseniális, ilyen szórakoztatóan természettudományról, és főleg tudománytörténetről még nem olvastam. Az már persze az én bajom, hogy az infók tizedét sem jegyeztem meg, de akkor is szemléletformáló.
Viszont ami szerintem objektíven baj a könyvvel, az a ránézésre monoton és kép-telen betűtenger és annak terjedelme: aki alapjáraton nem érdeklődik meglehetősen a téma iránt, az valószínűleg első ránézésre világgá szalad.

2 hozzászólás
>!
Zsuzs
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története

Azt hiszem, hogy arról lehet tudni, hogy valaki jó író, hogy még azt is érdekfeszítőnek találom, ha a mohákról ír.


Népszerű idézetek

>!
sztimi53 P

A szénatom azért különleges, mert szégyentelenül összeáll bármelyik elemmel. Ő az atomok világának aranyifjúja, amely rengetegféle társával (sőt, saját magával is) kapcsolatot létesít.

231. oldal, 16. fejezet - A magányos bolygó (Akkord, 2006.)

Kapcsolódó szócikkek: atom · szén
8 hozzászólás
>!
sztimi53 P

Könnyen elsiklunk afelett, hogy az az élet egyszerűen van. Emberként úgy érezhetjük, mindennek kell hogy célja legyen. Terveink, törekvéseink, vágyaink vannak. A lehető legteljesebb mértékben, állandóan ki akarjuk használni a részegítő létezést, amit ajándékba kaptunk. De miből áll egy zuzmó élete? Élni akarása mégis éppoly erős, mint a miénk, sőt, jó érveim vannak rá, hogy kijelenthessem: még erősebb. Ha nekem évtizedeket kellene töltenem bolyhos kinövésként egy kövön az erdőben, nem hiszem, hogy sok kedvem lenne így folytatni.

304. oldal, 22. fejezet - Agyő, világ! (Akkord, 2006.)

Kapcsolódó szócikkek: élet · életkedv · zuzmó
2 hozzászólás
>!
sztimi53 P

Bőrünk sejtjei például halottak. Kellemetlen, de igaz gondolat, hogy külső felületünk halott. Egy átlagos méretű felnőtt mintegy 2 kilogramm halott bőrt cipel magával, és ennek több milliárd apró pelyhe foszlik le rólunk minden nap. Ha legközelebb végighúzzuk az ujjunkat a polcon felgyülemlett porban, jusson eszünkbe, hogy ennek nagy része emberi bőrből származik.

336. oldal, 24. fejezet - Sejtek, (Akkord, 2006.)

Kapcsolódó szócikkek: bőr · por
3 hozzászólás
>!
sztimi53 P

Ha valaki egészséges, tisztálkodási szokásai pedig átlagosak, akkor körülbelül egybillió baktérium legelészik rajta, százezer minden négyzetcentiméternyi bőrfelületen. Megélnek a naponta ledobott körülbelül tízmilliárd bőrdarabkánkból, valamint pórusainkból és testnyílásainkból távozó ízletes olajokból és ásványi anyagokból. Mi vagyunk számukra a legjobb svédasztal, ami ráadásul még meleg és mozog is. És mit kapunk tőlük cserébe? A testszagot.

274. oldal, 20. fejezet - Kicsi világ (Akkord, 2006.)

Kapcsolódó szócikkek: baktérium · testszag
1 hozzászólás
>!
sztimi53 P

A fizikusok tehát egyre nagyobb és hatékonyabb gépeket építettek, és segítségükkel számtalan részecskét és részecskecsaládot találtak, vagy legalábbis sok ilyen létezésére következtettek; megjelentek a müonok, pionok, hiperonok, mezonok, K-mezonok, Higgs-bozonok, közvetítő vektorbozonok, barionok és tachionok. Ez még az atomfizikusoknak is sok volt egy kicsit. Egyszer Enrico Fermitől megkérdezte egy diákja egy bizonyos részecske nevét. A professzor így válaszolt: „Fiatalember, ha képes lennék megjegyezni minden részecske nevét, botanikusnak mentem volna.”

154. oldal, 11 fejezet, Mark Mester Kvarkjai, Akkord, 2006.

Kapcsolódó szócikkek: Enrico Fermi · fizikus · Higgs-bozon
9 hozzászólás
>!
sztimi53 P

A fizikusok hírhedten gúnyosan tudnak bánni a más területet tanulmányozó tudósokkal. Amikor a nagy osztrák fizikust, Wolfgang Paulit felesége elhagyta egy vegyész kedvéért, a fizikus egyszerűen nem akarta tudomásul venni a szomorú tényeket. Így panaszkodott egy barátjának:
– Ha egy matadort választott volna helyettem, azt érteném. De egy vegyészt…
Rutherford megértette volna az érzéseit. Egyszer azt mondta: – Csak kétféle tudományt ismerek: a fizikát és a bélyeggyűjtést.

133. oldal, 9. fejezet - A hatalmas atom (Akkord, 2006.)

Kapcsolódó szócikkek: fizika · fizikus
1 hozzászólás
>!
sztimi53 P

* Az óriás tintahal emészthetetlen részei, különösen a csőre, összegyűlik az ámbráscet gyomrában, és ámbrát alkot, ami a parfümök rögzítőanyaga. Amikor az olvasó legközelebb beszórja magát Chanel parfümével (ne olvassa tovább, ha nem), jusson eszébe, hogy egy láthatatlan tengeri szörny esszenciájával kerül testi kapcsolatba.

257. oldal, 18. fejezet - A tenger hullámai (Akkord, 2006.)

Kapcsolódó szócikkek: bálna · parfüm
2 hozzászólás
>!
eeszter P

Amikor az olvasó egy széken ül, akkor valójában nem ül ott, hanem körülbelül egy angström (a centiméter százmilliomod része) magasságban lebeg, mert az olvasó elektronjai és a szék elektronjai taszítják egymást.

136. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szék
1 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P

Az űr, hadd mondjam el még egyszer, hatalmas. A csillagok között átlagosan harmincmillió millió kilométer van. Még ha meg lehetne is közelíteni a fénysebességet, ezek akkor is nagy kihívást jelentenének az utazónak. Persze lehetséges, hogy vannak olyan űrlények, akik kilométermilliárdokat utaznak, csak hogy kör alakú jeleket hagyjanak a wilt-shire-i búzatáblákban, vagy hogy az elhagyott arizonai országúton haladó szegény fickókat halálra ijesszék (biztosan náluk is vannak tinédzserek), de ez azért nem túl valószínű.
2. fejezet: Üdvözöljük naprendszerünkben

>!
Biedermann_Izabella P

A vegyészek inkább molekulákban gondolkodnak, mint elemekben, hasonlóan az írókhoz, akik szavakban gondolkodnak, nem betűkben.

9. fejezet - A hatalmas atom

Kapcsolódó szócikkek: író · szó
3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Alastair Smith – Phillip Clarke: Időjárás
Friedl Hofbauer: Ősszel szép az erdő
Albert Valéria – Dibás Gabriella – Koczka Erika (szerk.): Szélsőséges időjárás
Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák
Rainer Crummenerl: Az időjárás
Jack Challoner: Hurrikánok és tornádók
Sebastian Junger: Viharzóna
Carl Sagan: Milliárdok és milliárdok
Carl Sagan: Az éden sárkányai
Isaac Asimov: A robbanó Napok