Egy ​negyvenes szingli majdnem (!) elcseszett élete 49 csillagozás

Bihari Viktória: Egy negyvenes szingli majdnem (!) elcseszett élete

Szia, Viki vagyok, és az eddigi életem nem volt egy leányálom: érzelmi bántalmazás, játszmák, pánikzavar, gyógyszerek, hízás és depresszió. Mégis túléltem az első negyven évet, összeraktam magam, és most minden fasza. Félreértés ne essék, ez a könyv nem arról szól, hogy a kis dundi, szerencsétlen lány hogyan találta meg a szerelmet, és miként zuhant a karjaiba a nagy Ő. Ezeken a lapokon a saját tragédiáimon át lépkedek feléd, hogy megértsd és elhidd: nem vagy egyedül!

>!
HVG Könyvek, Budapest, 2018
136 oldal · ISBN: 9789633047521
>!
HVG Könyvek, Budapest, 2018
136 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633047057

Enciklopédia 9


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 38

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
tiborszerintabor P
Bihari Viktória: Egy negyvenes szingli majdnem (!) elcseszett élete

Bihari Viki sajátos stílusú és tartalmú „önfeltáró” könyvében egy fokozatos „eszmélést” mutat be: megismerhetjük, hogyan értelmezi önmagát, illetve saját állapotát a szakemberek véleménye alapján. A terápia vonatkozásában is egy sajátos utat jár be: kezdetben pánikbetegségére gyógyszeres kezelést kapott, aztán a pszichoterápia, a pszichoanalízis irányába fordult. Emellett írással foglalkozott lelki önsegítő módszerként, majd sikeres blogja és első könyve után írástechnika-tanításba kezdett. Írásaiban, előadásaiban kiemelt jelentőséget kap az „érzelmi és kapcsolati fogyatékosság” problémaköre.

Amit én látok a könyv alapján, a vicceskedésen túl: a szerző bejárt egy önismereti utat, és erre büszke, sőt, hogy az ő stílusában nyilvánuljak meg: „k*rvára büszke”. Látszólag erős és rendíthetetlen önbizalma birtokában „köpköd” szinte mindenkire (saját anyjára is, aki ha nem is szerette megfelelően, de gondoskodott róla, ellátta, lakást vett neki a könyvben leírtak alapján, stb.), azonban én- és valóságképe távol áll a reálistól. A „felturbózott”, „tuningolt” öntudat hátterében szerény tudás és erős korlátoltság áll, összefüggésben – feltételezésem szerint – a tudás megszerzéséhez szükséges alázat és kitartás hiányával is.

A könyv kapcsán érdemes elgondolkodni a határtartáson, tehát hogy az egyén mennyit mutasson meg a nyilvánosságnak privát szférájából. Normális dolog-e vagy inkább „beteges megnyilvánulás” ilyen formában „kiteregetni a szennyest”, a családon belüli problémákat, a mentális és egyéb betegségeket, szinte hivalkodva azokkal – ahogy az is elgondolkodtató, hogy mennyi igaz a leírtakból, az érintettek is vajon ugyanígy látják-e a könyvben taglalt helyzeteket? És vajon normális dolog-e vagy inkább „beteges megnyilvánulás” egy kétnapos írástechnikai kurzuson súlyos személyes traumákat feltárni, egymással megosztani, illetve a kurzus szerves részévé tenni az alkoholfogyasztást?

Ez a könyv vajon reklámja vagy antireklámja pszichológusok munkájának? Ezen joggal gondolkodhat el az, aki egyebek mellett ezt a mondatot olvassa a könyvben: „Én nem vagyok jó csaj kívül, de belül Miss Universe vagyok, az rohadt élet!” Nos, ez kb. olyan, mint amikor valaki kijelenti: „én értek a borokhoz, mindennap megiszok 1-2 litert..” Érdemes különbséget tenni hozzáértés és hozzáérteni próbálás, illetve humor és humorizálni próbálás között.. Annyit még hozzátennék: úgy gondolom, ez az állapot nem csak a szerzőt minősíti, hanem azokat is, akik „adják alá a lovat” és akik „hízlalják az egóját”, hogy bátran kompromittálja magát és környezetét a széles nyilvánosság előtt.

A szerző állítólag négy évet végzett filozófia szakon, ez azonban sem a mű tartalmán, sem stílusán nem érződik: a könyv amolyan „tanulatlan” stílusban van megírva, helyenként pedig „nőietlenül” közönséges és „sarki kocsmásan” alpári. A mű inkább olyan hatást kelt, mintha a szerző be-bejárt volna fél évig a pszichológia szak egyes óráira, de vizsgázni már nem ment el, mondván, tud ő már eleget ahhoz, hogy sikeres legyen – ehhez nem kell több, mint hogy megforduljon egy-két pszichológusnál, belelapozzon egy-két könyvbe és e félműveltségnek se mondható „tudás” birtokában már szórhatja is a világba sekélyes okosságait..

A szerzőnek a mai magyar mentális közállapotokat nagyjából tükröző könyvének tartalma nem új számomra: évekkel ezelőtt már én is önvizsgálatot végeztem és elgondolkodtam azon, hogy mennyire lett „elcseszett” az én életem a megélt családi, iskolai, magánéleti problémák miatt. Rá kellett jöjjek: az én életemben is okozott problémákat az önmagamra rálátás és a kellő pszichológiai tudás hiánya. Viki könyvének indulatos stílusa jól tükrözi, mennyire problémás, és mennyire nem tisztázott probléma ez a mai magyar társadalomban.

Logikus, hogy ha nem kapunk a családi és iskolai szocializáció során megfelelő módszereket ahhoz, hogy megismerjük önmagunkat, illetve kezeljük lelki problémáinkat (adott esetben traumáinkat), akkor borítékolható, hogy nehézségekkel és bukdácsolással teli „nyomorult” életünk lesz, és „módszerek” hiányában előtérbe kerül(het)nek a „szerek”, amik csak tovább rontják az egyébként se rózsás helyzetet, sok-sok, kisebb-nagyobb mértékben elcseszett életet okozva.. Mivel itt egy tömeges társadalmi jelenségről van szó, a helyzeten és megoldatlanságának okán érdemes elgondolkodni..

A témához kapcsolódó további értékeléseim:
Fert Mónika: Felnőni tabuk nélkül https://moly.hu/ertekelesek/3068993
Takács: Bántalmazottak igazsága https://moly.hu/ertekelesek/2532055
Albert Györgyi: Miért pont én? https://moly.hu/ertekelesek/3109292

>!
lullau
Bihari Viktória: Egy negyvenes szingli majdnem (!) elcseszett élete

Nagyon fontos témákat boncolgat a könyv, épp ezért vagyok nagyon szomorú a stílusa miatt. Tényleg, tényleg baromi fontos beszélni a családon belüli problémákról, a traumákról, a pszichés betegségekről. Fontos megfogni a sérült kezét, tudatosítani vele, hogy nincs egyedül és biztatni, segíteni, hogy fel tudjon állni. Fontos beszélni a nevelési hibákról és azok következményeiről, mert igenis vannak ártó szülők, nem lehet ezt annyival elintézni, hogy „szeret ő a maga módján”. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a szóbeli bántalmazás is nagyon súlyos dolog, egy fél fokkal sem jobb vagy enyhébb a fizikai erőszaknál, fel kell lépni ez ellen is, nem terrorizálhatja, alázhatja vagy zsarolhatja érzelmileg a szülő kedve szerint gyermekét.

Szóval alapvetően ez egy hasznos könyv, és elhiszem, hogy a szerző főként lazaságáról ismert, de úgy érzem, itt most nagyon túltolta. Folyamatosan megakasztottak az olvasásban az oda nem illő kifejezések, számomra a káromkodás is túl sok volt – nyomatékosítani, kiemelni nem csak a sz[*]r, f[*]sz, k[*]rva szavakkal lehet –, néhol pedig már egész erőltetetté vált a helyzet, például: „Ez is a négy fal között zajlik, nemcsak a b[*]zikat, de a bántalmazókat is oda zavarja ez a társadalom – bár nem tudom a heterók hol dugnak, szerintem ők is a négy fal között…” Ehhez hasonló mondatok egy kocsmai beszélgetés során rendben vannak, de egy mentálhigiénével kapcsolatos, pszichológiai témájú könyvben szerintem nem kellene, hogy helye legyen.

>!
HVG Könyvek, Budapest, 2018
136 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633047057
2 hozzászólás
>!
julcseee P
Bihari Viktória: Egy negyvenes szingli majdnem (!) elcseszett élete

Én nagyon szeretem Vikit olvasni. Már a tékasztorikat is olvastam a blogján. Tudtam, milyen a stílusa, meg most is követem Facebookon, és nekem egy egy írása meg most is, vagy megnevettet, vagy elgondolkodtat, de általában mindkettő egyszerre. Nyersen, és igen őszintén fogalmaz meg mindent, és én ezt szeretem benne. Nem akarja magát másnak eladni, mint ami. Ez a könyve leginkább egy kitárulkozás, önnmaga történetét meseli el leplezetlen őszinteséggel. Anyukájával való viszonyát, pánikbetegségét, de még a pasiját is elmesélte. És én köszönöm neki hogy ezeket leirta. Igen, én biztosan vittem el belőle gondolatokat. Köszönöm

>!
Rilla
Bihari Viktória: Egy negyvenes szingli majdnem (!) elcseszett élete

Nagyon fontos téma, bődületesen rossz, alpári stílusban megírva, így:

„[Zoli] Amúgy átlagos srác volt, pokoli családi háttérrel. Néha megverte az anyját, az anyja kib×szta a lakásból, meg ilyenek (…). Zolival sok évvel később találkoztam újra. 25-26 éves lehettem, és akkor még nem szexeltem senkivel. Gondoltam, felhívom, mert az önértékelésem a nullán volt, a libidóm viszont a maximumon. Felhívtam, hogy átjön-e dugni, kérdezte, van-e sör, mondtam, van, fater gondoskodik magáról. Így aztán átjött Zoli, és én bevertem némi alkoholt, mert mikor megláttam az ajtóban, a libidóm felcserélődött az önértékelésemmel; aztán valami szexnek nemigen nevezhető dolgot csináltunk, aminek a végén lerúgtam az ágyról, mert fájt, ahogy bedugta. Nagy röhögés lett belőle, felhúzott a f×szára egy zoknit, és kiültünk a konyhába cigizni.”

De van még ezen kívül minden egyéb: fosás a rötyin, mosdatlan pofa igen, amikor valaki a depressziós periódusában elhanyagolja a testi higiéniáját, akkor arról tényleg ilyen stílusban kell nyilatkozni, hogy mosdatlan a pofája.., g×ci tanárok, k×csög szülők, b×zik, búvalb×szott magyarok, továbbá a k×rva és a szar túltolt és szerintem teljesen indokolatlan használata.

Én elhiszem, hogy jót akart ezzel a könyvvel és hogy motiválni szeretett volna. Örülök, hogy sikerült neki kimászni a gödörből, mert depressziósnak lenni pokoli – been there, done that –, és sok sikert kívánok neki a továbbiakban, viszont így beszélni, pláne nőként így beszélni, számomra iszonyú taszító. De ahogy látom, mégis van erre igény, mert (a könyvben leírtak alapján) Viktória kurzusait évek óta sokan látogatják. Én viszont sajnos nem tudtam azonosulni vele, nem inspirált, nem adott aha-élményt, teljesen hidegen hagyott, ezért nem tudom a könyvet jó szívvel ajánlani, és nem hiszem, hogy a jövőben keresni fogom a szerző további műveit.

>!
Steindl_Ákos
Bihari Viktória: Egy negyvenes szingli majdnem (!) elcseszett élete

Először is, már észrevettem Feldmár András könyveinél is, hogy irtózatos mennyiségben dobják ki a piacra őket. Feldmár András tart két előadást, a HVG könyvek puff már nyomtatja is ki, ha eléri a 120 oldalt, megy a nyomdába, lehet megvenni 2490 Ft-ért. Erről már eddig is sejtettem, hogy nem elsősorban Feldmár tehet, hanem a HVG könyvek kiadó, akiknek egyébként is túlárazottak nagyon a könyveik. Most kiderült, hogy tényleg ők a hunyók, mivel ez a könyv is előadások leirata nyomán készült, és egy nap alatt elolvastam. 200 oldal alatt egyszerűen nem tudok komolyan venni egy könyvet, az csak egy füzet, jegyzet. Ha valaki ír egy könyvet, az szedje össze magát, és bővítse ki annyira, járja körbe a témát annyira, hogy ne egy nap alatt elolvasható legyen. Pláne úgy, hogy a nyomtatási költségek miatt, nincs könyv gyakorlatilag 2000 Ft alatt, legyen bármilyen rövid.

Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, először kezdem azzal, ami tetszett benne. Nagyon őszinte könyv, tényleg üdítő látni, hogy emberek még ebben a hihetetlenül versenycentrikus társadalomban, ahol a gyengéket eltapossák, képes ennyire felvállalni a saját szarságait, traumáit, gyengeségeit, szóval hajrá Bihari Viktória, ez jó irány. Néha zavarba ejtően őszinte volt, de hát ez legyen az én bajom.

Ami nem tetszett, nos borzalmasan kínosnak találtam a stílusát. Leírta a könyvben, hogy nála a humor(oskodás) egyfajta pajzs, megküzdési mód, ami segít neki abban is, hogy jobban elfogadják. Ez szerintem nagyon jó tulajdonság, de nagyon túltolta, egyszerűen feszengő érzés volt, hogy az egész szöveg, nyelvi leleményekkel, meg jópofáskodásokkal, szlenggel volt tele, de olyan érzésem volt vele kapcsolatban, mintha egy negyvenes nő próbálná megtippelni, hogy beszélnek manapság a trendi fiatalok, és ezt imitálná, borzalmasan modorosan. Olyan szavakat használ, hogy: „csopi”, „csávókám”, „fosikáltam”, és ez egyébként teljesen fölösleges, hiszen még pszichológiai szempontból is meglehetősen pontosnak találtam a könyvet, a példák nagyon szemléletesek voltak, szóval igazán nem értem mi szüksége ennek a bratyizós, informális hangütésnek. Örülök, hogy végül elolvastam @medvegabor-nak köszönhetően, tanulságos is volt, de a borzalmasan kimódolt hangvételnek, és a kínos szóhasználat miatt még így sem tudtam 3 csillagnál többet adni.

>!
klaratakacs +SP
Bihari Viktória: Egy negyvenes szingli majdnem (!) elcseszett élete

Nagyon őszinte és elgondolkodtató könyv volt. Vikit követem már hosszabb ideje és érdekelt mitől lett ő beteg és hogyan lett jobban. Most megkaptam, összeszedve. Anyaként a ledurvább az, hogy őt az igazi anyai szeretet hiánya betegítette meg elsőként. Hogy nem tudták őt pont jól, személyre szabottan szeretni. Nála ez vezetett – sok más hatással együtt – egy nagyon komoly pszichés betegséghez.
A könyvben végigmehetünk egy folyamaton, inkább baráti csevegés, mint kioktatás formájában. Élveztes, szabadszájú, sírvavigadós, mint Viki. Szeretnék egyszer elmenni hozzá a kurzusára, csak hogy személyesen is megismerjen, bár sem influenszer, sem blogger nem vagyok, sőt nem is tervezem, hogy az legyek.

>!
Mariann_Czenema P
Bihari Viktória: Egy negyvenes szingli majdnem (!) elcseszett élete

(Helyenként 4 csillag, pl ott, ahol leírja a nárcismus tüneteit.)
Ellentétben sokakkal, nekem semmi bajom a stílussal, igen vicceskedik, mint egy standupos, igen, olyan alpári és fordulatos is. Direkt, le is írja – minden nagyobb színész, aki bohóckodott, közben haldoklik. (Lásd Robin Williams.)
Az alpáriság jellemzõt meg kicsit túlgondoltnak érzem, ki az, aki nem szokott magában káromkodni, ha valamit elszúr?!? Ne szenteskedjünk már!

Nekem a szennyes kiteregetésével sincs gondom, ez egy fejlõdésnapló, személyes, intim, pont azzal hat az olvasóra, hogy ennyire belehív a szövegbe. Nem hiszem, hogy nekem menne az ilyesféle kitárulkozás, de a „mindent, vagy semmit elv” másnál alkalmazása nem zavar.
Ez is csak egy lehetséges út, módszer, életmód abból a bizonyos ezerfélébõl, amivel olvasóként találkozik az ember.

>!
Mallarme P
Bihari Viktória: Egy negyvenes szingli majdnem (!) elcseszett élete

„Ameddig felmosórongyként kezelem magam, addig annak is fognak használni.”
Gondolkoztam a csillagok számán, de 5 lett a vége. Még olvastam volna! Nagyon szeretem Viki stílusát. Nagyon régóta követem, kezdve a Tékasztorikkal, és mai napig is a közösségi médiában. Szókimondó, vulgáris, de ez így jó! Ez a kis könyvecske zanzásítva tartalmazza azt, amit rendszeresen lehet tőle olvasni a már említett oldalon. Nekem nagyon sokat segít(ett). spoiler
Szóval senkit ne riasszon el a stílus, rövidke, de annál több fontos gondolattal teli könyvecske ez.
Hajrá Viki és pici Viki! :)

>!
csatacsita
Bihari Viktória: Egy negyvenes szingli majdnem (!) elcseszett élete

Szeretem ezeket a kis sztorikat, azért, mert ahogy a könyvben említették, nem akar senki ellátni közhelyekkel, álszent lenni és ráébreszt arra, hogy „mindenki egy szorongó kis büdöstojás ezen a bolygón” . :D

>!
Sisyll
Bihari Viktória: Egy negyvenes szingli majdnem (!) elcseszett élete

Mivel jó ideje olvasója vagyok Vikinek számomra a stílusa nem volt meglepő, sem visszataszító. Sőt, tulajdonképpen egyrészt ezért kedvelem. Kinek a pap, kinek a… :)
(Persze megértem, ha valaki nehezen kezeli a nyers szövegeit, s emiatt kevésbé tetszik a mondanivaló is)
Nyilván nem egy megszokott mentálhigiénés könyvről beszélünk, de azért katasztrófálisnak nem mondanám.
Ami számomra fontos fejezet volt a nárcisztikus ember bemutatása. A könyv többi része javarészt nem volt újdonság. Akadtak dolgok, amiket jó ideje tudtam Vikiről, a régi rosszabb korszakról, az újabb valamivel fényesebb helyzetről. Egy dologról viszont fogalmam sem volt. (biztos írt róla, de valószínűleg ezen posztok felett átsiklottam). Ez a dolog pedig kifejezetten meglepett. Nem csak maga a probléma, de a jelenlegi hozzáállása. Nem kifejezetten értek egyet a módszerével ebben az ügyben, de mindenki maga tudja, neki mi a jó… Vagy majd kiderül mi lett volna a jó…

Ettől függetlenül én azért örülök, hogy van egy kis Viki kézikönyv. S remélem születnek majd mások által is. Sokszor egy-egy ilyen személyes történet sokat tud segíteni, hogy az ember meginduljon valamerre. Viki nagy harcosa annak, hogy az ember igenis szálljon harcba magáért, fejlessze magát, járjon (ahogy ő mondja) terápiába, s ne szégyellje azt. S ha a kis kötet csak egy embert is megindít az úton, már megérte ez a kis könyvecske.

>!
HVG Könyvek, Budapest, 2018
136 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633047057

Népszerű idézetek

>!
Poufsouffle

A filozófia megtanított kérdezni és nem megállni az okozatoknál, a pszichológia pedig arra tanít, hogy ásni kell, elemezni és fejlődni. Aztán meg, ki tudja, mi van. Utazás az egész.

63-64. oldal - Önismereti út (HVG Könyvek, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: filozófia · pszichológia
>!
Poufsouffle

Bödőcsöt idézve: a humor szkafander a földi létezéshez. (…) A humor egy szellőzőnyílás, mentőöv, kapaszkodó.

98. oldal - Humor (HVG Könyvek, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: humor
>!
Rilla

Változtatni kell, ám ahhoz, hogy hatékonyan változtassak az életemen, a kapcsolataimon, a környezetemen, tisztában kell lennem a valósággal, tiszteletben kell tartanom, el kell fogadnom úgy, ahogy van.

Előszó (Feldmár András)

>!
Rilla

Van egy dolog, amit úgy hívnak, hogy traumatikus kötődés. Ennek az a lényege, hogy a bántalmazó érzelmileg fogva tartja a bántalmazottat, aki függővé válik tőle, és kvázi nem engedi el. Ez egyfajta agymosott állapot, ami azt jelenti, hogy aki benne van, azt hiszi, normális ami történik, és közben észre sem veszi, hogy az önértékelését, az önbizalmát és az autonómiáját a földbe tiporják.

Miért maradtam mégis a mamahotelben?

Kapcsolódó szócikkek: bántalmazás · kötődés · trauma
>!
Poufsouffle

A terápia fájdalmas dolog. Egyrészt bele kell nézni a benned lakó démonok szemébe, ami helyett jobb lenne szappanbuborékokat fújni a szigeten, és lángosozni meg szelfizni, de ebben a 45 percben dolgozik a lélek a futópadon, és szakad róla a víz.

88. oldal - Terápia, avagy úri sport haladóknak (HVG Könyvek, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: pszichoterápia · pszichoterápia
>!
Mallarme P

A humor egy szabadulószoba. Sokan használják persze, az útszéli melóstól kezdve bankárokon és egyetemistákon át a háziasszonyokig és autószerelőkig. Majdnem mindenkinek van – ha megnézed ezt a nemzetet, itt mindenki piás, depis, megkeseredett, de a humorunk olyan, hogy beszarsz. Ez kéz a kézben jár, talán ezért is legendás a németek humortalansága.

98. oldal

>!
Poufsouffle

Egyébként az önbizalomipar elég zavaros terület: vannak sarlatán önbizalomedzők, motivációs trénerek, képre írt idézetek, önjelölt life coachok, de az önbizalom felépítése nagyon kemény munka, amit valahogy mindenki meg akar úszni.

92. oldal - Önbizalom (HVG Könyvek, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: önbizalom
>!
Mallarme P

Szóval, majd én eldöntőm, mit érzek, köszi! Nem kell az idióta, sablontanács senkitől. Felnőtt, önálló lény vagyok, jogomban áll azt szeretni, akit akarok.

102. oldal

>!
lullau

A test sokszor megjeleníti azt, ami a lélekben zajlik.

Anyámról dióhéjban (HVG Könyvek, 2018)

>!
Rilla

A szóbeli bántalmazásnak és az érzelmi elhanyagolásnak nincsenek külső nyomai, azt csak te érzed, és ami a legdurvább: nincs rá tanú, nincs látlelet. (…) Ki mondja meg egy vasárnapi ebédről, ahol feszült a hangulat, egy gesztusról, egy érzésről, hogy az bántalmazás? Ki hiszi el neked, hogy baj van, mikor szép ruhákban, szép lakásban, szép szülőkkel nősz fel?

Hogyan alakul ez ki?


Hasonló könyvek címkék alapján

Pietro Aretino: Az apácák élete / A hetérák tudománya
Irvine Welsh: Trainspotting (angol)
Francesca H. Nielk: Megsebzett
John Corey Whaley: Nagyon logikátlan barátság
Sofi Oksanen: Baby Jane
Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek
Arató Mihály – Túry Ferenc: Mindennapi lelki szenvedéseink
Szendrey Máté: Függőkert
Shirley Trickett: Csak semmi pánik!
Judith S. Beck: Kognitív terápia