Bahcsiszeráji ​látomás 1 csillagozás

Kalandozás szovjetföldön
Bihari Klára – Barát Endre: Bahcsiszeráji látomás Bihari Klára – Barát Endre: Bahcsiszeráji látomás Bihari Klára – Barát Endre: Bahcsiszeráji látomás Bihari Klára – Barát Endre: Bahcsiszeráji látomás

Moszkvai és Krími úti élményeiről számol be a Bihari – Barát íróházaspár. Útjuk a moszkvai Kremlnél kezdődik, és a krími Bahcsiszerájban ér véget.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Útikalandok Táncsics

>!
Táncsics, Budapest, 1970
200 oldal · keménytáblás
>!
Táncsics, Budapest, 1960
182 oldal

Várólistára tette 1


Kiemelt értékelések

Adriaticum>!
Bihari Klára – Barát Endre: Bahcsiszeráji látomás

Ezekben a mostani dekameroni időkben az ember messzire vágyik. Erre nincs is jobb egy 1960-as évekbeli szovjetúnióbeli útleírásnál. Az íróházaspár szocialista modern ízlésben, zavarbaejtő eufóriával írja le élményeit. A fapadosok korából nézve vicces, hogy egy egész fejezetet szánnak a teljesen eseménytelen kétórás repülőútnak (felhők, stewardessek, stb.). Aztán Moszkva, fény, csillogás, nagyság, kultrúraszerető népek, mindenki partizán volt, és járt Kecskeméten (vajon a kecskemétiek is ilyen szeretettel gondolnak rájuk vissza?), mindenki táncol, boldog, ha kissé szürkén öltözöttek, az is csak a kiszámíthatatlan időjárás miatt van. A Moszkva Szálló előtt lézengő fiatal nepperről nem is értjük miért venne meg „bármit, ami eladó”. Hangulatos és kalandos háromnapos vonatozás után Szimferopolon keresztül érkezünk meg Jaltába, ami egy álomország tengerpartja, sorjáznak a nevek és fogalmak: Gorkij, Artyek, Saljapin… Nekem, aki a 90-es években kezdtem iskolába járni, olyan ez az egész, mintha valami szürreális párhuzamos univerzumban járnék. Drámai mértékű és gyorsaságú volt a váltás, amivel a rendszerváltás után lecserélték a szellemi és fizikai környezetünk egy részét. (Bár nem mindenhol. Olvasom, hogy Komlón a rendszerváltás után 30 (!) évvel, most készülnek átnevezni a Gorkij utcát. A hegyek közé, a bányászvidékre, úgy tűnik, később fújnak be az új időknek új szelei.) Most utánaolvasok Saljapinnak, előkerül róla egy fantasztikus portré egy bizonyos Kusztogyijev festett, atyaég, ez meg ki? Micsoda parádés színek és részletek, én meg sosem hallottam a nevét.
Nagynéném élete nagy utazása volt, amikor eljutott a Szovjetunióba, akárhányszor elővettük a színes ünnepi kávéskanalakat, anya sosem mulasztotta el elmondani, hogy ezek onnan vannak. De a gyerekkoromban már senki nem utazott oda többé, pedig – gondoltam – ahonnan ilyen szép kanalak jönnek, oda érdemes lenne visszamenni.
Szegeden az Ortutay kollégiumban laktam, de az iskolában nem hallotam ezt a nevet, a lánykolinak neve sem volt, de a falon bizonyos Majakovszkij szerepelt. Ha idősebbeket hallottam beszélni, nem tudtam beazonosítani az általuk emlegetett utcákat. Szóval olyan érzésem volt mindig, mintha közvetlenül előttem egy kollektív mentális törlésre került volna sor. Pedig ahhoz, hogy megértsem a szüleim, nagyszüleim világát, jó lenne tudni, mi vette körül őket, mi formálta a gondolkodásukat. Ezt a hiányérzetemet kompenzálom ilyen könyvekkel.


Hasonló könyvek címkék alapján

Nagy Lajos: Tízezer kilométer Szovjetoroszország földjén
Pethő Tibor – Reismann János: A Balti-tengertől a Bajkál-tóig
Radó György: Moszkvától Moszkváig
Szőllősy Klára: A szivárvány velünk marad
Boros János – Rapcsányi László: Vendégségben őseinknél
Soltész Béla: Eldorádótól az Antillákig
Petőfi Sándor: Útirajzok
Balogh Boglárka: Ezerarcú Föld
Bauer Barbara: Még látlak odafenn
Presser Gábor: Presser könyve