Bölcs Leó Konstantinos nevű fia 905-ben, a császári palota bíbortermében született meg, ezért kapta a „bíborban született” (Porphyrogennétos) melléknevet. Apja nyomdokain haladva ő maga is a „tudós császárok” egyik mintaképe lett. Jóllehet már 911-ben társcsászárrá koronázták, közvetlen rokonsága hosszú évtizedekre kiszorította a hatalom gyakorlásából – csak 945-től volt tényleges egyeduralkodó –, így bőven adódott rá lehetősége, hogy érdeklődésének megfelelően a művészetek és a tudományok felé forduljon. Jártas volt a zenében, a festészetben, a költészetben, értett az építészethez is, legkiemelkedőbb azonban irodalmi és tudományszervező tevékenysége volt.
A magyar történelem szempontjából kiemelkedő jelentőségű művét talán fia, a későbbi II. Romanos császár 14. születésnapjára, 952-ben öntette végső formába. A diplomáciai tankönyvnek szánt mű A birodalom kormányzásáról (De administrando imperio, közkeletű rövidítéssel: DAI) címet viseli. Konstantin császár… (tovább)
Bölcs Leó Konstantinos nevű fia 905-ben, a császári palota bíbortermében született meg, ezért kapta a „bíborban született” (Porphyrogennétos) melléknevet. Apja nyomdokain haladva ő maga is a „tudós császárok” egyik mintaképe lett. Jóllehet már 911-ben társcsászárrá koronázták, közvetlen rokonsága hosszú évtizedekre kiszorította a hatalom gyakorlásából – csak 945-től volt tényleges egyeduralkodó –, így bőven adódott rá lehetősége, hogy érdeklődésének megfelelően a művészetek és a tudományok felé forduljon. Jártas volt a zenében, a festészetben, a költészetben, értett az építészethez is, legkiemelkedőbb azonban irodalmi és tudományszervező tevékenysége volt.
A magyar történelem szempontjából kiemelkedő jelentőségű művét talán fia, a későbbi II. Romanos császár 14. születésnapjára, 952-ben öntette végső formába. A diplomáciai tankönyvnek szánt mű A birodalom kormányzásáról (De administrando imperio, közkeletű rövidítéssel: DAI) címet viseli. Konstantin császár külpolitikájának egyik alapköve a birodalomtól északra élő nomád népekkel (pl. bolgárok, besenyők, kazárok, magyarok) fenntartott lehetőleg békés viszony volt. Ennek a törekvésnek fontos elemét jelentette annak biztosítása, hogy ezen népek között ne jöjjön létre széleskörű összefogás Bizánc ellen. Az ezt elérni képes sikeres bizánci diplomácia viszont nem nélkülözhette azokat az ismereteket, amelyek hozzásegíthettek az említett népek vezetőivel történő jó viszony kialakításához. A DAI ennélfogva mindazon ismereteket összegezni kívánja, amelyeket a bizánci uralkodónak ezen népek szokásairól, társadalmáról, életmódjáról, államszervezetéről, erkölcseiről, harcmodoráról stb. tudni érdemes. Eleinte nem volt egységes mű, az egymástól függetlenül összeállított részeket Konstantín 952 után szerkesztette egybe. A művet csak belső használatra szánták, tehát eleve kevés példány készülhetett belőle, ennek is köszönhetően mindössze egyetlen – ma Párizsban őrzött – 11. századi kódexben vészelte át a századokat.
