Biblia 92% 475 csillagozás

Olvasnék még a szerzőtől.

Valószínûleg ez a legfigyelemreméltóbb könyv, ami csak napvilágot látott a Világon. A földlakók minden bizonnyal hallottak már róla.

Ez a könyv nem csupán hallatlanul figyelemreméltó, hanem elképesztően sikeres is. Népszerűbb, mint a Harry Potter, jobban fogy, mint a Káma Szútra című illusztrált kiadvány, és ellentmondásosabb, mint Stephanie Meyer bombaként robbanó majdnem-trilógiája: az Alkonyat, az Újhold, a Napfogyatkozás, és a Hajnalhasadás.

A Földközi-tenger Külső Keleti peremének néhány liberálisabb civilizációja számára a Biblia már kiszorította a hatalmas Wikipédiát, s egyedül tölti be az összes tudás és bölcsesség tárházának szerepét, mert noha sok benne a hézag, és tele van kétes, de legalábbis üvöltően pontatlan adattal, két fontos vonatkozásban felülmúlja kevésbé szárnyaló elődjét.

Egyrészt némileg olcsóbb. Másrészt borítóján a következő szavak láthatók, szép nagy betűkkel szedve: SZENT BIBLIA.

Az előttem lévő értékelések már mindent leírtak erről a könyvről. :) Én csak annyit tennék hozzá, ennek a könyvnek minden ember életében jelen kell hogy legyen. Olvassátok! :) Nekem ezt jelenti ez a könyv: BIBLIA-Bízom Istenben Bármi Legyen Is Akarata :)

Köszönöm.

Négy nagyszülőm, négy különböző keresztény egyház keblére született, sok mindenben különböznek, abban viszont mindenki egyetért, ha betartod a tízparancsolatot nagy baj nem lehet.
A többi pedig már csak forma kérdése.
Ki vagyok én hogy más vallását bíráljam? de elvárom, hogy az én hitemet se kérdőjelezze meg senki.

Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod! De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged!
Távolítsd el szívedből a bosszúságot, és tartsd távol magadtól a rosszat, mert az ifjúkor és a fiatalság mulandó!
Prédikátor 11:9-10
Amikor először eszembe jutott, hogy elolvassam a Bibliát, akkor borzasztó nehéz, és lehetetlen feladatnak gondoltam, aztán egy nagyon jó Biblia kalauz segítségével 1 évet tűztem ki magam elé, 1 évet adtam magamnak, hogy elolvassam, és megértsem a Biblia misztériumát.
Voltak részek, amik pörögtek, egyszerűen fantasztikus volt olvasni azokat a történeteket, amiket gyerekkoromban, a helyi lelkipásztor és hitoktatók meséltek nekünk, így felnőtt korban ugyan más üzenetet hordoztak a történetek számomra, de minden igében, találtam valamit, ami az enyém.
Voltak részek, a leszármazási ág, az imasátor, vagy a templom felépítésének törvényéről szóló részek, amiknél el-el kalandozott a gondolat folyamom, de ezeknél a részeknél valószínűleg a türelemre, és az odafigyelésre akart rá vezetni az Isten.
Nagyszerű könyv, lélekemelő, fantasztikus.
Biztos vagyok benne, hogy jó néhányszor újra fogom olvasni.

4,56-os átlagot értél el, Uram, a könyveddel! 0,44%-ot még javítanod kellene, mert evilági írók Eléd kerültek! :-)

Avagy idézet az „uristen@menny.hu”-ból:
„– Tök jó, csak egy kicsit bonyolult vagy! Mi ez a sok »lőn«, meg »vala«? Ez a baj a könyveddel is!
– Igen? Nem érthető?
– Háááát, nem egészen…
– Különben jó volt, sírtam is rajta. Csak a vége sz@r. Én is írok egyet… De már a teremtésnél elakadtam…”

Mit mondjak erre, amúgy formailag igen, de tartalmilag nem poszt-keresztény állapotomban, felebarátaim? :-)

Az egyik legtöbbet vitatott könyv. A legtöbbet olvasott. A legtöbb házban megtalálható (minimum egy példányban). Az irodalom alapja. Az egyik legrégebbi könyv. A legtöbb kiadást is talán ez a könyv élte meg…
egyáltalán nem véletlenül.
Lehet tagadni Isten létét és lehet más Istenekben hinni, de minden európai ember, és minden keresztény országban élő ember, a Biblia szerint él a mai napig. A Biblia szolgálja az alap erényeit, értékrendjét, neveltetésétől kezdve, tudattalanul is. A mai klisék a szeretetről, az érzésekről, az életről, mind ebből erednek. Coelho, Popper Péter, A. J. Christian és más olyan szerzők művei, akik ugyanazokat a mondatokat ismételgetik, mert az emberek szeretik hallani, hogy nincsenek egyedül. Hogy a világnak van értelme és, hogy amit éreznek vagy gondolnak az hova vezet vagy merre visz. Merre kell, hogy vigyen, hogy boldogok legyünk. Minden ilyen mondatban a Biblia szavai vannak, csak kicsit átértelmezve vagy átformálva.
A Biblia mindenben ott van, a motívumai, a gondolatai, kicsit átírva, de mégis ugyanúgy. A Bibliában minden megvan, ha történelemkönyvként olvassa az ember, akkor úgy, ha tanulni szeretné belőle az életet és a szeretetet, akkor úgy.
Elképesztő, hogy ez az egyetlen könyv képes egy egész világot mégis így megosztani. Háborúkat előidézni, és hatalmat adni, azt nem megérdemelt kezekbe.
Talán az egyik legzseniálisabb mű, ami valaha is íródott.

Mivel most mindent revízionálok, ezt is, de a régi értékelés a végén marad, mert kapott sok csillagot, és nem akarom egy azt talán meg nem érdemlő értékelésre átörökíteni.

Nem mondom, hogy a régi értékelésem óta sokat olvastam a Bibliát, de olvasgattam, és a véleményem is sokkal szilárdabb. Egyrészt egyértelmű, hogy a Biblia olvasásának nem előfeltétele a hit. Szerintem a hit inkább csak vakká tesz, amitől kevésbé tudja az ember látni, miről is szólnak a történetek. Épp az egyház tanításai, a bibliaértelmezők véleménye az, ami miatt a Biblia nem kedvelt olvasmánya a legtöbb átlagos kereszténynek: úgyis elmondják, megmagyarázzák, minek gondolkodjak rajta, minek olvassam én. Pedig ha néha elővennék, és minden magyarázkodás nélkül felcsapnának egy véletlen könyvet az Ószövetségben, akkor nagyon érdekes dolgokat találnának.

Törvénykönyvként a Biblia megbukott. Az Ószövetség alapvetően olyan lenne, mint bevezetőstül a Magyar Alaptörvény, plusz néhány kormánytag esszéje a végén, hogy milyen szép is lesz a jövő. Az a tény, hogy van hozzá egy Újszövetség, ami rengeteg helyen ellentmond ennek, elveszti a legitimitását.

Máig nem tudom, hogy miért így alakult ki, hogy mindkét testamentumot egybe rakták. A keresztényeknek sokkal egyszerűbb lett volna önmagában az Újtestamentum, és a maradékot majd úgy elmondják fejből, nem kell oda könyv. Csakhogy az Újtestamentum létezését, Krisztus létezését az Ótestamentum történetei, valamint az ott lévő próféták jövendölései igazolják, így Jézus nem Krisztus, ha nincs Ószövetség, maximum egy próféta (ahogy a mohamedánok is tartják).

Az egyetlen rész (sajnos nagyobb), ami szerintem nem illik bele, az Pál levelezéseinek jó része. Máig nem értem, hogy Krisztus tanításai mellett egy vele soha nem találkozott, „megvilágosodott” római mi jogon került ide. Ráadásul a keresztény egyház tanításainak jó része ezek alapján ítél el dolgokat, az itt elhangzó egy-egy szinte indulatos szitkozódásokban van szó egyedül nagyjából minden olyan problémáról, ami vitatéma volt a római katolikus egyház fennállása során, persze az Ószövetség mellett, de arra nem illik hivatkozni, mert akkor nem ehetnénk disznót, és nem lehetnénk egy légtérben menstruáló nővel.

Régi értékelés:
"Szerintem aki azt mondja hogy a Bibliát úgy kell olvasni, hogy a hit előfeltétel, az nagyban téved. Vagy csak téríteni akar. Én fordítva gondolom. Nem más mint egy izgalmas évezredeken átívelő történet kezdve a teremtéssel, végén befejezve egy izgalmas „harccal”. Pont olyan mint a Gyűrűk Ura az előtörténeteivel együtt. Ahhoz sem kell hinni Eru-ban meg a tündékben, hogy élvezni kelljen. Én pont úgy gondolom, hogy a vallási „maszlag” nélkül is egy élvezetes könyv. És szerintem ha az ember nem hisz benne sokkal objektívebb lesz ezáltal rá. De ez az én véleményem, és tiszteletben tartom a többi emberét, akik itt nyilatkoznak róla."

Huhhh, a végére értem, wow.

Bár iskolás éveimben járnom kellett hittanra, sosem éreztem késztetést, hogy elolvassam. Aztán minden nyáron hittanos táborba jártam, 3-4 éve szervezője is lettem, és úgy éreztem, bár meg van a magam hite, azért jó lenne, ha konkrét véleményem lehetne az egész Bibliáról, ha már egy csapat gyerkőcnek mutatok példát.
1 éves tervként fogtam hozzá, de a napi olvasás nem nagyon ment, illetve július végén rájöttem, hogy valószínűleg októbertől nem lesz rá elég időm, szóval belehúztam. Össze-vissza haladtam – főleg e szerint: http://baptista.hu/pecel/BIBLIAOLVASOSEGEDLET.pdf –, de volt, hogy egy szakasz annyira tetszett, hogy végig olvastam egyhuzamban, vagy hogy 1 hétig az Újszövetség felé se szagoltam, inkább az Ószövetséggel haladtam.
Kedvenc könyvem nincs, jó volt mindent helyretenni, ill. jó érzéssel teszem vissza a polcomra immáron kiolvasva, de nem feledve.