Calcutta külvárosában egy mezőn hatalmas tömeg gyűlik össze. Az emberek lélegzet-visszafojtva várják a nagy eseményt, az égi csodát, Siva isten megjelenését. Megtörténik-e a csoda? Ki az a tekintélyes külsejű brahman pap, aki a mező közepén álló hatalmas fa alatt buzgón imádkozik? És ki az a gyönyörű leány mellette…? A fordulatos, izgalmas regény a titkok és rejtelmek hazájába, Indiába viszi el az olvasót, s az útleírások pezsgő elevenségével fedezteti fel a hatalmas ország mindennapjait. Maró szatírával gúnyolja ki a kasztrendszer tarthatatlan béklyóit s a babonás vakbuzgóságot.
Aki tigrisen lovagol 3 csillagozás
Kedvencelte 1
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 3
Kiemelt értékelések
Kb. 20 éve olvastam…Csodás élmény volt megismerni India társadalmi rendszerét, a kasztokat. A kasztrendszer sosem változik, de ebben a történetben néhány embernek megvan az esélye változtatni a sorsán.
1943-ban járunk Bengáliában (ma félig India, félig Banglades). A II. világháború következtében éhínség, nyomor, munkanélküliség az osztályrésze az alacsony kasztoknak, melynek következtében vidékről rengetegen a fővárosba mennek munkát keresni. Ezt teszi főhősünk is. A történet Kaloról, a kamar*-ról, és annak lányáról szól, s arról az elképzelhetetlen dologról, hogy nem feltétlen kell akként meghalni, miként születtünk. Talán lehet változtatni az előre megírt sorsunkon.
Érdekes volt bepillantást nyerni ebbe, a nyugati ember számára egzotikus világba, a kasztrendszerek megváltoztathatatlanságába, mely még ma is, a XXI. században is gúzsba köti az embereket.
* kamar – az egyik legalacsonyabb karszt Indiában; ebbe tartoznak a kézművesek
Népszerű idézetek
– […] Azért csukják börtönbe az embereket, hogy megjavuljanak, más embert faragjanak belőlük, igaz? És mégis minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy a fegyenc egyáltalán ne érezze embernek magát. Minden ok nélkül állandóan szidalmazzák, a lehető legocsmányabb nevekkel illetik. Ha tiltakozni merészel ellene, megpofozzák, össze-vissza rugdalják, és még ocsmányabb szavakat vágnak a fejéhez. A szó szoros értelmében összetörik emberi méltóságát, hogy semmi sem maradjon belőle.
– Talán azért csinálják, hogy rettegjen a börtöntől, és ne sértse meg többé a törvényt!
– Csakugyan ezt akarják – ismerte el Kalo. – De éppen az ellenkezőjét érik el. A fegyenc mindennap kevésbé retteg tőlük. Mindennap jobban gyűlöli őket, s a végén már csak egyetlen érzés tölti el: a gyűlölet. Nemcsak a fegyőröket gyűlöli, hanem a rendszert is, amely ilyenekké teszi őket. Meggyűlöli az egész világot. Valóságos lelki betegséggé válik benne a gyűlölet.
152-153. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Roberto Calasso: Ka ·
Összehasonlítás - Chaman Nahal: Miénk a szabadság ·
Összehasonlítás - David Leavitt: Az indiai hivatalnok 85% ·
Összehasonlítás - Avni Doshi: Égett cukor 83% ·
Összehasonlítás - Oliver Bowden: Assassin's Creed – Alvilág 82% ·
Összehasonlítás - Digambár Balkrisna Mokasi: Búcsú az istenektől ·
Összehasonlítás - Elif Shafak: Az építészinas 80% ·
Összehasonlítás - David Michie: A dorombolás művészete 95% ·
Összehasonlítás - Lucinda Riley: Éjféli rózsa 94% ·
Összehasonlítás - Sejal Badani: A mesemondó titka 94% ·
Összehasonlítás