„Egyedül vagyok. Összetört a szívem. Elveszettnek érzem magam."
Egyszerűen nem jutok szóhoz. Annyira utálni akarom… gyűlölni… de nem tudom, mert bár teljesen összetört és úgy bőgtem, mint egy kisgyerek… zseniális volt. ❤ Fájt az egész, igen, főleg a legvége, de én imádtam ennek a „szenvedésnek” minden percét. Eléggé ellentmondásos mondatok, ugye? De okkal… jó okkal.
Ahogy az első rész értékelésében is leírtam, ahhoz képest, hogy ifjúsági címke van a könyvön, meglepően sok véres jelenettel találkoztam. Nem kevesen haltak meg vagy sérültek meg fizikailag, de lelkileg is. Az írónő rettentően kegyetlen, valahogy semmi sem úgy alakult, ahogyan azt Marianne és Torin képzelte. Ráadásul, most már nem csak a Kelet sorsa nyugszik a Vipera lány vállán, hanem a Nyugaté is. Ami hatalmas teher és felelősség, főleg egy ilyen fiatal lánynak, de én azért örültem, hogy végre a nyugati szigetekről is megtudtam pár igen érdekes fejleményt.
Mariannenek nagyon sok mindent kellett átélnie, (szinte) mindenki keresztbe tett neki… egyik pillanatban sem lettem volna a helyében. Szerzett pár barátot, de el is vesztett párat. S bár néha elég hülyén viselkedett, megértettem minden tettét és remélem, hogy ezek a hibák csak tovább segítették a fejlődésben. Amit viszont vele kapcsolatban még ki szeretnék emelni, az a Karommal (tengeri keselyű) való kapcsolata. Annyira tetszett, különleges volt.
Egyetlen egy dolog volt, ami annyira nem szerettem, de attól el tudok tekinteni… a túl sok véletlen találkozás. S bár, persze, sokszor ez vitte előre a történetet és mindig meglepetésként ért, sok volt picit. Ennek ellenére nem érzem azt, hogy ez akkora nagy baj lenne, így nem vonok le még fél csillagot sem. Az biztos, hogy bár az előző kötetnél azt írtam néha kiszámítható volt, na most… most nem láttam előre semmi konkrétat, de néhány későbbi megérzésem bejött… mint például a Méreg főgonoszának kiléte.
„Meg kell tanulnod az áldozathozatal igaz jelentését, Viperalány!”
A vége kegyetlen volt minden téren. Egyszerűen nem tudom elhinni… valami biztos van még a háttérben, amiről nem tudunk. Nem csak könnybe lábadt a szemem, nem bizony, hanem hisztérikusan bőgtem és alig láttam a könnyektől. ÚGY FÁJT. Mi fog még történni!?
Annyira gyönyörűek ezek a könyvek! Kívül és belül is. Ha szeretnél egy kiszámíthatatlan történetet olvasni egy lányról, akinek cseppet sem könnyű az élete és a vizeket szeli, akkor mindenképpen olvasd el ezt a fantasztikus könyvet! Össze fog törni, DE abszolút megéri a fájdalmat! ❤