„Most már amíg élek, azért fogok küzdeni, hogy egyetlen gyermeket se tehessen rabbá a tulajdon apja. Ne hurcolhasson idegen országba. Hogy a gyermeknek is joga legyen a teljes emberi szabadságra.”
Betty Mahmudi világraszóló sikerkönyve, a Lányom nélkül soha több mint negyven országban, több tízmillió olvasót avatott be Betty és lánya, Mahtab szívszorító történetébe, nemrég pedig nálunk is a sikerlisták élére ugrott.
A Lányom nélkül soha 2. a történet világsikerű folytatása. Egy anya vallomása, két kibékíthetetlen világ harca, egy elveszett és megtalált boldogság története. Igazi, hiteles és megrázó mű, amely az első részhez hasonlóan felhívja a világ figyelmét arra a problémára, mely nők millióinak az életét teszi pokollá.
Végzetes szülők (Lányom nélkül soha 2.) 97 csillagozás
Eredeti cím: For the Love of a Child
Enciklopédia 9
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 6
Most olvassa 2
Várólistára tette 29
Kívánságlistára tette 23
Kölcsönkérné 3
Kiemelt értékelések
Mennyivel jobb az írott könyv, mint a film… Miután elolvastam a folytatást, megnéztem a „Lányom nélkül soha” című filmet is. Nem lehet a kettőt egy lapon említeni. Ebben a könyvben több hasonló eset van, mint Betty Mahmudié. Szerte a világon előfordul ez a jelenség férfiakkal és nőkkel is. Sajnos. Gyötrelmes dolog, ha az anyát vagy apát elválasztják a gyermekétől, s ilyenkor dől el, hogy az adott szülőbe – még ha a törvény nem is áll mellette –, mennyi kurázsi szorult, hogy szabaddá tegye mindannyiuk életét.
Mert van az a harc, ami bármi áron, de megéri!
Felfoghatatlan, amit ez a könyv, és a Lányom nélkül soha taglal. Tények. Meg kell emészteni, fel kéne dolgozni, de képtelenség. Már önmagában hihetetlen, hogy ilyen dolgok történhetnek, és erre a 21. században nincs semmi törvény/segítség amibe kapaszkodhatna, aki ilyen helyzetbe kerül. Számomra ez a legmegrázóbb. Semmi sem mutatja be ennél jobban, és hitelesebben az iszlám felfogását.
Maga a könyv: kicsit összecsapott, az eleje zavaros. Betty M. elmondja mi történt a szökésük után, hogyan élnek, hogyan született a könyv stb. Elmesél ùjabb megdöbbentő sorsokat. A vége már nagyon unalmas. Nagyon sok elírás/elgépelés van benne. Bár ez nem regény, egy kis szerkesztés jót tenne neki. Azonban a szellemi értékéből, ez természetesen nem von le semmit. Rengeteget ad ez az egész történet érzelmileg. Egyszerűen nem lenne szabad, hogy egy ország, egy vallás, így kezeljen nőket, gyermekeket. Embertelenül egy embertelen világban…
Nem teljesen értem az alacsony értékelést, szerintem teljesen rendben volt a könyv. Az elégedetlenkedésre talán az adhat okot, hogy az emberek azt várták, majd lesz valami történés ismét Mudival… nos, nem. Hála a jó istennek, nem érte őket több atrocitás. Az első könyv megrázó történéseit újabb sorsok követték, a folytatás ezt igyekszik taglalni. Betty nagy eredményeket ért a törvényhozás terén és hatalmas segítséget nyújt mentálisan az arra rászorulóknak. Igyekeztem feldolgozni a Mudihoz fűződő viszonyát, nagyon nehéz lehetett számára elengedni a haragját, de lehet, hogy csak nem magamból kellene kiindulnom én haragudnék…nagyon! A bemutatott új emberek és a velük történt események megdöbbentőek, szívszorítóak voltak. Érdekes, de ezek oldották bennem az előítéletet mind vallási, mind nemi szinten. Tetszett, hogy a könyv nem akarja az egyes népcsoportokat eltávolítani, egyszerűen csak felhívja a figyelmet a különbségekre, amiről érdemes beszélni a feleknek. Végső tanulság: elmebeteg, önző emberek mindenhol vannak…
A könyv első kötetét akkor olvastam el újra, amikor a kezembe került a „folytatása”, gondoltam, egymás után adja a teljes képet. A két kötet között ránéztem az értékelésekre és majdnem eltettem a könyvet olvasatlanul.
Ne higgyetek az értékeléseknek, olvassátok csak. Azt hiszem, ez még jobban megütött, mint a Lányom nélkül soha. Nagyon együtt éreztem Bettyvel és Mahtabbal, de kicsit tudtam magamtól távolabb tartani a történteket. Ez az ő történetük, Iránban élték meg a keservet. Ám amikor a Végzetes szülők-et olvastam, no most már nem mondhattam egy pillanatig sem, hogy „velem ilyen nem történhet”. Mindenhol a világon ott vannak azok a „szülők”, akik a vélt vagy valós sérelmeikért úgy ütnek vissza, hogy a gyerekeiket használják eszközként az érzelmi zsaroláshoz, manipulációhoz.
Szerintem az első részt inkább írta William Hoffer, mint Betty Mahmudi. Ebben a második részben pont fordítva, azt éreztem, hogy teljesen más a stílus, a mondatszerkezetek. (Talán inkább Betty Mahmudi írta?) Nagyon zavaró volt. Mintha beszélgetnék valakivel, és szóról szóra írnák le a mondatait. Engem ez rengetegszer kizökkentett az olvasás élményéből, pedig a történetek rettentően szívbe markolóak, megdöbbentőek.
Az első rész érdekes, izgalmas volt, ezért szerettem volna elolvasni a folytatást, és nem bántam meg. Ez a könyv kevésbé izgalmas, de sokat megtudhatunk belőle, hogy mi történt Betty-vel és Mathab-bal szökésük után. Voltak persze unalmas részek, de összességében érdekes volt. Ráadásul megismerhettünk röviden még pár hasonló történetet.
Nekem ez a második rész nem annyira tetszett mint az első. Igaz ennek ellenére ez is hatással volt rám, hiszen rendkívül szomorú eseteket mutat be. Tényleg szörnyű, hogy a gyerekeket nem tudják megvédeni az ilyenektől. Számomra mondjuk kicsit túl sok volt az eset, amit leírt, így nehéz is volt velük azonosulni.
Népszerű idézetek
[…] Roppant társadalmi különbségek… idegengyűlölet… és még sorolhatnánk. Az egykor nyilván vonzó külszínű Pesavar, az idegenek érdeklődésének múltán, visszahullt eredendő állapotába: igazi porfészek lett, maga a dögunalom, a szenny, a fertőzés… a szegényesség. Ráadásul lakói, vagyis az itt uralkodó pathán törzshöz tartozó emberek Pakisztán-szerte hírhedettek voltak a durvaságukról, kegyetlenségükről, tudatlanságukról.
96. oldal, Rejtelmes gyilkosság (SKO, 1992)
…Hiszen 1959-ben, mikor férjem elhagyta a hazáját, Irán nyugatiasan civilizált ország volt. A Sah birodalma. Minden hibájával együtt – modern világ. Láttam fényképeket még az 1979-es forradalom előtti időkből. A nők modern hajviseletet hordtak, miniszoknyában feszítettek, nagy sorok álltak a mozik előtt, nem is sorolom. Khomeini ajatollah mindezen száznyolcvan fokot fordított.
25. oldal, Végre otthon (SKO, 1992)
A tárgyalás harmadik napján végre kijátszották az adut, a „perdöntő” bizonyítékot Kristine ellen. Nevezetesen: bemutattak egy fotót, melyen az látható, hogy az anya egy keresztény templomból lép ki a két gyerekével.
– A gyerekek vallásos érzületét sértő magatartás – közölte az iszlám bíróság, és szegény Kristine-t ezzel már el is meszelték. Láthatást se kapott.
75. oldal, Tragikus esetek (SKO, 1992)
[…] A vendégek közt ott volt egy iszlám hitre áttért amerikai professzor asszony is. A New York-i Drake Hotelben várakoztunk a limuzinra, mely a felvétel színhelyére vitt minket. A kocsi felé ballagva el kellett haladnom a professzor asszony palesztin férje előtt, aki mindenkinek csókra nyújtotta a Koránt. Bár tőlem a szent könyv természetesen nem kapott csókot – erre senki nem is kényszeríthetett –, félelmet éreztem.
76. oldal, Tragikus esetek (SKO, 1992)
Egy barátnője aztán, pár hónappal később, szintén szökést kísérelt meg, de lelőtték, mesélte szomorúan. Alkalmasint a paszdar biztonsági erők áldozata lett. Teste úgy tele volt golyókkal, hogy a családja ki se tudta váltani. (Iráni szép szokás: a rendőrség kiadja a holttestet, de golyónként valami fantasztikus összeget kell fizetni.)
317. oldal, Új életünk (SKO, 1992)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Robert Franklin Leslie: A medvék – és én 95% ·
Összehasonlítás - Andrew Gross: Egy kém Auschwitzban 94% ·
Összehasonlítás - Noah Gordon: Az orvosdoktor 93% ·
Összehasonlítás - Imogen Kealey: Az ellenálló 91% ·
Összehasonlítás - Dan Simmons: Terror 89% ·
Összehasonlítás - Mario Puzo: A szicíliai 89% ·
Összehasonlítás - Isabel Allende: Lelkem, Inés 85% ·
Összehasonlítás - David Roberts: Egyedül a jég ellen 84% ·
Összehasonlítás - Joseph D. Pistone – Richard Woodley: Fedőneve: Donnie Brasco 83% ·
Összehasonlítás - Jim Harrison: Szenvedélyek viharában 82% ·
Összehasonlítás