Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Lányom nélkül soha (Lányom nélkül soha 1.) 366 csillagozás
Betty Mahmudi és férje, az Amerikában dolgozó, iráni származású orvos, Dr. Szejjed Bozorg Mahmudi 1984-ben Iránba utazott, hogy meglátogassák Mudi családját. Velük volt négyéves kislányuk, Mahtab is. Bettyt megdöbbentették az ottani életkörülmények, és az, hogy ebben az országban a nőket akarattalan tárgyakként kezelik, a nyugati embereket pedig gyűlölik. Betty hamarosan vágyott vissza Amerikába. De Mudi és rokonsága másként döntött. Anya és lánya egy idegen világ foglyai lettek, túszai az egyre zsarnokibb és erőszakosabb férfinak. Végül Betty találkozott egy idegennel, aki megszervezte kockázatos menekülésüket Iránból, egy olyan úton, amelyet kevés nő és gyerek csinált valaha is végig.
Eredeti megjelenés éve: 1987
Enciklopédia 1
Kedvencelte 64
Most olvassa 17
Várólistára tette 143
Kívánságlistára tette 88
Kölcsönkérné 3
Kiemelt értékelések
Ez egy nagyon szívszorító, de mégis nagyon izgalmas történet volt. Tetszett, bár nem lett kedvenc, mivel nehezen viselem a lélekre nehezedő történeteket, úgyhogy most egy könnyebb lélegzetű könyvet kell majd olvasnom, levezetésképpen.
Teljesen megértem a hősnőt abból a szempontból, hogy egy anya mindent megtesz a gyermekéért, mivel én is az vagyok.
De nem igazán tudok azonosulni azzal, hogy ennyire különböző kultúrájú emberek összekössék az életüket, ebből általában semmi jó nem származik, ahogy jelen könyvben is történt. Persze a szerelem nem elhatározás kérdése és sokszor az egyének egyáltalán nem olyanok, mint amilyennek mutatják magukat.
Ilyen szituációk sokszor előfordultak és fordulnak a való világban, ahogy ez a könyv is igaz történet alapján készült.
Szóval nem volt rossz, de azért nem lesz a kedvencem.
Nagyon nyomasztó könyv volt, de ennek ellenére egy percre sem akartam letenni, olvastatta magát! Szinte görcsben volt a gyomrom, és féltettem őket, hiába tudtam, mi lesz a történet vége, és hogy spoiler.
Minden alkalommal, amikor Betty elment a követségre, vagy bárhova, vagy bárkivel szövetkezett, nagyon izgultam, meg ne tudja a férje.
Nagyon jó volt az is, hogy volt olyan, amikor hetekig nem történt semmi, ő mégis kitartott. Ez teljesen reális, hogy akár hetekig ki sem tudott mozdulni.
Nem voltam még Iránban, így nem tudom, a higiéniai dolgokban mennyire túlzott, de azt tudom, hogy más kultúrák máshogy kezelik a higiéniát, hol jobban, hol rosszabbul. (Amerikában például tőlem egyszer megkérdezték, hogy Magyarországon vannak-e higiéniai előírások).
Azt gondolom, hogy Bettynek volt sejtése arról, hogy mire vállalkozott, amikor férjhez ment Mudihoz, majd elment vele Iránba, mert igenis voltak jelek, már Amerikában is.
Ennek ellenére nem tudom hibáztatni azért, mert szerette a szép dolgokat, a jó módot. Akkoriban a nőknek nem volt olyan fontos a karrierjük, mint most.
És hát bármelyikünk el tudná képzelni a férjéről, hogy az akarata ellenére fogva tartja valahol?
Állítólag a könyv megjelenése utáni időkben nagyon rossz volt iráni férfinak lenni Amerikában, mivel a lányos szülők eltiltották a lányokat az iráni fiúktól.
Pedig Betty sosem állította, hogy az összes iráni olyan, mint az ő volt férje, sőt, kihangsúlyozta, hogy sokan segítettek neki, így én sem ezt szűrtem le, de sajnos az emberek egy része elég előítéletes tud lenni.
Nagyon erős nő volt, hogy ezt így végigvitte, és mivel igaz történet, még inkább megrázó.
El sem tudom mondani, hányszor láttam a könyvből készült filmet, legutóbb éppen a múlt hét végén. Akkor el is döntöttem, hogy beszerzem és elolvasom.
Mindannyian tudjuk, hogy igaz történetet tartunk a kezünkben, engem éppen ezért bosszant valamelyest az egész. Nehezen tudom feldolgozni, hogy ép eszű, kulturált, komoly felnőtt nő hogy mehet bele ilyenbe, miközben a másik oldalam pontosan tudja, hogy egy szerető nő mi mindenre képes a férjéért.
Vagyis egyszerre haragszom, és egyszerre megértek mindent.
De a vége akkor is az, hogy ezt a sok szenvedést kibírni nem lehetett egy egyszerű menet. Főleg, hogy ott szenved mellettem a gyerekem is, akit nem hagyhatok magam mögött, viszont vele együtt lényegesen nehezebb a szökés.
Minden elismerésem, és sokszor elgondolkodtam közben, hogy vajon én mit tettem volna.
Ezt mondjuk rögtön meg tudtam volna mondani, amikor fel kellett volna vennem a más által már használt csadort…
Miért vettem le az egyik csillagot? Nem tudom megmondani, talán mert néha olyan szerencsétlennek éreztem Bettyt.
Érdekes és apróbb részletekig megmutatja az 1980- as évek Iránját. De sajnálom Betty tragédiáját de nem tudtam megkedvelni. Olyan magas lóról beszélt folyamatosan, vagy én így éreztem. Buta és az anyagiaktól függő nőnek ismertem meg. Amikor a visszaemlékezéseknél azt mondja, hogy „ő érezte ezt” na ott ütöttem volna, hiszen jól látható volt a jelek alapján, hogy mi lesz. A családja mindenki figyelmeztette…Aztán amikor Irakban jó lakáshoz jutottak már nem szervezkedett annyit…szóval kettőség van bennem. Nem vitatom a borzalmat de van amikor nem tudok teljesen sajnalni valakit.
Ez nekem sok… túl megrázó az egész történet, túlságosan valós és… igen, én már rég feladtam volna, ha ilyen helyzetbe kerülök.
Az iskolában eléggé sokat beszélgettünk az ilyen esetekről illetve rengeteg dokumentum filmet láttam már a témából. Egyet azonban sohasem tudtam megérteni: Miért?
Miért nem veszi észre ez a szerencsétlen nő, hogy a férje mennyire átejti? Miért nem menekül már el az USA-ban? Ott volt a családja, ők tudtak volna segíteni, de Ő makacs volt, neki mindenképpen Iránba kellett mennie. Megértem, hogy meg akarta menteni a házasságát, de akkor is! Miért?
Igazán idegesített már a folytonos nyavalygása. Amikor úgy tűnt, hogy végre össze kapja magát és rájön, hogy az ételből ki lehet szedni az ételt, a koszt fel lehet törölni és így tovább, akkor fogja magát és talál valami egészen újat, ami miatt sopánkodhat. Igen, az elején még sajnáltam szegényt, de hát a szabad akaratából utazott el!
A vége felé már rendkívül szenvedtem, az utolsó 50 oldal alig akart elfogyni. Természetesen hatalmas nagy felüdülés volt, amikor olvashattam a történetük végét.spoiler
kb. 20 éve olvastam, rögtön az első megkiadást. Akkor emlékszem, nagyon megrázott, és napokig a hatása alatt voltam. Akkortájt ez volt az első ilyen jellegű könyv a magyar könyvpiacon. Abszolút igaznak hittem, hiszen meg sem fordult a fejemben, hogy a nagyobb forgalom érdekében feltupíroznak, megmásítanak történeteket, amúgy amerikai módra. Ma már azért egészen másként látom, és visszatekintve, jó néhány hasonló sablont alkalmazó könyvet elolvasva felülértékelem az akkori véleményemet. Ez egy igen jól megírt, ám a valóságot szerintem erősen feltupírozó és kiszínező történet.Nem kell készpénznek venni. Amennyiben pedig a kalandregény kategóriába helyezzük, akkor egy lebilincselő, izgalmas, fordulatos regény. Jó jellemrajzokkal, hiteles történeti és földrajzi háttérrel. Azért kap tőlem 3 csillagot, mert igaz történetként aposztrofál egy kalandregényt. Ezen túl pedig, amint válnak az emberek, persze tisztelet a kivételnek, gyakran felnagyítódnak a korábbi események, nem is kell ahhoz iráni vagy muszlim férj.
Betty történetét egyszer már volt szerencsém olvasni.
Azért is érdekelt ennyire a könyv, mert nővérem volt párja is perzsa származású – ilyenkor akarva, akaratanul párhuzamot állítunk fel. Az emberek már csak ilyenek.
Hihetetlen, hogy az a csöpp kis lány az édesanyjával megtette ezt a hihetetlen utat a szabadság felé!
Annyira szorítottam értük – pedig tudtam, hogy történetük jó véget ér majd.
Ők szerencsések voltak, a maguk módján.
Sok embertársuk, nők, gyerekek, menekülés során a paszdar áldozatai lettek, megerőszakolták őket vagy visszatoloncolták őket oda, ahonnan szökni akartak.
De ez már egy másik történet.
Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 5
Stílus (írói): 5
Ötlet (eredetiség): 5
Tartalom (mondanivaló): 5
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 3,5
Érzelmek (ábrázolása): 5
Izgalom: 5
Magával ragadó könyv, alig bírtam letenni. Betty Mahmudi és William Hoffer remek írók, nagyon kedvelem az általunk írt kötet stílusát. Eredeti ötletből született a történet, ami az arab világban nevelekedett férj és az amerikai feleség családi életének alakulását mutatta be egy szerencsétlenül végződőtt, Iránban tett látogatás, majd az onnan történő menekülés történetén keresztül, olvasmányos, regényes formában. A tartalom jól kidolgozott, a mondanivaló átjut az olvasóhoz. Hitelesség szempontjából sajnos csak közepesen meggyőző, a könyv világa mindamellett jól átélhető. Mahmudi és Hoffer jelentős hangsúlyt helyezett a szereplők érzelmeinek alapos ábrázolására. A történet mindvégig izgalmas, érdekfeszítő.
Tizenéves koromban olvastam először ezt a könyvet, és azóta is az egyik legmélyebb nyomot hagyó olvasmány számomra. Nem használnám azt a kifejezést , hogy az egyik kedvenc könyvem, mert nem tartom illendőnek, egy ilyen tragikus sorsot így jelzőzni.
Nem emlékszem pontosan, hogy anno csak a filmet tiltották – e be, vagy a könyvet is. Viszont, abszolút meggyőződésem, hogy ezt a könyvet kötelező olvasmánnyá kellene tenni. Egyszerűen nem lehet tökéletesebben bemutatni, hogy mekkora különbség van kultúra, és kultúra között. Nagyon sokat tanít ez a könyv, leginkább azt érteti meg, hogy a szerelem mennyire nem elég, ha ilyen sok összetevőjű egy kapcsolat. Végig izgultam minden egyes pillanatát, hogy Betty és lánya megmeneküljön, és minden tiszteletem az övé, hogy volt lelki ereje ezt véghez vinni.
Népszerű idézetek
Ha azt hisszük, végképp magunk vagyunk, épp akkor van velünk az, aki sosem hagy igazán magunkra.
A lányom ott szundikált a British Airways járatának ablaka melletti ülésben, vörösbarna fürtjei kedvesen keretezték alvó arcát, s kicsit lejjebb rendezetlenül terültek szét a vállán.
(első mondat)
A sorozat következő kötete
Lányom nélkül soha sorozat · Összehasonlítás |
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap 95% ·
Összehasonlítás - Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap 94% ·
Összehasonlítás - Kristin Hannah: Szentjánosbogár lányok 92% ·
Összehasonlítás - Lontai Léna: Könnyező liliomok 94% ·
Összehasonlítás - Sejal Badani: Törött szárnyú angyalok 92% ·
Összehasonlítás - Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről 91% ·
Összehasonlítás - Colleen Hoover: Hopeless – Reménytelen 91% ·
Összehasonlítás - Tara Bahrampour: Visszatérés Iránba 85% ·
Összehasonlítás - Jodi Picoult: A nővérem húga 93% ·
Összehasonlítás - Douglas Stuart: Shuggie Bain 92% ·
Összehasonlítás