Fahajók a Tiszán 1 csillagozás
Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.
Eredeti megjelenés éve: 1955
Enciklopédia 6
Helyszínek népszerűség szerint
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
Betkowski Jenő: Fahajók a Tiszán A szolnoki fahajózás
Ez a vékony kis könyvecske visszarepített egy olyan korba és olyan világba, amit közülünk senki nem ismert már. Kemény, de nyugalmas élet. Természet. Csend. Béke.
Jó volt a hajósokkal siklani a Tiszán.
Érdemes elolvasni, mert az ember lelke mintha megnyugodna közben (tényleg, én legalábbis így éreztem), közben meg jókat mosolyogtam a humoros történeteken, mert azárt a hajósok is tudtak!
Népszerű idézetek
Aki még sohase utazott a Tiszán fahajóval, el sem tudja képzelni azt a testet-lelket pihentető, elandalító, végtelen méla csendet, mely az egész tájat megüli. A falvak, egy-egy ritka kivétellel, messze húzódtak a valamikor olyan rakoncátlan s féktelen folyótól. Nem hallik semmi csendriasztó emberi zaj. Úgy éri az ember, hogy talán nem is a vizen, hanem magán a csenden hajózik a néma végtelenség fölött lebegő elmondhatatlanul édes, boldog érzés puhaságában. A ragyogó színekben tündöklő, erdőszegte, lágyvonalú hajlatok között, a nyári nap sugáresője alatt szelíden ballagó folyó maga a békesség.
13-14. oldal
Betkowski Jenő: Fahajók a Tiszán A szolnoki fahajózás
Maga az örök elmúlás és megújulás, az elfutó habok utáni bánat nyomán járó örök vígasztalás, mely ott ragyog a folyton felénk jövendő habokon.
3. oldal
Betkowski Jenő: Fahajók a Tiszán A szolnoki fahajózás
Amit e könyvben megírtam, nagyon kevés kivétellel nem gyűjtöttem, hanem átéltem. Amikor 1920-ban először találkoztam itt Szolnokon a tiszai fahajóval s hajósnéppel, nem a téma tetszett meg, hanem maga a hajósélet minden tudományos hátsógondolat nélkül.
3. oldal
Betkowski Jenő: Fahajók a Tiszán A szolnoki fahajózás
Hús az újabb időkben nem igen került az úton lévők bográcsába vagy lábasába, mert ritkán vagy sose volt rá idejük, hogy utána járjanak. A hajósok éppúgy, mint a többi szegényember akkoriban is csak vasárnap vagy ünnepnapon láttak húst, ha csak valami véletlen hozzá nem segítette őket hétköznapon is, amint majd később még szólok róla.
Hogy húshoz jussanak, ahhoz az ünnep reggelén szépen meg kellett borotválkozni, takarosan felöltözködni s beballagni a legközelebbi faluba a henteshez vagy mészároshoz. Hétköznap ugyanis hasztalan mentek volna, mert falun abban az időben, de még mindig is csak ünnepre vágtak annyit, amennyi éppen el szokott fogyni, vagy még annyit se. Hétközben csukva állott a szék, a gazdája meg oda volt szántani, kapálni, mint a többi parasztember. Ezt az ünnepi húsvásárlást megtehették régen, mikor a búzáshajón hetesek szolgáltak. Ezek ugyanis ünnepen sohase dolgoztak, azaz hogy nem is dolgozhattak volna még akkor se, ha kedvük lett volna rá, mert se a falusi kisgazdák, se az urasági béresek vasárnap nem fuvarozták a hajóra a búzát.
17. oldal
Betkowski Jenő: Fahajók a Tiszán A szolnoki fahajózás
A közösség, a nemzet élete olyan, mint az örökké suhan Tisza: évezredek óta ugyanaz, de még sem ugyanaz egy rövidke pillanatra sem.
(első mondat)
Betkowski Jenő: Fahajók a Tiszán A szolnoki fahajózás
Hasonló könyvek címkék alapján
- Marczis Ervin: 100 éves a magyar állami hajózás ·
Összehasonlítás - Bellon Tibor: Karcag és a Nagykunság ·
Összehasonlítás - Szűcs Sándor: Régi magyar vízivilág ·
Összehasonlítás - Fári Irén – Simoncsics János: Palánk ·
Összehasonlítás - Hornyák Mária: Beethoven, Brunszvikok, Martonvásár ·
Összehasonlítás - Szentesi Zöldi László: Vörösterror Szolnokon ·
Összehasonlítás - Pereházy Károly: A régi belváros ·
Összehasonlítás - Székely Jenő – Thirring Gusztáv (szerk.): Magyaróvár ·
Összehasonlítás - Balázs Attila: Zugliget története ·
Összehasonlítás - Bodnár Gyula (szerk.): Eger ·
Összehasonlítás