Fahajók ​a Tiszán 1 csillagozás

A szolnoki fahajózás
Betkowski Jenő: Fahajók a Tiszán

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 1955

>!
56 oldal · puhatáblás

Enciklopédia 6

Helyszínek népszerűség szerint

Tisza


Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

csgabi P>!
Betkowski Jenő: Fahajók a Tiszán

Ez a vékony kis könyvecske visszarepített egy olyan korba és olyan világba, amit közülünk senki nem ismert már. Kemény, de nyugalmas élet. Természet. Csend. Béke.
Jó volt a hajósokkal siklani a Tiszán.
Érdemes elolvasni, mert az ember lelke mintha megnyugodna közben (tényleg, én legalábbis így éreztem), közben meg jókat mosolyogtam a humoros történeteken, mert azárt a hajósok is tudtak!


Népszerű idézetek

csgabi P>!

Aki még sohase utazott a Tiszán fahajóval, el sem tudja képzelni azt a testet-lelket pihentető, elandalító, végtelen méla csendet, mely az egész tájat megüli. A falvak, egy-egy ritka kivétellel, messze húzódtak a valamikor olyan rakoncátlan s féktelen folyótól. Nem hallik semmi csendriasztó emberi zaj. Úgy éri az ember, hogy talán nem is a vizen, hanem magán a csenden hajózik a néma végtelenség fölött lebegő elmondhatatlanul édes, boldog érzés puhaságában. A ragyogó színekben tündöklő, erdőszegte, lágyvonalú hajlatok között, a nyári nap sugáresője alatt szelíden ballagó folyó maga a békesség.

13-14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hajó · hajózás · Tisza
csgabi P>!

Maga az örök elmúlás és megújulás, az elfutó habok utáni bánat nyomán járó örök vígasztalás, mely ott ragyog a folyton felénk jövendő habokon.

3. oldal

csgabi P>!

Amit e könyvben megírtam, nagyon kevés kivétellel nem gyűjtöttem, hanem átéltem. Amikor 1920-ban először találkoztam itt Szolnokon a tiszai fahajóval s hajósnéppel, nem a téma tetszett meg, hanem maga a hajósélet minden tudományos hátsógondolat nélkül.

3. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1920 · Szolnok
csgabi P>!

Hús az újabb időkben nem igen került az úton lévők bográcsába vagy lábasába, mert ritkán vagy sose volt rá idejük, hogy utána járjanak. A hajósok éppúgy, mint a többi szegényember akkoriban is csak vasárnap vagy ünnepnapon láttak húst, ha csak valami véletlen hozzá nem segítette őket hétköznapon is, amint majd később még szólok róla.
Hogy húshoz jussanak, ahhoz az ünnep reggelén szépen meg kellett borotválkozni, takarosan felöltözködni s beballagni a legközelebbi faluba a henteshez vagy mészároshoz. Hétköznap ugyanis hasztalan mentek volna, mert falun abban az időben, de még mindig is csak ünnepre vágtak annyit, amennyi éppen el szokott fogyni, vagy még annyit se. Hétközben csukva állott a szék, a gazdája meg oda volt szántani, kapálni, mint a többi parasztember. Ezt az ünnepi húsvásárlást megtehették régen, mikor a búzáshajón hetesek szolgáltak. Ezek ugyanis ünnepen sohase dolgoztak, azaz hogy nem is dolgozhattak volna még akkor se, ha kedvük lett volna rá, mert se a falusi kisgazdák, se az urasági béresek vasárnap nem fuvarozták a hajóra a búzát.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: életmód
csgabi P>!

A közösség, a nemzet élete olyan, mint az örökké suhan Tisza: évezredek óta ugyanaz, de még sem ugyanaz egy rövidke pillanatra sem.

(első mondat)

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Marczis Ervin: 100 éves a magyar állami hajózás
Bellon Tibor: Karcag és a Nagykunság
Szűcs Sándor: Régi magyar vízivilág
Fári Irén – Simoncsics János: Palánk
Hornyák Mária: Beethoven, Brunszvikok, Martonvásár
Szentesi Zöldi László: Vörösterror Szolnokon
Pereházy Károly: A régi belváros
Székely Jenő – Thirring Gusztáv (szerk.): Magyaróvár
Balázs Attila: Zugliget története
Bodnár Gyula (szerk.): Eger