A borító:
Komolyan mondom, utálom a zöldet, de ez a borító gyönyörű. Nagyon jól szimbolizálja az álomszerű érzetét a könyvnek, főleg, hogy az álmok nagy szerepet játszanak Ella életében. Imádom a pillangókat is, és a sziluettre szavak sincsenek.
Értékelés:
Ez volt az első könyvem Beth Revistől, mivel a Túl a Végtelenen sorozához még nem volt sikerem, annak ellenére, hogy az olvasmánylistámon van már kb az örökkévalóság óta. Szóval Beth Revis szűz voltam a The Body Electric-ig.
Az elején egész nehezen tudtam belevágni ebbe a könyvbe. Az új világ leírásai túl hosszúak voltak, és annyira részletesek, hogy az ember elfelejtette, hogy mit olvasott két sorral feljebb, még szintén ugyanarról a dologról. Ennek ellenére a világ felépítése fantasztikus volt és imádtam, hogy lassan tudtunk meg minden részletet, nem egyszerre volt ránk zúdítva minden. Imádtam a technológiai részét, a nanobotokat, androidokat és mindenféle jövendőbeli tudományos dolgot. Mindig mikor ilyen könyveket olvasok vagy filmeket nézek, elgondolkozom, hogy ha ezeket mind el tudják képzelni, akkor miért nem tudják megvalósítani? Imádnék egy ilyen jövendőbeli városban élni, mint New Venice, ahol a történetünk játszódik. Amúgy ez a város erősen emlékeztetett New York-ra. New Venice-ben volt egy ikertoronyház, Central Garden… ismerősek ezek a dolgok?
A cselekményszál nem volt épp a legeredetibb, mivel láttunk már ilyen: a kormány korrupt és lázadók egy csoportja le akarja verni őket. Ismerős ez is, ugye? Ettől függetlenül a könyv még nem volt kevésbé élvezhető.
Az írónő stílusa is tetszett, nem volt benne John Green féle metaforák, vagy Tahereh Mafi féle verses leírások, a történet könnyen követhető és olvasható volt.
Sajnos a legtöbb problémám a szereplőkkel volt. Semmiféle kapcsolatot nem éreztem a főszereplőkkel, a mellékszereplők pedig annyira elhanyagolhatóak voltak. Ella egy kissé távolságtartónak és valahogy közömbösnek tűnt nekem, és valahogy mégis reálisnak és igazinak hatott, sokkal jobban, mint a legtöbb mostani karakter, akikről olvastam. Nagyrészt ettől olvastam tovább a könyvet. Jack egy teljesen más történet. Nem érzem úgy, hogy akármennyire is megismertem volna, hiába volt ő az egyik főszereplő. A romantikát közöttük nagyon hiányoltam.
Bár nem lett a kedvenc könyvem, de ennek ellenére újra fogom olvasni, mégpedig azért, mert néhány szereplő a Túl a Végtelenen sorozatból itt is felbukkan, és nem imádok semmit jobban, mikor két különálló sorozat/könyv megjeleníti egymás szereplőit, még ha csak egy rövid pillanatra is.
Kiknek ajánlanám? Sci-fi szerelmeseinek, akiket nem zavar a romantika hiánya, illetve aki szereti az olyan könyveket, amik egyedülállóak, nem egy sorozat részei.
