Útitársak 51 csillagozás

Beth O'Leary: Útitársak

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Addie és a nővére épp Skóciába tartanak egy barátjuk esküvőjére, amikor egy autó beléjük hajt hátulról. A vétkes kocsi sofőrje nem más, mint Addie volt barátja, Dylan, akit a lány a két évvel korábbi, meglehetősen traumatikus szakításuk óta kerül.
Dylan és a legjobb barátja ugyanarra az esküvőre hivatalos, mint ők, és mivel az autójuk totálkáros lett a balesetben, Addie-nek nincs más választása, mint hogy felajánlja: menjenek velük. Az autó egyhamar megtelik csomagokkal és titkokkal, Addie és Dylan pedig nem tehet mást az előttük álló hosszú úton, mint hogy szembenéz a kapcsolatuk zűrzavaros történetével.
Vajon időben odaérnek az esküvőre? És ami még fontosabb… ez az utazás tényleg a közös útjuk végét jelenti?

Eredeti megjelenés éve: 2021

>!
General Press, Budapest, 2021
448 oldal · ISBN: 9789634525400 · Fordította: Fügedi Tímea
>!
General Press, Budapest, 2021
444 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634525394 · Fordította: Fügedi Tímea

Kedvencelte 1

Most olvassa 4

Várólistára tette 86

Kívánságlistára tette 69


Kiemelt értékelések

Málnika>!
Beth O'Leary: Útitársak

”Mindenkiben ott van a lehetőség, hogy helytelenül cselekedjen, ha ez alapján mérettetnénk meg, mindnyájan könnyűnek találtatnánk. De az a lényeg, amit ténylegesen megteszünk.”

Beth O’Leary berobbant a köztudatba Az ágybérlővel, kreatív alapötletű könyvei mindig kellemes kikapcsolódás ígéretét rejtik. Az Útitársak ezúttal öt fiatal feszültséggel, nehezteléssel és titkokkal teli utazását tárja elénk, akik egy esküvőre sietnek. A társaság két külön kocsival közelítené meg a helyszínt, ám egy koccanás következtében Addie és exe, Dylan közös útra kényszerül. Egyre inkább érződik, hogy kettejük kapcsolata még nem zárult le, miközben a visszaemlékezésekből szép lassan kibomlik megismerkedésük, szerelmük és szakításuk története. Ám a másik három utas is épp elég zűrös, így bonyodalmakban egyáltalán nincs hiány. A regény azonban mégis nagyon hamar kifullad, az idősíkok és az elbeszélők túl gyors váltakoztatása sem tesz ezúttal túl jót a történetvezetésnek. Ez a könyve kevésbé ragadott magával, de bízom benne, hogy az angol írónő hamarosan visszatér már megszokott lendületéhez és könnyed humorához, ami nekem most nagyon hiányzott.

8 hozzászólás
Finn_Hudson>!
Beth O'Leary: Útitársak

Nagyon akartam szeretni a történetet, az írónő stílusát már az előző könyvei során megkedveltem, viszont úgy érzem, ezzel a regényével most nem kicsit nyúlt mellé.
Az első pár fejezet egy izgalmas történetet sejtetett, tetszett az alapszituáció, amelybe a főszereplők csöppentek. Azonban nagyon hamar több sebből vérezni kezdett: a rövidebb fejezetek és az állandó ugrálás múlt és jelen között nagyon hamar idegesítővé vált. Mire sikerült felvennem a fonalat, ismét ugrottunk egyet az időben. A múltban játszódó részek voltak szerintem a rosszabbak, főleg a Franciaországban játszódó jelenetek, ugyanis az írónő itt érezhetően elkapkodta a cselekményt.
A szereplők is nagyon hamar ellenszenvessé váltak, Dylannek nem sikerült megkedveltetnie magát a folytonos döntésképtelenségével és menekülésével a problémák elől, Addie pedig nagyon hamar az egyik legrosszabb főszereplővé vált, akivel eddig könyvekben találkoztam. Reménykedtem, hogy legalább a mellékszereplők emelik a könyv színvonalát… De sajnos nem így lett. Azon kívül, hogy mindannyian beleavatkoztak Dylan és Addie kapcsolatába, nem tettek túl sokat hozzá a történethez. Az írónő próbálkozott saját hátteret kialakítani nekik, de ez nem igazán jött össze. Nagyon kevés információt kaptunk róluk ahhoz, hogy sikerüljön valamennyire azonosulni bármelyikükkel. Ezeken kívül meg kell említenem a sok „váratlan” fordulatot, amelyekkel már számtalanszor találkozhattunk vígjátékok során, mint spoiler.
Viszont ami tetszett, hogy a végén minden szereplő elismerte a hibáját, és megpróbáltak javulni és fejlődni, még Marcus is.
Összességében számomra csalódás volt ez a regény, viszont nem szeretném senkinek elvenni tőle a kedvét, lehet, hogy csak engem talált meg rossz időben.

5 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
Beth O'Leary: Útitársak

Most már egy kicsit félek, mert ahogy olvasom a szerző könyveit, egyre kevesebb csillagot adok nekik. Az Otthoncsere sem volt olyan jó, mint az Ágybérlők, ez meg még annyira sem. A szereplők többsége idegesítő, és nemcsak Terry bácsi, mert Marcus egy önző, irigy dög, Dylan egy éretlen kisfiú, a döntésképtelenség mellszobra, Deb meg kissé nimfomán. A történet a jelenben, útban egy esküvőre, illetve a múltban játszódik, Dylan és Addie megismerkedésével illetve kapcsolatával. Sajnos küzdöttem a könyvvel, és alig vártam, hogy végére èrjek. Amúgy a férfi chic litre nincs szó? Mert itt inkább Marcus és Dylan jellemfejlődése van előtérben.

Mariann_ P>!
Beth O'Leary: Útitársak

Az írónő előző két könyvét olvastam.
Az Ágybérlők kimondottan tetszett, az Otthoncserénél már voltak fenntartásaim.
Ez a könyv pedig egyszerűen megfogalmazva csapnivaló volt számomra.
Vagy még azt is aláírom, hogy nem nekem íródott.
Ez az utazás egy esküvőre, egy messzi célpont felé egy idő után már nem kívánt útitársakkal, aminek oka ( mármint az ellenszenvnek ) a múltban kereshető.
A múlt és jelen történései váltakozva olvashatóak.
Végig vártam valami „nagy ” durranást, valamit, amitől felértékelődik ez az időnként túl közönséges könyv, de nem jött.
A vége pedig bosszantott, hisz végig az ellenkezőjéről próbált meggyőzni bennünket az írónő. Nem szokásom könyveket lehúzni, de ez most nagy csalódás volt.
A vidám borítót látva egy egészen más történetet vártam.

2 hozzászólás
zuna19>!
Beth O'Leary: Útitársak

Kicsit késve, de írok egy nagyon rövid értékelést a könyvről. Kellett gondolkodnom, hogy mit is írjak róla.Bántó nem szerettem volna lenni. Vannak benne jó részek / eszméletlenül jó dalok / vicces pillanatok. De engem néha untatott a sztori. Eléggé lassan haladtam vele. A karaktereket annyira nem tudtam megszeretni. Kedvencem nem lesz a könyv, viszont azért érzem rajta, az írónő törődését.

Brigi89 P>!
Beth O'Leary: Útitársak

Szeretem az írónő írásmódját, de ez a történet nálam sajnos csak 3,5 csillagot ért.
Addie és Dylan kénytelenek egy kocsiban utazni egy barátjuk esküvőjére, és közben megismerhetjük a közös történetüket.
A jelenben játszódó események számomra sokkal érdekesebbek voltak. Kicsit zavaró volt a múlt és jelen váltakozása, ráadásul váltott szemszögekkel.
Egyik karaktert sem tudtam igazából megkedvelni, Marcust meg főleg nem, elég sok problémája volt, amikkel ha szembenézett volna, nem generál ennyi bonyodalmat.
Még mindig az Ágybérlő a kedvencem az írónőtől, remélem egyszer visszatalál arra a szintre.

Ani249>!
Beth O'Leary: Útitársak

Még mindig az Ágybérlő tetszett jobban az írónőtől, annak ellenére, hogy ez is egy szórakoztató történet. Nem kell egy nagy, fordulatokkal teli történetet várni, inkább csak egy humoros, bolondos utazást, ahol rengeteg titokra derül fény, és lezárásra kerülnek a múltban történt sérelmek és megválaszolatlan dolgok.

BoneB P>!
Beth O'Leary: Útitársak

Maga a történet egész jó volt. Igaz a szereplők néha kiakasztottak. Marcus és Dylan, mintha nem ezen a földön élne, de, hogy a földtől 2 méterre lebegnek az biztos. Persze a végére azért alakul a személyiségük, szerencsére jó irányba, de hosszú utat kellett bejárniuk, szó szerint is. Nekem egyedül Deb tűnt normálisnak, bármilyen szabadelvű, még Addie is fura volt a maga kis világával. Szegény Rodney ő nagyon benézte ezt a dolgot, de milyen rafkós, ahhoz képest, hogy milyen kis nyalóka. :D A sztoriban volt minden, ami egy chick lithez kell, romantika, bonyodalom, humor…
Az írnónő Ágybérlő c. könyve jobban bejött, kíváncsian várom, hogy az Otthoncsere c. műve mennyire lesz jó.

Lobo P>!
Beth O'Leary: Útitársak

Addie és nővére Deb egy régi barátnőjük lagzijára indul Chichesterből Skóciába, s megesik a szívük egy ismeretlen srácon az esküvői facebook csoportból, Rodney-n aki nem kapott fuvart, úgyhogy magukkal viszik őt is. Megtervezik az utat, a lejátszási listát, a megállásokat, s az időben indulásra is felkészülnek. Csakhogy alig kezdik meg az utazást, beléjük fut egy menő kocsi, amit Dylan, Addie exe vezet. A fiúk autója (ugyanis még Marcus a régi barát is az utasa volt) szervízbe megy, úgyhogy kénytelenek egy autóval menni. Ebből is látható, hogy nem lesz egy egyszerű menet. S valóban az út még több nehézséget tartogat számukra: lerobbanást, késést, sürgősségi osztályt és titkokat. S miközben a szedett-vedett társaság próbálja nem kicsinálni egymást mi olvasók megtudhatjuk, hogyan ismerkedett meg Addie és Dylan, meddig tartott a nagy szerelmük és miért is lett csúnyán vége… Kérdés, hogy sikerül-e mindenkinek épségben eljutni az esküvőre, s vajon az meg lesz-e egyáltalán tartva, mert mindenféle igazságbombák lapulnak az útitársak tarsolyában.

Nem is tudom, hova lehetne kategorizálni Beth O’Leary regényét. Tudom, romantikusnak adják el, de én már az Otthoncserét is inkább tartottam chick-litnek, az Útitársak meg talán inkább New Adult lehetne, hiszen a főhőseink húszas éveik elején vannak és igazából sok kérdésben éppen a felnőtté válás a legnagyobb problémájuk, így a kapcsolataikban is. Illetve ha egy kicsit más hangot és végkifejletet kap a könyv, akkor még simán nőirodalom is lehetne. Ugyanis szerintem az Útitársak egy toxikus kapcsolatot, annak kialakulását és felbomlását írja le. Ez a része még jó is de engem nagyon meglepett, hogy mindazok ellenére, ami a főszereplőkkel megesik a vége az, hogy eljön a kibékülés és boldogság.

S itt volt az, ahol nekem sok problémám volt a regénnyel.

Beth O’Leary stílusa nagyon magával ragadó, könnyed, humoros, gyorsan lehet olvasni és kiválóan oldotta meg, hogy nemcsak időben ugrálunk de nézőpontokat is rendszeresen váltunk. Van ugye a jelen, az elátkozott kocsiút, ahol Addie és Dylan szemszögéből is olvashatjuk a történéseket, de ők ketten narrálják a múltat is felváltva: megismerkedésüket, s azt hogy mi vezetett a szakításig.

Számomra azonban hamar kiderült, hogy Dylan és Addie nem illenek össze, méghozzá azért, mert míg a lány képes fejlődni, tanulni és felelősségteljes, addig a fiú egy elkényeztetett önállóságra képtelen ember, aki hiába idősebb kicsivel szerelménél, érzelmileg nagyon el van maradva. S bár a jelenben kiderül, hogy igyekszik változni, azért a legfontosabb és legkárosabb befolyástól az életében nem hajlandó megválni: Marcusszal nem szakítja meg a kapcsolatot. Márpedig Dylan jó barátja az, aki folyamatosan igyekszik aláásni kettejük kapcsolatát és bár kapunk halvány magyarázatot a tetteire, de annak fényében amiket tesz és ahogy, nagyon gyenge lábakon állnak az indokok. Marcus személye és befolyása Dylan életére az egyik legrosszabb motívum a regényben és totál hiteltelenné teszi a fiút: szerettem volna Addie-nak mondogatni, hogy amíg a pasija egy ilyen mérgező barátságot ápol, sőt gyakran a kettejük szerelme elé és fölé helyez, addig jobban teszi, ha nem megy bele semmi komolyba … De hát nem én írtam ezt a regényt.

Szóval abszolút vegyes érzelmeim vannak a könyvvel kapcsolatban. Nekem nem volt elég romantikus, csak a negatív dolgokat láttam és bár jól szórakoztam, tudnék sokat morogni a sztorin és a karakterek dinamikáján.

Részletesen: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2021/09/15/beth-olea…

Sz_Léda_22>!
Beth O'Leary: Útitársak

Imádom az írónő könyveit vidámak, viccesek, és tele vannak érzelmekkel, sokszor ki nem mondott dolgokkal, gondolatokkal. Ez a könyv is mélyebb érzelmeket boncolgat, mint a családi viszályok, barát-szerelem érzelmek. Talán ez volt eddig a legkevésbé vicces, és ezért egy picit csalódás volt, mert vártam a humort, a nevetést. Ez a könyv a jelenben, és a múltban játszódik, és nekem jobban tetszett a múlt „része”, a jelen kicsit túl volt tolva. Én megbolondultam volna abba a kocsiba az tuti.


Népszerű idézetek

Málnika>!

Tudod te, micsoda erő kell ahhoz, hogy valakiből jó ember legyen, amikor folyton azt hallja, hogy nem elég jó?

413. oldal (General Press, 2021)

Málnika>!

Ez minden kapcsolatra igaz, legyen az párkapcsolat, barátság, család, bármi. Ha mérgező, akkor ki kell lépni belőle.

262. oldal (General Press, 2021)

Málnika>!

De ha véleményt formál az életemről, szeretném megkérni, hogy tartsa meg magának.

151. oldal (General Press, 2021)

Málnika>!

Néha az ember nem is tudja, mit akar, csak ha majdnem megkapja.

328. oldal (General Press, 2021)

Málnika P>!

– Megérdemled, hogy olyasvalakid legyen, akinek úgy tetszel, ahogy vagy – felelem. – És aki nem próbál valaki mássá alakítani.

184. oldal (General Press, 2021)

Málnika P>!

Mindenkiben ott van a lehetőség, hogy helytelenül cselekedjen, ha ez alapján mérettetnénk meg, mindnyájan könnyűnek találtatnánk. De az a lényeg, amit ténylegesen megteszünk.

391. oldal (General Press, 2021)

Málnika P>!

Drágám, én az önsorsrontás királynője vagyok, ne kérdezd, mit miért teszek!

183. oldal (General Press, 2021)

Finn_Hudson>!

– Én csak azt mondom, hogy a barátságok folyama kényelmes nem volt soha – szabadkozik Marcus, miközben a biztonsági övével matat.

(első mondat)

bemese05>!

Addie-vel összenézünk. Jelenleg kifejezetten jó tervnek hangzik a megkötözés, ami szerintem azt bizonyítja, hogy nagyon mélyre süllyedtünk. Az az érzésem, hogy ha ez az út tovább húzódott volna, egyre jobban kezdett volna hasonlítani A Legyek Urára, Marcus pedig valószínűleg megevett volna valakit.

bemese05>!

Egy kicsit úgy érzem magam, mint az a plusz egy segítő a bútorszállításban, aki belekapaszkodik a kanapé oldalába, de nem igazán visz súlyt.


Hasonló könyvek címkék alapján

Ruby Saw: Gázt neki, Chiara!
Brittainy C. Cherry: Lebegés
Colleen Hoover – Tarryn Fisher: Never never – Soha, de soha
Penelope Douglas: Szívatás
John Green: Teknősök végtelen sora
Mátrai Szilvia: Aki betölti a hiányt
Sophie Kinsella: Mézeshetek
Vi Keeland: Hívatlan vendég