Déli ​álmok 60 csillagozás

Beth Hoffman: Déli álmok

A tizenkét éves Cecelia – becenevén CeeCee – évek óta viseli gondját zavarodott édesanyjának, Camille-nak. Amikor végzetes tragédia történik, és Camille meghal, Ceecee-nek szinte semmi reménye sem marad az életben. Ekkor azonban feltűnik Dudi Caldwell, CeeCee idős rokona, aki magával viszi a kislányt Savannah városába. Cecelia egyik pillanatról a másikra az illatos és jómódú Dél fantasztikus világába csöppen. Kivételes nők között találja magát, akik valamennyien erős, színes egyéniségek.
CeeCee sok új dologgal szembesül: titkokkal, amelyeket meg kell őrizni, igazságtalanságokkal, amelyekkel szembe kell nézni, s megtanulja azt is, mit jelent tartozni valahová. Mindezek mellett azonban egy régi félelemmel is meg kell küzdenie: örökölte-e édesanyja betegségét, és ha igen, ez mennyiben pecsételi meg a sorsát.

Láttató erejű leírások, fantáziadús hasonlatok, bolondos és mégis igen bölcs szereplők – ez a nagyszerű regény a déli irodalom esszenciája.

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Alexandra, Pécs, 2014
352 oldal · ISBN: 9789633572368 · Fordította: Sándor Adél
>!
Alexandra, Pécs, 2013
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633571385 · Fordította: Sándor Adél

Kedvencelte 12

Most olvassa 3

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

maya75 >!
Beth Hoffman: Déli álmok

Aranyos kis könyv, de elég egyszerű, amolyan „legyünk pozitívak és akkor mindig minden rendbe jön” stílusban. Emiatt Eleanor H. Porter: Az élet játéka c. könyvére emlékeztetett, és ha más hangulatban olvasom, biztosan halálra idegesít. :) Szerencsére pont jókor került a kezembe, ezért ez a magas csillagozás. Azért szerintem sokat senki ne várjon tőle, az életben nem így működnek a dolgok. Vagy csak ritkán.

Amadea>!
Beth Hoffman: Déli álmok

Néhány visszajelzés miatt attól tartottam, nem lesz olyan jó ez a könyv, mint amilyennek szeretném… De egy hamisítatlan, Dél-imádó – és Közép-Kelet Európában reinkarnálódott déli, igen, ez szent meggyőződésem, és szerintem @katacita is csatlakozna ehhez a klubhoz – csakis imádni tudja ezt a bájos könyvet.
Igazi kabátkönyv volt számomra; ha Beth Hoffman sorozatot írna CeeCee Délen játszódó életéről, ez a sorozat lenne az én Anne Shirley-m, akinek a kalandjai számtalan könyvmoly szívét megmelengetik és kisimogatják a lelkét, amikor nagyon kiábrándulnak az életből és egyéb, komolytalan dolgokból.
Azonban azt is el kell mondanom, hogy maga a történet egyszerű, mint egy faék. Nem a briliáns szerkesztése, az eget rengető rejtélyek vagy a tűélesen ábrázolt, eredeti szereplők miatt lehet szeretni, mert a könyvnek nincsenek ilyen tulajdonságai – vagyis, aki szellemi kihívásokra vágyik, ne a Déli álmokat kezdje olvasni. És ugyanitt leírom azt is, hogy mennyire rühellem a magyar címet.
Bővebben itt: http://konyvszibilla.blogspot.hu/2014/03/savannah-csoda…

Agatha>!
Beth Hoffman: Déli álmok

Rémisztő az a márciusi kezdődátum…
Belekezdtem vagy háromszor, de úgy 70 oldalnál nem bírtam továbbjutni. Olvastam fotelben kuporogva, nyári napsütésben a teraszon, amikor boldog voltam, és amikor amúgy is lehangolt, nem ment tovább – iszonyú szorongást, néha dühöt, és mindig fojtogató bánatot okozott. Az írónő iszonyúan tehetségesen bánik a szavakkal – nyeltem a könnyeim, fájt, ahogy csöndesen beavat minket CeeCee, a főszereplő 12 éves kislány hétköznapjaiba, aki pszichésen instabil anyukája mellett tölti gyerekkorát. Akinek az apja megfutamodott a felesége mellől (na nem elvált, nem, nem, hanem hosszú „üzleti” utakra ment). Akinek a hét fénypontját a szomszéd néni vasárnapi palacsintái jelentették.
Aztán megjelenik a tündérkeresztanyu, a nagy-nagynéni (ezt most tanultam, azt jelenti, hogy a nagymamája testvére), elviszi őt a szomorúságból. (Mondjuk, azért az elején rá is eléggé haragudtam, miért nem bukkant fel korábban, miért nem érdekelte, hogy mi van velük, miután Savannah-ból elkerültek.)
Jaj, de szerettem ezután a könyvet! Mint az első meleg napsütés tél után (ez most nagyon giccses, de tényleg ilyen érzés volt.) Egyszerűen csak jó volt olvasni. Semmi extra. Semmi világmegváltás. Semmi kaland.
A borító rémes, mintha egy béna képszerkesztővel 2 perc alatt dobták volna össze – mennyivel mesésebb lenne egy tipikus déli úriház, mint az Elfújta a szélben.
De megvettem, egyrészt mert Délen játszódik, másrészt pedig az Acélmagnóliák miatt…

Larawyn>!
Beth Hoffman: Déli álmok

„Annyit tudtam csak, hogy különös, illatos világba vetődtem, melyet, ahogy eddig tapasztaltam, kizárólag nők vezérelnek.”

A magányos CeeCee, akinek túl korán kellett felnőnie, tényleg egy álomba csöppen. A híres déli vendégszeretet esszenciája ez a könyv. Büszkén magasodó, hatalmas régi házakkal, színpompás virágoskertekkel és lugasokkal, magnóliával, orgonával, orchideával, egymásnak kezet nyújtó tölgyfasorokkal; cukormázas fahéjascsigával, őszibarackkal és fűszeres szerecsendió-illattal; meg persze erős és független nőkkel. Émelyítően édes? Lehet… de nekem most jólesett.

2 hozzászólás
veronica_mars>!
Beth Hoffman: Déli álmok

Ez a könyv egy igazi kis gyöngyszem, úgy örülök, hogy rábukkantam! Egész véletlenül emeltem le a polcról, őszintén szólva se a címét, se a borítóját látva sohasem jutott volna eszembe, hogy a kezembe vegyem. De a semmitmondó külső ellenére, egy igazi kincs volt, amit rejtett.
Az igaz, hogy nem egy „nagy” történet, nem történnek benne eget rengető, hatalmas események, de a helyszín, a hangulat és a szereplők bája az, ami leveszi az embert a lábáról.
A főszereplő kislánynak nagyon nehéz gyerekkora volt, szörnyű, hogy ilyen fiatalon át kellett élnie mindezt. De megadatott neki az újrakezdés lehetősége egy nagyon szerető, boldog közösségben. Bevallom, imádok mindent ami Déllel kapcsolatos, filmben és könyvben egyaránt, egyszerűen varázslatos ez a világ, semmi máshoz nem hasonlítható, és ez az ami ebben a könyvben is megfogott, mert tökéletesen átadta ezt a hangulatot.
A szereplők közül mindenkit a szívembe zártam és nagyon sokat tanultam tőlük.

Úgy örülök, hogy véletlenül a kezembe akadt ez a könyv. Egy élmény volt olvasni! :)

evé>!
Beth Hoffman: Déli álmok

Augusztus végén, amikor hirtelen beköszöntött a korai ősz, nyári hangulatra vágytam. Pontosítgattam magamban, hogy mit is keresek. Valami egyszerűt és könnyűt. Egy ifjúsági regényt. Egy lányról. Abigél? Inkább, amit még nem olvastam. Ezt. Tökéletes választásnak bizonyult, abból a szempontból, hogy eltaláltam, amit kerestem. De nem erre volt szükségem. Mikorra viszont erre rájöttem, már jócskán benne jártam a könyvben és gondolván, hogy milyen kis rövid, kitartottam. Nem mondom, hogy rossz könyv, rossz élmény, csak lehetett volna jobb is.
CeeCee sorsa Anne-ét juttatta eszembe és lehet, ha évekkel (és sok-sok könyvvel) ezelőtt olvasom, más lenne a véleményem. Most csak úgy érzem, hogy az írónő túl sok mindent belezsúfolt ebbe a kis könyvbe. Minden felszínes volt, a problémák meseszerűen megoldódtak, a szereplők egysíkúak, a történet pedig semmi izgalmat, érdekességet nem hozott. Az egész könyv egy nyár ideje alatt játszódik és ennyi idő alatt nem lehet kibontani semmit, nem is sikerült.
Tündérmese, tündérek nélkül.
Lányregény, fejlődés nélkül.
Felnőtt mese, tanulság nélkül.
Álmosító esti mese, helyenként gyönyörű leírásokkal, de nekem kevés volt. Annyira, hogy észrevettem minden helyesírási, szerkesztési, fordítási hibát…

erta>!
Beth Hoffman: Déli álmok

„Az élet csupa változás, drágám. Abból tanulunk, attól leszünk gazdagabbak. Mikor megszületünk, a Jóisten mindannyiunknak ad egy Életkönyvet. Amint fejezetről fejezetre haladunk, egyre többet tanulunk.
– Még csak nem is hallottam az Életkönyvről, Mrs. Odell.
– Az a könyv láthatatlan, nem lehet kézbe venni. Azt a könyvet mindenki a szíve mélyén hordozza. A lelked vigyáz rá.”

A borítón ez az apró bevezetés már megvett magának.
Szomorúan indul a történet, de utána egy édes kis nyári történetet olvashatunk tele bölcsességgel, élettörténettel, titokkal, humorral, kis ezotériával, néhol tragédiával, elgondolkodtató, szomorú sorokkal, kivételes erős egyéniségekkel, szerethető barátokkal.
A hangulata, Savannah városa, a környezet mesébe illő… egy déli úriház, virágoskert, lugas, cukormázas fahéjascsiga…
Sírtam, nevettem, szerettem.

mokus33>!
Beth Hoffman: Déli álmok

Egy olyan regény, amelynek nincs sem eleje, sem vége, egy ponton bekapcsolódunk Cecelia életébe, és egy ponton kilépünk belőle, de csak azért, mert vége a könyvnek. Olvashattam volna bármeddig élete történetét, talán sosem untam volna meg.
Egy nyár története ez, Cecelia életében váratlan fordulópont jön, és megláthatjuk, hogyan válik egy lelkileg sérült kislányból egy önmagát és másokat megszerető, kiegyensúlyozott kis hölgy, és ezt úgy tudja elérni, hogy szeretik és viszontszerethet. Lassú ritmusú könyv ez, érdemes sokszor megállni és elgondolkodni a mondanivalóján. Olyan lassú ritmusú a könyv, mint az élet az 1960-as években Délen, ahol fontos még a közösség, a szeretet, a jó ételek és a kellemes társaság. Öröm volt olvasni ezt a könyvet!

Avilda IP>!
Beth Hoffman: Déli álmok

Kellemes csalódás a könyv. Kedvenc bloggereimtől jó és nem rossz véleményeket olvastam, pedig nem akartam elhinni, hogy ilyen címmel és borítóval nem egy Daniel Steel-féle regényt kapok. (Teszem hozzá, nem olvastam még az említett írótól, de van egy kép a fejemben, és ahhoz hasonlítottam.) Ám ez a történet teljesen levett a lábamról, tele van szeretettel, vidámsággal, azért némi komolysággal és sok-sok bölcseséggel. Az biztos, hogy az írónő másik, magyarul sajnos meg nem jelent regényét is elolvasom majd.

lotti531>!
Beth Hoffman: Déli álmok

Az egyik nagy kedvencem. Az eleje nagyon szomorú, de egyre jobbra fordul a történet, szeretem, hogy az életből merített történet, ami nem nagyon vesz a végére giccses fordulatot.
Szerettem a szereplők nevét :)
Az egyik kedvenc városom Savannah lett. Én is szeretném megkóstolni Oletta fahéjas csigáját, szeretnék megismerkedni Mrs. Goodpepperrel, és szeretném ha Dudi megmutatná Savannah nevezetes házait, és együtt utaznánk, és vigyázna ránk Delilah :)

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Amadea>!

A könyveimet magamhoz szorítottam, úgy rohantam az ellenkező irányba. Meg sem álltam a könyvtárig. Betaszítottam a női mosdó súlyos faajtaját, elbújtam az egyik fülkében, és kinyitottam az egyik könyvet. Faltam a betűket, egyik oldalt a másik után, míg a szívemben a kalapálás le nem csillapodott, és a könyvbeli történet nem lett a valóság, a saját életem pedig valami kitalált történet, melynek semmi köze a valósághoz.

14-15. oldal

Amadea>!

A könyvek lettek az életem, vagyis inkább úgy kellene fogalmaznom, hogy a könyvek segítségével menekültem az életem elől. Nap mint nap addig tanultam, míg oda-vissza nem tudtam minden feladott leckét. Furcsa, fonák módon anya őrültsége segített hozzá, hogy osztályelső legyek, mert egyre többet tanultam. Minden tálért, tányérért és üvegért, amit a falhoz vágott, újabb könyvet vettem fel az olvasási listámra. És ahányszor csak kiabált, egy teljes oszlopot megtanultam a szótár szavaiból. Mire tizenegy éves lettem, már egy csomó könyvet elolvastam, és rengeteg szót ismertem.

22. oldal

katen>!

Ne vesztegesd azt a sok fényes holnapot, amit meg sem látsz, mert annyira csimpaszkodsz a tegnapba. Hagyd csak, hadd múljon el. Lélegezz nagyot, és engedd el.

132. oldal

Kókuszka>!

-Az ember attól lesz bölcs, hogy kimegy a világba, és éli az életet. A bölcsesség tapasztalatból születik, abból, hogy tudjuk, minden nap ajándék, amit örömmel fogadunk. Rengeteg könyvet olvastál, és az olvasás megokosított, de nincs az a könyv, ami bölccsé tudna tenni.

332. oldal, 28. fejezet - Déli álmok (Alexandra, 2013)

veronica_mars>!

Szerettem az ilyen estéket, mikor a dolgok körvonalai megszelídülnek, a nappali éles határok egybemosódtak és ha van egy kis szellő is, a tölgyfák gyengéd zöld szavakat suttognak az árnyékos pázsitnak. Könyvel a kezemben ülni az asztali lámpa fénykörében a kedvenc nap végi időtöltésemmé vált.

138. oldal

delila>!

– De újabban – mozgatta meg a meztelen lábujjait – olyannak találom a férfiakat, mint a magas sarkú cipőket. Szeretem, hogy csinosnak érzem magam, mikor együtt vagyunk, de az éjszaka végén már alig várom, hogy megszabaduljak tőlük.

254. oldal

Kókuszka>!

Mrs. Odell egyszer azt mondta, hogy a megbocsátás sokkal fontosabb annak, aki megbocsát, mint annak, akinek megbocsátására szüksége van. Még azt is mondta, hogy a neheztelést és a haragot dédelgetni épp olyan értelmetlen, mintha az ember a saját fejét verné kalapáccsal, és azt várná, hogy a másiké fájjon.

163. oldal, 13. fejezet-Déli álmok (Alexandra, 2013)

Kókuszka>!

Az élet senkire sem vár, bármilyen különleges személy legyen is az. Rád sem fog várni. Úgyhogy itt az ideje, döntsd el, ki akarsz-e bele menni vagy sem.

280. oldal, 23, fejezet - Déli álmok (Alexandra, 2013)

theodora P>!

Anya piros szaténcipője az út közepén maradt.

(első mondat)

Amadea>!

Halkan kuncogtam egyet, amikor a medence egyik oldaláról a másikra sétáltunk libegve, mint boldog parafadugó.

224. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

J.D. Barker: Az ötödik áldozat
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek
Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér
Ka Hancock: Üvegszilánkon táncolni
Colleen Hoover: Verity
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák
Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről
Stephen King: Minden sötét, csillag sehol
Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete
E. K. Blair: Echo