Nine ​Minutes (Nine Minutes 1.) 19 csillagozás

Beth Flynn: Nine Minutes Beth Flynn: Nine Minutes Beth Flynn: Nine Minutes

On ​May 15, 1975, fifteen-year-old Ginny Lemon is abducted from a convenience store in Fort Lauderdale by a member of one of the most notorious and brutal motorcycle gangs in South Florida.

From that moment on, her life is forever changed. She gets a new name, a new identity and a new life in the midst of the gang’s base on the edge of the Florida Everglades—a frightening, rough and violent world much like the swamps themselves, where everyone has an alias and loyalty is tantamount to survival.

And at the center of it all is the gang’s leader, Grizz: massive, ruggedly handsome, terrifying and somehow, when it comes to Ginny, tender. She becomes his obsession and the one true love of his life.

So begins a tale of emotional obsession and manipulation, of a young woman ripped from everything she knows and forced to lean on the one person who provides attention, affection and care: her captor. Precocious and intelligent, but still very much a teenager, Ginny… (tovább)

>!
326 oldal · ASIN: B00M3350MK
>!
Tantor Media, Old Saybrook, Connecticut, USA, 2014
>!
CreateSpace, Washington, 2014
320 oldal · ISBN: 1500473634

1 további kiadás


Kedvencelte 5

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

pveronika>!
Beth Flynn: Nine Minutes

Volt egy barátnőm, aki először mindig úgy kezdett el könyvet, hogy elolvasta a történet végét. Azt hiszem imádta volna ezt a könyvet, mert ez pontosan így kezdődik, a történet végével. Egy kivégzéssel, amely pontosan kilenc percig tart…

Előre szólok, hogy ez nem egy kis könnyű történet. Kemény, és nyers, sokszor gyomorforgató és megdöbbentő, mégis egy olyan könyv, ami sokáig velem fog maradni. Ez egy 15 éves kislány elrablásának története,a mely már önmagában is egy merész témaválasztás. Valószínűleg ez az oka annak is, hogy összesen háromszor fogtam bele ebben a könyvbe. Első körben elértem a kivégzés végéig, második körben Ginny elrablásáig jutottam. És bár nagyon nem szoktak bejönni ezek az „elrablós” témák, azt is tudtam, hogy a könyves világban ez egy nagyon ismert kötet, és hogy minden ellenérzésem ellenére, el kell olvasnom. És amikor harmadjára vettem kezembe ezt a könyvet, úgy beszippantott a történet döbbenetes valósága, hogy abba sem tudtam hagyni.

Ginny-nek soha nem volt igazán könnyű élete. A szülei lecsúszott drogfüggők, akik soha nem törődtek vele, igazából magára volt utalva már egészen kicsi korától fogva, mégis biztos volt az életében. Jó tanuló volt, volt egy-két barátja is és tisztán látta a jövőjét maga előtt, hogy majd egyetemre megy, és többre viszi majd , mint a szülei.
Azonban egyetlen nap örökre megváltoztatja az életét, amikor 15 évesen gyanútlanul megengedi egy kedves férfinak, hogy hazavigye a motorján, miután a szülei ismét elfelejtkeztek róla. De a motoros férfi nem hazaviszi, hanem egy motoros banda központjába, ahol Ginny a bandavezér Grizz ajándékául szolgál.

Ginny attól a naptól kezdve ott él a bandával a motelben, amely a főhadiszállásukként szolgál. Minden egyes nappal amelyet velük tölt, elveszít egy darabkát az előző életéből. Először a nevét és a személyazonosságát, majd a reményt, hogy egyszer majd újra szabad lesz és visszatérhet az életébe, majd végül az erre vonatkozó vágyát is. Ugyanis szépen lassan a banda között barátokra, majd szerelemre lel, így már nem is akar többé hazamenni.

Azt hiszem, hogy ez a könyv a Stockholm szindróma hiteles bemutatásul szolgál. Azonban felvetődik a kérdés, hogy vajon más lett volna-e az egész történet, ha Ginny más életből érkezik, ahol szerető család várja otthon? Valószínűleg igen, bár nem lehetünk biztosak benne. spoiler

A könyv narrációja igencsak különleges volt, hiszen a főszereplő lány a jelenben meséli el, hogy mi történt a múltban, így morzsánként folyamatosan kapunk információkat, -ha úgy tetszik spoilereket-, a jelenről, így magáról a történet végkimeneteléről is. Mégis akkora fordulatokat is tartogatott a könyv, ami miatt tényleg lesett az állam. Bár a kötet, nem kifejezetten cliffhangerrel zárul, mégis nagyon izgalmas véget ér, ugyanis az írónő, még a lezáráshoz is tartogatott egy igazán nagy fordulatot. Azt hiszem, hogy ha egyszer újra érzem magamban a lelki erőt, hogy belevágjak a könyvbe, folytatni fogom a második részt.

23 hozzászólás
NannyOgg P>!
Beth Flynn: Nine Minutes

A lábszagot szimatoló motoros viking esete a kiskorú csomaggal a háta mögött
(A borítót a vizuális művészetek csodájának kiáltom ki.)

Hajdanában-danában elolvastam a Szürkét, és a milliomos csődörállat és a szende szűz szexistennő bagzása közben elképzeltem azt a réteget, akinek ez a kapcsolat izgató és romantikus. Az szórakoztatott. Aztán elolvastam az Alkonyatot, és a passzív-agresszív csillámisten és a Darwin-díjas ostoba tyúk nyígása közben elképzeltem azokat a tiniket, akiknek ez lesz A Szerelem Maga. Az felb.szott. Aztán most elolvastam ezt, amiben A Mindent Elsöprő Szerelem egy medvealkatú hűderosszfiú és a nála egy generációval fiatalabb kiskorú között teljesül be azon módon, hogy előbbi elrabolja, majd megerőszakol(tat)ja az utóbbit. Úgyhogy most azon gondolkodom, hogy ti mi nők mikor lettünk ennyire hülyék, hogy már a Stockholm-szindróma romantizálását is kitermeltük a ponyvairodalomban.

Különben pedig a Stockholm-szindrómának ehhez a könyvhöz pontosan annyi köze van, hogy egyszer megemlítik benne. Kb. mindennek, amit ez a könyv ábrázolni óhajt, annyi köze van ahhoz, amit ábrázolni sikerül neki, mint nekem bármelyik szabadon választott Lana del Rey számhoz, amit teli torokból énekelni próbálok a kocsiban munkába menet. A hírhedt és veszélyes motoros banda pl. a valóságban semmit nem csinál, csak egy kiszuperált motelban teng-leng. A borrrrrzasztó veszélyes és borrrrrzasztó befolyásos, borrrrrzasztó bűnözőfőnök bűnözése abban merül ki, hogy néha elutazik (nyilván bűnözni), valamint oldalanként megemlítik, hogy “bűnöző életmódot folytat”, és egyszer azt is, hogy “prostitúció, drogkereskedelem, kocsilopás, szerencsejáték, zsarolás, uzsoráskodás”. Így, ezt mind. Csak nagyon szolidan, gondolom, nem viszi haza a munkát. Ilyesmi. Amúgy nem is pedofil, mert igaz, hogy a kiscsaj csak 13 spoiler éves volt, amikor lángra lobbantotta az ágyékát, de türelmesen várt utána még két évet, és csak utána rabolta el és dugta meg. (Ez az okfejtés amúgy így el is hangzik a könyvben. Ha azt hinnétek, belőlem csak a vitriol csöpög.) A gyermekről pedig többször elhangzik, szavakkal, érted, hogy mennyire okos, bár egy évvel az után, hogy egy idegen, akit “mer’ mé’ ne?” alapon beengedett a házba, kis híján megerőszakolta, csak felült egy másik totál random arc mögé a motorra, hogy az “hazafuvarozza”. Ha mást nem is kaptam ettől a könyvtől, kezdem elhinni, hogy ha sokáig és kitartóan mondogatom, hogy unikornis vagyok, előbb-utóbb szivárványszínűt fogok kakálni.

A témaválasztás meg különösen röhejes annak fényében, ahogy az egészből mégis csak egy nagy, rózsaszín nyálhalom lett. Esetenként persze egy-egy levágott nyelvvel, ami azért kellett, mert a célközönség számára ez valószínűleg fúdedurvaaa, ugyanazzal a logikával, ahogy Lakatos Levente remekei “szókimondóak és merészek” lesznek két kósza “punci” említésétől. A motorosbanda-sallangtól eltekintve ez pontosan ugyanaz a jól bevált, elcsépelt, tucat romantikus séma, mint az összes – de komolyan az összes – hasonló kaliberű rettenet, ami a kezem közé került, az Alkonyattól kezdve a Szürkén át valami publiós borzalomig, aminek már a címére sem emlékszem, csak a lovagló pónikra, és annyira nem is érdekel, hogy három kattintásból megnézhetném, mi volt, de lusta vagyok rá. (Sőt, két Romana sztorit is olvastam.) A főszereplő lány zsenge életkorú, szende, okos, érett, csudaszép, de persze nem izgatja, hogy halomba halnak érte a hímek, ő inkább olvasgat. A főszereplő férfi igéző tekintetű, nagyon helyes, minden nő döglik érte, sok a pénze és nagy a farka (ezt a biztonság kedvéért 3x is megemlítik, ha esetleg időközben kétségeim támadtak volna), és hát pont a mi kis csendes szűzleányunk kell neki az összes nőnemű egyed közül, végérvényesen, visszavonhatatlanul, szenvedélyesen, most mondd meg.* Természetesen kiderül, hogy a háttérben mindenféle hányadtatott sors lappang, és hogy hősünk igazából egy tündérplüssmackó mélyen legbelül, és igaz, hogy nyelveket vág le, visszakézből bemos a csajának, indikálandó, hogy ne beszéljen, elrabol, fogva tart és háziasszonyt csinál egy 15 éves gyerekből, de megment egy kiscicát, hát nem cuki? Ezen a ponton hagy tegyem hozzá, hogy b@zmeg.

És ez így megy szinte a végtelenségig, és amikor már azt hinném, nem lehet tovább fokozni, akkor a vége átvált brazil szappanoperába, ahol senkinek nem az a neve, mint hittük, senki nem az, aminek hittük, akiről a szerző az elejétől nem akarta, hogy tudjuk, kicsoda, arra valamikor a könyv közepén már úgyis rájöttünk, és esküszöm, hogy most igazat mondok, de még az is kiderül, hogy valaki valakinek az apja. Ezen a ponton röhögve lefordultam az ágyról és hisztérikus táncot lejtettem a Boci, boci, tarkát énekelve. Szerencsére ez már a végefelé volt, ami persze függő-, hogy olvasd el a következő részt. Az a helyzet, hogy pelyhes kiskutyák nyalogassanak halálra, ha valaha is a kezembe veszem a második részt, de elolvastam a szinopszist, és olyan, mint a Dallas spoiler.

Egyszer lehetne már valaki annyira tökös, hogy ha rázós témáról akar írni, akkor ne derüljön ki mindenkiről, hogy hányadtatott gyermekkora volt és amúgy is csak a körülmények áldozata, ne legyen érző szívű belül, ne legyen motoros gúnyába bújtatott görög isten, és legfőképp az egész háttér, körítés, főszál vagy mittomén, minek hívjam ezt az egész elrablós-motoros témát ne csak egy kartonlap legyen pálcikaemberekkel díszletnek. Ha abuzív vagy patológiás (jellegű) kapcsolatról akar valaki írni, akkor írjon arról, ez így csak egy huszadik rózsaszín kaptafa ugyanarra a témára, ami nem lesz attól sokkoló, megdöbbentő vagy éppen eredeti, mert van benne egy levágott és slendriánul odavetett nyelv. Hasonlatképpen: a pornó sem lesz művészi performansz attól, hogy az első 5 percben mindenki a Macbeth jelmezeiben rohangál.

A három csillag annak a ténynek az elismerése, hogy 1) a háttértörténetben szokatlanul sok szereplőt képes viszonylag értelmesen tologatni a szerző, 2) kellemesen semmilyen a stílusa, nem kapartam le tőle az arcom, és 3) emlékeim szerint** a lovagló pónilónak 2,5 csillagot adtam, annál ez azért sokkal jobb volt.

*Ezért hát amikor ő rabolja el, az nem is trauma, főleg, hogy ebben a könyvben minden pozitívabb szereplő iszonyat helyes vagy szép, de komolyan, ez valszeg felvételi kritérium ebben a motoros bandában. A többiek kinézetéről speciel nem tudunk meg semmit, és ha egy ilyen erőszakol meg, na, az a trauma. Az big no-no. Mert nincs zöld szeme és szőke haja. Mert akkor rendben van.
**Ezt is megnézhetném. De nem fogom.

30 hozzászólás
_Eriii>!
Beth Flynn: Nine Minutes

Nagyon szomorú vagyok. A legutolsó lapokig reménykedtem, úgy kívántam egy csodát. Teljesen meg értem a Stockholm-szindróma áldozatait, teljesen. Ez a történet annyira más mint az összes többi amit ebben a témában olvastam, mert míg komoly témát feszeget, valami különlegesség, valami egyedi lengi körül. Nem tudom egyik ilyen jellegű történethez sem hasonlítani, megpróbáltam össze kaparni legalább egyet, de szerintem nincs párja. Megdöbbentő komolysággal mutatja be a motoros bandák világát, és ezt mondom úgy, hogy olvastam egy párat már ilyen témában. De, míg a legtöbb írónő, épp csak át siklik a komolyabb témában, mint az erőszak, kivégzés, és egyéb bűncselekmény, ez a kedves írónő elénk tárja azt rendesen. A szereplők nagyon különlegesek. Grizz, Kit, Grunt, mind-mind különleges helyet foglalnak el a szívemben. Ajánlom nagyon. Abszolút kedvenc, és kedvenc polcért kiált, csak ne volna ennyire gagyi a borító :)))

2 hozzászólás
Bleeding_Bride IP>!
Beth Flynn: Nine Minutes

Úgy gondoltam, hogy egy kicsit belepillantok, ha már @_Eriii beajánlotta. Nem így lett. Mikor befejeztem, eldöntöttem, alszok rá egyet. Nehezen ment. Felfogadtam, hogy megemésztem, kiheverem és majd akkor szólok hozzá. Mégis itt vagyok. Hiába próbálok nagyon másra koncentrálni (és nagyon kellene is az agyam másfele) nem sikerül.

Már a bevezetőnél belém nyílalt, hogy Grizz-t szeretni fogom, sőt fogadni mertem volna, hogy taknyosra fogom a végén bőgni magam amiatt, hogy tudom a bevezetőből, hogy 9 perc alatt vége. Jóstehetségemből akár pénzt is csinálhatnék.
Csupán azon morfondírozok, hogy mindez ami végbement, kivéve a kiváltó eseményt, tényleg a Stockholm- szindrómának tudható-e be? Vagyis az pörög a fejemben, ha a lányt nem akarata ellenére veszik be a csapatba, hanem simán körüludvarolja, nem lehet-e, hogy pont ez a kapcsolat megszülethetett volna? Mert onnan elemezve, ahonnan én nézem, simán. Bár tudom én, hogy a vélt kötődést nem csak a bántalmazó- pincébe elzáró egyetlen fogva tartó iránt lehet táplálni, mégis itt azért más volt a helyzet, az emberek, a kapcsolat. Fene tudja. Na mindegy is, ez csak az én hangos gondolkodásom, reménykedem, hogy ha kiírom magamból, hátha a gyomorgörcsöm oldódik kicsit.

A könyvről. Kiemelem a hangulatát, hogy bár tárgyilagos, lineáris az elbeszélés, mégis van egy remek hangulata. Nincs felfújva, nincs eltúlozva, a narrátor nem csinál magából áldozatot és tényszerűen mesél, őszintén. Külön örültem annak, hogy ezt a történetet nem tűzdelte tele fölösleges erotikus, vagy bűnügyi részekkel sem. Minden benne van, amitől tiszta képet kaphatunk Kit éveiről a klubbal, egyensúlyba helyezve a magánéleti és „üzleti” részeket. Ami még hatalmas plusz pont, hogy nem mesélt olyasmikről, amikről a helyzetéből, korából adódóan nem tudhatott.

Mikor alig 50 oldal volt hátra már vártam a pofont, mert ugye az előszó az maga a lezárás, így túl sok meglepetés nem várt. Érdekes mód Grunt valódi helyzete sem lepett meg, spoiler Kit (magánéleti síkon nézve) egy őszinte kapcsolatból a végén egy olyanba huppant bele, amire én már szintén rá merem nyomni a Stockholm- szindróma billogát.

Az egyik részem most olvasná a kiegészítő kötetet és tapsolok örömömbe, hogy nem sokára jön egy következő nagy regény, másik felem meg retteg, hogy vajon ezt, az amúgy teljesen kerek sztorit, mennyire cincálja szét, és rontja el az egész hangulatát, üzenetét.

Addig is megyek és sírok még egy sort Grizz-ért, mert miért ne.

https://www.youtube.com/watch…

18 hozzászólás
klara_matravolgyi>!
Beth Flynn: Nine Minutes

Ez a könyv minden volt, és még annál is több. Szeretném felsorolni, mitől is ennyire egyedülálló ez a könyv.
1: Maga az alaptörténet izgalmas és egyedi. Igen, születettek könyvek emberrablásról és Stockholm-szindrómáról, de a környezet (motoros banda, Ginny családi körülményei) és a motiváció korántsem megszokott.
2: Zseniális a történetmesélés. Minden fejezet végén ott egy csavar, egy feszültségkeltő mondat ami miatt MUSZÁJ folytatni.
3: A könyv által bemutatott brutalitástól a hideg is kirázza az embert.
4: A brutalitás ellenére (vagy pont amiatt) le fogsz hidalni, mennyi szerelem és gyengédség is van ebben a környezetben.
5: A végén minden megkérdőjeleződik benned.

Egy kis segítség annak, aki még nem hallott a történetről: a Könyvmolyképző kiadó alatt Kilenc perc címmel jelent meg. :)

Szilvi00 P>!
Beth Flynn: Nine Minutes

A magyar kiadás csont nélkül megkapta az 5 csillagot. Nem is kérdés, hogy angolul olvasva is úgyanúgy letaglózott-e a sztori! A cselekmény 90 százalékára emlékeztem, de a folytatások előtt, nem ártott újra felidézni minden részletet. Minden borzalmas, meghökkentő és undorító apróságot. Nem vagyok normális, mert kivételes könyvnek tartom és még a szereplőket is „kedves” ismerősként üdvözöltem? Ez költői kérdés volt… Én bátran vállalom. Egy jó dark könyv olvasása után, mindig megkérdőjelezem saját épelméjűségemet.

Pár további apróság:
A Kit becenév ezerszer jobban tetszett, mint a Cicc!
Az írónő stílusa jobban átjött angolul.
A borító továbbra sem tetszik. :(
Görcsbe rándult gyomorral olvastam minden sorát. Pont mint elsőre.

>!
320 oldal · ASIN: B00M3350MK
8 hozzászólás
Viktória_Erdei >!
Beth Flynn: Nine Minutes

Nem volt egy könnyú történet, de egyre jobban tetszenek a dark romance könyvek. A karakterek tetszettek. A történet nagyon jól leírja a Stockholm szindrómát. De mi történt volna, ha Ginny más családból jött volna, akkor biztos, hogy megpróbált volna megszökni. A vége miatt, el fogom olvasni a következő részt, bár lehet inkább magyarul.

felícia97>!
Beth Flynn: Nine Minutes

Már több mint tíz perce bámulom a monitort,és még mindig nem tudom,hogy mit írhatnék.Az összes értelmes gondolat eltűnt a fejemből,és attól tartok egy darabig még nem is jönnek vissza.Az évek folyamán sok jó könyv került a kezembe,és biztos,hogy fog is még egypár,de igazán mély és maradandó nyomot csak kevés hagy az emberben.A Nine Minutes azonban nálam mostantól már azon kevesek közé tartozik.Nincs szó arra ami igazán kifejezi minden érzelmemet,amit olvasás közben,illetve amit most a befejezés után érzek.És egy pár soros értékelés nem is adhatja igazán vissza mindazt,ami ebben a könyvben rejlik.Amit a történetről el lehet mondani,anélkül hogy rontaná az olvasás élményét,azt már leírták előttem,de nem is bánom nekem épp elég a szétcincált érzéseimet ráncba szednem.Mert Ginny története rendkívül nagy hatást gyakorolt rám:néhol felemelt,a legtöbbször azonban ledobott és jól megtaposott.Olyan volt mint a valódi élet,ahol nincs örökké tartó boldogság és rózsaszín szivárvány,csak az igazságtalan és kegyetlen valóság.A szereplőknek pedig annyira sikerült közel kerülniük hozzám,hogy szinte már valós személyként gondoltam rájuk,szóval nem is lehet kétséges mennyire szerettem ezt a történetet,minden benne lévő szörnyűség ellenére.A könyv legvégén pedig legalább három zsepit sikerült elhasználnom,de minden sora megérte.
És már csak annyit szeretnék hozzátenni,hogy köszönet illeti azokat a kedves könyvmolyokat,akiknek, és kedvcsináló értékeléseiknek köszönhetően nagyszerű könyveket sikerült eddig megismernem,és akkor még nem is említettem azokat,amik tervben vannak.:D
Ui: A folytatást meg 100% hogy elolvasom,mihelyst elég erőt érzek magamban hozzá. :)

4 hozzászólás
brigi11 P>!
Beth Flynn: Nine Minutes

Miután befejeztem, adtam egy kis időt magamnak, hogy megnyugodjak, de még mindig ki kell írjam magamból, hogy: gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm Ginny férjét. Nem, nem az elsőt, őt mindennel együtt kedveltem, és elfogadtam, de Ginny hivatalos férjét gyűlölöm. Abban, a pillanatban, amikor Ginny elvesztette a szüzességét, teljesen biztos voltam benne, merre halad a történet, és a végén is csak egyetlen egy mondat tudott egy picit meglepni. Azóta is azon gondolkodom, hogy Grunt tudja-e, vagy csak olvasás közben én siklottam át felette.
És még mindig gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm………

9 hozzászólás
CsepAdri>!
Beth Flynn: Nine Minutes

Estefele kezdtem el és azt vettem észre nem bírom letenni már hajnal van, a kíváncsiságom pedig a hajtott a könyv végéig…
Így pár órával a befejezés után és h aludtam rá még mindig nehezen fogalmazom meg a gondolataim, mert egyrészről jár az agyam a könyv végén ami miatt azonnal kezdeném a második részt, másrészről az egész könyvön: mi történt Ginny-vel hogy történtek a dolgok…közben ahogy derültek a ki titkok, a manipuláció és mi jöhet még…
Komolyan ledöbbentett Ginny viselkedése, hogyan szokja meg a környezetét és főleg Grizz-t. Grizz, őszintén nem tudom, h kedvelem vagy sem…
Tényleg nincs egy épkézláb gondolatom csak csapongok, nagyon nagy benyomást tett rám ez a történet…

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

_Eriii>!

A story about a man who has loved me from the very beginning, from the first glance. The man who always was and still is my soul mate.

_Eriii>!

Who was this person who could hack a man to pieces one day and save a kitten the next?

_Eriii>!

I loved numbers. I still love numbers. I love how they never lie. They always fit. There is always a constant.

pveronika>!

I was no victim. Never had been. Never would be.

_Eriii>!

He was my first love. He was a true love. In fact, he was the biological father of my firstborn, though she would never meet him. He wanted it that way. And deep down, so did I.

_Eriii>!

I couldn’t believe it. I thought I’d seen a different Grizz. A sympathetic Grizz who rescued kittens and listened to my kind of music. Someone who made sure his young wife went to church every Sunday. I couldn’t believe how naïve I was. He was all of those things, but I kept forgetting that he didn’t get to be the leader of this gang by being soft. He was hard. He was cold-blooded. He was ruthless in his pursuit of what he wanted.

Viktória_Erdei >!

Eventually, Ginny was shortened to Gin. Yes, Gin, just like the alcohol.
Some things are just plain ironic, aren’t they?

Chapter 4

Viktória_Erdei >!

The most surprising thing of all, though, was the books. Where a normal motel room might have two double beds, Grunt’s room only had the one bed, and the wall that separated the room from the bathroom had a massive bookshelf that was so full of books, you couldn’t see the wall behind it. Books took up every available space on the shelf. And they weren’t crammed in randomly, either. When he noticed I couldn’t keep my eyes away from the bookshelf, he explained they were sectioned off by genre and then alphabetized by author last name within each genre. I turned to look at him, surprised. Who was this young motorcycle guy? He told me I could borrow any book I wanted.

Chapter 9

Viktória_Erdei >!

“Sorry kid, can’t let you back here,” some guy with an official-looking pass told me at the gate. He had to yell over the sound of the music.
“My parents are working back there and I’ve been walking around with my dad’s guitar. He’s gonna be so mad at me for running off. Please let me back there before I get in trouble,” I lied, shouting up at him.
He either believed me or figured a kid wasn’t much of a threat. He let me in.
I was waiting for Jimi Hendrix when he finally came down off the stage. I barged right up to him and stopped him in his tracks.
“Could you please sign my guitar, Mr. Hendrix?” And before he could answer, “I just learned how to play it this weekend.”
I think this amused him because he gave me a big smile. His face was glistening with sweat, and he used his arm to swipe across it. “Sure, gotta pen or something?”
I handed him my magic marker. He wrote “Gypsy Eyes, Jimi Hendrix, WS, 8/18/69” right on the back of the guitar.
“What are gypsy eyes?” I asked him as I tried to make out the words of his hasty scribbling.
“What’s your name?”
“Gwinny.”
“Well, Gwinny, it’s a song I recorded last year, but since you have the biggest, brownest eyes I’ve ever seen, I think it applies to you today.”
I gave him the biggest smile I could muster. “Thank you.”
He didn’t reply. He just smiled and started walking. I took my newly autographed guitar and headed back the way I came in.
“Hey, your parents are gonna be mad if you take your dad’s guitar out there again,” the guy at the gate said to me.
“No, it’s okay, my parents are out there camping,” I said as I sauntered past.
“What? I thought you told me your parents were on the crew.”
“I did. I’m sorry for lying. But I got Jimi Hendrix to sign my guitar!” I lifted it up for him to see.
“Nice going,” he said with a smile.

Chapter 26

Viktória_Erdei >!

“You awake?” he whispered.
“Am now.”
“Good,” he replied, nuzzling my neck.
“What do you have in mind?”
“I want you to talk dirty to me.”
This was new, and I laughed. “Oh, you do? And what exactly do you want me to say to you?”
“Ah, I don’t care. Use your imagination.”
“I don’t have any dirty talk experience, but I’ll try,” I teased, my cheeks hot in the darkness.
“Can you do me a small favor?”
“Sure.”
“Can you talk dirty to me with that British accent?”

Chapter 28


A sorozat következő kötete

Nine Minutes sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

J. A. Redmerski: Killing Sarai
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls
Dot Hutchison: The Butterfly Garden
Bret Easton Ellis: American Psycho
Colleen Hoover: Too Late
Aleatha Romig: Consequences
Tillie Cole: Raze
Jay Crownover: Better When He's Bad
Colleen Hoover: It Ends with Us