Ünnep ​ez minekünk 0 csillagozás

Beszédes ​Valéria legújabb könyve, az Ünnep ez minekünk, egyfajta folytatása az Örökség első és második kötetének, melynek írásai, miniatűr tanulmányai méltán váltak népszerűvé, s amelyek népi kultúránkról és hagyományainkról rajzolnak megbízható, hiteles képet.
Nem is akármilyen folytatása, hiszen az Írások a szabadkaiak népi vallásosságáról alcímet viselő gyűjtemény tizenkét fejezetében múltunk és közelmúltunk jelenünkre is kisugárzó fontos vallási eseményeit, szokásait és vonatkozásait veszi számba a néprajzkutató alaposságával, ugyanakkor olvasmányosan, érdekfeszítő módon.
A szerző egységes kötetbe szerkesztett tanulmányai megbízható és hiteles képet nyújtanak a Szűzanya tiszteletéről Szabadkán, a Rózsafűzér Társulatról, a szabadkai Szentkút (Bunaric) interetnikus vonatkozásairól, a regionális és lokális búcsújáró helyekről a Vajdaságban, Szent Rókus kultuszáról, Szent Antal és Jézus szíve tiszteletéről, egy külvárosi kántor tevékenységéről, a ludasi templom… (tovább)

Beszédes ​Valéria legújabb könyve, az Ünnep ez minekünk, egyfajta folytatása az Örökség első és második kötetének, melynek írásai, miniatűr tanulmányai méltán váltak népszerűvé, s amelyek népi kultúránkról és hagyományainkról rajzolnak megbízható, hiteles képet.
Nem is akármilyen folytatása, hiszen az Írások a szabadkaiak népi vallásosságáról alcímet viselő gyűjtemény tizenkét fejezetében múltunk és közelmúltunk jelenünkre is kisugárzó fontos vallási eseményeit, szokásait és vonatkozásait veszi számba a néprajzkutató alaposságával, ugyanakkor olvasmányosan, érdekfeszítő módon.
A szerző egységes kötetbe szerkesztett tanulmányai megbízható és hiteles képet nyújtanak a Szűzanya tiszteletéről Szabadkán, a Rózsafűzér Társulatról, a szabadkai Szentkút (Bunaric) interetnikus vonatkozásairól, a regionális és lokális búcsújáró helyekről a Vajdaságban, Szent Rókus kultuszáról, Szent Antal és Jézus szíve tiszteletéről, egy külvárosi kántor tevékenységéről, a ludasi templom építéséről, a tanyai temetőkről és telepítésfejlődésről, a bajelhárító szent levelekről és más hasznos imádságokról.
Beszédes Valéria a laikus olvasó számára is rendkívül érdekes dolgokat közöl például a Maria-lányokról, akik kizárólag a szabadkai magyarok körében voltak ismertek, s arra a kérdésre, hogy a bunyevácok miért nem szervezték meg a maguk csoportját, a kutató ezt a választ kapta: „Mert Szent István csak a magyarokat ajánlotta a Szűzanya oltalmába.”
A tanulmányfüzér külön értéke, hogy a szerző párhuzamba helyezi a városban és környékén együtt vagy egymás mellett élő magyarok és bunyevácok vallási szokásait és hagyományait, szól a szokások és hagyományok egymásra gyakorolt hatásáról, összefonódásáról.
Beszédes Valériának ez a legújabb könyve is – akárcsak előző kötetei – azonosságtudatunkat, gyökereinket, megingott önbecsülésünket erősítheti ezekben a vészterhes időkben.